Táncdalfesztivál '66 - A Nagy Generáció születése – Zalatnay Sarolta interjú

Zalatnay Sarolta már egész fiatalon hatalmas sikert aratott. A Táncdalfesztivál után, ahogyan a számos csúcsra igyekvők között kialakult a három legnépszerűbb zenekar - Illés, Metro, Omega -, úgy Cini a három legsikeresebb énekesnő - Koncz, Kovács, Zalatnay - közé tartozott. Ő volt az egyik első, aki új színt vitt az akkori popvilágba. Merész stílusát ártatlan bájjal és utánozhatatlan hanggal egészítette ki és simán megtehette, mert tehetségnek számított. Cini később komolyabb utazásokat tett - a fiatalok körében a fesztiválig elfogadhatatlannak vélt - tánczene birodalmában is, ahol szintén nagyszerűen megállta a helyét. A fiúk, a férfiak és a rajongók a tenyeréből ettek még akkor is, amikor abból tölcsért csinált. Zalatnay – bár a rendszer kedvelte – mindig lázadó természetű volt. Ha valaki, akkor ő képes összefoglalni, hogy mitől volt olyan nagy az a Nagy Generáció. Kellemes olvasást mindenkinek… (Máthé József "Fiery")

Hogyan ismerkedtél meg a könnyűzenével?

Szerettem mindent, ami akkor underground és rock volt, csak - mint akkor az összes fiatal - a magyar tánczenét nem hallgattam. Ha recsegett is és néha elsétáltak a hangok, akkor is inkább a Szabad Európa Rádiót, vagy külföldről becsempészett lemezeket hallgattam, de mindenképpen angol nyelvű dalokat. A Toldi gimnáziumban angol tagozatos osztályba jártam, tehát ez nekem amúgy is hasznos volt. Amikor másodikos lettem, meghívtuk Komár Laci zenekarát a Scampolót a gimibe. Én voltam az egyik kultúrfelelős és elhatároztam, hogy bekönyörgöm magam az együttesbe, hagy énekeljek. Előtte azért az akkor éppen futó amerikai rock and rollokat alaposan betanultam. Komár Laci a maga módján véleményezett is, hogy nem is olyan rossz, de később kiderült, hogy nem a hangomat értékelte, hanem engem, mint csajt. Meghívtak a klubjukba, elindultam néhány amatőr fesztiválon, amiket rendszerint megnyertem. Laci bevitt a rádióba is és mindenkinek azt mondta, hogy meg van a harmadik csaj (szerk: Kovács Kati, Koncz Zsuzsa), aki lehet, hogy lever majd mindenkit.

Melyik dalt énekelted először magyarul?

Nagyon sokáig mindannyian csak angolul énekeltünk az Omegával és a Metroval is. Először 1966-ban a Táncdalfesztiválon énekeltem magyarul az Anyuci és a Hol jár az eszem című dalokat. Az Anyuci című dal Szepesi Gyuri és Vitray Tamás ötlete volt, mert tudták, hogy imádom édesanyámat azt először a Városligeti jégpályán adtam elő. A magam rekedtes hangján énekeltem, de a táncdalos szövege miatt cikinek éreztem annyira, hogy már gondolkodtam azon is, hogy vissza kéne állnom az angolnyelvű dalokra, de jött a Táncdalfesztivál és az mindent eldöntött. Tulajdonképpen a Hol jár az eszem is úgy alakult, hogy magasabbra akartuk tenni, hogy Brenda Lee-s legyen, de akkor beleszóltak, hogy ne rikácsoljak fenn a plafonon. Az elején voltak próbálkozások zenei és szöveg terén is, hogy kicsit húzzuk vissza, de aztán leálltak.

Ennyire ciki volt magyarul énekelni?

Az én generációmnak nem volt ciki magyarul énekelni, csak akkor még nem tudtuk, hogy egyszer mi képviseljük a magyar pop-rock zenét, hanem egyelőre csak utánozgattunk. Egyszerűen nem volt divat magyarul énekelni, mert az egyenlő volt a hagyományos tánczenével és úgy éreztük, hogy abba mi nem illünk bele. Visszatekintve a magyar nyelvű pop-rock zenét valahogy ki kellett alakítani és el kellett kezdeni a műfajt magyarul. Gyakorlatilag megmagyarosítottuk az amerikai zenét. Attól maradt meg ez a generáció, hogy magyarul kezdett énekelni. Azt nem gondoltuk, hogy hirtelen és ennyire jól bejön, mert a Táncdalfesztivál a zenei rendszerváltásként talán nagyobb volt, mint a politikában.

