Egy jó hang aranyat ér - Horváth Charlie interjú

A Generál együttes újra támad. Nem csoda, hiszen az igényes zenére mindig is volt igény. A zenekar frontembere pedig joggal énekelheti a rajongóknak, hogy egy "jó hang aranyat ér", mert ha valaki, akkor ő biztosan tudja. Kevesen büszkélkedhetnek olyan hanggal és tehetséggel, mint Horváth Charlie. Akik szeretnék élőben is hallani a régi nagy slágereket, azok megtehetik ezen a nyáron, akár négyszer is. Július 7-én Komáromban, 19-én Egerben, 31-én, Siófokon, és augusztus 25-én Siklóson mindenkit sok szeretettel vár a Generál együttes. Egy kis hangulatfokozásként Horváth Charlie-val elmélázunk a múlton, átéljük a jelent, és odafigyelünk a jövőre is.

Horváth Charlie Liszt Ferenc-díjas magyar énekes, fúvós hangszeres, de tudjuk, hogy gitározik is. 1967-től a Decca együttes tagja, jogi problémák miatt átnevezték Olympiára. Amikor feloszlott a csapat. Charlie Afrikába, és a Közel-Keletre ment zenélni, 1975-ben érkezett Tátrai Tiborral a Generál együttesbe. Új stílus, új arculat. Három lemezt készítettek együtt. A Generál felbomlása után Charlie újra külföldre ment zenélni, majd 1990-ben hazatért, és a Tátrai Band énekese lett; szólókarrierje 1994-ben indult. 2015-től újra a Generál együttes frontembere.

Mikor hallottál először a Generál együttesről?

Horváth Charlie: Tulajdonképpen a Generált, mint zenekart akkor egyáltalán nem ismertem, talán csak Solti Jancsit, de a többieket nem nagyon. Az Erzsébet sörözőben, ahol összejött sokszor a brigád, valószínűleg összefutottunk, talán le is jattoltunk, meg átnéztünk a másik asztalokhoz, és mutogattuk egymásnak, hogy ez ebben a zenekarban játszik, az abban. Tudod, hogy ment ez. Akkor láttam őket a televízióban, amikor elindultak a Ki mit tud?-on, amit meg is nyertek. A kislányokkal meg a Révésszel, és ez nekem ez nagyon tetszett, helyes lányok, korrekt dalok. Akkor még csak ennyit jelentett számomra a Generál.

Tetted a dolgod...

Horváth Charlie: Igen, kimentem Afrikába, meg a Közel-Keletre zenélni. Amikor hazajöttem, a Tátrait elloptam a Syriusból. Zseniális zenekar voltunk, én pozanoztam - Quincy Jones, Stevie Wonder dalok -. Egyébként én is gitároztam, amíg nem jött Tibusz. Nem azért, mert rossz gitáros voltam, inkább úgy alakítottuk a dolgokat, ahogy azt a korszak megkívánta. Felléptünk a Várban, meg a KEK-en, a közönségnek is borzasztóan tetszett, de a szakma ellene volt, mert nem rockot játszottunk. Túl nehéz műfajban nyomtuk, négy szólamban.

Hogyan kerültél a Generálba?

Horváth Charlie: Egyszer Hegedűs Laci - aki akkor a Generál menedzsere volt -, kijött hozzám és megkért, hogy lépjek be a Generálba. Én nem tudtam, hogy mi zajlott a háttérben, de nem is foglalkoztam vele. A lényeg, hogy a Révész elment és rám gondoltak. A zenekarom persze nem akart elengedni, és nekem is fájt a szívem. Aztán egyszer csak megírta az újság, hogy már beléptem a Generálba, miközben akkor még nem is döntöttem.

Mi döntött mégis a váltás mellett?

Horváth Charlie: Az igazi ok, hogy végül mégis váltottam, az az volt, hogy közben megfűzték a Tátrait. Így ő mondta nekem, hogy menjek én is, lesz száz koncert Lengyelországban, Nyugat-Berlinben, az akkori világsztárokkal, a WAR zenekarral. És még ennél is jobb lehetőségek várnak ránk. Na, beszálltunk.

