Végső búcsú a Petőfi Csarnoktól – Kalapács Józsi interjú

Hát elérkezett a pillanat. 10 éve már, hogy bezárták a Petőfi Csarnokot. Pedig mintha csak tegnap lett volna. Aki eddig is figyelemmel követte a PeCsáról szóló rövid sorozatot - a Cikipédián -, az minden bizonnyal az alábbi interjút is érdeklődve olvassa majd. Pedig már ez a beszélgetés is 10 éves, tehát a történelem egy apró szeletévé vált. Gondoltam idézzünk egy kicsit magunktól, magunkról is, mert hiába nem szerettük és szidtuk ezt az üres falu bádogdobozt, mégis csak a mi múltunk egy - hosszan kísértő - darabja. Idő közben mi felnőttünk, míg mások megöregedtek és mindnyájunk emlékei is fakulni kezdenek. Nos, akkor frissítsünk a memóriánkon és nézzük, miről mesélt akkoriban Kalapács Józsi...

2015 október

Elérkezett az idő, a Petőfi Csarnok leszolgálta, ami neki megadatott. Az itt látott és hallott sok száz koncert, és egyéb programok hamarosan már csak agyunk eldugott tárhelyén maradnak meg, mint kedves, régi szép emlékek. Október utolsó hétvégéjén, ezen a  helyszínen utoljára szólalnak meg a rock nagyágyúi, hogy méltóképpen vegyenek búcsút az "öregnek" ítéltetett intézménytől. Kalapács Józsi segítségével egy kicsit alászállunk a múltba és beszélünk a hétvégére tervezett eseményekről. Vasárnap este a Kalapács zenekar, és a Rudán Joe Band közreműködésével végleg elköszön közönségétől a PeCsa. Elbúcsúzik Kalapács Józsi is, aki az alábbi interjú során néhány érdekességet oszt meg velünk. Mindenkinek kellemes olvasást, és nosztalgiázást! Találkozunk október 25-én a PeCsa nagy színpada előtt egy utolsó tombolásra! (Fiery)

Az utolsó lázadás - Interjú Kalapács Józseffel

Ritkaság, hogy egy zenekar 15 éven keresztül változatlan felállásban játszik folyamatosan. Szerinted mi ennek a titka?

Az időközben mindenhol felmerülő problémák minket sem kíméltek. Talán abban rejlik az állandóságunk fő titka, hogy inkább megoldjuk a gondokat, mint elszöknénk előlük. Ráadásul, ha valakinek olyan elképzelései is vannak, amik eltérnek a zenekar terveitől, simán megvalósíthatja egy másik projektben anélkül, hogy ezért kiszekálná a banda többi tagja.

Milyen szándékkal hoztad létre annak idején a Kalapács zenekart?

Eredetileg simán kísérőzenekar funkcióval alakult a banda. A Pokolgép és az Omen után nem szerettem volna beszállni semmilyen zenekarba, inkább csak játszani akartam a szívemhez nőtt korábbi dalaimat. Mára ez a kísérő-zenekari státusz háttérbe szorult a Kalapácsnál - saját lábára állt a zenekar - de olykor persze vannak kifejezetten nosztalgikus koncertek is. Szeretem a változatosságot és iszonyú hosszú programból válogathatok.

Folyamatosan bizonyítod, hogy "mindennek az ellenkezője is igaz". 15 évig egyben tartasz egy zenekart, az az ember (Rudán Joe) az egyik legjobb barátod, és zenésztársad hosszú évek óta, aki kívülről nézve a legnagyobb konkurenciád, főszereplő vagy a "legvadabb" metál koncerteken, miközben a "bársonyszékeken" ülőknek is énekelsz színházakban, és majdnem sikerült fellépned mindkét PeCsa búcsúztatón. Ezt mivel lehet magyarázni?

Rockerek között nem divat az agyatlan rivalizálás, közönségben is és színpadon is van hely mindenkinek bőven. Baráti érzelmeim természetesek olyan pályatársak felé, akiknek szeretem a zenéjét, hangját, előadásmódját egyaránt. Joe mellett ilyen például Paksi Endre barátom is, de a nagy ősöket is ide sorolnám, Nagy Ferótól Vikidál Gyuláig, Varga Mikitől Balázs Fecóig. Mi mindannyian ugyanazon az oldalon állunk, egyaránt a rock and roll katonái vagyunk, nincs miért viaskodnunk. Igazság szerint olyan régi társak felé is barátiak a legbensőbb érzéseim, akik haraggal, feszültséggel, vagy bármilyen sértett indulattal vannak felém.

Sokan csalódtak, hogy a beharangozók ellenére mégsem léptél fel a szeptemberi "búcsú fesztiválon". Sokan téged okoltak, hogy az utolsó pillanatban lemondtad. Mi ennek az oka?

