Mindhalálig Karthago - Gidófalvy Attila

Paks az atomváros

Ötéves korában kezdett zenét tanulni, mert szülei felfedezték benne a zenei aktivitást. Kapott egy harminckét basszusos tangóharmonikát, azon kezdett el gyakorolni. Később felvették a zeneművészetibe tangóharmonika-orgona szakra, majd a jazz konzervatóriumba pozan szakra. Egy ideig fújt a Deák Big Bandben, sőt a Mézga család című rajzfilm főcím zenéjében is játszik.

Élete első zenekara a Continental volt. Nyakában lógott a gitár, mellette az állványon pozan, előtte pedig zongora. 1974-ben megalakította első saját csapatát, egy triót. Donászy Tibor és Bartányi Istvánnal - ő ma az Állami Hangverseny Zenekar bőgőse. A trió hamarosan kibővült, és összeállt a Gidó '74 elnevezésű csapat. A Theátrum együttesben folytatta pályafutását, ahol Dandó Péter, Torontáli István, Németh Gábor és Kovács Péterrel zenélt együtt.

Ekkor jött a Beatrice olyan felállással, amiben még Csuka Mónika basszusozott, Fischer Laci gitározott, valamint természetesen Feró és Gidó alkották a bandát. Bemutatkoztak Miskolcon, Deep Purple-t, AC/DC-t, Suzi Quatrot és saját nótákat játszottak. Nem sokkal utána Balázs Fecó elhívta Fischert, Feró meg összerúgta a port Mónikával, akivel addig házasok voltak. A zenekarban csak Feró és Gidó maradt. Érkezett Donászy Tibor, Lugosi Laca és Miklóska Lajos. Az első Budai Ifjúsági Parkban elkövetett koncerten ötvenen, a másodikon ötszázan, a harmadikon pedig már ötezren tolongtak. A hatalomnak nem tetszett a szakadtak zenéje, így lefasisztázták a Beatricét és ahol csak lehetett, betiltották.

Itt már játszották a Paks az atomvárost, sőt Gidó megírta az Apáink útján zenéjét is, de Ferónak nem tetszett, azt mondta két évig ilyet még nem játszik a banda. Később elvitte a dalt a Karthago együttesbe, amire Szigeti Feri írt rá dalszöveget. Egyre rosszabbak lettek a dolgok, talán éppen azért, mert nem volt se buli, se lemez. Váltani kellett.

Tagadás

'79 tavaszán, a Közgázon fellépett a Beatrice, Szigeti Feri ott figyelt fel Gidóra, akinek volt egy fehér Yamaha orgonája, és egy amerikai Moog, ugyanolyan, mint a Skorpiós Papp Gyuszinak. A Közgáz bulin fetrengett, lóbálta a mikrofont, egy hatalmas lakattal a nyakában ugrált, őrült módra pörgetett. A buli után Szigeti odalépett hozzá és felvázolta a terveit, miszerint szeretné megalapítani a Karthago zenekart. Az akkor felállás: Szigeti Feri - gitár, Losó Laci - basszusgitár-ének, Fehér Lajos - dob, és Gidó, mint billentyűs. Gidó úgy érezte, hogy eljött az idő, lépnie kell, így elfogadta a meghívást. Sajnos a zenekar ebben a felállásban nem sokáig volt együtt, ketten maradtak az alapító Szigeti Ferenccel.

Megkeresték Pataky Attilát és Slamovits Istvánt, akik akkor a feltörekvő Edda nevű zenekarban játszottak. Úgy nézett volna ki a Karthago, hogy Slamo bőgőzik, Pataky pedig énekel. Nagyon komoly esély volt arra, hogy átigazolnak az Eddából. Ott bukott meg az elképzelés, hogy nem sokkal a megbeszélések után a Budai Ifjúsági Parkban, a P. Mobil előtt úgy megzúzták a főműsort, hogy nagyobb sikert arattak, mint a főzenekar.