Elindult az új Generál

Horváth Charlie: Összeültünk, és elkezdtünk ötleteket gyűjteni, zenéket hallgatni, főleg azokat, amiket Magyarországon még senki nem hallott, még a rádió sem játszotta. A lemezeket még én hoztam nyugatról, amiket még Jugoszláviában sem lehetett kapni. Tudod, akkor ez a "trottyos" rock volt a divat. Óbudán a művelődési házban próbáltunk két hónapig. Mindenki hozta a dalokat, érkezett Jánoska, két dobos lett, nagyon komoly zenekar volt.

Aztán beindultak a koncertek

Horváth Charlie: Kimentünk Lengyelországba, száz előadásunk volt egy hónap alatt, volt, hogy egy nap hatvanezer ember előtt játszottunk, volt, amikor egy nap alatt három koncertünk volt húszezres csarnokokban. Nem volt időnk ruhákat váltogatni.

Fárasztó volt?

Horváth Charlie: Fárasztó volt, de annyira fiatalok voltunk, tele lendülettel. Jól éreztük magunkat, a közönség szeretett bennünket. Eszünkbe sem jutott fáradtnak lenni, borzasztó sok energiát fektettünk a történetbe. Egy kis szobában laktam a fateréknál, és volt egy akkora keverőm, mint a Genesis együttesnek, amit Londonból hoztunk Matyival, meg szájgitárt, elektromos dobokat. Minden tekintetben újszerű zenét csináltunk, a Zenegép című lemez a mai napig tökéletes minőségben szól. Nagyon erősek voltak a dalok is. A zenekar sikeres volt, átírtuk angolra a szövegeket, és ezt kint nagyon szerették. Fergeteges show-t csináltunk.

Milyen volt a Révész után bekerülni a csapatba?

Horváth Charlie: Az előttem éneklő Révész egy szépfiú volt, aztán megérkeztem én félméteres, torzomborz frizura, vad szakáll. Amikor megalakult az új Generál, akkor egy kikötésem volt, hogy melyik régi dalokat szeretném én énekelni, a többit nem. A Szélkakas, Valamit el kell mondanom, Csöngess be hozzám jó barát, A cipőm, ha kilyukad. Úgy gondoltam, hogy ez egy teljesen új zenekar, néhány régebbi jó dal persze maradjon meg, de ez ne egy foltozott zenekar legyen, hanem egy ütősebb és modernebb.

Miért lett vége?

Horváth Charlie: Öt éven keresztül csináltuk, a probléma az volt, hogy állandóan külföldön léptünk fel. Itthon volt egy Budai Ifjúsági Park, vidéken vagy háromszor szerepeltünk. Mi inkább külföldre szerettünk volna betörni, de az meg azért nem ment, mert az útlevelet mire elintézték, addigra lezajlott a koncert. Ezt meguntuk így Solti meg James átigazoltak az LGT-be, Tibusz a Skorpióba, a Novai a Hungáriába, én meg ismét külföldre mentem. Matyinak pedig jött a Rock Színház.

A jó kapcsolat azért megmaradt, hiszen ma is részt veszel egy Várkonyi Rockoratóriumban.

Horváth Charlie: Igen, Messiás.ma a címe. A Matyi kedvéért elvállaltam. Kis rész van, amit énekelek benne, a nehezebbik része az, hogy trombitáltam. Volt két fellépés a Müpában, most készült egy videoklip is. Elvállaltam, de nem gondoltam volna, hogy ilyen komplikált lesz. Húsz éve nem volt a kezemben trombita, és januártól májusig minden nap hosszú órákat gyakoroltam, ráadásul D dúrban kell játszani. Borzasztóan nehéz volt, de megcsináltam. Belefért, szívesen tettem, még akkor is, ha keményen megszenvedtem vele.

Sok mindent elvállalsz

Horváth Charlie: Hát igen, sok mindenbe szívesen beleugrom. Csináljuk a Tátrait, a Generált, a saját zenekaromat, összehoztuk tavalyelőtt a Charlie's Angels-t, az valami félelmetesen jó dolog volt. Megyaszay István a basszus, Lukács Peta gitár. Csak régi dalokat játszottunk, de például megcsináltuk a Nézz az ég felé-t csak basszusgitárral. Én szájharmonikáztam. Olyan feldolgozásokat csináltunk, hogy a föld beszakadt. Volt már három bulink, de aztán nem tudtunk több időpontot egyeztetni. Annyira jó volt, annyira megfiatalodtam tőle. Nagyon élveztem.

