Vész ne ijesszen, még bátrabban szállj vele szembe! - Szabó Gyöngyi interjú

Szabó Gyöngyivel történt előző beszélgetésünkben elsősorban a rendszerváltás előtti időszakot vettük górcső alá, a szakma változását, illetve, hogy mekkora utat kellett bejárnia, hogy teljesüljön az álma és rendezőasszisztens lehessen. Mai csevejünk már inkább a 2020-as évről szól, egy picit a COVID-ról és nagyon az új filmekről, valamint azokról a feladatokról, amikkel munka közben farkasszemet kellett nézni. Kellemes olvasást mindenkinek... (Máthé József "Fiery")

"Tu ne cede malis, sed contra audentior ito"

Beszélgessünk arról, hogy mi történt veled 2020-ban!

Nagyon furcsán indult számomra az előző év, hiszen 2020 első félévében teljesen lezárt minden. Februárban forgattam egy reklámot, és ezzel véget is értek a feladatok. Szerencsére nyár elején kinyitott a világ, de addig azért fájdalmas volt a tétlenség, főleg úgy, hogy a filmgyártás dömping időszaka március - április környékén indul el, és nyáron négy-öt filmet lehet csinálni - persze, csak, ha szét tudod darabolni magad. Végül is szerencsém volt, mert nyáron egy halom reklám meg pilot gyűlt fel. Azt nem mondom, hogy megszakadtam, de kisebb- nagyobb megszakításokkal dolgozni tudtam.

Hogyan kerültél az "Ítélet és kegyelem" című produkcióba, amit a tervek szerint idén márciusban mutat be a Magyar Televízió?

Régen, a filmes világban mindenki ismert mindenkit, és a mai napig tartjuk egymással a kapcsolatot. Ez úgy működik, hogy ha engem felkérnek és akkor éppen más munkám van, akkor én ajánlok valakit magam helyett. Valahogy így történt ez az Ítélet és kegyelem című filmmel is, amikor a szervezők Bíró Judit kolleganőmet kérték fel rendezőasszisztensnek, de ő nem tudta elvállalni, ezért engem ajánlott.

Mitől volt különleges ez a forgatás?

Nem volt egyszerű a feladat, mert amikor bekerültem a stábba, csak két hét előkészítési időszakom volt a forgatás első napjáig. Ezalatt kétszer terepszemléztünk, majd a rendezővel, Szikora Jánossal mindössze két órát egyeztettünk, és mire elkezdtük volna a forgatást, János COVID-os lett. Azért persze nem estünk pánikba, mert Jancsó Nyika volt az operatőr. Nyikával több alkalommal forgattunk régebben együtt, így hamar egy hullámhosszra kerültünk. Azt szoktam mondani, hogy ha az operatőrrel megértjük egymást, akkor túl nagy baj nem lehet.

Valószínűleg mi csináltuk az első online rendezéses filmet Magyarországon, ami azt jelenti, hogy a forgatási helyszínek össze voltak kötve a rendező lakásával, aki otthon ült a szobájában és onnan adta az instrukciókat. Sokkal egyszerűbb lett volna a helyzet, ha egy olyan rendezővel történik mindez, akivel már dolgoztam, és tisztában vagyok azzal, hogy mit akar megvalósítani. Bár Jánossal kevés időt töltöttünk együtt, azt kell mondanom, hogy a körülmények ellenére tökéletesen funkcionáltunk. Működött az online rendezés, amiben az elején nem igazán hittünk, és az a rengeteg nehézség, amivel a forgatás alatt meg kellett küzdenünk, az eredményen nem látszik.

Jött a következő film Győrben, a Kék, kék, kék...

Karácsony előtt szólt Székely Ági, a gyártásvezető, hogy át kell venni a filmet, mert kiszállt a rendezőasszisztens, aztán kiszállt az operatőr is. Kértem egy kis időt, mert éppen reklámokat készítettünk elő, plusz megpróbáltam felmérni a helyzetet, hogy érdemes-e belevágni, aztán nagyon meglepett, hogy nem átvenni kell a produkciót, hanem teljesen nulláról összerakni, úgyhogy köszönöm szépen, az ünnep jól telt, diszpós könyvet és gyártási terveket írtam. Kicsit meghatott, hogy azt forgattuk le, amit karácsonykor összeraktam.

Hogyan zajlott a munka?

Eredetileg az volt a terv, hogy szabadtéren állítjuk fel a film helyszínéül szolgáló cirkuszi sátrat, de a zord időjárás miatt végül a győri olimpiai sportcsarnokba helyeztük át, és ez így volt logikus, pedig alapvetően utálok műteremben forgatni. A könyv olvasásakor szembesültem azzal, hogy tavasz helyett decemberben és januárban forgatunk. Az első gondolatom az volt, hogy én bevinném a filmet egy hatalmas gyártelepre, de mivel az utolsó pillanatban érkeztem, a helyszín már el volt döntve. Ez bekorlátozott jó pár dolgot, amikkel nem tudtunk mit tenni, ezért inkább a működőképességet kellett csiszolni. Hiányzott szinte a teljes előkészítés, és úgy éreztem az első pár nap forgatás alatt, hogy nincsenek összecsiszolódva az emberek. A színháziak nem ismerik a filmes elképzeléseket, mi pedig nem beszéljük az ő nyelvüket, ezérta színészekkel is csak lassan alakult ki a közvetlen kapcsolat, mivel előtte nem ismertem őket.

Végül megtört a jég?

Emlékszem a jelenetre négy-öt nap után, amikor ez az egész hirtelen átfordult pozitívba. Lényegében egy csapat forgatott végig, volt időnk összekovácsolódni. Emlékszem, ahogy sorra ragyogott fel a színészek szeme, ahogy elkezdték élvezni a munkát. Mintha kicserélték volna őket, mindenki összedolgozott. A végére a színházi dolgozókkal és a színészekkel meghatóan jó csapat kovácsolódott össze, és ez hatalmas élmény volt. Kiváncsian várom a végeredményt, mert rengeteg anyag van fölvéve. A film ugye egy színház-támogatási pályázat keretében született. Egy színház - jelen esetben a Győri Nemzeti Színház - darabját filmes stáb közreműködésével filmvászonra kellett varázsolni, ezért a színházat kivittük és film lett belőle. A támogatói összeg - bár nagylelkű volt -, nem közelíti meg egy nagyjátékfilm költségvetését, ettől függetlenül ennek az öszvérszerű produkciónak az a feladata, hogy ne a hiányt érezd, hanem lásd másképp a dolgokat.

Hogyan tovább?

Elkezdtünk előkészíteni egy, a terveink szerint április elején induló filmet a Kék, kék, kék főszereplőjével, Forgács Péterrel, ő lesz a rendező. Elindultak a castingok, az alkotók pofozgatják még a könyvet, közben terepszemlézünk. Nagy kihívás előtt állunk, mert sok helyszínen rengeteg színésszel fogunk együttműködni, ami mindig jót tesz egy filmnek, és mint mondtam, én nem szeretek műteremben forgatni, ezért is örülök annak, hogy ha jön a tavasz, kicsit szabadabban tudunk majd dolgozni.

Készítette: Máthé József "Fiery" - Korrektor: Szabó Dóra