Újra szól a zenegép - Póta András Cuci interjú
A Generál együttes újra beindította a "Zenegépet", amely annak idején többször is elkápráztatta a közönséget. Ezen a nyáron ismét megszólalnak a régi nagy slágerek. Július 7-én Komáromba, 19-én Egerbe, 31-én, Siófokra, és augusztus 25-én Siklósra érdemes lesz ellátogatni. Póta Andrással, a zenekar dobos legendájával beszélgettünk arról, miért is fontos egy ilyen mitikus csapatot és az általuk alkotott értékes dalokat ma is életben tartani.
Póta András "Cucit" a Gesarol zenekarban ismerte meg a közönség, majd rövid ideig a P. Mobil tagja. Megfordult a Generál együttesben is, majd hosszú időre külföldre ment zenélni. Zenekarához Charlie is csatlakozott, azóta is együtt zenélnek, de most már itthon, Charlie együttesében. 2017-ben a Generál nyári turnéjának vendége.
Dévényi Tibor (konferansz): "Kedves hallgatóink, most egy rövid kis riport következik az együttes tagjaival. Első kérdésem az együttes vezetőjéhez Várkonyi Mátyáshoz. Mondjál valamit az együttes terveiről." "Elsősorban terveink jó dalokat írni, mert ebben az összeállításban még nagyon kevés ismert száma van az együttesnek. Ez elsősorban rádiófelvételen és nagylemezen gondolom." "Azér' a hangzás nem változik, ez az új hangzás, amiért szeret a kedves közönség is." "Természetesen ezt a stílusirányzatot követjük." "Novai Gábor az együttes egyik zeneszerzője és basszusgitárosa. Jelen pillanatban mit csinál a Generál együttes, merrefelé játszik?" "Hát a hosszú külföldi turnék után végre itthon is bemutathatjuk a műsorunkat, először az Ifjúsági Parkban léptünk fel az ősszel. Azóta pedig a... Sorra jártuk az egyetemi klubokat és minél több budapesti fiatal megismerje a műsorunk." "A kedves hallgatók nem láthatják, de mögöttem két fényes, csillogó dobfelszerelés és mögöttük két kiváló dobos ül. Ez az egyik érdekessége az együttesnek. Hát most idemennék Póta Andráshoz. Azt szeretném tőled kérdezni, melyik kettőtök közül a vezető dobos, a szólista?" "Hát ilyen nincs. Mindegyikőnknek a daloknak megfelelően írjuk a dobbetéteket és így játszunk." "Hát egyforma szerepetek van. Értem. János. Tőled szeretném kérdezni, hogy a koncert folyamán mikor jut valami szólószerep a dobosnak?" "Hát például most ebben a számban, ami most jön, ez egy dobpárbaj lesz." (1976. október 22. FMH.)
Kezdjük azzal, hogy jött ez az ötlet, hogy te újra a Generálban dobolj, mint sztárvendég?
Póta András: Azt nem tudom hogyan született meg az ötlet, hogy én legyek a vendég, de nagyon jól esett, hogy gondoltak rám. Nem rég felhívott a Matyi, hogy fellépnék-e velük most a nyáron. Örömmel vállaltam el, és már meg is kaptam az anyagot, hamarosan találkozom újra a Matyival, és leegyeztetjük, ami még kérdéses. Charlie-val is találkoztam a múlt héten a Novai Gabival pedig kajáltunk, dumálgattunk. Jó volt kicsit nosztalgiázni.
Mi jut eszedbe a Generálról?
Póta András: Nekem a Generállal kapcsolatban rengeteg nagyon jó emlékem van, tehát bármikor szívesen beszállok, ha hívnak. Tényleg egy nagyon jó korszak volt.
Mire emlékszel szívesen?
Póta András: Nagyon jó közösség voltunk. Örömmel jártunk a próbákra is, élveztük a koncerteket, és persze a sikereket is, de ami a legfontosabb, csodálatos csapatmunka volt. Ennek a munkának meg is lett az eredménye. Baráti viszonyban voltunk, és amikor eljött az idő, úgy tudtunk elválni egymástól, hogy nem volt harag a szívünkben egymás iránt.
