Jankai Béla interjú - 1984, A pusztavacsi ütközet

Az alábbi interjú teljes részletességgel a Jankai Béláról készült könyvben olvasható. A pusztavacsi történet újbóli megjelenésnek oka van - bár ember tervez... Most csak egy kis ízelítőt mutatunk abból az időszakból, amikor azt hittük, hogy Magyarországon "minden rendben" van. Béla, a Prognózis együttes billentyűse meséli el, ő hogyan élte át a néhány órás háborút a béke szigetén... (Fiery)

"Mint ismeretes, a világ békeszerető népei minden év augusztus 6-án - a hirosimai atombomba ledobásának évfordulóján - tiltakoznak a nukleáris fegyverek ellen. A pusztavacsi békefesztivál része ennek a világméretű tiltakozásnak." (Népszava - 1984)

"Ez a mostani már tényleg sokkal több, mint népünnepély. Sajátos magyar és összetéveszthetetlenül szocialista békefesztivál. Ráadásul igazi népi megmozdulás, mivel szinte kizárólag a közembert, a kisembert, az ipari és mezőgazdasági dolgozók tömegeit mozgósítja. Mondják, az idei fesztiválon tábornok is megfordult. Lehet, én nem találkoztam vele. Ettől még a nép között elkeveredve jelen lehetett. Mindenesetre, akik látták, biztos megcsodálták. Az eset, ha megesett, ritka eset." (Képes Újság - 1984)

"Igazán megdöbbentő történetünk az ország közepén rendezett Pusztavacs fesztiválról szól, még 1984-ből. Részesei voltunk ennek a nem éppen leányálomnak. A lényeg az, hogy az egyik újság szervezte a koncertet, akkor nem nagyon volt rutin még a fesztiválszervezés Magyarországon, de alapvető dolgokat azért tudtunk. Volt már szolidaritás fesztivál a hetvenes évek végén, volt Tabán, voltak azért nagy bulik. Amit tudni kell a körülményekről, hogy ez egy pusztába kiállított rock fesztivál volt. Nagy, üres sztyeppe, valamilyen vízcső húzódott rajta keresztül, és volt egy artézi kút a színpad mögötti részen. Ezeken kívül büfésátrak voltak elhelyezve, ahol csak meleg sör volt kapható, pálinka és üdítőital rohadt drágán. Megjelent százezer ember, és a tömeghez képest egy elég kicsi színpad. Sem védelem, se biztosítás, se biztonsági őr, se kordon, csak le volt rakva egy színpad, aminek a sarkán egy hatvanöt éves ügyelő bácsi ült. 

A történet már rosszul indult, mert az előző héten játszottunk a Szegedi Ifjúsági Napokon, ami azért volt emlékezetes, mert mikor elindultunk, félúton egy ledöglött Barkast előztünk meg és láttuk, hogy az Első emelet zenekar ül benne. Megálltunk gyorsan, ők is a Szegedre jöttek csak közben defektjük lett. Pótkerekük nem volt, nekem meg igen, azt odaadtam, és így le tudtak jönni. Prognózis és Skorpió volt a rakparton, ahol három darab utánfutó volt kiékelve a Tisza partján, az volt a színpad. Ment a buli, a közönség lökdöste az utánfutókat, az egész színpad remegett és az ékek meg kilazultak. A színpad elindult a Tisza felé, ezért többször le kellett állítani a bulit, borzalmas volt.

