Pengék és halak – Santa Muerte 2.rész

Sajnos rajtam kívülálló okok - saját egyéni szoc.prob. - miatt megkésve, de végre újra a fronton folytatom a Santa Muerte zenekarral kapcsolatos filozófiai vizsgálódásaimat. Aki még bírja az olvasást és nem csak a fotókat képes lájkolni, annak ezúttal is újabb érdekességet nyújthat a gondolkodás további terhes megerőltetése, mert ugye az agyad is edzeni kell, nem csak a kart. Higgyétek el, a zenekar megér ennyi figyelmet.

Átmentünk mindenen, kiégett éveken, csak azért is lázadtunk a sötét világ ellen

Merre vagy testvér, nem láttalak rég, mi együtt égtünk én emlékszem még

Amit tőled kaptam, magamban őrzőm, túl messzire mentél, itt várlak még…

A hagyományos elemek modern hangzása mellett az arcfestéssel, színpadképpel a zenekar külsőre is tökéletesen megfelel a mai elvárásoknak. Ma már nem divat csak úgy kislattyognni a színpadra, előadni pár saját dalt és közben hosszú szólókkal bizonyítani, hogy mindenki zseniális tehetség. Ma a közönség – sajnos – inkább a szemével hallgatja a koncertet és nem a fülével, főleg nem a szívével. Ebben a leamortizálódott közegben - hogy az üzenet mindenkihez eljusson - szükség van a látványvilágra is. A filmek már hozzászoktattak bennünket, hogy önálló gondolkodással ne fárasszuk az agyunkat, majd ők kivetítik elénk, hogy mit akarjunk gondolni. Sajnos a dinamikusan átnevelt népnek többre már nincs is szüksége. Legalább is ezt hiszik. Ezért van szükség az olyan zenekarokra, mint a Santa Muerte, hogy pár kényelembe és magányba burkolt életet megmentsen a teljes sötétségtől, ahogy annak idején Hobó is megtette József Attila, vagy Villon verseinek rockzenébe emelésével.

Feldoblak újra meg újra egyre magasabbra egy másik ég felé

Semmi baj, amíg hallod a hangom, nem vagy az ördögé

Újra meg újra a füstön túlra soha nem lehet elég

Legyen úgy, ahogy nem zavar most és mindörökké

A Santa Muerte koncertjein a látványhoz minőségi zene és kellemes családi hangulat társul. A közönség érzi, hogy a fiúk szívből játszanak. Lobog a tűz a színpadon és ez manapság elég ritka, mert van, akin eleve látszik, hogy unja, csak a lóvé legyen meg a végén, és vannak a profik, akik mindent alaposan kidolgozva unják amit csinálnak. A SM így már egyszerre kedvez a magamfajta konzervatív zenekedvelőnek és a modern kor elvárásainak is. Az okosság itt abban rejlik, hogy a közönség mindezek mellett extrát is kap, mert minden egyes dal szól valamiről. A srácok harmonikusan összehozzák a képzeletet, a kreatívitást, valamint a gondolkodásra való hajlamot és ami fontosabb, a barátokat. Így kell ezt csinálni. Ez azért már elég penge.

Egyszer tovább kell majd lépni, de tudod merre az út,

Mert az álmok nem hazudnak, s ha elenged a múlt,

Egyszer mérlegre kell állni és megtudod mennyit érsz,

Ahogy lenn, úgy fenn rút a mély, zuhansz, ha félsz…

Aki idáig eljutott az olvasásban, és még nem látta élőben a zenekart, annak következzék egy kis döbbenet, mert ami régen természetesnek számított, azon ma már sokan megsértődnek. Na szóval... A Santa Muerte egyszóban összefoglalva macsó zenekar. Férfias szövegek, férfias zene és férfias viselkedés, ami senkit meg nem bántva szól nyíltan mindenkihez. Ez van. Szembe mennek a divatos fősodorral - és ettől penge és egyben lázadó a csapat. Nem állnak be a bégetők, rinyálók táborába, nem térdelnek le az új "istenek" előtt, csak azt teszik, amiért annak idején a rockzene megszületett. Lázadnak. Mi ez, ha nem pengeség?

Ha megkésve is, de beszéljünk egy kicsit az utolsó, 2022-ben megjelent albumról is, ami meglehetősen kiforrott anyag lett. Nem fogok szakmázni akkordokról, kottaképekről, hangról, precizitásról, harmóniáról, mert aki hallja, az tudja, hogy mindez együtt szinte hibátlan. (Nem, nem kapok pénzt az írásért és csak olyan előadót dicsérek, aki a maga színvonalán kiemelkedő teljesítményt nyújt, ezért nincs most nehéz dolgom. Ha nem lenne igazam, saját magam hitelteleníteném el, ezt a régi olvasók tudják). Kevés nóta van az albumon, ami nem jön be. Talán kettő, ahol szerintem nincs rendesen helyén a szöveg, miközben a zenéje annak is jó. (Ha ez fontos, Ermiékkel megbeszélem). Egyébként nem létezik olyan zenekar, amelyiknek az albumán szereplő összes dal jól sikeres lenne. Az SM produktuma így is kiemelkedik az átlagból. (Nyugodjunk meg, az előadók sem szeretik az összes saját számukat). Szerintem számos ma már nagyon híres banda is megirigyelhetné ezen lemez mennyiség/minőség pozitív arányát. Persze az elvakult rajongóknak úgyis az összes dal a kedvence, de ez mindig, mindenhol így van. Ez a rajongók dolga.

Én komoly jövőt látok a zenekarban és ha végre rátalálnak a sikerhez vezető útra, és nem adják fel idő előtt, akkor nem állíthatja meg őket senki, legfeljebb a klíma aktivisták, de azok meg minek. Hát gyerünk fiúk, tanítsátok meg az embereket szórakoztatva újra elgondolkodni a dolgokon, szakítsátok ki őket a mobil, vagy a tévé rabsága alól, hogy végre ők is a saját életüket éljék, ne másét. Ahogyan a '60-as években, ma is legyen minden zene kedvelő penge…

A zenekar tagjai még egyszer:

Dob - Gagyi Zoltán Sándor

Ritmusgitár - Bánfalvi Csaba

Basszusgitár - Czudor Gyula

Szólógitár - Vörösmarti Imre "Ermi"

Ének - Juhász Attila "Kicsi"

Írta: Fiery