Zeffer András interjú – 1984, avagy háború a békefesztiválon

1984 augusztus 4-én és 5-én a Hazafias Népfront, az Országos Béketanács és a Képes Újság szervezésében rendezték meg a pusztavacsi békefesztivált. Az esemény egyik legnevesebb fellépője a P. Mobil együttes volt. A történet mégsem a zenekarról még kevésbé a békéről szól. Pusztavacson két órán keresztül totális háború zajlott a közönség és a rendőrök között. A hatalom parancsára a média eltitkolta, vagy erősen finomítva adta hírül a valódi történetet. Zeffer András akkor a P. Mobil billentyűse volt, a következőkben elmeséli, ő hogyan élte át a borzalmakat. (Fiery)

"A világ népeinek össze kell fogniuk, hogy minden eddiginél erősebb, hatalmasabb békemozgalommal gátat tudjunk emelni a háború ellen. Hogy az atom- és hidrogénbombák vámszedői mielőbb lekerüljenek trónjaikról és eltemettessenek a történelem szemétdombján. össze kell fognunk, együtt, közös erővel kell harcolnunk azért, hogy a háború és a halál helyett virágozzon a Földön a béke, a szép és boldog emberi élet!" (Képes Újság - 1984)

"A legtöbb érdeklődőt természetesen a nagyszínpad műsora vonzotta, ahol vasárnap is neves színészek, énekesek és együttesek szórakoztatták a közönséget. A nagyszínpad és környéke volt a helyszíne a békedemonstrá­ciónak is. innen szólt a nagyszámú közönséghez a fesztivál japán vendége Jamamoto Hideroni békeharcos is." (Kisalföld - 1984)

Csizma az asztalon

Amikor mi Pusztavacsra értünk, már lement az előttünk fellépő együttes koncertje. Bementünk az öltözősátorba, ami egy hatalmas katonai sátor volt. A technikusok pakoltak a buszból, miközben komótosan felsétált a színpadra egy öregedő, magy tokájú rendőr. Ez akkor sem volt valami kellemes látvány, a fiatalokat meg kifejezetten ingerelte. A gyerekek az egésznapos programtól, a hőségtől - no meg az elfogyasztott italmennyiségtől már igencsak felpaprikázott helyzetben várta a P. Mobil fellépését. A technikusaink nekikezdtek volna felpakolni a cuccokat, de a rendezők valamiért nem engedték, azt mondták, hogy várjunk még egy kicsit türelemmel.

Közben rettenetesen gyűlt a mintegy százhúsz- százharmincezres tömeg, Ez akkor a Béke Világtanács Békefesztiválja volt, a Világtanács elnökét egy helikopterrel hozták a helyszínre bemutatni neki, hogy néz ki Magyarországon egy Békefesztivál százezres emberáradattal.

Minden produkció jó volt, kellemes hangulatban lementek a bulik előttünk, de már akkor is érezhető volt, hogy valami nem stimmel. A színpad előtt nem volt kordon, így többször is előfordult, hogy az emelvényt őrző idősebb munkásőrök lökdösték lefele a magukról megfeledkezett, vagy csak a hőséget tömegben nem bíró fiatalokat. Nagyobb baj azért addig nem volt, csak a feszültség.

Mielőtt beléptünk volna az elszeparált backstage sátrunkba, feltűnt nekem, hogy a színpad mellett cölöpök kihegyezve egymásra dobálva álltak hegyekben. Később megtudtam, hogy úgy tervezték a rendezők, hogy leverik a színpad előtt a távolságtartás miatt, de aztán szartak rá. Közben ez a rendőr föl-le, föl-le járkált, így hergelte a népet.

Már kezdenünk kellett volna, de még mindig nem engedtek pakolni. Az emberek egyre türelmetlenebbül vártak a P. Mobil koncertjére, és lassan húzódtunk bele az estébe. A várakozás nem tett jót a tömegnek A családok mentek volna már haza, a rajongók is egyre idegesebbek voltak, elkezdtek felkiabálni a színpadra. A zsíros tokájú rendőr erre gondolt egyet, odasétált a mikrofon elé és mint egy fenyegetőző iskolagondnok, azt mondta: "Ha nem viselkedtek rendesen, akkor a P. Mobil együttes nem fog fellépni". Ebben a pillanatban elszabadult a pokol. A kifáradt rockerek üvöltöztek, elrepült egy kólásüveg, majd még egy, aztán már sörösüveg is. Valahonnan egyre több rendőr került a színpadra, ami természetesen még inkább hergelte a tömeget, és hírtelen háborús állapot alakult ki. A fiatalok meglódultak a színpad felé, miközben a rendőrök felé üvegeket dobáltak, azok meg vissza.

