Én az időt nem sajnálom - Prognózis koncert beszámoló

Még javában benne voltam a Stress zenekarban, amikor kiderült, hogy Nagy Janika – a dobosunk – a Vörös Pisti szomszédja. Konkrétan az alatta lévő lakásban lakott. Egyszer a Pistinél volt egy házibuli, ahova meghívta a Janit, és én is mentem vele. Tervben sem volt még a közös jövő, a Prognózis, ez csak egy házibuli volt, de ez volt az első találkozásunk, volt zenehallgatás, tánc, pia, ilyesmi. Szépen felöntöttünk a garatra. Nem is volt semmi érdekes a buliban, de annyi azért történt, hogy a Janikával vettünk egy Skodát.  (A Jankai - könyv)

Csaknem egy hétig gyötörtem magam, hogy készítsek-e beszámolót a Prognózis együttes koncertjéről. Nagy dilemma, mert úgy tartom, hogy vagy beharangozó, vagy beszámoló. A kettő együtt már elfogultság lenne. Szóval gyúrtam magamban a gondolatot, tele voltam ötlettel, elvetettem, aztán eszembe jutott egy-egy múlhatatlan jelenet, újra gép elé ültem, aztán azzal magyaráztam, hogy mégsem jegyzem le a bulit, hogy aki ott volt, az mindent tud. No, de aki kihagyta? Azzal mi lesz? Meg kell írni, hogy legközelebb ő is ott legyen.

Igazán kellemes szombat délután. A Stenk nem egy Barba Negra, de 600 ember – még több is - simán elfér. Este hétkor a helyszín fele már árnyékban. Mondjuk nem értem, mitől volt egy darab fél literes ásványvíz 960 forint, ami egy normál boltban 120, de túl teszem magam. Legközelebb viszek piát. Hét órakor már elég jól nézett ki a Stenk és megérkezett Torma is , az egyszemélyes előzenekar. Egy kicsit ismerkedjünk meg vele.

Majd színre lép Torma, akinek műsorát a műfaj hívei már jól ismerik, ezért most ő is újdonsággal szolgál: első ízben hangzik fel Japán kislány, találd ki hamar kezdetű dala. (Pesti Műsor – 1983)

Május 1-én a debütáló nagylemezének megjelenésére váró Prognózis, illetve az új hullám magános "farkasa" Torma lép színpadra. (Pesti Műsor – 1984)

Az első komolyabb zenekarom neve Falat Kenyér volt. 1970 körül kezdtük. Úgy éreztük, nekünk zenélnünk kell. Összeálltunk egy együttessé. A stílus meghatározhatatlan, de ha már nevet kell neki adni, akkor hívjuk "Jó indulatú csörömpölésnek". Négyen voltunk, mint most a KFT-ben. A gitárosunk és a legtöbb dal szerzője Molnár János volt, akit később, nyolcvannégy körül Torma néven ismert meg az ország. Nagyon jó dalokat írt. Volt egy olyan szerzeménye, amit különösen szerettünk, a Szilvadzsem és szerelem. Egyébként iskolatársak is voltunk. (Passio.hu – Bornai interjú – 2011)

Ekkor megint úgy döntöttünk, hogy erősített zenekar leszünk. Szöllősi kilépett, mert ő az akusztikus muzsikánkat szerette. Így új zenészek után néztünk. Torma újra megjelent a színen és ő lett a basszusgitárosunk, valamint még Márton András (dob) csatlakozott hozzánk. Amikor úgy éreztük, már kész vagyunk, elmentünk Erdős Péterhez (könnyűzenéért felelős igazgató volt ekkor a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál). Vittünk hanganyagot kazettán és elmondtuk neki, hogy mi szeretnénk koncertezni és lemezt is készítenénk, mert szerintünk jók vagyunk. Meghallgatta a kazettát és úgy gondolta, hogy valóban alkalmasak leszünk híres együttesnek, de nem tetszett neki az Almárium név. Kitalálta, hogy legyünk Kentaur, mert az olyan jól hangzik. Mi úgy gondoltuk, hogy ha ő mondja, akkor biztosan igaza van. Nem lett. (Passio.hu – Bornai interjú – 2011)