Megpróbáltak beleszólni a dalszövegekbe, a kinézetbe?

A Táncdalfesztivál ötletének mindenki örült, mert olyan dolog történt, ami addig még soha, miközben a Sanzonbizottságok keményen cenzúrázták a szövegeket. Nagyon komoly viták zajlottak. Mi a fene van a mögött, hogy Hol jár az eszed? A nyugati divatot követed, miniszoknya, csizma? Mert amitől minden egycsapásra megváltozott, az a külső volt, már nem a hagyományos kiskosztüm, meg a tűsarok, vagy ha mégis, akkor ki volt a fenekünk. Minden változott és erre mondta a cenzúra, hogy a nyugati divatot majmoljuk, ami igaz is volt, de ezt mi már magyarul csináltuk.

Meghatározták, hogy ki írja a szerzeményeket, és ki kíséri?

A dalválasztásnál sokan panaszkodtak, hogy nem azt kapták, amit szerettek volna. Én nem mondhatok semmi rosszat nekem a hangomra kerestek dalt. Én elvoltam a dalaimmal és megpróbáltam a magam taknyos korával együtt kihozni a magam szintjén a naiv és szexi kislányt, rövid szoknyával, frufrus frizurával. A Hol jár az eszem nem volt egy egyszerű dal. Először álltam nagyközönség előtt, színházban, nagyzenekar kísért. 3-4 percben egy olyat produkálni, ami később meghatározhatja a jövődet, a karrieredet, az nagyon nehéz dolog volt.

Beat, vagy táncdalénekesnek számítottad magad?

A beat éneklés '67 tájékán kezdődött nálam a Nem várok holnapig kiabálósdival, ezüstruha, ezüstcsizma, amiket a barátnőm lopkodott ki a gyárból. A 41-es méretű fekete gumicsizmám világszám volt, kitömtem újságpapírral, mert ennyivel kisebb volt a lábam, és ezüst kályhafestékkel fújtam le. Akkoriban mindent megoldottunk házilag saját magunk. Minden a mienk volt, az ötlet, a frizura, lehet, hogy néha majmoltunk is, de meg kellett oldjuk. Ebben az évben kezdtem a beatzene felé fordulni, aztán jött Anglia, a Lokomotív GT, Skorpió, Generál… A legjobban eladott lemezeim is rocklemezek voltak. Az is érdekes, hogy a legkeményebb bőrdzsekis, bőrgatyás időszakomban kaptam a Fák, virágok, fény című számot. Iszonyú ellentét volt, de megkellett birkózni a feladattal. Elgondolkodtam, hogy a sorsom vagy a rockzene, vagy nem tudom hogyan tovább, de akkor anyukám azt mondta, hogy rock ide, vagy oda, ezt el kell énekelnem. Utólag kiderült, hogy nem változtatott a Janis Joplin, vagy Tina Turner vonalamon, ezért elkezdtem a rockos szép dalok felé fordulni, mint a Miért mentél el. Abban a dalban szív van, abban a dalban lélek van. A közönség megbocsájtotta nekem, hogy egy kicsit itt is, ott is vagyok, de mindegyiknek volt egyfajta lelki tartalma, ha kiabáltam is, úgy kiabáltam, hogy onnan jött, ahonnan kellett.

Milyen volt a hatalom viszonya a beatzenéhez?

Azért nehezebb nekem a hatalomról beszélni, mert a zenekarokat sújtotta jobban, de például fél évig nem engedték, hogy a Nem vagyok én apáca című dalom kijöjjön. Azt mondták, hogy ne hülyéskedjek már, ez klerikális. Nem értettem, hogy mi köze van a kommunizmusnak a valláshoz. A lemezborítómon háromszor kellett változtatni, mert egy fehér borítót képzeltünk el fehér ruhában, erre azt mondták, hogy ez tilos, mert olyan, mintha repülnék a fűtől. TV-felvételkor a trikót, ha volt azon valami figura, mindig levetették. Ilyenkor általában megfordítottam és azt mondtam, hogy ne vegyenek hátulról. Persze voltak azért szövegi gondok is, sokszor meg kellett magyarázni, hogy nem arról szól, amire ők gondolnak.