Lőj rám!

Egyszer csak varázsütésre egy karhatalmi ezred került elő az erdőből és szépen, kényelmesen nyomulni kezdtek a tömeg felé. Elég ijesztően néztek ki, pajzsokkal, gumibotokkal, rohamsisakokkal a fejükön. Ilyet eddig csak a TV Híradóban láttunk Maniláról vagy Kambodzsáról. V alakban közeledtek, és közrefogtak egy vízágyús kocsit, ami ment elöl, középen. Amikor viszont elérték a közönséget ütlegelni kezdtek mindenkit, akit csak értek. Nő, gyerek, fiatal, senkit nem kíméltek. Tulajdonképpen ki akarták szorítani az embereket a területről, hogy ők befejezettnek tekintik a fesztivált.

Az emelvény előtt gyülekező ideges tömeg egyre erőteljesebben dobálta a rendőröket. Olyan üvegzápor volt, hogy szinte az eget eltakarta. A sátor teteje beszakadt, ahova időközben berohant pár rendőr és a szemünk láttára a sajtósok kezéből sorra kiszedték a fényképezőgépeket, a csávó kitépte a gépből a filmet, hozzávágta egy szikladarabhoz, majd úgy összeverték az újságírót, hogy az a saját vérében hempergett. Mindez bent történt a backstage-ben. Ember - ember ellen küzdött. Konkrét háború zajlott egy békefesztiválon közel két órán keresztül, de ekkor még az elején jártunk. A harc már ott tartott, hogy néhányan kocsikat gyújtottak fel, meg amit csak tudtak. Egy hajszálon múlt, hogy minden elégjen és százharmincezer emberrel együtt.

Én közben egyre idegesebb lettem, mert akkor volt terhes a feleségem és én nem tudtam őt értesíteni. Annak azért örültem, hogy biztonságos távolságban van, de ennek ellenére elkezdtem remegni a félelemtől, az idegeskedéstől, mert nem voltam biztos benne, hogy hazamegyek egyszer az életben. Később kiderült, hogy a TV Híradóban is bemondták, hogy az egyik zenekar nem volt hajlandó fellépni és ezért botrányba fulladt a Békefesztivál. Ennyi volt a hír természetesen kép nélkül.

Nem érhet baj

Van egy rajongónk, az Indián, aki már előttem is járt P. Mobilra és azóta is minden koncertünkön ott van. No ez a srác - aki egyébként a légynek sem tud ártani - annyira be volt piálva, hogy kidőlt, mint egy krumpliszsák még a balhé előtt. Ekkor odajött egy rendőr és látta, hogy éppenhogy mozog a földön egy rocker kinézetű gyerek, hosszúhaj, szimatszatyor, alföldi papucs, erre biztos, ami biztos, elővett egy doboz gáz-spray-t és 20 centiről rászórta a teljes tárat. Én odarohantam hozzá, ellöktem a rendőrt és teljes idegességemben az arcába ordítottam, hogy: "Megölöd bazdmeg!" Szerencsére erre rájött ő is, mert elővett egy másik spray-t és rohant tovább rendet csinálni. Azóta Indiánnal bármikor találkozunk, mindig szóba hozza ezt a sztorit.

Közben a technikusainknak - Radler Pici, Szász Lacika, kis Spulni - Lóránt kiadta parancsba, hogy őt nem érdekel semmi, most azonnal pakoljanak fel. Repkedtek az üvegek, az életük kockáztatásával cipelték fel a Hammondot, szerelték a mikrofonokat.

A nép közben rátalált a kihegyezett karókra, azokkal mentek neki a felfegyverezett seregnek és szurkáltak kit hasba, kit háton. Néhányan széttörtek a köveken literes üvegeket és azoknak a sérült felével martak a másik arcába...

