Pandémia rock & roll - Jankai Béla interjú

Mondhatnám, hogy az elmúlt félévben nem történt semmi és ez részben igaz, mert koncert július közepéig nem is volt, de ez idő alatt azért akadt sok minden más. Számos alkalommal nekilendültem, hogy megírjam a véleményemet a kialakult helyzetről, de már annyian kiaknázták a lehetőséget, hogy úgy gondoltam, én nem puffogtatok feleslegesen. Jobb ötlet született; elbeszélgetek egy magyar állampolgárral, egy zenésszel, egy klub tulajdonossal és ha már vesézünk, legyen valaki, aki az egészségügyi oldaláról is átláthatja a helyzetet. Mivel azonban én sem akartam sok emberrel érintkezni, olyan valakit kerestem, aki amolyan 4 az 1-ben. Majd ő elmondja a tutit helyettem is. Sokáig nem kellett keresgélnem, találkoztam Jankai Bélával, aki szerintem az adott feltételeknek megfelel, ő pedig szívesen elmondta a véleményét a koncertekről, a járványról, az állami támogatásról és a zenészek nem létező képviseletéről. Kellemes olvasást mindenkinek! (Fiery)

Hogyan vészeltétek át az elmúlt hónapokat?

Jól vagyunk, meg vagyunk. Végre koncertezhetünk. Jelen esetben a Triász könnyebb helyzetben van a B52 zenekarhoz képest, hiszen mozgékonyabb, kisebb a személyzet, kisebb a technika.

A zárt időszak alatt voltak próbálkozásaink, online koncerteket szerveztünk, Facebook-on is igyekeztünk megmutatni magunkat, amit egy billentyűvel, vagy egy szál gitárral meg lehet oldani, de a B52 esetében ez sajnos kivitelezhetetlen volt a technikai háttér miatt. Szóval nagyon nehéz tavasz áll mögöttünk, mi is pályáztunk a videókoncert támogatásra, de természetesen nem nyertünk, ezt a lehetőséget másoknak hagyták. Mondhatnám, hogy hónapokig nem csináltunk semmit, de ez nem teljesen igaz, mert azért kihasználtuk az időt. Neki álltunk az új Triász lemeznek, elkezdtük írni a B52 dalokat, de még mindig sok munka maradt hátra.

Milyen terveitek vannak a nyárra?

Tavasszal nagyon sok fellépésünk maradt el, jelen pillanatban úgy állunk, hogy ebben a hónapban már végre a B52 zenekarral tartottunk néhány vidéki klubkoncertet és teljes gőzzel készülünk az augusztus 27-i Barba Negra eseményre ahol a Takáts Tomi születésnapos együttesével lépünk fel. Tamással 40 éve vagyunk barátok, Szóval mi készülünk a bulira, de a lényegi részt, az aktuális vírushelyzet és a kormány döntése fogja meghatározni. Ez a döntés még inkább érintheti a Triász szeptember 10-re tervezett (szintén Barba Negra) nagy koncertet. Dolgozunk rajta, hogy legyen, de ez az elkövetkező hetekben derül ki, hiszen a járványhelyzet naponta változik. Ennek ellenére valamilyen tervet fel kell állítanunk, amihez próbálunk igazodni, amit a körülmények vagy hagynak, vagy nem hagynak.

Ezek után hogyan tudtok a nyárra kalkulálni 500 nézővel?

A B52 koncertet eredetileg június közepére terveztük, így utólag már kijelenthetem, hogy elég későn történt meg a bejelentés, ezért a jegyek limitjét tudjuk tartani 500 fő alatt. A Triász szeptemberi fellépésével kapcsolatban azonban már teljesen más a helyzet, hiszen április óta húzódik és már akkor négy számjegyű volt az értékesített jegyek száma. Most azon gondolkodunk, ha ilyen magas létszám mellett a székes bulikat engedik, akkor így fogunk tenni. Tudom, hogy ettől a közönség nagy része nem lesz határtalanul boldog, de ahogy egy focimeccsen, úgy itt is meg lehet oldani az ülve örülés lehetőségét.

