Gondolkozz III.

2018.01.01

Az esemény óta eltelt másfél év. Természetesen semmi változás nem történt, legalábbis a "megtalált" családok semmi információt nem kaptak a hatóságtól, hogy a telefonos pénzlenyúlók rendőrkézre kerültek-e...

Gyula csak hevert az ágyon, nyomkodta a mobilját, Krisztina, a felesége pedig komótosan pakolgatta helyére a frissen vasalt ruhákat, amikor megcsörrent a vezetékes telefon. Mivel Krisztina szokta amúgy is felvenni, oda sétált a kis asztalhoz, és beleszólt:

- Heló

- Anya, te vagy az?

- Igen, te vagy az Gyuszikám?

- Igen, nagy a baj...

Az asszony nyelt egy nagyot, és egy jelentőségteljes pillantást vetett az ágyon pihenő férje felé. Az ember, mintha csak érezte volna, hogy valami fontos dolog történik, felkönyökölve figyelt tovább. Krisztina fejével intett Gyula felé, és mintha mi sem történt volna, folytatta a beszélgetést:

- Mi történt kisfiam?

Erre a kérdésre Gyula feltápászkodott kényelmes helyéről és csendben oda araszolt feleségéhez, és oda dugta a fülét a kagylóhoz, hogy jobban hallja miről van szó.

- Vittem haza a haverokat és sajnos balesetet szenvedtünk

- Úristen, de nem esett semmi bajod?

A hangsúly kissé színpadiasra sikeredett, de a vonal másik végén beszélő ezt nem vette észre. Már mindketten tudták, nem a fiúkkal beszél az asszony. A hangja is teljesen más, és a stílusa is.

- Nem, ne aggódj, velem minden rendben van csak összetörtünk egy autót.

Gyula kezében mobiljával, átrohant a szomszéd szobába és felhívta a fiát, aki egy csörgés után jelentkezett.

- Szia fater, mi a helyzet?

- Örülök, hogy felvetted, na hamarosan hívlak, szia

Ahogy kinyomta a telefont már hívta is a rendőrséget.Egy acélos hangú férfi jelentkezett a vonal másik végén. Gyorsan beszámolt

a rend őrének a gyanújáról. Rövid csend következett, majd megérkezett az instrukció. Információt cseréltek, majd Gyula letette a telefont és vissza ment nejéhez. Eközben Krisztina már a pénz számolásánál tartott, és igyekezett úgy vissza mondani a kapott infókat, hogy férje is tisztán hallhassa.

- Persze kicsim, itt van a pénz, hova vigyük?

- Majd megy érte a Sanyi, csak neki add oda, a többit én elintézem.

- Rendben Gyuszikám, várom...

Negyed óra múlva már csörgött is a kaputelefon. Mivel Gyulának nem volt szabad beleszólni, Krisztina akarta beengedni a srácot. De "Sanyi" nem volt annyira hülye, nem volt hajlandó bemenni a házba, azt mondta, a nő csak hozza ki a pénzt és már szalad is vissza. Hogy ne legyen feltűnő, Krisztina nem ellenkezett és elindult a kapuhoz, Gyula egy lépéssel mögötte. Amikor kinyitották a kaput, a srác valamit megérezhetett, mert se szó- se beszéd hirtelen futásnak eredt, Gyula utána iramodott. Nem kellett nagyon sokat futni, ugyanis ebben a pillanatban megérkezett Gyuszi is - akinek a nevében akarták lenyúlni a zsákmányt - és kigáncsolta "Sanyi barátját". Mindketten rávetették magukat, de a fickó épp csak megbillent, egy rántással kitépte magát támadói kezeiből és már futott volna tovább, de ekkor szinte a semmiből egy autó fékezett előtte, amiből három civil ruhás rendőr vágódott ki. A már menekülésre képtelen embert leteperték és megbilincselték.

Pár nappal később rendőrkézre került az egész banda. Elég szép eltulajdonított summa volt már a számlájukra írva. A rendőrség lassan két éve nyomozott az ügyben, sajnos sokan fizettek mielőtt gondolkoztak volna. A rossz hír azonban az, hogy pár banda felosztotta egymás között a területeket és telefonkönyv alapján dolgoznak - amiben ott a cím - így maradt még tennivaló....

Mindhárom történet - kisebb módosításokkal -, igaz történet. A napokban a többi gazember is megkerült, sajnos mindegyik szabadlábon várhatja a bíróság ítéletét, így nem múlt el még a baj. Ha akarnék egy negyedik fejezetet, megtehetném, ugyanis négy nappal ezelőtt csörgött a vezetékes telefonom és a fiam nevében jelentkezett be valaki, hogy nagy a baj...

Írta: Fiery