Nagy Pista 70 év!

Nagy István 70 éves lett, ezzel elköszönt a zsenge ifjúságtól, és belépett a tapasztalt korúak társaságába. A nagyszerű basszusgitáros még a rockzene hajnalán kezdte, és a rajongók nagy örömére a mai napig ugyanazzal a lelkesedéssel, megbízhatósággal és pontossággal nyüvi hangszerét minden fellépésén. Olyan együttesekben szerepelt, mint a Q-gli, Osszián Brigád, vagy a Kárpátia, de ezeknek a bandáknak semmi közük a később ugyanezen neveket felvevőkhöz, bár komoly nevek is megfordultak ezekben a társaságokban. Később alaptagja lett a soul és funky muzsikát játszó Wastaps zenekarnak. Nagy István igazán sikeres a máig kultikus Mini együttessel lett. Nem véletlen, hogy vele kapcsolatban Németh "Nemecsek" Tamás, Papp Gyula és Török Ádám mesél a nagy közös "hőskorról".

2015. augusztus 19-én elsősorban Nagy István születésnapját, és az ős Mini nem régiben megjelent albumát ünnepeljük a Városligeti Sörsátorban. Az ünnepre való tekintettel belépőjegy nincs! (Fiery)

Emlékút a Ballada folyón

Nagy Pista ötvennégy éve áll a zene szolgálatában. Első hangszerei a cselló és a nagybőgő voltak. Akkoriban még dixielandet, tánczenét, és ha erre szükség volt, vidéken lakodalmas zenét is játszott első zenekarával. Később, az akkori divatnak megfelelően, előkerült a gitár, Pista végre elektromos bőgőre válthatott, amihez már erősítő kellett. A fiatalabbak kedvéért elmondom, hogy azokban az időkben még nem lehetett minden hangszerboltban cuccot vásárolni, ezért barkácsolással pótolták a hiányosságokat.

Számos zenekart megjárva, Pista megalapította az Európa nevű csapatot. Ez a banda lett Cserháti Zsuzsa kísérő-zenekara, amellyel később a kiváló énekesnő szép sikerrel turnézott Nyugaton a hetvenes-nyolcvanas években. A korai Európában Rusznák Iván muzsikált, aki a későbbi M7-es zenekarvezetője lett, de itt gitározott Szigeti Ferenc (Corvina, Karthago). Éppen az Osszián Brigádban muzsikált, amikor először találkozott Papp Gyulával. Ezután alakult egy olyan társaság, amelyet úgy hívtak, hogy Kárpátia. A zenekar arról volt nevezetes, hogy a Jimi Hendrix és Cream-nóták mellett Black Sabbath-ot, valamint Taste-t is játszottak. Következett a Q-gli, ahova Tátraival együtt szállt be, és itt énekelt a később legendás diszkóssá avanzsált Éliás Gyula is. Ekkor kereste fel Nagy Pistát Papp Gyula, és Török Ádám.

Nagy Pista: Egy alkalommal, hajnali fél kettőt mutatott az óra, a két srác borokkal felszerelkezve kopogtatott a lakásomon. Fater nyitott ajtót, ismerte őket. Akkor éjjel hívtak a Minibe basszusgitározni, én pedig - miközben az egyezséget borral megpecsételtük - igent mondtam.

