Tunyogi Péter és a Pardon, hobby rock @ roll
Megjelent Tunyogi Péter és a Pardon együttes albuma eddig kiadatlan felvételekből. A zenekar hobby szinten működött, ezért csak kisebb klubokban lehetett őket látni és hallani, ami így utólag nagy hiba. Tunyó utolsó éveiben és utolsó csapatában is a maximumra törekedett, ami a lemezről szépen visszaköszön.
1979-ben az akkor 32 éves Tunyogi Péter élete legnehezebb feladatával nézett szembe, ugyanis az ország egyik legjobb énekesét, Vikidál Gyulát kellett pótolnia az egyik legsikeresebb zenekarban. Eddig a pillanatig csak amatőr bandákban dobolt, majd gitározott és énekelt Győrben és Zalaegerszegen és vendégzenekarként többször is felléptek Schuster Lóriék előtt. A "főnök" ott figyelt rá fel. Egy sikeres énekes válogatást követően Tunyó egyik napról a másikra a P. Mobil frontembereként a rajongók ezrei és reflektorfények középpontjában találta magát. A feladat és az elvárás kegyetlenül nehéz volt. Két választása lehetett: vagy nem vállalja és örökre megmarad a névtelenség homályában, vagy előre lép és megmutatja a kételkedőknek, hogy mit is tud valójában, csak tehetségében és hangjában bízhatott.
1979-től '81-ig a hazai rockéletben óriási "csapatmozgások" zajlottak. A változások a legnevesebb zenekaroktól indultak, de az általuk felkavart hullám a névtelen bandákat is érintette. Sok muzsikus feljebb, vagy átléphetett, de ennek meg az volt az ára, hogy rengeteg banda eltűnt nyomtalanul, vagy más társaság tagjaiból pótolták a hiányt. Csak néhány példa: Megalakult a Dinamit és a Karthago, így kellettek új emberek a P. Mobilba, a Skorpióba és a Minibe, a változást a Beatrice is megszenvedte. A Karthago létrejöttével, vagy a P. Mobil átalakulásával többek között az S. O. S. együttes mehetett a levesbe. A másodvonalbeli zenekarok egymástól, vagy a harmadosztályból igazoltak és próbálták túlélni a változásokat. Aki tehette civil munkára váltott, vagy kipróbálta magát a nyugati világban. Tunyó is ennek a mozgásnak köszönhette a hirtelen jött népszerűséget.
Tunyó már az első fellépén bebizonyította, hogy méltó utódja Vikidálnak, de tehetsége mellett szerencséje is volt, hiszen a Mobil első nagylemezének feléneklése már az ő nevéhez fűződik. Az akkori tizenévesek új rocknemzedéke így már vele ismerhette meg a régi dalokat és ezután a következő albumok és fellépések már nem jelentettek nehézséget.
Sajnos a rockzene a '80-as évek közepére súlyos válságba került, így a P. Mobilnak is le kellett húznia a rolót. Tunyogi Péter nyugatra ment vendéglátózni, majd 1991-ben visszatért saját, Tunyogi Band legénységével, amit annyira szeretett, mikor '94-ben a Mobil frontembereként újra beindult a henger, a bandát megtartotta második zenekarának. Ezért is lett vége a közös pályafutásnak 1997-ben, hiszen akkor még nem volt "divat" több együttesben játszani. Innentől minden energiáját a Tunyogi Rock Band-re fordította, ahol számos új sláger született. 2008-ban a Mobilmánia frontembere lett és mintegy hobby szinten fellépett a Pardon együttessel is kisebb klubokban, ami csak azért szomorú, mert a rajongók szinte nem is tudtak arról, hogy Tunyogi a rock világslágereket is képes kiválóan elénekelni.
13 évvel az énekes halála után, 2021-ben elérkezett az idő, hogy CD-n a nagyközönség részére is elérhetőek legyenek a Tunyogi Péterrel készült utolsó stúdiófelvételek. A lemez nyitódala James Brown híres slágerének feldolgozása, az I Feel Good. Tunyó lelket önt a dalba és hangját nem kímélve iszonyatosan nagyot táncol a dallamokon. A következő dal címe: Ha szól a dal, ez egy kellemesen felépített musical stílusú szerzemény, ami zongorakísérettel indul, hogy aztán nagy hatással legyen a hallgatóra a torzított gitár, majd visszahuppanunk a Vígszínházba amikor beszállnak a vonósok is.
A harmadik dal, a címadó már teljesen hazai pálya - de az előző után túl merész a váltás - egy elmaradhatatlan Steppenwolf rockhimnusz a '60-as évekből, a Born to be Wild, és az akadályt az énekes itt is könnyedén veszi. A következő slágergyanús szerzemény a Bocsásd meg! címet és a '70-es éveket képviseli, melynek sikeréhez a nagyszerű vokál is rengeteget tesz hozzá. Nekem egy kicsit a Hétköznapok legyenek jók című TRB dalra hasonlít.
Az ötödik egy Wilson Pickett szerzemény, a Mustang Sally, itt a fúvósoké a főszerep, de képet kapunk az ízlések változatosságáról is. A hatodik Tina Turner dala a River Deep Mountain High hallható kicsit rockosítva, modernizálva. "Romantikus akkordokkal" indul a Boldog születésnapot, de ez senkit ne tévesszen meg, mert ez egy összefoglaló dal az életről. A Radar Love című Golden Earring szerzemény Tunyó fiatalkorát hozza vissza és a zenekar kíséretében egy kicsit szemtelenebbül, fiatalosabban születik újjá. A Volt egy lány egy tipikus '80-as évek elejét megformáló dal egy hangyányi romantikával és természetesen hangfalakból kiszakadt gitárszólóval, a refrén inkább a késői beat-et idézi, de ez semmit nem von le a szám értékéből, így is lehet szeretni.
A tizedik dal segítségével a beatzene bölcsőjéhez jutunk vissza. A Beatles egyik legnagyobb slágerét, az Oh, Darling-ot játssza a zenekar minden külsőség nélkül. Tunyó ezúttal sem marad magára, végig vele megy a vokál. A Pandora's Box A zöld, a bíbor és a fekete című Radics Béla emlékére készült dal rockhimnusz lett, ezért sajnos az elmúlt 40 évben boldog-boldogtalan feldolgozta, talán ezért sem maradhatott le erről az albumról sem.
Deep Purple Fireball-ban Tunyó tovább csillogtathatja egyedi hangtechnikáját, majd a Little Richard Good Golly Miss Molly-ban hozza vissza az aranykort. Egy röpke visszatérés a Deep Purple-höz egy kis fekete éjszakára a Black Night című számban. Stílszerűen az album az Utolsó rock and roll című dallal búcsúzik Tunyogi Pétertől. A bónuszdal, a Wasbeton együttes szerzeménye az Utolsó whisky, melynek külön érdekessége, hogy a szövegírója és a lemez producere Hajnal Gábor.
Tunyogi Péter utolsó megjelent albumát ajánlom a gyűjtőknek, a rajongóknak és azoknak, akik szeretnek a múlt zenéin és történésein elmerengeni, akik tudják, hogy 2008 óta hiányzik valaki, aki valamikor hobby szinten is úgy tudott énekelni, ahogy senki más...
Irta: Fiery