Hogyan fér ide a Generál?

Horváth Charlie: Nagyon szeretem a Generál történetet, életem egy meghatározó időszaka volt. Ezzel a négy emberrel mindig nagy élmény egy színpadon állni, ráadásul itt van velünk most Póta Cuci is, na meg ez a fiatal brigád, a Mörk. Ők azt a fiatalos lendületet, képet adják vissza a közönségnek, amilyen az első, a Kölyök- Generál volt. Nekem az a feeling is tetszett, csak én akkoriban más zenét szerettem, de a második Generál már rám volt szabva. Mi akkor már egy komoly hippi felnőtt zenekar voltunk. Tátrai improvizált, ott már megjelentek azok a történetek, ami a kor szellemének kellett. Szóval a fiatalok mellett meg itt vagyunk mi négyen öregek, de úgy vagyunk vele, hogy majd a fiatalok elviszik a balhét, persze közben miközben mi visszük el.

Hallottam, hogy van esély egy új dalra, amit James-szel együtt énekelnél

Horváth Charlie: Még csak tervben van a dolog. Szívesen énekelnék együtt James-szel, de ugye ez attól is függ, hogy milyen az a dal. Nagyon szívesen, ha az jó. Nem rég írt nekem a Lerch Pista egy dalt, és mondtam neki, hogy Pistikém te ennél sokkal többet tudsz, erre írt egy olyan gospelt a múlthéten, ami világszínvonalú. Sokan nem tudják, de én már annyi mindenkinek segítettem, én annyi mindenkivel énekeltem duettet. Ez nálam nem pénzkérdés. Átküldik nekem a szerzeményt és a stúdióban feléneklem, de hiába énekelek én valakivel, ha, nem adja a rádió. És ha nem adja a rádió, akkor nem ismerik meg, nem szokják meg, és nem szeretik meg, tehát nem lesz belőle semmi.

Miért ilyen szerinted minden rádió?

Horváth Charlie: Ma minden fordítva történik. Ezért gondolom, ma akkor kell egy dalt megírni, amikor a rádió előre aláírja a szerződést. Igen, amikor még kész sincs a dal. Ők garantálják, ha elkészül, akkor nyomják ezerrel.

Ez Magyarországon nem lehetséges

Horváth Charlie: Kell egy olyan menedzser, aki elintézi, és akkor lehetséges lesz. Kit érdekel, hogy éneklek én a James-szel, vagy nem? Nem tudom és nem is érdekel, hogyan működik a média. Valaki mondta, ha van egy dalod, akkor be kell fizetned a pénzt. Jól van, mondom, akkor fizessék be! 37 lemezt csináltam, olyan dalaim vannak, mint például a Ne légy kemény, szerintem a világ legnagyobb dala. És játssza bármelyik rádió szerinted? Egyébként a barátaim szokták felhívni a figyelmemet olyan dalaimra, amikre már nem is emlékszem, pedig milyen jók.

Ez is egy olyan elfelejtett dal?

Horváth Charlie: Mert annyi van. Játszunk egy programot, igyekszünk váltogatni, de főleg olyanokat, amiket mi szeretünk. Annyi jó dal van, hogy a magot sem lehet eljátszani. Sok számot meg el kell játszani, mert követelik. Odajönnek hozzám és kérdezik, hogy azt meg azt miért nem játsszuk? Zenélhetnénk akár hat órán keresztül is, akkor is maradna ki olyan, ami szerintem kurva jó. Zenész füllel is jók, komoly akkordok. Látszólag egyszerűnek tűnik, de meg kell azért szenvedni, olyan fordítások vannak. Ha nem azt a fordítást játszod zongorán, már nem illeszkedik rá.

Szétesik az egész.

