Egy régi ismerős a csapatban - Ács András interjú

Ács Andris lett a B52 zenekar új basszusgitárosa, mivel Járdány Barna más irányú elfoglaltságai miatt nem tudta tovább vállalni a közös munkát. Természetesen a barátság továbbra is megmarad, de a csapatnak lépnie kell tovább. Andris neve ismerősen csenghet a rock zenére odafigyelők számára, hiszen olyan bandákban játszott, mint a Szekeres Projekt, a Varga Miklós Band, vagy éppen az Omen zenekar. A vele készült interjúban röviden összefoglaljuk eddigi zenei munkásságát és természetesen arról is beszélünk, hogyan került Kálmán Gyuriék csapatába, a B52-be.

Kezdjük az alapoknál, miért lettél zenész?

Ács András: A Szekeres Tomival egy általános iskolába jártunk, és Tamás egyszer kitalálta - úgy 14 évesek lehettünk -, hogy gitározni akar és alapítsunk egy zenekart. Én ekkor elterveztem, hogy dobos leszek, de a harmadik srác, aki szintén a haverunk volt, jobban állt anyagilag és amit én kinéztem magamnak dobfelszerelést, azt ő megvette. Gondolkodtam, hogy milyen hangszer illene hozzám a dobon kívül, amikor Tamás azt mondta, hogy legyek basszusgitáros, mert arra is szükség van egy zenekarban.

Mennyire tetszett az ötlet?

Ács András: Nem igazán akartam, de azért vettem magamnak egy basszert. Elmentünk zeneiskolába és közben vadul alapítgattuk a bandákat.

Mikor találkoztál először a Bélával?

Ács András: Egyszer elmentünk Szekeressel egy Prognózis koncertre az Eötvös klubba és ott megláttuk Jankai Bélát, arról beszélgettünk, hogy milyen jó lenne ez a billentyűs, ő kellene a zenekarunkba, ugyanis nekünk nem volt billentyűsünk. Hát, vártam rá egy pár évet.

Először a Varga Miklós Band-ben?

Ács András: Igen persze. A Varga Miki együttesében egy Szovjet turné erejéig.

Hogy kerültél a Varga Miki zenekarába?

Ács András: Ennek a sztorinak külön érdekessége van. 18 éves voltam és szólt a Laci, aki akkor még a Radiccsal játszott és mi voltunk előttük a Szekeressel, a Csepeli Ifjúsági Parkban. Megnézett bennünket, és azt mondta, hogy nagyon tetszik, ahogy mi játszunk, és hogy lenne-e kedvem a VM Band-ben zenélni. Hogyne lenne kedvem basszusgitározni a Mikivel. Szóval javában próbáltunk, készültünk a bulikra, közben egyik délelőtt otthon épp készültem a suliba, egyszer csak csöngetnek. A postás hozta a behívót. Minden előzetes jelzés nélkül! Egy hét múlva katona leszek. Hát rendesen bepánikoltam, hogy szinte még be sem kerültem egy komoly zenekarba már vége is.

De megoldottad

Ács András: Szerencsére el tudtam intézni, így maradhattam a zenekarban. Elkezdtük csinálni az első nagylemezt. Ekkoriban nagyon ment a zenekarnak, volt 160 koncertünk egy évben. Papp Gyula volt a billentyűs, a Szekeres Tomi gitározott, őt később Fehér Attila váltotta. Amikor Papp Gyuszi is elment, érkezett Fidó bácsi (Varga Laci) a Senatorból, aki disszidált és ekkor került hozzánk a Jankai, meg Szűcs Janó. Ekkor megcsináltuk a Szovjet turnét, aztán abba is maradt. Végül Janó is lelépett én maradtam egy ideig. Ezután Szekeres Tomi első önálló lemezét - a Gitármániát - raktuk össze.

Ez után jött a metál korszak

Ács András: Igen, '90-ben elkezdtük Nagyfival az Oment ami nekem tartott 2000-ig.

Emlékszel, hogyan indult el az Omen?

Ács András: A társaság ugyanúgy jött össze, mint az összes többi, haverságból. Néha felléptünk közös bulikon egymást követve, haverok lettünk, majd kitaláltuk, hogy milyen jó lenne együtt játszani. Mondta Nagyfi, hogy hozza az öccsét dobolni, de keressünk énekest. Először nem Kalapács lett volna, de Nagyfi nagyon ragaszkodott hozzá. Úgyhogy már csak egy gitárost kellett találnunk.

Nehéz feladat volt?

Ács András: Elmentünk a KEK-re egy Bikini koncertre és ott megláttuk Daczi Zsoltot: - hú, legyen ő a gitárosunk! A buli végén elmentünk a fogadásra, furcsán nézett ránk Lojzi, mert elég látványosan kerülgettük a gitárosát. Zsoltnak tetszett is az ötlet. Kezdtünk szépen alakulni, fényképezkedtünk is Daczi Zsoltival, Kisfi, Nagyfi, Kalapács.