Gidó még a jazzkonzervatóriumból ismerte Kiss Zolit, aki egy koncerten odalépett Szigetihez, hogy ő az a basszusgitáros, akit keres és már benn is volt a csapatban. Kiss Zoli aztán ajánlotta Kocsándi Mikit, aki akkor a S.O.S.-ben dobolt. Gidó felment hozzá Zolival és megkérdezték tőle, hogy lenne-e kedve a Karthagóban ütni a bőröket? Miki gondban volt, mert pár nap múlva a Budai Ifiparkban a Krokus előtt kellett játszaniuk, ami komoly befutási lehetőséget hordozott magában. Nem kapott időt, másnap aláíratták vele a szerződést. Mikinek úgy kellett befutnia az S.O.S.-sel, hogy akkor már gyakorlatilag a Karthago együttes tagja volt. Takáts Tomira Siklós Gyuri ajánlásával tett szert a banda. Tomiban volt már akkor valami plusz, ami felkeltette a csapat érdeklődését. Takáts belépett a próbahelyiségbe, elénekelte a Béreslegény jól megrakd a szekered, azonnal felvették.

Ez az öt ember pedig együtt van 40 éve, pedig mindegyikük egy teljesen más zenei világból érkezett. Feri populáris közegből, a Corvinából, Tamás egy Beatles féle gyerekzenekarból, a Forma 1-ből, Miki az S.O.S.-ből, ami szintén inkább populáris bandának számított, Zoli egy kicsit jazzes, slágeres, és Gidó, aki a punkosabb zenei életből érkezett. Gidó kitalálta, hogy ne valami szép gúnyába, hanem rock and rollba kell öltözniük, ennek érdekében hozott otthonról mindenféle cuccot. Miki kitalálta, hogy Kansas, Boston, Forigner féle zenét játsszon a banda, hisz mindannyian énekelnek és vokáloznak, így összeállt egy igazán ütős rockzenekar, amihez hasonló azóta sem született.

Az áruló

A Metro klubban robbant be a Karthago a köztudatba, ahol koncertről-koncertre duplázódott a közönség. Érdekesség, hogy Gido Szigeti Ferivel kétszer is ugyanazt élte meg, mint Feróval a Beatricében. Egy késznek hitt zenekarból ketten maradtak, és az újra indulás után hetente emelkedett a koncertjeikre járó közönségszám.

Azért a kezdetek nem voltak olyan felhőtlenek, hiszen Ferónak nagyon rosszul esett, hogy Gidó lelépett és a Beatrice bulikon lázította az ifjúságot, azok meg elmentek Karthagora és csinálták a balhét. Nem egyszer csattant sörösüveg a Hammond orgonán, Miki dobjában landolt egy fél tégla. Amikor a Karthago az Agárdi strandon is bemutatkozott, pont a Dinamit lépett fel előttük. Nagyon keménynek ígérkezett a buli, ráadásul megjelent Feró is és várható volt, hogy nagy összetűzés lesz, majdnem össze is ugrottak, de szerencsére nem jutottak el tettlegességig. Eltelt másfél év és Feróval Gidó megbeszélt mindent, majd összeborultak. Barátságuk azóta is tart töretlenül, például Gidó Tízparancsolat című szólóalbumán is énekel Feró az ő hangjára írt nótákat.

A sorsodtól ne félj

Hatalmas buli volt a Popmajális nevezető egész napos koncert a sportcsarnokban. Edda, P. Box, Karthago. A zenekar gyakorolta a megjelenésre váró második lemez anyagát, hogy azt majd előadják, de látták, hogy az Edda mennyire készül, homokzsákok, őrtorony, katonák. Szigeti tudta, hogy olyan közönség lesz, akik az ismert dalokat ismerik csak. Úgy döntött a csapat, hogy ezért csak az első lemezről játszik. Jött a Wilpert Imre, átadta az aranylemezt. Hihetetlen hangulatú buli volt. Akkor a Karthago fantasztikus sikerrel elvitte a bulit.

1981. február, amikor megérkeztek Fehérvárra, a buli előtt a sportcsarnok mellett még ittak egy kortyot a srácokkal és ott volt ez a Rezső is, aki azon a koncerten vesztette életét. A koncert után, amikor kiürült a nézőtér, ott feküdt a srác. Behozták az öltözőbe, kék-lila volt. Aztán elvitte a mentő, és később tudta meg a zenekar, hogy meghalt. A hivatalos információ az volt, hogy összetaposták, de az igazság más.