Mit csináltál a Generál után?
Póta András: Külföldre mentem dolgozni, Charlie egy évvel később csatlakozott hozzánk. 15-16 évig szinte folyamatosan jártuk a világot. Leginkább Skandináviában, Svájcban, Spanyolországban, de még Kuvaitban is voltunk. Jöttünk, mentünk, szerettek minket. Mi is jó szívvel csináltuk. Szerencsések voltunk azt mondhatom.
Ezért igazán nem lepődtél meg mikor felhívtak.
Póta András: Úgy nagyon nem, korom ellenére még aktív vagyok, és Charlie-val ugye a mai napig játszom.
Szerinted miért állt össze újra a Generál?
Póta András: Mert ez egy igazán jó, összetartó csapat, szívesen találkozunk egymással. Mindig is szívesen zenéltünk, örömmel csináltuk. A zenélés a hobbink, főleg, ha találkozunk a közönség szeretetével, akkor meg minden tökéletes.
Mikor lesznek a próbák?
Póta András: Lassan elkezdjük, mert hamarosan jönnek a bulik.
Addig otthon gyakorolsz?
Póta András: Dal függő a dolog. Az ember hallgatja, és újra megpróbál velük azonosulni.
Néha meghallgatod a régi dalokat, amiket játszottál?
Póta András: Nem, saját magamat nem szoktam visszahallgatni, inkább a fellépés része érdekel, sosem a körítés.
Fellépés előtt szoktál még izgulni?
Póta András: Az kötelező persze, mindig kell egy egészséges drukk, földobja az embert, arra pedig szükség van.
Vannak kedvenc dalaid, amiket szívesen játszanál a koncerten?
Póta András: Van persze, Gyerünk rock and roll, Minek ide szöveg, Szélkakas, de szívesen játszom mindegyiket.
A Szélkakas (Wheather Cock) Hollandiában nagy sláger volt
Póta András: Elkészült egy kislemez, ezen volt egy dal, az Everybody Join Us, ami nagyon lendületes, jó szám volt, azt gondolta mindenki, hogy ez lesz a befutó. A "B" oldalra került a Wheather Cock. Kimentünk egy promóciós turnéra, ott dőlt el az egész, amikor indultunk haza és szóltak nekünk, hogy két hét múlva vissza kellene jönni. Sajnos, akkor nálunk minden másképp működött. Beadjuk az útlevelet, annak az elbírálása legjobb esetben is 30 nap, ők ezt nagyon nem értették, de próbálkoztak tovább, hogy nekik mindenképpen az kell, hogy kéznél legyünk. Úgy voltak velünk, hogy vagy maradunk és tudunk dolgozni, vagy semmi értelme.
Ettől még a holland slágerlista első helyezettje is volt.
Póta András: Igen, sokáig játszották, jó volt, csak nagy kár volt, hogy nem lehetett tovább hajtani.
Nem fájt a szívetek, hogy nem maradhattok Hollandiában, vagy annyira ment a szekér Magyarországon is?
Póta András: Nem volt ez egy olyan űr, itthon is elég sikeresek voltunk. Aztán később kimentünk az új Generállal Nyugat-Berlinbe többször is. Az is egy nagyon jó korszak volt. Akkor a kelet-európai blokkban sokat turnéztunk, Lengyelország, NDK. De persze egy magyar zenész mégiscsak Nyugat-Európai sikerre vágyik.
Budapesten hol voltak a kedvenc helyek? Hol léptetek fel többet?
Póta András: Budai Ifjúsági Park, E Klub, Vár, Kertészeti Egyetem.
Lányok jártak főleg csak a bulikra vagy vegyesen?
Póta András: Generál bulikra mindenki járt, mert ott volt a nagy találkozó. Erős volt a szombat, meg még a vasárnap is. Mindenki várta a koncerteket, nagyon sikeres időszak volt.
Hogyan képes a mai napig megtölteni egy csarnokot a Generál?
