Madár száll a szívemmel - Karácsony János interjú

A Generál együttes dalos madarai újra magasan szállnak, és messze repülnek azokkal a szívekkel, melyek hűségesen kitartottak a zenekar mellett. Ha egy ilyen madár szárnyra kap, annak hírértéke van. Akik szeretnék újra hallani a régi dalokat, megtehetik négyszer is. Július 7-én Komáromban, 19-én Egerben, 31-én, Siófokon, és augusztus 25-én Siklóson várja őket a Generál együttes. Karácsony Jánossal, a zenekar egyik alapító tagjával beszélgettünk arról, miért is fontos egy ilyen legendás csapatot és az általuk alkotott értékes dalokat ma is életben tartani.

Karácsony János gitáros, énekes. 1967-ben a Ferm zenekarban játszott, 1971-ben megalapították a Generál együttest. 1974 októberében csatlakozott az LGT-hez, ahol az Egyesült Államokba disszidált Barta Tamás helyére került. Három szólóalbumot jelentetett meg.

Akkor vágjunk a közepébe, miért állt össze újra a Generál?

Karácsony János: Úgy érezzük, hogy ezek a dalok - amiket mi annak idején fiatalos hévvel megírtunk - a mai napig megállják a helyüket. A Generál együttes öt- hat, de volt, hogy tíz évig is hallgatott. Sokan játszottunk benne, léteztek különböző felállások, és ez a jelenlegi is egy ilyen, különleges formáció. Sosem volt könnyű a produkciót színpadra állítani, de amikor megcsináltuk, akkor azt sikerre vittük. Nálam, személy szerint azért került képbe a Generál együttes, mert egyrészt régen volt, és lassan elérkezem abba a korba, amikor már csak a szépre emlékezem. Szeretnénk újra megmutatni, hogy ennyi év után is képes működni a csapat.

Mire szeretnétek felhívni a figyelmet a fellépéseitekkel?

Karácsony János: A 2015-ös év volt az a döntő időszak, amikor eldöntöttük, hogy nem hagyjuk elfelejteni a szerzeményeket. A Matyi ötlete alapján újra indítjuk a Generált, így négyen vagyunk a mag, mint Charlie, Matyi, Novai Gabi, és én. Azért vállaltam az interjút is, azért megyünk koncertről- koncertre, azért igyekszünk mindenhol ott lenni, mert így fel tudjuk hívni a figyelmet arra, hogy a szerzők mennyire fontosak és nélkülözhetetlenek. Ebben a rohanó világban szeretném, hogy az emberek számára is világossá váljon, hogy ki írja a dalokat, szövegeket. Teszem ezt azért, mert mostanában kicsit elsikkadunk ezek felett.

Úgy érzed, hogy nincsenek megbecsülve a szerzők?

Karácsony János: A zeneszerető emberek automatikusan úgy gondolkoznak, hogy aki énekeli a dalt, az maga a szerző. Természetesen, az esetek 99%-ban ez nem így van. Ezért is rettenetesen fontos kihangsúlyozni, felhívni a rajongók figyelmét, hogy mennyire fontos munka ez. Alkotók nélkül nem születnek művek. Tudom, hogy magam ellen is beszélek, de inkább teszem ezt, mint ne tegyem, mert ezt mindenkinek tudnia kell. Amikor a neten keres az ember egy dalt, rendszeresen oda jut, hogy a szerző neve már fel sincs tüntetve. Ez persze nem csak magyar jelenség.

Van olyan hely a világban, ahol a szerzői jogokat tiszteletben tartják?

Karácsony János: Egyedül talán az angolszász nyelvterületen szigorú a törvény, ha a szerzői jogokra gondolunk. Annyira véresen komolyan veszik ott, hogy az adófizetés után egyből a szerzői jogok következnek.

Hogy ítéled meg a média Generálhoz való viszonyát?

Karácsony János: Ez egy üzletág, itt nincs szimpátia. Négyünk közül mostanában talán én adtam a legtöbb interjút. Az a tömérdek információ dömping, ami az embereket éri minden áldott nap, nem csoda, hogy nem tudják követni a saját kedvenceiket. A mi közönségünk sem kivétel, ha nincs eléjük tálalva a hír, hogy játszunk, akkor sajnos bennünket is elfelejtenek. Persze nekünk sincs könnyű dolgunk, hiszen, ha nincs meg a megfelelő profizmus, ha nincs 100%-ig a helyzet magaslatán az ember, akkor a hír nem jut el a rajongókhoz.

Azért kérdeztem, mert szerintem egy kicsit másabb Magyarországon az ikonokhoz való hozzáállás, mint bárhol máshol, külföldön.

