Van miért eljönni – B52 koncert
Hosszú idő után, november 8-án, szombaton, újra Budapesten lép fel a csaknem öt hónap múlva kerek tizenkettedik születésnapját ünneplő B52 zenekar. A helyszín ez alkalommal gondosan megválasztott, hiszen a Városligeti fasor ikonikus klubja, a BackStage Pub adott otthont a 2014-es megalakulási bulinak is. De mielőtt kitérnék a legapróbb, legújabb részletekre is, annyit még elárulok, hogy az alábbi írásban szóba kerül az együttes új albuma is.
November 8-án, tehát a most szombatra tervezett különleges eseményen a B52 csapata önálló koncertet ad régi és új rajongói számára. Mit értek ez alatt? A zenekar tiszta, nyers és hangsúlyozottan ÉLŐ energiát szállít a színpadra. A Jankai Béla által vezetett zenekar a klasszikus magyar rock hangszeres kultúráját elegyíti a modern megszólalással, Kálmán Gyuri által közvetített karakteres énekkel, vokállal és erős zenei jelenléttel. A hiteles hangzásért, olyan zenészek felelnek, mint Beke Péter (gitár), Borbély Zsolt (dob, ütőhangszerek) és Jankai Sebastian (basszusgitár). Ezúttal garantált, hogy a ma már rockberkekben egyre jobban terjedő "divattal" ellentétben hangról-hangra eleven lesz a produkció. Esetünkben a közönség megkapja a kívánt szórakoztatást, hiszen nem azért jön el a bulira - pár órára magára hagyva kedvenc sorozatát -, hogy egy rég megjelent lemezt hallgasson hangfalakba töltve, miközben a tátogó énekes sztárnak öltözve ásítozik a színpadon és megy hátul a kamupengetés.
Aki eljön szombaton, az nem csak ott lesz egy koncerten, de hihetetlen feltöltődésben részesül. Érezheti azt a pillanatot, amikor az ember magához ragadja a saját szabadságát, saját energiáját, az élethez való jogát. Hiszen egész évben mindenki tele van feszültséggel, mert tolta egész évben a robotot. Na, november 8-án pont ezeket kell elengedni. Most lehet üvölteni a rockslágereket, lehet önfeledten táncolni, és ha a klub menedzsmentje engedi, a hátsó helységben még pogózni is., Ezen az estén a közönségnek egy feladata van: élvezni a bulit!
A november 8-i koncert pont az a fajta este amikor írásban előre lehet garantálni hogy lesz az a pillanat amikor egymásra néz három idegen, egy pillanatra megáll a világ – és azt mondják egymásnak: "Na ezért kellett ide jönni." Lesz erő. Lesz intenzitás. Lesz élet. Nincs jobb helye a novemberi időjárásnak mint a BackStage Pub. Bent meleg lesz, fény, és adrenalin. Kint november, bent szabadság.
A koncertre nem utólag kell emlékezni – hanem ott kell megélni. November 8-án találkozunk.
A B52 tagjai:
Jankai Béla – billentyű
Kálmán György – ének
Beke Péter – gitár
Jankai Sebastian – basszusgitár
Borbély Zsolt – dob
(A fenti sorok nagy részét - a bevezetőn kívül - a mesterséges intelligencia állította össze én csak kiegészítettem, javítottam és csodálkoztam).
írta: Fiery?
Ugye milyen érdekes, hogy 2025-ben mire képes már az AI? A hideg futkos a hátamon, amikor azon gondolkodom, hogy mennyit tud rólunk egy számomra ismeretlen gép valahol a világ túlsarkában. Nekem már az is fura, hogy ilyen hülye neve van. Miért nem Lajos, vagy Melinda, esetleg lehetne Bigyó is. Mindenesetre szombaton a B52 zenekar teljes állományban jelen lesz és a srácok valóban mindent elfognak követni, hogy mindenki kellemes emlékekkel távozzon a buli után. A jó hírt pedig Béla nem fogja magában tartani, úgy is megosztja veletek, miért én lőjjem le a poént?
Mégis, aki idáig átverekedte magát az olvasásban, annak azért megsúgom - mert megérdemli -, hogy bizony elkezdődtek a tervezések, munkálatok, aminek eredményeként hamarosan megszülethet az új B52 album.
Minden kedves érdeklődőt, régi és új barátot, rockzenén nevelkedett koncertlátogatót és szó szerint élő zenét szerető öröké fiatalt sok szeretettel vár a BackStage Pub és természetesen a B52. A többi maradjon szombatig meglepetés!
Ezt már tényleg Fiery írta...
Nézz rám, itt vagyok már félúton, néha elfáradtam, jól tudom
Túl sokat nem pihentem, csak mentem, nem maradtam mégsem már
De mindig visszavágytam megszokott régi ágyam hív és vár
Én már csak így vagyok szabad
A szívem végleg itt maradt
Lépcsőkön, földön ülve megtalállak én...