A tájékozatlanság a csalódottság fő oka. Nem én mondtam le, hanem a napozórétesek főszervezője hetekkel a buli előtt, majd hivatalosan is egy nappal a koncertet megelőzően. Valójában nem tolerálták, hogy egy másik zenekarral, más néven, más zenészekkel fellépek a számukra nyilván konkurenciának tartott hivatalos PeCsa Búcsún, ráadásul még utóbbi koncerten a Kalapács zenekar reklámozásának a tiltása felől sem intézkedtem. Persze, hogy nem! A PeCsa Búcsú számomra nem csupán a Petőfi Csarnok utolsó óráit jelenti, de a Kalapács zenekar 15. éves jubileumi koncertjét is. Így is elég későn kezdődhetett el a promóció, mert túl későn derült ki a végső dátum.

Mit jelentett számodra a Petőfi Csarnok?

Én még játszhattam a Petőfi Csarnok elődjének számító Budai Ifjúsági Park színpadán is, de igazán a Pecsa volt életem nagy koncertjeinek a helyszíne. Itt voltak a Pokolgép Metal Karácsonyai főleg - olykor a Körcsarnokban - és a Pecsa szabadtéri színpadán történtek a Pokolgép albumok lemezbemutató koncertjei is gigantikus díszletek között. Itt zajlottak az Omen nagy koncertek, a Kalapács is itt debütált az Ossian vendégeként és jó párszor visszatértünk ide. 2012-ben voltam 50 éves és ebben az évben megcsináltam azt a bravúrt, hogy egy éven belül ugyanazon a helyen egy szál gitár kísérettel megtörtént számomra az évtized legalullátogatottabb koncertje, de ugyanebben az évben születésnapi életmű koncertemmel a 2012. év leglátogatottabb koncertje lettünk a PeCsában. Mindkét koncertet imádtam. Még a Hard-dal is játszottunk nagy koncertet itt, sőt az Akusztika volt még párszor a csarnok színpadán.

Milyen különleges emléked, élményed van  PeCsával kapcsolatban?

Az ország legzűrösebb rockzenészeivel játszottam itt rengetegszer, így nyilván ezer jó sztorim van, persze ezek nem publikusak. Egyszer talán egy könyvben megírom, lehet, hogy kamu nevekkel, de lehet, hogy az igaziakkal.... Mittomén... A saját koncerteken kívül itt játszhattunk együtt a rockzene olyan nagyságaival, mint a Twisted Sister, vagy a Manowar, de itt játszott vendégként előttünk az osztrák Blind Petition, a német Stormwitch, a holland Attila, a brazil Viper is.

Szerinted miben volt más a PeCsa és az Ifipark?

A legfőbb különbség, hogy az Ifipark csak szabadtér volt, ezáltal erősen szezonális koncerthelyszín lehetett csupán. A környezet, az Ifipark hangulata viszont egyedülálló volt az egész világon. Ezt a Petőfi Csarnok szocreálba illeszkedő külsőségei nem nyújthatták, viszont a csarnok egyéb adottságai alkalmasabbá tették téli-nyári rendezvény helyszínnek.

Mitől lehet legendás egy olyan rockzenei központ, mint a PeCsa?

Legendás a helyzete is, a helyszíne is és a bandák is, akik telejátszották. A világ legnagyobb rock csillagai is megfordultak itt, a honi rock-élvonalról nem beszélve. Ráadásul Budapest szívében, a Városligetben, gyönyörű környezetben, mindenhonnan könnyen megközelíthető helyen nem lehetett tévedni.

Hogyan született az ötlet, hogy Kalapáccsal bontassék le a PeCsa?

Nem volt ilyen ötlet. Eredetileg a napozórétes fesztivál időpontja volt az első befutó. Ezt a dátumot a téli-tavaszi koncerteken már reklámoztuk is, de egy csomó ok miatt halasztanunk kellett. Végül több dátum már nem is lehetett, csak az utolsó nap. Nem gondolom, hogy túl szerencsés vasárnap játszani, főleg egy ilyen egyébként is ünnepi hétvégén, de nem vagyunk ijedősek.

Mivel készültök az október 25-i eseményre?

"Az utolsó lázadás", ez az alcíme a koncertünknek. Vége a PeCsának és mi rossznak-, korainak is tartjuk a döntést, hogy így lesz. Lázadunk ellene minden rendelkezésre álló eszközünkkel és nekünk a zene és a szó az eszközeink.

Mit jelent neked, hogy egy rock-központot te búcsúztatsz?

Örömöt és szomorúságot. Öröm, hogy még egyszer lehetőségem van bejárni ezt a színpadot és megtisztelő is, hogy egy lehetek az utolsók közül, aki játszik a PeCsa színpadán. Persze szomorú is vagyok, mert megint elmúlik egy korszak, ismét véget ér valami jó az életünkben.

Készítette: Fiery

A fotó 2015. október 25-én készült a Petőfi Csarnok búcsúztató koncertjén (Vintage TV)