Horváth Charlie: Igen, voltam én már így zenekarral, a csávó fogja az akkordot, mondtam neki, nem ez az akkord. Mentünk tovább, az sem volt jó, odamentem, kikeresgéltem és mutattam melyik akkord kell. Mondta aztán igen igen, de... Mondtam neki, ha nem így fordítja meg az akkordot, akkor a basszus már nem illeszkedik rá.

Azért van rengeteg utánzó zenekar, mert a közönség egy részének az is elég, ha csak hasonlít az előadott dal az eredetire.

Horváth Charlie: Tulajdonképpen egy csomóan rájöttek arra, hogy miből tudnak pénzt csinálni. Inkább tributot játszanak, mint, hogy rossz dalokat csináljanak. Gondolom valamikor írtak saját dalokat, de sehova nem jutottak és szépen felbomlottak. A fiamnak volt egy olyan zenekara, hogy az beszarás. 5 vagy 6 évre visszamenőleg kijött egy kurva jó lemezük Horváth Ákos néven, olyan a lemez, hogy befosol. A legjobb zenészekkel játszott, de nem volt sok bulijuk. A fiam már idáig volt, amikor el kellett volna menni muzsikálni. Azt mondja a basszusgitáros, most ő nem jön, mert megy most ide, dobosnak is most más bulija van. Gyorsan egy dobost keresni. Á nem, a fiam azt mondta, ő ezt befejezi, ha egy fillért nem keres, akkor sem érdekli. Van most egy zenekara, Stardust, nagyon frankó.

Igen, a '80-as éveket hozzák.

Horváth Charlie: Igen, régebben a fiam teljesen más stílusú, fúziós zenét csinált. Azt mondta, papa én most ezt fogom csinálni, lehet hogy kiment a divatból ez a dallamos rock, de vissza fog jönni, vissza kell hogy jöjjön. Ehhez kellene egy tökös menedzser is.

Igaza van, egyszer minden visszajön.

Horváth Charlie: A régi menedzserek csinálták, de ez már nem az a világ. Itt már angolul is jól beszélő, komputeren magát kiismerő ember kell, aki képes ülni egy nap több órát, és mindenhova folyamatosan küldi az anyagot az általa futtatott zenekarról. A régiek kapcsolatai már megszűntek, vagy meghaltak, meg politikailag is átalakult minden.

Vigyázni is kell, ma már kinek mit mondasz.

Horváth Charlie: Igen, ott ülsz a kocsmában, kicsit hangosabban beszélsz, a csávó meg bekapcsolja a telefonját és fel is van véve már.

Téged megfigyeltek annak idején?

Horváth Charlie: Persze, ki is vettem.

Tudod ki volt az?

Horváth Charlie: Az egyiket nem tudom, de a másikat igen, a Metro együttesben zenélt.

Káros dolgokat írt?

Horváth Charlie: Semmitmondóakat írt, a másik, akit viszont csak sejtem, hogy ki volt, az kicsit többet, de tudod mit? Nem érdekel.

Jelenthettek, tehettek bármit, te még mindig itt vagy!

Horváth Charlie: Ez így van. Úgy érzem, Isten adománya, hogy képes vagyok még csinálni, nagyon szeretem is, és nem a pénzért, az a lényeg, hogy amíg csak bírom, addig én ott állok a színpadon.

"Voltam ószeres és anyagmozgató, úszómester, sírköves és parkettalakkozó;

Ha túl nagy volt a hajtás, vagy kevés a pénz, szép lazán, könnyedén, felmondtam én.

Voltam konzervgyári ételkóstoló, de nem volt hozzá kanalam, tudtam, nem nekem való.

Semmire sem vittem, de nem kell, hogy félts; vár rám a show-businnes, csak ott van ma pénz!

Egy jó hang aranyat ér! Egy jó hang aranyat ér!

Nem járnál rosszul velem, ha felfedeznél!

Egy strandon dolgoztam, mint hangosbemondó, de bemondtam az unalmast, mert nem volt az se jó.

A művészpálya könnyebb, ott nem kell sok ész; két-három nagy siker, és mindent elérsz!

Egy jó hang aranyat ér! Egy jó hang aranyat ér!"

Nem járnál rosszul velem, ha felfedeznél!

Készítette: Fiery