Az Erzsébet sörözőtől a diósgyőri fesztiválig

Papp Gyula: 1970 nyarán sorrendben a negyedik zenekarom számított először "professzionálisnak", abban az értelemben, hogy ez volt az első, amelyik ORI, azaz Országos Rendező Iroda működési engedélyével rendelkezett. Az Erzsébet Sörözőben, az egyik zenészek által látogatott törzshelyen megkeresett Rusznák Iván, hogy a Bánk Sándor által vezetett "Ossián Brigádba" elhívjon billentyűzni, mert kapcsolatai révén kijárt egy szerződést, amely a Balatonalmádiban lévő "Auróra" szálló éttermében egy egész nyárra vonatkozó esténkénti fellépést és pénzt jelentett. Én pedig Matador, vagy Capri orgonára gyűjtöttem, hangszerem nem volt még, csak a helyi zongorákba dugott mikrofon jelentette a megnyilvánulási lehetőségemet. Ez pedig nagyon "tábori"-nak számított. Mire június elsején elkezdtük a munkát, már Bánk Sanyi nem volt köztünk, tehát "Continental" együttesnek kereszteltük el magunkat. Addig nem ismertem Nagy Pistit, valószínűleg Rusznák Iván hívta hozzánk. Innen én Török Ádi hívására szökkentem a "Mini"-be, ahonnan viszont Závodi Janó a "Kex"-be Czipó Tibor a "Tolcsvay" trióba távozott. Én javasoltam Nagy Istvánt Töröknek, éjjel fél kettőkor becsöngettünk hozzá és elhívtuk a "Minibe".

Papp Gyula: Olyan talpig becsületes, megbízható, barátságot kereső és szerető embert mint ő, Istenemre nem sokat ismertem meg egész életemben és higgye el mindenki, tiszta szívemből beszélek! Ráadásul jó muzsikus nagyon. Ez 46 év tapasztalata, vele kapcsolatban

Nem csak az "Illés" együttessel, hanem a "Lokomotív GT"-vel is turnéztunk. 1971 nyarán a diósgyőri várban koncerteztünk. Ott volt vagy 8-10 ezer ember. Mi, azaz a "Mini" elsőnek lejátszottuk a koncertet. Szünet, átszerelés, hangpróba az LGT-nek. Frenreisz Kari baljával fogta a basszusgitárját, jobb kézzel pedig odanyúlt a mikrofonhoz, ami 7 másodpercen keresztül rázta őt. Erre leteremtették a többiek a fő technikust, Weisz Tibit, népszerű nevén "Rozogát" hogy miért akarja agyonveretni 380 volttal Karit? Ő erre meg akarta mutatni, hogy ott aztán semmi sem ráz. Megfogta a Karesz gitárjából kihúzott jack-dugót, odanyúlt a mikrofonhoz, hogy látványosan illusztrálja, hogy ez pedig nem ráz. És már a földön ülve körbe-körbe járt a feje, alig volt eszméleténél egy tized másodperc múltán. Mindkettőjüket elvitte a mentő, az LGT buli elmaradt. Vártuk őket vissza a kórházból és addig Nagy Pista és "Nemecsek", azaz Németh Tomika kergetődzött a várban, aminek a kövezete nem volt túl egyenletes akkoriban. Pista bokája úgy kifordult, hogy jöhetett érte vissza ugyanaz a mentőautó.

Már sütött újra a nap, amikor hátul a mikrobuszban három fekvő emberrel visszaindultunk Budapestre. Két hét múltán a Diósgyőriek rendbe hozták az áram balhét, azóta is szemben van a színpad, mint annak előtte, még egyszer lejátszottuk a koncertet. Most már az LGT is, természetesen újra ugyanannyi ember előtt és hatalmas sikerrel.

Bunyók és a jó zene

Török Ádám: A Pistáról első emlékem 1970, Keszthelyen játszottunk. Utazgattunk ide-oda, és valahogy Siófokra vetődtem. A Tátraival nagyon jóban voltam, akkor ő olyan 19-20 éves körüli srác lehetett. Tudtam, hogy játszik a Balaton presszóban, ami a főtéren volt. Bementem oda este csajokkal, és láttam egy marha dús, szőke hajú basszusgitárost, aki nagyon ügyesen tolta a Tibi alá a dolgokat. Ez volt a Nagy Pisti, őt ott hallottam először. Ezután pár nappal leütötték a Tibit egy asztallappal.

Ez történt '70 nyarán, és októberben találkoztam a Papp Gyuszival, elkezdtük tervezgetni az új Minit, és decemberre meg is álmodtuk az új bandát. Teljes generáció váltásra volt szükség, elment a Janó meg a basszusos Cipó is. Szólt a Gyuszi, hogy ismer egy nagyon tehetséges basszusgitárost. - Mondom, ki az? - Azt feleli, gyere, bemutatlak neki.