Te sok mennyiben vagy érintett a pandémiával kapcsolatban

Úgy is mondhatnám, hogy én minden oldalról érintett vagyok. Állampolgár vagyok és a kötelező szabályokat be kell tartanom. Előadóművész vagyok, a fellépéseimet súlyosan befolyásolja a jelenlegi helyzet, klubvezető vagyok, így szintén közelről érint, de kevesen tudják, hogy a katonai szolgálat alatt olyan egészségügyi mozgósítási részlegen dolgoztam, amit ma operatív törzsnek hívnak. Nem orvosi szemmel nézve, de ez által érintettnek érzem magam a másik oldalon is, hiszen hasonló helyzetek kezelését tanultam. Ami a világon zajlik, egy létező forgatókönyv alapján kötelezőként eljárandó törvénymódosítások és rendeletek halmaza, aminek a magyar kormány is megfelel. Hogy túlzottan, vagy sem, ez részletkérdés. Egy biztos, ezeket a döntéseket meg kellett hozni, az emberiség jövője a tét, és ez nem játék. Az a kérdés, hogy a vírus megéri-e ezt a veszélyességi fokot, ami ekkora riadalmat okoz és ez által a világgazdaság is összeomolhat, vagy nem érdemel ekkora figyelmet. Mivel ezt a jövő dönti el, mindenképpen szükség volt a sokszor túlzónak gondolt óvintézkedésekre. Én magánszemélyként úgy gondolom, hogy azért nőhetett ekkorára a járvány, mert senki sem ismerte előre a hatását, súlyát, működési fázisait és ennek következményeit, ennek ki kellett forrnia. Amit nem ismerünk, attól félünk és ez természetes dolog. Nagyon nehéz időszak áll még előttünk és a szlogennek, miszerint "Vigyázzunk egymásra", maradnia kell még egy jó ideig.

Hogyan érinti a zenészeket az 500 főre maximalizált koncert?

Most kiderült, hogy a különböző szakmák és üzletágak mennyire érzékenyek egy járvánnyal szemben. Az egyik első áldozat - ami bennünket zenészeket alapvetően érint -, a szórakoztatóipar, főleg, hogy hónapokig nem volt lehetőségünk azt csinálnunk, amit szeretünk, amiből élünk. Ma már az 500 fő maximalizálás némi teret biztosít számos zenekarnak, de a nagy közönség előtt fellépő bandák, előadók gondban vannak, hiszen ők több ezer, vagy akár tízezer ember előtt szoktak játszani és jelenleg ez lehetetlen vállalkozás. Könnyű mondani, de nekik át kell értékelniük a lehetőségeket, mert véleményem szerint ilyen tömegek előtt zajló koncert várhatóan 2022 előtt már nem lesz. Sajnos a zeneipar mögött kialakult infrastrukturális cégek, zenekarok, akik a nagy rendezvényekre vannak berendezkedve, túlélésük szempontjából át kell értékeljék a következő két évet és több, kisebb bulira kell berendezkedniük. A kisebb kluboknak ki kell alakítaniuk a vírusbiztonságos működési stratégiát, lehetőség szerint UVC fénnyel, vagy ózon generátorral. A rendezvények utáni fertőtlenítést és bár a beléptetést lassítja, minden nézőtől legalább az e-mail címét elkérni. Ezek nem nagy befektetések, csak egy kicsit foglalkozni kell velük. Egyébként ezek az intézkedések a már ismert vírusok, baktériumok ellen is jók.

Mostoha gyerek a könnyűzene?

Egyik oldalról lehet azt mondani, hogy a miniszterelnök jobban szereti a focit, mint a könnyűzenét, ami lehet, hogy igaz, de én emlékszem, hogy azok, akik ma vezetik az országot, aktívan jelen voltak a koncerteken és sokan a mai napig is megfordulnak kisebb-nagyobb bulikon. Persze tudjuk, hogy volt egy-két meccs, ahol a stadionokban tízezres nagyságrendű tömeg gyűlt össze, miközben azért tisztában vagyunk azzal, hogy általában lényegesen kisebb létszám előtt zajlik a magyar foci. Tudomásom szerint a lelátók el vannak szeparálva egymástól, és egy-egy tribünön nincs ötszáz ember. Ha a szabályok szerint ülve nézik végig a meccset, az nem probléma, ha felállnak és összeborulnak, az már nem felel meg a távolságtartási szabályoknak. Azt kell mondjam, hogy a rendezők mindent elkövettek a szabályok betartásával kapcsolatban, ha mégis kontaktus történt, az a nézők hibája. Nem lehet minden ember mellé egy rendezőt állítani.

Alkoholisták a koncertre járó emberek?

