Hülyének nézték azt, aki így akarta megoldani, miközben kint ez már követelmény volt. - Jancsó Nyika interjú 3. rész

Beszélgetésünk harmadik negyedében ismét visszatérünk a zenéhez, hiszen idő közben a két műfaj össze kapcsolódott és mint majd kiderül a két szeretett világ vidáman megfér egymás mellett. Kevesen tudják, de Jancsó Nyika végig dolgozott a Kopaszkutya című filmben, majd a szintén 1981-es nagysikerű, A koncert Illés filmben is, majd elkészült a Napló trilógia, a Megáll az idő és a Cha-Cha-Cha. Egymást váltották a mélyértelmű és a könnyed filmek, ilyenkor automatikusan felmerül a kérdés: Mégis melyiket nehezebb készíteni? Hamarosan erre a kérdésre is megkapjuk a választ. Kellemes olvasást mindenkinek! (Fiery)

A főiskola után a megszerzett tudást lehetett kamatoztatni, vagy teljesen máskép működött a valóság?

Amikor kikerültem Angliába, akkor jöttem rá, hogy ez a hozzáállás, amit itthon tanultam, ipari szinten nem működik. Addig mindig azt mondták, hogy ma ez a fény nem jó, majd holnap megcsináljuk, vagy nem csináljuk, vagy így csináljuk, vagy úgy csináljuk. Ott ilyen egyszerűen nem volt, kaptál 10 oldalt, amit ma le kell forgatni. Olyan dolgokat kellett megcsinálni, amiket itthon a nagyok se használtak. Külsőbe rávilágítani valamire a '70-es évek magyar iskolájában teljesen ki volt sikálva. Azt hülyének nézték, aki így akarta megoldani, miközben kint ez már követelmény volt.

A film idővel össze találkozott a zenével, az egyik legelső a Kopaszkutya volt.

A Kopaszkutyában másodoperatőrként dolgoztam. Halász Misi volt az operatőr, aki nagyon tehetséges és egyébként nagyon jó fej volt. A filmben végig dolgoztam csak, mint másodoperatőr és nem, mint kreatív ember, de így is rengeteg élményem volt a forgatáson.

Mennyire fogott meg téged a későbbi, '70-es, '80-as évek rockgeneráció világa, zenéje?

Mint meséltem már, kissrác voltam, amikor bele szerettem Dylan zenéjébe, az ő muzsikáján keresztül az amerikai blues-ba, folkba és akkor teljesen ez irányba mentem tovább. A hazai zene már nem érdekelt annyira. Nem sznobizmus, mert például a bolond Schusterral végig marha jóban voltunk, iszonyú nagyokat röhögtünk. Az ördög se tudja, de valahogy nem fogott meg az a zene, miközben ezek a zenészek már tudtak zenélni, nem úgy, mint 10-15 évvel azelőtt. Nálam az alap a klasszikus rock 'n roll, mint Elvis, Gene Vincent, vagy Jerry Lee Lewis, nekem a figurák ereje és eredetisége volt a fontos.

Ugyanebben az évben, 1981-ben forgattátok A Koncert filmet.

Igen, Kende János volt a vezetőoperatőr. Emlékszem, filmre forgattunk, nem videóra. Észnél kellett lenni, hogy a kamerák hogyan váltják egymást, mert, ha mindenki egyszerre fut ki, akkor nincs meg a szám. Nagyon észnél kellett lenni. Ez volt az első koncertfilmem.

Mennyiben másabb egy koncertfilm, mint egy játékfilm forgatása?

Egy koncertfilm legkevesebb 80 perc. Ha egy-két, vagy három kamerával forgatsz, akkor csak a legfontosabb dolgokra koncentrálsz. Ha több kamerával csinálod, akkor a látszólag nem fontos töltelékanyagot is fel kell venned. Ez vonatkozik a komolyzenére is, hiszen a zenei mondanivaló a fontos. Ilyenkor ott állsz a kamera mögött, felveszed a 80 percet, ahogy kell és abból a filmen marad 6-7 perced, hiszen a több kameraképet összevágják. Egy koncertfilmnél nem az a fontos, hogy a te munkád mennyire érvényesül, hanem az, hogy a te munkádon keresztül a muzsika világa hogyan érvényesül.

Nagyjából egy időben készült a Megáll az idő, és a Cha-Cha-Cha. Mindkettőben te voltál az operatőr. Melyik a nehezebb műfaj?

Igen, ez a két film nagyjából egy időben készült. A Megáll az időnek volt egy direkt politikai üzenete, a másiknak nem volt. A Kovácsi Jani rendező, aki a Cha-Cha-Cha-t levezényelte, az osztálytársam volt a főiskolán, minden filmjében együtt dolgoztunk. Ma Amerikában él. Neki ez volt az első filmje. Szóval az egyik film a dolgok hétköznapi szeletét akarja megmutatni, a másik mélyebbre akar ásni a karakterekben, tönkrement életekben.

De hogy a kérdésedre feleljek, vígjátékot készíteni szerintem sokkal nehezebb, mint drámát, mert azt a rendezőnek is értenie kell, hogy mitől lesz valami vicces. Ha én röhögök egy poénon, még nem biztos, hogy ugyanezt a poént képes vagyok egy filmben is jól ellőni. Ez a szembenállása a két filmnek - ami szerintem sosem létezett –, hiába hangzott el jó párszor, hogy azt nézzétek meg, mert az komolyabb. Volt ilyen, de ki a lófaszt érdekelt?

Operatőrként van olyan film, ami kihívást jelent?

Ez mindig azon múlik, hogy a rendező mit akar. Persze vannak olyan operatőrök, akik fejben összerakják, de én soha nem voltam ilyen, én csapatmunkás vagyok, így tanultam. Egyébként létezik olyan film, amiről az ember azt állapíthatja meg, hogy az operatőr mentette meg, viszont azt nem lehet tudni, hogy nem a rendező ötlete volt. Egyébként sosem szerettem amikor azt hallottam, hogy a filmet az operatőr mentette meg. Mert ilyen is elhangzott a "szakmában", különösen a '70-es években.

Ha a technikai változásokat nem vesszük figyelembe, miben másabbak a mai filmek?

Nézd, szakmailag a mai fiatalok jóval felkészültebbek, mint mi voltunk akkor, viszont ennek ellenértékeként ma minden film egyforma. Alig látsz olyan filmet, ami elüt a nagy átlagtól.

Szerinted miért van ez?

Első sorban a producerek és a rendezők bűne, mert folyamatosan harcolnak egymással a költségek, a komfort zóna, a bevált módszerek erőltetése, de ez egyáltalán nem magyar jelenség, a nagyvilágban ugyanígy egyre kevesebb eredeti film van.

Vége következik... (2024.07.24. szerda)

Készítette: Fiery