Az éjszakai órákban elindultunk a belváros felé, kérdeztem Gyuszit, hogy mégis hova visz? Gyere csak, majd megtudod, válaszolta. Egy nagy vaskapunál megálltunk, és bekopogtunk, kijött egy idős ember - ő volt a Pista apukája - meg sem lepődött, hogy ilyen későn. Behívott. Bent ült a Pista csajokkal a szobájában. Elmondtuk neki a tervünket, ő pedig azonnal beleegyezett. Később az ő lakása lett a központi hely. Itt próbáltunk, nála tartottuk a cájgot.

Ami a legfontosabb, hogy nagyon aranyos szülei voltak, az édesanyja is, de különösen az édesapja, aki egy tündéri ember volt. Én akkor belvárosi ficsúr voltam, és jártam a Bajtársba. Volt, olyan eset, hogy délelőtt 11-kor lementem, és már ott állt az öreg, aztán együtt elpiálgattunk. Óriási ember volt, rengeteget segített, megengedte például, hogy náluk próbáljunk. A Pista apukája szerzett pénzt, intézett hitelt, egy arany ember volt.

Török Ádám: A Pista egy rendkívül stabil, pontos, precíz zenész. Szerintem az ország egyik legpontosabb basszusgitárosa. Baromira megbízható. 1972 Mini, Zalatnay turné volt, és lementünk Pécsre hakniba. A Nádor szállóban voltunk, toltuk a bulikat. Ez úgy volt akkoriban, hogy több csapat is lement, és ilyen vetésforgószerűen léptünk fel a környező településeken. Mi kezdtünk hatkor az egyik faluban, Aradszky a másikban, és mit tudom én ki a harmadikban. Egy órás műsor után mindenki tepert a következő helyszínre. Már a második vagy harmadik napnál tartottunk és pénzt még mindig nem kaptunk. Tohonyával, aki akkor a menedzserünk volt, meg a Pistával jól berúgtunk, és ekkor odajött hozzánk az Aradszky, és lebaszott, hogy miért nem kísérjük őt, ugyanúgy, mint a többieket? Vissza kérdeztem, miért tudsz te bluest énekelni? Ekkor elküldött a picsába engem, én meg nem hagytam magam, én is elmondtam a magamét. Erre elém áll a Tohonya, aki valamikor vízilabdázott, nálam egy fejjel magasabb volt - dzsunga csávó -, és azt mondta, mit kötekedek én a Lacikával? Elküldtem őt is a francba, erre azt mondja, majd ő ad a pofámra. Gyorsan benyomtam neki egy jobbost, és felborult a csávó. Összetörte az asztalt, de hamar felállt - na, mondom, itt agyon ver -, de Pista lefogta, ő is jó erőben volt, még egyet lenyomtam, és mondtam neki, hogy most fél három van - éjszaka -, négykor a szobámban legyen a gázsi. Pont négykor kopogtak az ajtómon, a Tohonya hozta a pénzünket.