Torma úgy került akkoriban hozzánk, hogy amikor indultunk a Prognózissal, velünk együtt született egypár hasonszőrű zenekar is, és jó barátságba kerültünk. Laár Andris adta az ötletet, hogy vigyük Tormát is magunkkal, mi meg vittük, és ő játszott előttünk egy félórát. Egyszemélyes előzenekar, szerettük. Igaz, egyszer vett egy görögdinnyét, bejött velünk egy étte rembe kajálni, kért egy húslevest és egy sört, na így együtt ette: egy kanál leves, egy falat dinnye, rá egy kis sör, de azért szerettük. Jó ember volt, ma gitártanár. (A Jankai – könyv)

Torma mit sem változott, legfeljebb megőszült és kellett két dal, hogy a régi hangja visszatérjen. Gondolom a háttérhang ugyanaz, de már nem kazettáról, de arról átmásolva. Recsegett, néha tompa volt, de visszahozta a '80-as évek vidám hülyeségeit Laár és Galla közös munkáit. A közönség széles vigyorral és vastag tapssal jutalmazott minden elhangzott dalt. Túlzás lenne azt állítani, hogy megannyi bitang sláger, mégis különleges élményt kaptunk a rockzene haldoklásának korszakáról. A listáról nekem csak a Dalolj című nóta hiányzott és jó lett volna egy kis magyarázat, hogy az ugyanarra a zenére íródott Gorilla helyett miért a Masiniszta hangzott el. Én ugyan nem bánom, mert én is ezt a verziót kedveltem jobban, mégis kiváncsi lettem volna. Aki most olvassa az írást és rákeresne Tormára a Youtube-on, azt azért figyelmeztetném, hogy csak biztonsági ővvel hallgassa meg a művészetét. Torma, ahogy az elején besétált a színpadra, úgy sétált ki, miután lenyomta a maga show-ját. Jöhetett a Prognózis.

A produkció még el sem kezdődött, újra visszatérhettünk azokba az "átkozott '80-as évekbe". Nem emlékszem már mikor tapasztaltam utoljára olyat, mint ezen a szombaton. A zenészek még sehol, de a közönség már tombol: Nózis, Nózis, Prognózis. Hát bakker. És ez így ment végig, miközben a dalok alatt nem lankadó kezek emelkedtek a magasba. Na, ez volt az az emlék, ami miatt a koncert megörökítése mellett döntöttem. Mert mi történik ma? Az emberek békésen ücsörögnek, vagy ácsorognak az árnyékban, sörözgetnek, beszélgetnek és amikor felcsendül a szignál, kényelmesen előre sétálnak. Ami a Prognózis koncerten zajlott, az pontos mása volt a '80-as évek hangulatának.

Szóval az van, hogy – bár 1987-ben Jankai Béla és Vörös Pisti útja szétvált, de – mindketten tovább vitték a Prognózis fáklyát. Pisti zenekara nevében is ott maradt a mára legendássá vált név és Béla is rendszeresen villogtatta a Bulldózerben is, a Triászban is és a B52 zenekarban is. Mindkettőjüknél a mai napig siker koronázza a Tele van a város, vagy a Hajsza közben című örökbecsű nótákat.

Szóval beindul a henger és nem nyuggereket látok a színpadon, hanem túlmozgásos, vidám tinédzsereket őszen, vagy kopaszon, de pörögnek, pattognak, tapsoltatnak és elsősorban zenélnek. Minden dal után hangos ováció és ugyan Pisti folyamatosan megszólítja a rajongókat, azok maguktól is tombolnak, énekelnek. Néha hangosabbak, mint a banda.