Végül mégsem lett az Omen gitárosa

Ács András: Ígérgetni kezdett Zsoltinak a Hanglemezgyár, hogy világhírűek lesznek a Bikinivel, szerveznek nekik egy hatalmas európai turnét. Ekkor Zsolt visszalépett és mégsem jött az Omenbe. Szóltunk Szekeres Tominak, aki szívesen jött hozzánk. Vele készült két lemez, aztán önálló projektbe kezdett. Ekkor érkezett Sárközi Lajos, vele nagyon jól jártunk. A Jelek lett szerintem a legjobb albumunk. Így szaladt a szekér egészen 2000-ig.

Miért állt le a csapat?

Ács András: Feloszlott a zenekar, és ennek leginkább az akkori érdektelenség volt az oka. Nem volt igény a rockzenére. Nem kellett a metál, nem kellett a rockzene. Ahogy kezdtünk, nagy művelődési házak, nagy motyó, két kamion, aztán már csak egy, végül egyre kisebb klubok.

A Kalapács Józsival sem ment már?

Ács András: A Kalapács egyre jobban beépült a színházi életbe - ez nekünk nem tetszett - és egyszer úgy alakult, hogy egy időre esett a fellépése és a koncert. Ráadásul elég későn mondta le a bulit, erre mi besértődtünk és kirúgtuk a Kalapácsot. Haza is vágtuk a zenekart és fel is oszlottunk.

Nagyfi tovább vitte az Oment

Ács András: Egyszer csak szólt Nagyfi, hogy megvan az énekes, az Oki a Való Világból. Mondtam, hogy nagyon fasza, de én ezt nem szeretném. Részemről ennyi volt az Omen.

Jött a civil élet?

Ács András: Idő közben volt pár kisebb próbálkozásom, de inkább a civil életben dolgoztam és ez megy a mai napig. Vártam türelemmel, hátha megkeres majd egy komolyabb zenekar.

Hogy kerültél képbe a B52 zenekarnál?

Ács András: Surányban lakom - az a Szentendrei sziget -, és egyszer Dinamit koncert volt a környéken még Kálmán Gyurival, meg Jankai Bélával. Akkor mondák, hogy lehet, hogy lesz egy saját bandájuk. Dumáltunk, és kérdeztem, hogy miért nem én basszusgitározom, hiszen abban a zenekarban ez tök jól állna nekem.

Csak elérkezett az idő

Ács András: Eltelt egy pár év, éppen vezetek, egyszer csak hív Janó, hogy lenne-e kedvem bőgőzni a B52 együttesben. Azonnal igent mondtam, mert a legjobb az, hogy itt mindenkit ismerek, mindegyik srác a haverom. Ennél jobb pedig nem kell.

Mennyire állnak hozzád közel a B52 dalai?

Ács András: Ez igazi rock zene, úgy érzem ezek a dalok nagyon jók és a közönség is szereti. Amikor kiscsávó voltam, Uirah Heep-et, Deep Purple-t hallgattam, ezek voltak a kedvenceim, és a B52 muzsikája ezekhez áll közel. Játszottam metált, és hallgatom is néha, de a szívem a rockzenéhez húz.

Hogy érezted magad az első koncerten?

Ács András: A legelső buli Hajdúszoboszlón volt. Olyan érzésem volt, mintha már vagy tíz éve a csapat tagja lennék. Persze egy kicsit jobban kellett figyelnem, hiszen nekem ez még új műsor, de nagyon jól éreztem magam. A BackStage Pub pedig már hazai pálya a zenekarnak. A Pálmai Zolival még sosem léptem fel együtt, személyesen nem is ismertem, de vele is nagyon jó együtt dolgozni, egészen cuki csávó és pillanatok alatt össze szoktunk. Ő egy igazi profi dobos.

Készül a következő album, te is írsz majd rá dalt?

Ács András: Erről eddig még nem volt szó, hogy írjak én is.

Béla, mi erről a véleményed?

Jankai Béla közbeszól: Kötelező b*meg!

Ács András: Az Omen zenekar majdnem összes lassú nótáját én írtam, majd meglátjuk, hogy lesz-e szükség a B52 lemezén is hasonlóakra.

Mikor láthatnak a rajongók legközelebb?

Ács András: Lesz mostanában egész sok buli, talán az április 13-át emelném ki, amikor a BackStage Pubban lépünk fel. Tudom, hogy ez nem a reklám helye, de azt hallottam, hogy már nem nagyon maradt jegy, viszont jön a tavasz és a nyár, rengeteg szabadtéri koncertre van meghívásunk, valahol biztosan találkozhat velünk, aki kíváncsi a zenekarra. Itt is van a legelső, április 14-én Biatorbágyon lesz az első szabadtéri eseményünk.

Készítette: Fiery