A zene, ami egy életre szól

Német "Nemecsek" Tamás: A Szivárvány együttesben doboltam, ahol Tihanyi Gyula basszusgitározott, Szűcs Totya gitározott, és Novák András" Öcsi énekelt". Gyula és Öcsi egyébként a Metró együttesben is megfordult. Időnként beszállt hozzánk egy nagyon jó zongorista, őt Papp Gyulának hívták. Állandó klubunk az EVIG volt, ahol már kialakult a banda törzsközönsége is. Mivel elég jó felszereléssel rendelkeztünk, ami ritkaságnak számított, a különböző tehetségkutatókra, dalversenyekre tőlünk kölcsönözték a cuccot, s nemegyszer mi is felléphettünk ezeknek a gálaműsorán. Az egyik ilyen versenyen ismertem meg Nagy Pistit is. De országszerte, sok városban és településen is megfordultunk, így viszonylag ismert zenekar lettünk. A repertoárunkon jó kis Led Zeppelin, Deep Purple és egyéb rockzenei klasszikusok szerepeltek. Papp Gyuszi ajánlására, 1971 elején, itt talált meg és hívott az akkor frissen átalakult Minibe Török Ádám, Román Péter dobos helyére. Szűcs Anti személyében (vigyázat, nem a gitáros Totyáról van szó!) menedzserünk is volt, kevés zenekar dicsekedhetett ilyenekkel abban az időben. Sőt, ezt hivatalosan tiltották. Később tudtam meg, hogy Anti nem akart elengedni, és a Zenekar anyagi áldozatot is hozott azért, hogy a Miniben dobolhassak. Háromezer-nyolcszáz forintot fizetett értem, ami akkor borzasztó nagy pénz volt, nagyjából kéthavi fizetésnek felelt meg. Nagy Pistit kevéssel előttem szerződtették a zenekarhoz, úgy emlékszem egy Q-gli nevű bandában bőgőzött.

Német "Nemecsek" Tamás: nagyon szeretem, és tisztelem Pista bohémságát, a tisztességét és korrektségét. Ha valamit megígér, tűzön-vízen keresztül megcsinálja. De ugyanezt ő is elvárja a másiktól. Nagyon jó muzsikus, országos Haver. Emellett szereti rendben tudni a dolgokat maga körül. Előrelátó, beosztó ember, aki naponta képes leolvasni a villanyóra állását, így nem éri meglepetés, ha ki kell fizetni a havi számláját. Nagyon szereti a társaságot, koncert után - de csakis utána! - jól esik neki "kiengedni a gőzt", vagyis meginni egy-két pohár valamit. Van stílusa: élvezet hallgatni, amikor mesél. Rá jellemző egyéni módon és sajátos humorral úgy adja elő mondanivalóját, történeteit, hogy muszáj rá odafigyelni!

Szabadidejében imád horgászni, órákat képes üldögélni a folyó, vagy tóparton bottal a kezében: mindegy, csak a halak közelében legyen. A másik mániája a foci. Amellett, hogy fiatal korunkban mi is együtt rúgtuk a labdát, ha jó meccs van a televízióban, maga köré gyűjti a barátait, és némi sör, bor, vagy egyéb italok társaságában szidják, vagy éppen izgulják végig a mérkőzést.

Egyébként erre az összeállítású Minire régen és most is az a jellemző, hogy mi négyen nem csak zenésztársak, de jó barátok is voltunk. És azok vagyunk, mind a mai napig. Rengeteg időt töltöttünk el együtt, jóban-rosszban, ez az, ami örök életre összeköt minket. Ezt a több mint negyven éves barátságot semmi sem múlhatja felül. Amikor 2011-ben újra kezdtük, úgy érzetem, ugyanott folytattuk, ahol 1973-ban - amikor Papp Gyuszi elment a Skorpióba - abba hagytuk. Mintha el sem telt volna közötte az a negyven év.

Mint zenész, azt tudom mondani róla, hogy őrületesen jó basszusgitáros. A ritmusszekció másik tagjaként nagyon jó vele dolgozni, odafigyel arra, amit csinál. Nagyon jó összhangban vagyunk. Emellett ötletgazdag, muzikális. Sokféle zenét, sok zenekarban játszott már, a hosszú évek alatt elegendő rutint szerzett. A napokban hallgattam meg az 1972-es évi, Videoton Jazz fesztiválon előadott egyik saját dalunkat, amelyet a rádió is felvett. A címe: Ködben. Na, abban olyan basszusmenetei voltak, hogy még ma is beleborsózott a hátam! Ott Keith Jarrettel léptünk fel, ami nem kis dolog volt akkoriban.

(Köszönet Hegedűs Istvánnak, hogy felhasználhattam részleteket Nagy Istvánnal megjelent interjújából)

Készítette: Fiery