Három Nappal később a Feri levitte a dalt. Eldöntötték, hogy egyszer eljátsszák, de nem lesz soha többé műsoron. Iszonyatos siker lett, ráadásul a dalról felvétel készült és leadta a rádió is, innentől mindenhol követelte a közönség. Gidó szerint a Requiem azért nagyon komoly nóta, mert mindenkihez szól. Erdős nem akarta promótálni, ugyanis szerinte az "elindult az álmok útján", nem másról szól, mint egy hevenyészett "joint partiról".

Kiment a zenekar Ausztriába, Villachba, ahol az ott megrendezett nemzetközi fesztiválon megnyerték a fődíjat és a zenészek döntéskényszerbe kerültek, hogy haza mennek és lesz, ahogy lesz, vagy kint maradnak örökké, ahol vár rájuk a garantált siker. Nagyon komoly beszélgetésen ment keresztül a zenekar. Az Omega után a Karthago is betörhetett volna a nyugati piacra, de sajnos az itthoni "elvtársi hozzáállás" mindent elrontott. A muzsikusok úgy döntöttek - figyelembe véve az otthon maradottak lehetőségeit is -, hogy haza mennek és csak reménykednek abban, hogy a hazai vezérek engedni fogják a zenekart nyugaton is kiteljesedni. Eleinte még talán így is volt, de idővel ez a támogatás megszűnt. A Karthago magára maradt és így az osztrák igazgató nem tudott mit tenni, lemondott a zenekarról.

Idővel pedig Magyarországon is egyre kevesebb lett a fellépés és már a közönség is elmaradt, talán éppen ezért egyre több lett az összezördülés is. Bár 1985-ben a Karthago megnyitotta a Petőfi Csarnokot, mégis ez lett az utolsó koncertjük. Miki bejelentette, hogy elmegy a 100 Folk Celsiusba. Miki helyére gyorsan kellett keresni egy dobost, és Gidó elhozta Gyurik Lajost, akivel együtt volt később a Fáraóban, majd a Lordban, de a sors is így akarta, hogy csak ez az öt ember alkossa a Karthago együttest, mert egy próba után Tomi bejelentette, hogy elmegy a Somhoz a Senatorba. Ekkor eldöntötték, hogy itt a vége, szünetet kell tartani, mindenki tegye külön a dolgát, aztán ha úgy alakul, akkor majd valamikor még folytatják.

Rock a vérünk

Megszületett a Fáraó zenekar, ahol Gidó kiteljesedhetett. Előkerült a "zöld-fehér" szólógitár és egy kicsit keményebb hangzásvilágra tért át. Kicsit visszakanyarodott a Beatricéhez, amit az is bizonyított, hogy Nagy Feró szerzőtársként szerepelt. A zenekar kisebb-nagyobb megszakításokkal, de azóta is működik. Gidó- Kiss Zolival megalapította a KGB-t, ami egy filmzene készítő zenekar volt. Óriási lehetőséget kaptak, amikor Usztics Mátyásék elkezdték forgatni a Kisváros című sorozatot és ők írhatták a főcím dalt.

1990-ben a PeCsa vezetése a Karthago együttessel akarta megünnepelni ötödik születésnapját, a zenekar pedig újra elindult. Olyan teltház volt, amit később sem tudott senki sem produkálni.

A Karthago zenekarban Gidó számára fontos az, hogy a színpadon bármerre néz, mosolygós arcokat lásson. 40 éve együtt vannak és az új lemez még ennyi idő után is lázba hozza mindannyiukat. Az anyag tökéletesen visszanyúl az első időkhöz. Az új lemezen három dalban is olyan Hammond menetek vannak, mint a legelső időkben. A Hammond istene Jon Lord, aki alázattal tudott játszani, harmóniát akkor fogott csak, amikor kellett, hiszen ő egy másik gitárt pótolt. Olyan gitár és Hammond szóló váltások vannak, amik annak idején jellemzők voltak a Karthagora és most újra.

Készítette: Fiery