A buli az Előjelekkel indul, azonnal ugrunk tovább az Akaratos tündérre, majd a Szerelem szabadon következik. Mivel nem csak a zenekar lépte át a huszadik életévét, hanem a színpad előtt ugrálók is, megkegyelmez a banda. Jöhet egy lassú sláger, a Ne kezd újra kérlek. Jó a buli. Cirmos-Kormos a maga 77 évével simán végig pengeti a dalokat, ahogy régen az Ifiparkban, Szegeden, vagy Pusztavacson. Mivel úgy tűnik, hogy a nép kipihente magát, azonnal felugrik a Titok, és természetesen a Mindenki bolond. Ez utóbbit kifejezetten aktuálisnak véltem, nehéz is volt tovább lépnem.

A következő négy dalból álló sor egy kis szabadságot engedélyezett Bélának és Cirmosnak, ugyanis Vörös Pisti újabb korszakának szerzeményeire koncentrálhattunk (Eltékozolt századok, Tied a világ, Minden viharon át, Minden percért kár). A stílus már egy másik világot, egy letisztultabb időszakot mutat, a közönség ezúttal is kitesz magáért, közöttük megannyi fiatal. Bár a frontember előre jelezte, hogy négy dal jön, kissé meglepődtünk, hogy Béla már a harmadik után a szinti mögött várt a sorára, de hasonló eset pont az ő koncertjén történt, amikor Horváth Charlie pattant ki a színpadra egy dallal korábban. Van ilyen, főleg akkor, ha van miért föl menni. Ezúttal nagyon is volt.

Újra együtt volt a régi banda – három tagja -, amikor frakkban, cilinderben megérkezett Kormos és elénekli a Gátlásos vagyok című dalt. Új szín, más mint a többi dal, a jó hangulat garantált. Jöhet az Add ki magadból a feszültséget, Türelem, csak türelem, az Együtt is egyedül, meg a Semmit ne ígérj. De az igazi – ha eddig még nem lett volna az - vérbeli rockhangulat csak ezután jött a Tele van a város szerelemmel és a Hajsza közben dalokkal. Amitől Prognózis a Prognózis. Pisti többször kiszalad a közönség elé, sőt, egyszer közöttük és velük énekel végig. Majdnem minden kézből telefonok emelkedtek a magasba. Úgy tűnt, hogy a bulinak vége, de nem így történt. A banda saját kontójára belevágott még a Háromszögek, a Szeretni kéne, és a nagyobb sikerekre áhitott Ajtók előtt. Hú, ez utóbbi milyen brutálisan szólt a Start 1,2,3 lemezen. A zenekar a Nyári éjszakákkal köszönte meg ezt a felejthetetlen estét.

Mint írtam az elején, nem akartam írni a buliról, és nem is tudom visszaadni azt a hangulatot, ahogy Vörös Pisti – persze már kevesebb felesleges mozgással, de – énekelteti, táncoltatja a rajongókat, még mindig tele van energiával, Jankai Billentyűs Béla a végére súlyos hangszerét tologatja. Mint a régi szép időkben. Hiába telt el annyi év egymás nélkül, hiába csak öt évente játszanak együtt, az összhang még mindig meg van bennük.

1981 óta eltelt 45 év, már senki sem úgy néz ki, mint akkor, de lélekben mindenki pontosan úgy viselkedett. Másnap Hajnal Gáborral beszélgettem a buliról, ő benne az maradt meg a Prognózisról, hogy a zenekar rajongói nagyon egységes, masszív társaságot alkottak. Nos, ez a masszív társaság ezen a napon is komolyan kiállt kedvence mellett és így 60 évesen is igazán fiatalosan, lelkesen tombolta végig a koncertet.

Tényleg egy rossz szavam nem lehet és ez a másik fontos dolog, ami miatt mégis bevállaltam, hogy emlékbe öntöm a bulit. A Stenk pont elegendő méretű, de most az egyszer úgy gondolom, hogy simán megtelt volna a Barba Negra is, mert az ennek a korosztálynak egy bevált rock-helyszín és a rockzenére éhes érdeklődők haza járnak oda. Ott valószínűleg háromszor ennyien lettek volna, de hogy igazam van-e, csak akkor derül ki, ha egy ilyen megmérettetést bevállal a Prognózis legénysége. Meglátjuk lesz-e folytatás, ne várjunk már újabb öt évet…

Írta: Fiery