Történt egy szerencsétlen elszólás, hogy a meccsre járók nem isznak, míg a koncertre járók meg igen, ennek örömére azóta a Triásszal focimezben, és egy pohár sörrel a kezünkben indítjuk a bulikat, arra utalva, hogy ez nem teljesen így van. Ebbe egyébként nagyon mélyen bele lehet menni, de nem érdemes. Volt egy kérdés, erre jött egy rögtönzött, nem jól sikerült válasz, ami nem hiszem, hogy a kormány álláspontját képviselte volna, ezek olyan részletkérdések, amikbe nem is szabad bele menni.

Ilyen esetben azért a szakma összefog, vagy képviseli a zenészeket valaki?

Tervben van egy állami támogatás, amire a szakmának most nagyon nagy szüksége van, és ezt évek óta mondjuk. Az a nagyságrend, amiről beszélünk, a zenész szakmának az éves forgalmát jelenti. Számos szakmai egyeztetésre lenne szükség, ami talán már el is kezdődött. Miért mondom ezt? Nem olyan régen az egyik művész elmondta a véleményét, egy másik vitatkozott vele, mindezt a nagy plénum előtt, de ez a mai internetes világban teljesen normális, ezt nem egymás közti e-mail váltáson kell egyeztetni, ha ez úgy menne, akkor szakmai szövetségnek hívnánk, de ilyen nincs. Úgy működhetne, mint az átkosban a szakszervezetek, akik ugyan a zenészek érdekeit sosem tudták rendesen képviselni, de azért jó példa, mert a külföldi példák sem mutatnak mást. Szerintem Bon Jovi sem konzultál Cherrel napi szinten, hogy most mit kellene csinálni, hanem a szakmát irányító szervezetek szövetségének a tagjai menedzselik az általuk képviselt előadókat. Miért állna össze Alice Cooper Madonnával? Lehet, hogy nem is bírnának egy légtérben maradni egymással. Nem ez a szakmai összefogás. A szakma, ha szigorúan vesszük, képzéssel, vizsgákkal járna, akkor azok, akik ma vitatkoznak, meg sem felelnének a szakmai kritériumoknak.

Demeter Szilárd lenne az újjá született Erdős doktor?

Egyrészről még nem látjuk a célt. Örülök, hogy vezetőink eljutottak arra a szintre, hogy sikerült annyira feljavítani az erőműveket, a kórházakat, az egészségügyet, a közlekedést, az utakat, hogy most már a könnyűzene került terítékre és jelen pillanatban ez lett a legfontosabb kérdés. Nyilván a zenészek már követelték, hogy tessék már velünk is foglalkozni, mert megyünk tönkre.

A szocialista rendszerben a Hungaroton uralta Erdős Péterrel a magyar könnyűzenét. Talán ezért szisszentek fel a zenészek, mert a mostani kinevezés erősen hajaz a múltra. Nem így kellett volna kommunikálni ezt az egészet. A kormányzati szándékot egyelőre még nem ismerjük, de amit Demeter Szilárd megfogalmazott, azt alapvetően támogatom, mert valós problémákról beszél. Itt mindig az a kérdés, hogy a megvalósítás mi lesz. Az NKA javarészt nem állami pénzből, hanem a szerzői jogdíjakból fedezi az anyagi hátteret és osztja szét különböző célokra. Nem minden esetben alakulnak úgy a pályázati elbírálások, ahogy mindenki szeretné. Mondjuk úgy, hogy a nagy összegek árnyékában, beleférnek a kis összegek "félremenései", de azt kell nézni ilyenkor, hogy a kitűzött célok mennyire valósultak meg, szerintem eddig sok esetben semennyire.

Neked lennének ötleteid?

Az, amit a kormányzati szándék kommunikál, az egy pozitív dolog, de hiányzik a szakmai összefogás, amikor a szakma is elmondhatja a saját elképzelését, véleményét, én azt hiszem, hogy pont ezért választott a politika egy zenészt, akit nem irigylek. Ez egy hálátlan, úgynevezett őrmester pozíció, akit baszogatnak alulról is, meg felülről is. Szerintem jó ötlet lenne ebből a pénzből visszaállítani a nem piaci alapon működő kultúrházakat, mert jelenleg mi kibéreljük a helyet, vagy a belépő árát osztjuk el a kultúrházzal, saját zsebből tankolunk, kifizetjük a technikát és a koncert végén derül ki, hogy elegendő pénzt hoztunk-e otthonról ahhoz, hogy játszhassunk. Persze, az is lehetséges, hogy nem játsszunk és a kultúrház ott áll üresen.