Borzalom, mindenfelé ömlött a vér, teljes volt a káosz. A tömeg hátrálni kezdett, az ezred meg egyre közeledett a vízágyús kocsival, amikor egy 18 év körüli kislány letérdelt a vízágyús kocsi elé. Emlékszem, hogy fehér ruhában volt, hosszú, göndör szőke haj és összekulcsolta a két kezét, mintha imádkozna és ott térdepelt. Ezt merte csinálni egy lány. Döbbenetes látvány volt, hogy - ami 130.000 embernek nem sikerült - egy törékeny teremtés az egész ezredet megállította, a rendőrök nem mertek ellene fellépni. A vízágyús behúzta a kéziféket.

Az óra körbe járt

Nagy keservesen elcsitult a zaj, megjelentek a mentőautók. Táblákba rendezték a közönséget, ott rohangáltak a mentősök a sebesültek között. Perceken belül tábori korházak alakultak ki mindenfelé.

Lóránt kijelentette, hogy tovább nem várunk senkire, a Honfoglalással kezdünk. Először nem értettem miért, de amikor belekezdtünk, egy csapásra minden tiszta lett. A mai napig könny szökik a szemembe, amikor eszembe jut az a bizonytalanság, hogy túl éljük-e, látom-e még valaha a feleségemet, az akkor még meg sem született kislányomat, mi lesz, hogyan tovább...

Felsétáltunk a színpadra. Nem volt ordítozás. A néma csendben csak annyit láttunk, ahogy mentőautók gurulnak az emberi táblák között, hordágyon szaladgálnak a sérültekkel, kötözik a sebeket, néhányan zokognak. Bekapcsoltam a hangszert és csendesen elkezdtem játszani, előttem Tunyó állt és énekelt:

"Jóra rossz, örömre baj, nászra gyász, mosolyra jaj, Árulás, ellenség rohan rád. Fogy a nép mint a Hold, földje nincs mennyi volt."

Nem értem miért volt erre szükség? Később azt hallottam, hogy az akkori hatalom arra volt kíváncsi, hogy egy ekkora tömeg hogyan reagál egy esetleges rendőri, vagy katonai támadásra. Mindez kísérleti jelleggel 1984 augusztusában egy Békefesztiválon.

Közben a helikopter is elrepült a Béketanács elnökével, gyorsan eltűntették. A koncert lement, a közönség végig ott maradt, de nem álltak vissza a színpad elé, nem volt őrjöngés, mindenki nyalogatta a sebeit, mindenkin elhatalmasodott a keserűség. Ez volt pályafutásom legelrettentőbb, leg-elgondolkodtatóbb és legszörnyűbb koncertje.

"A Dabasi Bíróság ítéletet hozott Oravecz János és társai bűnügyében. A vádlottak, augusztus 4-én részt vettek a Pusztavacson rendezett békefesztiválon. A találkozón - nonstop szórakoztató program keretében - az egyik együttes műsora kezdődött volna. A fiatalok közül néhányan felmentek a színpadra és ott akarták a műsort végighallgatni. Az együttes azonban ilyen körülmények között nem volt hajlandó elkezdeni a műsort. Ezért a rendező felszólította a rendbontókat a színpad elhagyására, akik a kérésnek nem tettek eleget. Ezután többen üres sörösüvegeket, fűcsomókat és földrögöket dobáltak fel a színpadra. A rendőrség a rendbontás megakadályozása érdekében közbelépett. A vádlottak magatartása alkalmas volt arra, hogy a köznyugalmat súlyosan megzavarja, ezért őket az ügyészség felgyorsított eljárással bíróság elé állította. A bíróság a büntetett élőéletű Oravecz János elsőrendű, Széli Ferenc Tibor másodrendű, továbbá T. Ernő, M. Árpád, N. Tibor és T. Róbert fiatalkorú vádlottakat bűnösnek mondta ki csoportosan elkövetett és a köznyugalmat súlyosan megzavaró garázdaság bűntettében. Ezért Oravecz Jánost 1 évi és 3 hónapi, Széli Ferenc Tibort 1 év végrehajtható szabadságvesztésre, a fiatalkorú vádlottakat 6-10 hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Az elsőrendű és másodrendű vádlottak ügyében védőik enyhítésért jelentettek be fellebbezést, a többi vádlott ítélete jogerőre emelkedett." (Képes Újság - 1984)

Készítette:

Máthé József "Fiery"