Táncdalfesztivál '66 - A Nagy Generáció születése - Molnár Piroska Interjú

Elérkeztünk a Táncdalfesztivál '66 című dokumentum-történetünk 4. fejezetéhez.  Őszintén szólva a következő szokatlanul rövid beszélgetés sokak számára komoly meglepetés lesz. Molnár Piroska - a Nemzet Színésze - 1966 nyarán főiskolára járt és még be sem töltötte a 21-dik születésnapját. Az ember azt gondolná, a fesztivál nagy lehetőségeket rejtett számára is, de ő nem így látta. Vajon miért? Kellemes olvasást mindenkinek...  (Máthé József "Fiery")

A probléma a "Táncdalfesztivál" név körül keresendő. Ha belegondolunk, hogy a táncdalénekesek kivétel nélkül kirobbanó lelkesedéssel jelentkeztek a saját műfajukról elnevezett versenyükre. A beatek már kisebb "ráhatásra" jelentkeztek, de már nem ekkora elszántsággal, hiszen nem értették, hogy ha már egyszer a beat a táncdal ellenére jött létre, akkor mi a fenét keresnek az ellenműfajról elnevezett fesztiválon? De azt azért mindegyik jelentkező tudta, hogy az egyetlen TV csatorna által egy ország fogja őket megismerni és ennél többet akkor senki és semmi sem adhatott...

...Dehogynem. A színészeket máshogy "mérték" akkor. A színész mesterség jóval magasabb szintnek számított és ami a beatzenésznek ciki volt, az a színésznek ultraciki. De kövessük végig Molnár Piroska kedves, de mindig hárító szavait.

Hogyan került a Táncdalfesztiválra?

Színművészti Főiskolás voltam, amikor beindult a Táncdalfesztivál. Kijöttek a szervezők a főiskolára és arra kértek bennünket, hogy jelentkezzünk és majd kiválasztanak valakit közülünk. A válogatáson mindenfélét kellett énekelni, így kerültem a fesztiválra. Voltak első körök, amíg képernyőre jutott az ember. Képernyőre kerültem, de a döntőbe már nem. Azt nem mondhatom, hogy életem meghatározó élménye volt. Amikor visszanéztem magam, akkor vettem észre, hogy az utolsó hangnál olyan hamis voltam, hogy azt hittem, hogy falba verem a fejem. Meg voltam mindentől rémülve, főleg a nagyzenekartól. Később a Körmendi Vilmossal beszélgettem, mikor már jó barátok lettünk a felesége, Felföldi Anikó révén, hogy azt se tudták, hogy mit csináljanak velem, annyira be voltam ijedve.

Milyen kapcsolat fűzte a fesztivál előtt a tánczenéhez?

Semmilyen kapcsolatom nem volt a tánczenével. A színművészetin nem tanultunk könnyűzenét és nem is érdeklődtem a műfaj iránt. Akkoriban persze nagy dolognak számított a televízióban szerepelni, de az a kör, amiben éltem, nem érdeklődött a táncdalfesztivál iránt.

Mennyire hozta meg az énekléshez a kedvét a Táncdalfesztivál?

Amikor véget ért a fesztivál, egy másodpercig sem gondolkodtam azon, hogy ez esetleg az én utam lehetne. Mivel nem voltam döntős, ugyanúgy nem ismertek meg utána az utcán, mint azelőtt. A Hajdú Júlia által írt dal egyébként szép karriert futott be Balázs Boglárkával, a címére pedig egyáltalán nem emlékszem már. Én csak megkaptam a dalt, egy szakember betanította nekem és az előadáson Körmendi Vilmos vezényelte.

Alakultak ki barátságok a fesztivál alatt?

Nem alakultak ki nagy barátságok, de Toldy Máriával beszélgettünk néhány szót mert a dalban volt pár prózai mondat is és nyilván látta, hogy nem lesz belőlem táncdalénekesnő, megdicsért a prózai mondataimért nagyon kedvesen. Aradszky Laci felesége a tévében dolgozott, mint fodrász és vele a későbbiekben még nagyon sokat dolgoztam, velük kialakult egyfajta baráti kapcsolat, és amikor volt egy jubileuma a táncdalfesztiválnak, és ebből egy tévéműsor készült, akkor a többiek nagy meglepetésemre teljesen úgy fogadtak, mint közülük valót. Az egyik szerkesztő tréfásan megkérdezte - hiszen akkor már ismert színésznő voltam -, hogy mi lett azóta belőlem? Ezen nagyon sokat nevettünk. A színészi pályafutásomra sem volt semmilyen hatással a fesztivál szereplés és az emlékeim között sem tartom számon...

Amit akkor még senki sem tudhatott, az az, hogy az Első Magyar Táncdalfesztivál meghatározó szerepet játszott a hazai zenei életben. Aa táncdalénekesek beírták magukat a nagy könnyűzenei történelemkönyvbe. A beatzenészek félretették a tánczenével kapcsolatos érzéseiket és elkezdtek magyarul énekelni és slágereket írni. 1966-tól szupersztárrá, legendává váltak. A beatzene a magyar pop-rock hőskora, ők lettek a Nagy Generáció! És ezt az eredményt elsősorban a fesztiválnak köszöngetik.

A színészek pedig alapból sztároknak számítottak bárhol is szerepeltek, a színházakban, a TV-ben, vagy a mozifilmekben, nekik nem kellett évente új slágert gyártani, körülhaknizni az országot, megőrizni az egyensúlyt. Ők voltak a színészek...

Folytatjuk... (2023.04.03.)

Készítette: Máthé József "Fiery"

Az interjú a B&LlIne Kft segítségével készült.