Sztárok 45-ös fordulaton - Prognózis (beharangozó) 2. rész

Folytassuk hát írásunkat a Prognózis zenekar érdekes és eddig napvilágot kevésbé látott történeteivel, hiszen hamarosan ritka élménnyel leszünk gazdagabbak, ugyanis "Én az időt nem sajnálom" címmel május 23-án, szombaton Budapesten, a STENK-ben lép fel a 45. születésnapját ünneplő Prognózis. Remélem, a történetek elegendő kedvet nyújtanak ahhoz, hogy a bulin találkozzunk és együtt elevenítsük föl azokat a régi szép időket, amikor még csak a zene számított. Mindenki felkészült? Akkor hát folytassuk! Kalandra fel!

A nagy bemutatkozás

1983-ban a Prognózisnak már saját klubja volt, de a fesztiválokon, nagytermekben még nem nekik osztották a főszerepet, de egy jó banda a tehetségen kívül a szerencsével sem áll hadilábon. Történt pedig, hogy a Prognózis a Hobo Blues Band előtt lépett volna fel a legendás Budai Ifjúsági Parkban. A legénység szokás szerint vitte saját cókmókját, rendesen kipakoltak, tisztelettel hagytak helyet a főzenekarnak, majd üzenet érkezett, hogy a Hobó-koncert elmarad. Na, ilyenkor mi van? A szervezők alaposan feladták a leckét a fiataloknak: "Bevállalják-e a szólóban?" Hát persze! A srácok úgy gondolták, hogy nagy baj nem lehet, hiszen amúgy is egész nap esett az eső, nem sok kíváncsiskodó lesz. Késő délutánra azonban feloszlottak a felhők, és este nyolc körül megindult befelé a tömeg. A bejáratnál ugyan tájékoztattak mindenkit, hogy csak Prognózis buli lesz, ettől függetlenül sokan bevállalták. A buli fergetegesre sikeredett. Végre beindult a szekér.

A politika közbelép

A zenekar tagjai mindig távol tartották magukat a politikától, de kimaradni nekik sem sikerült belőle. Egyszer-kétszer meggyűlt a bajuk a hatalommal is, de ettől még nem voltak üldözöttek, egyszerűen csak így jött ki a lépés. Dalaik inkább az emberi kapcsolatokról szóltak. A Prognózisnak a hatóságokhoz nem volt semmi köze, nem voltak betiltva, sem támogatva, sem megfigyelve, sem beszervezve.

A zenekar valahol vidéken játszott egy szabadtéri színpadon, jó hangulat, sok rajongó. Mi kell még? Fél tíz lehetett, amikor a rendőrök elunták magukat, mert ugye nem nekik szólt a rock & roll. Három-négy virslis feltűnés nélkül a rajongókhoz sétáltak és minden ok nélkül elkezdték könnygázzal fújkálni őket, miközben javában zajlott a koncert. A színpadról látszott, hogy kezd izgalmassá válni a dolog, Vörös fogta magát és lerohant a színpadról. Az emelvényen senki sem tudta, hogy mi történik, a többiek játszottak tovább. Pisti berontott a színpad melletti irodába - ahol unottan ücsörögtek a helyi kultúros főnökök -, és ingerülten nekik szegezte a kérdést: - "Mi folyik itt?" Azok azt felelték, hogy be kell fejezni a bulit, mert a rendőrök mennének már haza. Erre Pisti hirtelen ötlettől vezérelve feltette az ominózus kérdést: - "Ki engedélyezte ezt pártvonalon?" Ezek egyből megijedtek, két perc múlva a rendőrök eltűntek. A koncertet pedig az utolsó tervezett dalig lejátszották a fiúk.

A siker olyan, mint egy iskolai feladat,
Olyan, mint a gyűlölt hálapénz.
A siker olyan, mint a családi ékszer,
Olyan, mint a cukor és a méz.
A siker olyan, mint a sexfotó a falon,
Olyan, mint egy eltüntetett gyémánt.
A siker olyan, mint a meg nem értett művész,
Olyan, mint az asszony és a lány:
kézről-kézre, kézről-kézre, kézről-kézre jár!

Egyszer a Prognózist kitiltották Csepelről is. Klubjukban, a Rideg Sándor Művelődési Házban játszottak egy dalt, ami a gonoszságról szólt. Vörös konferált, és azzal kezdte: "Korbácsot a gonoszoknak", és indult a nóta. Ebből nem is lett volna probléma, de a kirendelt megfigyelő elvtárs úgy értette, hogy korbácsot az oroszoknak, amit ő azonnal jelentett a felsőbb hatóságnál. Másnap az egész bandát behívatták a csepeli rendőrkapitányságra és azt mondták, hogy többet magánemberként se menjen egyikük se Csepelre, nemhogy zenekarral. Erre megoldást kellett találni. Nagy nehezen előkerült egy KISZ-es rendőr ismerős, a srácok egymás szavába vágva elmesélték neki a történetet, és ő megígérte, hogy utána jár a dolognak. Az ember végül elintézte, hogy a zenekar a szövegeket összeszedve bemenjen a KISZ Központi Bizottság Igazgatási Osztályára, ahol leadták a szövegeket, és újra elmondták, hogy nem csináltak semmilyen balhét, úgyhogy a Prognózis együttest ne tiltsák ki sehonnan. A KISZ góré elolvasta az asztalára rakott anyagot, elmosolyodott, és megnyugtatta a fiúkat, hogy nincs semmi baj. Másnap a banda mehetett játszani Csepelre.

Résnyire nyitja az ajtót, mindenkit figyel,
Antennákat állít, zsebekbe rejti el.
Diplomata táskájában nem tudni mi volt,
Kesztyűben dolgozik, sötét szemüveget hord.

Az Interpol körözi, segítséget kér,
A nyomravezetőnek tisztes jutalmat ígér.
A közvélemény nyugtalan, új hírekre éhes,
Én tudom csak egyedül, ki lehet a vétkes!

A meztelen rajongó

Egy kisebb fesztivál keretében a Vigadóban lépett fel a zenekar, ami tévé- és rádiófelvételes koncert is volt egyben. Ahogy a többi előadó, ők is előkészültek az eseményre, beálltak a technikával, majd elmentek kajálni. Amikor visszaértek, mindenki kritikus szemekkel méregette őket. A srácok eleinte nem értették, hogy mi a baj velük, aztán lassan kiderült, hogy egy rajongójuk, egy középkorú nő megtudta, hogy itt a Prognózis is fel fog lépni, és ő bement az öltözőbe és kiabált, hogy hol van a Prognózis, mert neki a Prognózissal kell beszélnie! Visítozás közben egyre jobban bepörgött, elkezdte ledobálni magáról a gyűrűt, nyakláncot, ruhát, végül habzó a szájjal anyaszült meztelenül ott állt. Kihívták a mentőket.

Gyerekkorom óta a hangjegyeket írom,
Megadom a hangot, ha kérsz.
Most hiába verem az asztalt, hogy hamis,
Hiába minden okos érv,
Mert minden jó, csak semmi sem működik!

Ajándékba kaptam a legjobb gépet,
Ami itt a földön megterem.
Most hiába nyomom a gázt be a földig,
Nem indul az égre sem,
.Mert minden jó, csak semmi se működik!

Folytatjuk: (2026.05.18. hétfő)

Írta: Fiery