Szóval, ha nem is kerültek előtérbe, azért állandóan figyeltek...

Az Omegával voltunk kint nyugaton, mint Red Sarolta és az Omega Red Star, nagyon érdekesek voltunk az ottaniaknak és még be is jöhetett volna a történet, de egyszer csak szóltak, hogy azonnal menjünk haza. Egy világkarrier előtt beszóltak. Persze mi szerettünk itthon lenni, csak ez nem volt normális eljárás.

1966-ban előny vagy hátrány volt nőnek lenni a színpadon?

Szerintem több előnye volt, mint hátránya. Körmendi Vili imádta a csajokat és mindig beszólt, hogy forduljak meg, hajoljak meg, hogy a szoknyám alól kilátszik a bugyi. Mondjuk, amikor első alkalommal nekem is beszólt, nagyon meglepődtem. Kinek szóljak, anyukámnak? Mi az, hogy a karmester, aki ott talpig elegánsan áll ilyeneket mond? Amikor később megismertem, rájöttem, hogy nem cikizni akart, csak jó fej akart lenni. Később már nem volt ezzel probléma. A legjobb barátok lettünk. 

Mennyire terveztél hosszútávon az énekléssel?

Anyukámat sokszor megkérdezték, hogy mikor lesz nekem rendes foglalkozásom, erre mindig azt válaszolta, hogy voltak nagy terveim, mint gyerekorvos, meg légiutas-kísérő, én meg mondtam neki, hogy legalább egyszer mondja azt, hogy énekesnő vagyok, ha már reggeltől estig ezt csinálom! De abban az időben divat volt a zenészektől megkérdezni, hogy mi a rendes foglalkozása, mert a zenélést nem tartották annak.

Hogyan élted meg a Táncdalfesztivált?

A Táncdalfesztivált abszolút sikernek értékelem, nem is zavart, hogy nem én lettem az első, hiszen így is borzasztóan nagy volt a sajtóértéke, a népszerűség. Én akkor egy dalomra kaptam 2-3 millió szavazatot, amit kézzel írtak meg, bélyegzővel látták el, postán álltak sorba, hogy feladják. Nem úgy működött, mint ma, hogy nesze neked egy lájk.

Mennyire voltatok vetélytársak Kovács Katival vagy Koncz Zsuzsával?

Mi sosem voltunk rosszban Kovács Katival vagy Koncz Zsuzsával. Persze egy egészséges rivalizálás mindig volt közöttünk, hogy most ő nyert, most én nyertem. Annyira egyéni volt és jó volt, ennek így kellett történnie. Másfél év differenciával kezdtünk, a Zsuzsa kezdte a klubokban, majd jött Kati a fesztiválra ő aztán odanyomta rendesen, és utánuk érkeztem én. Mind a hárman teljesen más stílust képviseltünk, így simán elfértünk egymás mellett. bár, az angol éneklésnél volt olyan, hogy a Those Were The Days és a These Boots Are Made for Walkin, ha egy műsorba véletlenül összekerültünk, akkor kisorsolták, hogy melyikünk énekelje, mert nem lehetett egy este háromszor elénekelni egy nótát. Okozott némi feszültséget, de semmi mást. A Hair-t gyönyörűen leénekeltük a Bergendyékkel hárman Belgiumban és Ausztriában is. Én azóta is azon vagyok, hogy csináljunk egy bulit mi hárman és az ember ilyet nem mond, ha nem tiszteli a másikat.

Visszatekintve, hogy érzed, mit adott neked a Táncdalfesztivál?

Országosan ismertté váltam, hiszen előtte csak budapesti klubokban énekeltem. A Hol jár az eszem volt egy ideig az egyetlen magyar szövegű dalom, addig eszembe sem jutott, hogy ne angolul énekeljek. Úgy éreztem, hogy angolul sokkal jobban szól, de aztán a koncerteken, amikor a közönség velem énekelt, éreztem, hogy ezt az utat kell folytatnom, mert az emberek ezt várják el tőlem. Rájöttem, hogy miért valakinek a nótáját énekeljem el, amikor van sajátom is. Közben jöttek a filmek, mint például az Ezek a fiatalok és onnantól már nem volt kérdés, hogy magyarul énekeljek...

Folytatjuk… (2023.05.08.)

Készítette: Máthé József "Fiery"

Az interjú a B&LlIne Kft segítségével készült.