Mi a helyzet a magántulajdonú klubokkal, a rétegzenékkel?

A magán klubok természetesen profitorientáltan működnek, ettől függetlenül hivatalosan a kulturális kormányzatnak kötelessége lenne nekik is segíteni, hogy olyan rendezvényeket is megtarthassanak az adott körzetben, amikre egyébként nem kimagasló az igény. Gondolok egy távoli falura valahol a keleti régióban, ahol egy lakodalmas koncertre hajlandó áldozni a lakosság, egy rock koncertre már nem. Azok miatt, akiknek igényük lenne más színvonalú bulikra, ezeket érdemes lenne az államnak támogatnia. Ezzel segít a valóban művelődni vágyó embereken, a zenészeken, a klubbon, a technikusokon.

Milyen támogatási formát tudsz te elképzelni?

Apukám még annak idején arra nevelt, hogy ha valakinek segíteni akarsz, munkát adj neki, ne pénzt. Aminek igazán örülne a zenész szakma, ez egy olyan példa lehetne, amit Európa számos országában már jó ideje alkalmaznak, miszerint az előadóművészet és a belépőjegyek mostani ÁFA-ját (27%) csökkentik (5%). Ez azt jelenti, hogy minden egyes belépőjegy majdnem egyharmada a 100%-os munkánk után a mi zsebünk helyett az állami kasszába vándorol.

Mi a helyzet a hazai háttériparral?

Mi mindig azt hiányoltuk, hogy nem tudott kialakulni a háttéripar, itthon sosem létezett könnyűzenei menedzser, hiszen nem volt ezeknek az embereknek olyan képzése, hogy fel tudjanak lépni a zenészek érdekében. Tulajdonképpen a mai napig úgy működik, hogy az erősebb kutya baszik. A '90-es évek elején a kazetta hamisítás volt a legnagyobb probléma, de hiába emeltük fel a hangunkat, senki nem mozdult rá a témára. Így ezek a fekete kiadók jól megszedték magukat a mi munkánkból és még csak nem is adóztak, aztán megjelent az első multicég, aki felvásárolt egy hazai kiadót és ő már jobban az asztalra tudott csapni, így már másnap megszavazták a Parlamentben, hogy ne tízezer forintig fizetendő büntetés legyen és ne vétség, hanem sokkal súlyosabb ítéletek szülessenek, mert ez bűncselekmény. Elkezdtünk örülni, de aztán kiderült, hogy a multi bekebelezte a teljes (fekete) kereskedelmi hálózatot és onnantól minden pénz hozzá került, továbbra sem hozzánk. Mi hagyományos Beatles-ek sokáig nem láttunk ennek előnyét. Persze ezek a multik dolgoztak kicsit a hazai piacra is, de az eladások zöme külföldi lemez volt.

Nem tudtunk egységesen kiállni magunkért, mint a németek, olaszok, vagy a franciák a nemzeti zenéjükkel, nyelvükkel, hogy azt játssza a média. Persze ott is megkapod a Michael Jackson lemezeket, mégis jelentős hányadban a hazaiak voltak favorizálva. Nekünk évtizedeket kellett küzdenünk a médiatörvény módosításáért, mert nem volt megfelelő érdekképviseletünk. Persze itt senkinek nem volt érdeke minket képviselni, és azok a szakmai szervezetek, akik azt mondják, hogy a mi érdekünkben tevékenykednek, a külföldi érdekeket szolgálták ki. Ha megnézed a hazai koncertpiacot, akkor azt látod, hogy a magyar koncert jegyekre elköltött pénzek 90%-a külföldi előadókra megy el. Ebből a szempontból, ha logikusan a mi érdekünket nézi a kormány, annak örülök, ha azonban a magyar zenészek kordában tartása, rendszabályozása a cél, akkor annak nyilván nem örülök, de hát ennél komolyabb rendszert is döntöttünk meg...

Szóval ne kezdjük el összehasonlítani Demeter Szilárdot Erdős Péterrel, még ha a kezdeti kommunikáció némi okot ad is erre. Ne kezdjük azonnal feltételezni, hogy ezek a pénzek el fognak tűnni a süllyesztőben, esetleg a mi pénzünkből még egy stadion épül, de ha pár modern színpad készül, pár profi hangfal kerül oda és pár jó hangulatú koncertet összehozunk egy kis állami támogatással, az nagyon jó lenne...

Készítette: Fiery