Karácsony János: Nem hiszem, hogy az én feladatom lenne a kérdésed megfejtése, én is csak egy alany vagyok. Szerintem nem a hozzáállással van a baj. A show biznisz a rendszerváltás után, úgy öt évvel ide is betalált. Szerintem ebben benne van minden, pozitív meg negatív is. Ez egy nagyon kemény műfaj, ebbe aztán valóban nem fér bele semmiféle tisztelet, szigorúan egy üzletág, még akkor is, ha ez egy kicsi ország. Mi magunknak dolgozunk, ha valaki ezzel nincs tisztában és úgy próbál érvényesülni, az becsapja önmagát és a munkaadóját. Akármennyire is angolul beszélünk, trendezünk, ez tévedés valahol, ez egy speciális magyar dolog, ez a mi dolgunk, nekünk kell megoldani a mi módszereinkkel. El kellene tanulni a jó dolgokat.

Valóban tervben van egy közös dal Charlie-val a Generál?

Karácsony János: Nézd, a magam részéről nem mondok újdonságot, ha azt mondom, nem szorgalmazom ezt a dolgot. Nincs ellenemre, ha csinálunk valamit, nyilván együtt kell csinálnunk, de nem lelkesedem 100%-ig. Az a fogyasztói réteg, aki a mi rajongótáborunk, akik együtt váltak felnőtté velünk, ők nem arra kíváncsiak, hogy mi újdonságot csinálunk, ők kifejezetten a régi dolgokra kíváncsiak. 10 éve csináltuk az Egy jó hang aranyat ér című számot. Szerintem nagyon kellemes dal, nagyon szeretjük, de úgy igazából senki nem kíváncsi rá. A mai napig meghallgatja az ember, jól szólt, de sajnos ennyi.

Szerinted nem visz előbbre?

Karácsony János: Figyelemfelkeltésnek meg elfoglaltságnak ez megfelel, de én nem szorgalmazom, ugyanis a befektetett idő szerintem nem térül meg. Egy új nóta az már nem nosztalgia. Olyan mennyiségű slágereink vannak - ráadásul bennünket a múltunk is kötelez -, hogy nem kell erőltetni. Persze, ha a csapat úgy dönt, hogy ők szeretnék az új dalt, én fejet hajtok a döntésük előtt természetesen.

Egy Generál koncertre nem görcsöltök rá, hiszen ismeritek még egymás lélegzetét is.

Karácsony János: Abszolút nem görcsölünk, örömmel lépünk fel bárhol, legyen az Komárom, vagy Eger, Siófok, vagy akár Siklós. A nyáron, ezeken a helyeken játszunk nagy bulikat.

Meg kell adni a módját!

Karácsony János: A Generál egy igényes produkció, ami nem csak arról szól, hogy lenyomjuk a bulit, igyekszünk megadni a módját, nem is beszélve arról, hogy lesz szimfonikus felállás is. Örülök, hogy újra működik a Generál együttes, és ha lesz folytatása, akkor meg pláne, hiszen nagyon kedvelem a társaságot. Ha beszáll még pár régi vendég legalább egy- két dalra, akkor még nagyobb örömmel fogom csinálni.

Mennyire meghatározó időszaka életednek a Generál?

Karácsony János: Az LGT-hez képest nem voltam sokáig a Generálban, szűk két és fél év volt, mégis életem egy fontos szakasza. Az a munka és teljesítmény szakmai szempontból is nagyon fontos időszak volt. A Generál mindegyikünk életének egy fontos állomása volt.

Mi történhetett volna, ha nem szűnik meg a Generál?

Karácsony János: Azt mondom, hogy ne bánjuk, hogy vége szakadt akkoriban, hiszen, ha nem így történt volna, akkor hogy született volna meg a Rock Színház, a Hungária. Ha ment volna tovább velünk a Generál, nyilván az LGT élete is teljesen másképp alakul. A sors kezében vagyunk. Mindennek így kellett történnie.

Miért érdemes folytatni?

Karácsony János: A felkérést azért vállaltam el első szóra, mert így szerettem volna rávilágítani azokra a személyekre, akik megírták, és akik előadták ezeket a csodálatos dalokat annak idején. Ha van érdeklődés az irányunkba, akkor kutya kötelességünk folytatni, és ezt nem csak a Generálra értem. A szakmában még élő és jó energiával bíró zenészek figyelmét is szeretném felhívni arra, hogy ne hagyják abba! Szeretném, hogy mindenki legyen tisztában azzal, hogy mekkora megtiszteltetés nekünk, hogy ezt a műfajt létrehozhattuk itthon. Gondoljunk csak bele, hogy mi tapostuk ki ezt az utat.

Ha a szél fújna hozzám, egy tavaszi zápor után,

Hogyha magadtól jönnél, akkor is elmondanám...

Aki mellettem alszik, az álmodja azt, amit én!

Aki mellettem ébred, az szeressen úgy, ahogy én!

Madár száll a szívemmel, esténként, ha lefekszem,

És hív egy messzi útra, távol, messzi útra,

Fönt száll, fönn az égen, visszanéz és énekel...

Ha a napsugár hozna, a szememhez kapnék talán

Ha az egyetlen lennél, akkor is elmondanám

Aki mellettem alszik, az álmodja azt, amit én!

Aki mellettem ébred, az szeressen úgy, ahogy én!

Madár száll a szívemmel, esténként, ha lefekszem,

És hív egy messzi útra, távol, messzi útra,

Fönt száll, fönn az égen, visszanéz és énekel...

Készítette: Fiery