Ezzel a Barkasszal mentünk azon a szép augusztusi napon az M5-ös autópálya mentén Pusztavacsig. Olyan készenlét volt, hogy maga a betoncsík egy nyomvonalon már le volt rakva, de nem volt kitáblázva, szalagkorlátozva, de az úttest már végig leért. A fellépő zenekarok útvonalengedélyt kaptak,  hogy ne kelljen a százezres tömeggel az 5-ös úton araszolni, hanem ezen az új nyomvonalon tudjunk végig menni. Ezen mi elindultunk, és képzeld el, ez egy UFO pálya volt, autó sehol, csak mi. Megyünk, megyünk vagy harminc kilométert, és puff, defekt. A pótkerék meg ugye az Első emeletnél. Megálltunk, kiszálltunk, "na most mi lesz?" Hatalmas gaznövények nőttek az út két oldalán, fogtuk magunkat, lefeszítettük a kereket a felniről félig és amennyire tudtuk teletömködtük ezzel a gazzal. Visszaraktuk a kereket, és tovább indultunk. Kicsit égett fű szaga volt utána a Barkasnak, de gurult. Leértünk sikeresen a fesztivál területére. Pusztavacson Török Ádám adott nekem egy pótkereket, amivel később hazajöttünk, de az meg eggyel nagyobb méretű volt, mint a többi kerék. Azt hittük minden rendben lesz végre, mert még nem tudtuk, hogy mi vár ránk.

A színpad két oldalán volt két katonai sátor, az volt az öltöző. Ott állt egy rendőrségi teherautó is, amire kamerák voltak szerelve. Az lett volna a program, hogy a Lord kezd, majd P. Mobil, Prognózis, végül a V' Moto-Rock. Jött a hír, hogy a Lorddal van egy kis probléma, és nem fognak odaérni. A szervezők odamentek a Lórihoz, hogy nem akarnak-e korábban kezdeni. Lóri mondta, hogy nem, ők sincsenek meg még teljes létszámban. A Mobil nem tudott korábban kezdeni, mi mondjuk szóba se kerültünk, de akkor hirtelen meggondolásból Dévényi Tibi - aki a műsorvezető volt -, fölpattant a színpadra, és bemutatta az akkor megjelent We Are The World című dalt, sorolta a neveket, énekeseket, de egy előadót sem talált el. Ettől függetlenül lejátszotta. Hallgatták az emberek, elkezdtek a színpad előtt gyülekezni, és üvöltötték, hogy "Móóó-bil". Tibi bácsi nem nagyon tudott mit kezdeni velük. Egyre izgalmasabb lett a helyzet, ugyanis a nagy melegtől, szárazságtól elől egy csomóan rosszul voltak és Tibi szólt a rendőröknek, hogy tegyenek már valamit. Alapvető szabály, hogy rendőrt a focipályára és színpadra beengedni tilos! Felment tíz egyenruhás, és elkezdték azokat a fiatalokat kihúzgálni a tömegből, akik rosszul voltak. Felhúzták, majd a színpadon jól meg is verték mindet, aztán dolguk végeztével lökdösték le őket oldalra. 

Több nem is kellett a tömegnek, előkerültek a sörösüvegek, az üdítős üvegek és ami belefért: megdobálták a rendőröket. Ott azok a rendőrök szabályosan életveszélyben voltak. Mi bemenekültünk az öltözősátorba, illetve az autóval gyorsan félreálltam. A nézőtér oldalában sorban állt már vagy háromszáz gyalogos- és lovasrendőr, a hozzájuk tartozó rendőrkutyák majd oldalról elindultak a tömegbe. A közönség meg közben kapta le a rendőröket a lovakról, miközben átsodródtak a színpad túloldalára. Kialakult egy olyan helyzet, hogy a színpad előtti rész üres lett, egyik oldalon sorfalban álltak a rendőrök, másik oldalon meg a fiatalok, körülbelül százezer ember. A még nagyobb pánik abból indult ki, hogy megjelent egy vízágyú, ennek hatására arrébb vonult a tömeg. Középen meg ott állt magányosan a hangtechnikus meg a fénytechnikus. A rendőrök először könnygázgránátokat dobáltak be, de nem tudták eldobni a fiatalokig. Az összes gránát a színpad előtt landolt és robbant föl, a szél meg befújta nekünk az öltözősátorba, tök jól éreztük magunkat. A rendőrök lassan elindultak a tömeg felé, és mint a régi filmeken, bele a közepébe. 