Póta András: Egyrészt remek szerzemények születtek, de az is közrejátszott, hogy tulajdonképpen két más stílust képviselő Generál volt. Az első csapat még a fiatalságról és a szépségről szólt. Akkoriban reggeltől estig szóltak a dalok a rádióban, a lemezek fogytak, turnék mentek megállás nélkül. Szerettek bennünket az emberek. Aztán jött egy teljesen más Generál, ott már sokkal inkább előtérbe került a zenei teljesítmény. Az volt benne a legjobb, hogy ezt a produkciót is nagyon szerette a közönség.
Akkor a közönség összetétele is megváltozott?
Póta András: Igen, sokan elmaradtak, akik kifejezetten a Sanyikát meg ezt a vonalat szerették, azoknak idegen volt már az új Generál, de nagyon sokan jöttek új rajongók, mert érdekes volt, és nagyon igényes muzsika.
Akkor még volt érdeklődés az igényes zenére.
Póta András: Sőt, kifejezetten igény volt igényes zenére. Az volt a célunk, hogy minőségi muzsikát produkáljunk és ez is bejött. A zeneszerzőink, szövegíróink nagyon komoly dalokat írtak.
Keményen dolgoztatok, hogy siker legyen.
Póta András: Igen, és ráadásul nagyon szerettük csinálni. Nem volt görcsölés, nem munkának fogtuk fel, egyszerűen ez volt az életünk. A dallomok jöttek-, mentek az agyunkban.
Milyen Charlie-val együtt játszani?
Póta András: Szeretek vele zenélni, mert az a pali ízig-vérig maga a zene. Charlie profi, annyira érzi a stílusok között a mászkálást, jó ízléssel tudja kezelni ezeket.
Lehet, hogy készül egy dal, amit a James és a Charlie együtt énekel.
Póta András: Igen, ez egy jó ötlet. Mindketten énekelték már egymás számait, de úgy, hogy kettőjükre szülessen a dal, olyan még nem volt. Ez jó lenne, de gondolom lemez azért nem lesz.
Ma már nem lehet lemezt eladni
Póta András: Akkor is a lemezeladásból inkább a szerzők tudtak megélni. Ha sok eladás volt, azt jelentette, hogy igény van a zenekarra, és több helyre hívják a bandát. Mi a bulikból éltünk.
Hogyan látod, mennyire másabb ma egy zenész élete, mint régen?
Póta András: Fogalmam sincs, hogy miből élnek meg ma a magyar zenészek. Annyi tehetséges, jó muzsikus van, de látom, hogy ma már nincs annyi buli. Gondolom, szegényeknek mindent el kell vállalniuk, hogy megéljenek. Sajnos ez a világ már nem a zenéről szól.
Hogyan töltitek meg a csarnokot?
Póta András: Abban azért mindig bízik az ember, hogy vannak még, akik az igényes zene és nem csak a dübörgés miatt megy koncertre. Bennük bízunk.
Milyen terveid vannak a Generálon túl?
Póta András: Játszom, és teszem a dolgom, amíg bírom, és az is fontos, hogy amit csinálok, arra legyen igény, mert csak ezért érdemes dolgozni. Most a legfontosabb, hogy a lehető legjobban menjen le a Generál buli.
A zenegép közismert volt és népszerű
A zenegép ügyesen koppintott
Fújta a világ összes futó slágerét
A zenegép mindent lejátszott
A zenegép rogyásig tele volt pénzzel
A zenegép boldog mégsem volt
Igazi zenész saját zenéjét játssza
A zenegép erről álmodott
Összekapott végül egy nótát
Egy slágergyanús szerzeményt
És ezután nem is játszott mást
A közönség egy ideig tűrte
Később szidták vagy rugdosták
Végül egyszerűen kikapcsolták
A zenegép közismert volt és népszerű
A zenegép ügyesen koppintott
Fújta a világ összes futó slágerét
A zenegép boldog mégsem volt
Összekapott végül egy nótát
Egy eredeti szerzeményt
És ezután nem is játszott mást
A közönség egy ideig tűrte
Később szidták vagy rugdosták
Végül egyszerűen kikapcsolták
A zenegép egy szemétre lökött ócskavas
A zenegép egy udvaron hever
Ha rátalál néha egy kóboráram
A zenegép magában énekel
Magában énekel
Magában énekel...
Készítette: Fiery