Emlékszem, egy nagymama hozta az ölében vérző unokáját, 20-30 srác összebilincselve, a sor elején húzta őket egy rendőr vasláncon. A fényképezőgépeket civil ruhás rendőrök elvették, kitépkedték a filmet, majd visszaadták a gépet. Elég érdekes volt a szituáció. Egyszerre csak visszarendelték a rendőröket, miközben egy mentőhelikopter folyamatosan járőrözött. Felment a színpadra egy fiatal idegen srác, aki igyekezett a tömeget lenyugtatni. A P. Mobil közben felpakolt. Kurva jó koncertet adtak és amikor vége lett, mi is ott álltunk már, hogy pakolunk föl a színpadra. Odajött egy ember, és azzal fenyegetett meg, ha három percen belül nem kezdjük el, többet ebben az országban nem játszunk. Nem vitatkoztunk vele, éreztük a feszültséget. Gőzerővel pakoltuk a cuccokat. Ilyen sem volt és azóta sincs, hogy a saját koncertünk alatt pakoltunk fel. 

A hangszerek felvitele, bekötése kapkodva is legalább 10-15 perc. Egy gyors kupaktanács a következőképp zajlott: a technikusok felrakták a lábdobot, amit a dobosunk elkezdett ritmusra püfölni, Vörös Pisti kipenderült a színpadra és elkezdte tapsoltatni, énekeltetni a közönséget, ezalatt én a kezemben a szintetizátorral felmentem, leraktam egy állványra, gyors bekötés, és már nyomtuk is valamelyik dalt. Ez alatt felkerültek a hangszerek, amelyik megszólalt, az beszállt a muzsikálásba, a második dal végén már minden fönt volt a színpadon. Ilyen átállást két zenekar közt sem látott még senki. Vörös, mikor megkérdezte az Add ki magadból a feszültséget dalunk előtt, hogy van-e valakiben feszültség, el tudod képzelni, hogy százezer kézpár lendült a magasba. Fergeteges hangulatú buli lett.

A koncert után elindultunk vissza a frissen aszfaltozott M5-ösön, kicsit félredőlve a nagyobb pótkerékkel és megálltunk tankolni. Jön ki a benzinkutas, hogy "ti zenészek vagytok és Pusztavacsról jöttök?" Mondom igen. Erre ő: "Mert most tankolt negyven mentőautó és mindegyikben sérült rendőr volt". Szerintem ez az egész rendőri hiba volt, de ennek az elemzését nem nagyon találtam még meg.

Jó lenne tudni valójában mi is történt. Tök ciki volt, hogy egy békefesztiválon ilyen balhé alakulhat ki. A Rózsiék játszottak utánunk a V'Moto-Rockkal, és nem volt elég az áram, hogy megszólaljanak. Ennek az a következménye, hogy hamarabb torzítanak az erősítők, és a szintetizátorok nem igazán működnek. Lerch Pisti egyik szintetizátora egyáltalán nem működött és mikor a szólórész jött, ő azt fütyülte. Aztán találtak valami aggregátort a környéken, végül azt kötötték rá a szintikre. Technikailag is elég kezdetleges volt, szakmailag is, de a bulik lementek."

"Sajnálatos módon, rendbontó elemek késő délután az egyik zenei program közben alkohol hatása alatt rövid időre megzavarták a rendezvényt. A rendezők - rendőri segítséggel - helyreállították a rendet. A fesztivál esti programjai folytatódtak." (Népszabadság - 1984)

1984 nagyon régen volt, de mindenkiben mély nyomot hagyott. Persze az idő múlásával mindenki egy kicsit másképpen emlékezik, de ha minden igaz hamarosan bővebben is kiboncoljuk, hogy így 37 évvel később tiszta, vagy legalább tisztább képet kapjunk...

Készítette: 

Máthé József "Fiery"