Egy élet érzése - Szabó Krisztián interjú

Az év második fele vitathatatlanul a debreceni P. Box zenekarról fog szólni. Hatalmas meglepetéskoncertek, érdekes vendégek jelennek meg a színpadon. Aki egy kicsit is szereti a hagyományos hardrock, és a szólókkal nem fukarkodó metal zenét, annak kötelező program, mindenki másnak pedig erősen ajánlott. Szabó Krisztiánnal, a banda billentyűsével egy kicsit "szakmázunk", majd természetesen téma lesz az idei fellépések témája is. Az első, és legfontosabb, szeptember 2. Barba Track, ahol a vendég az egyik P. Box alapító, Varga Miklós lesz.

Beszélgessünk egy kicsit a technikai dolgokról!

Szabó Krisztián: Mostanában sokszor találkozom azzal a kérdéssel, hogy analóg vagy digitális Hammond, mert rajongóként természetesen én is mindig a "nagy" Hammondot szeretem színpadon látni. A Deep Purple elképzelhetetlen lenne nélküle, egyszer Jon Lord viccelődött is a kérdéssel, amikor a The Battle Rages On turnén 1993-ban az egyik roadja ajánlotta neki, hogy a turnén digitális Hammondot használjon, mert sokkal könnyebb. Akkor ő annyit válaszolt: "Az álmaidban pajtás!" Na de itt rögtön el is érkezünk ahhoz a kérdéshez, hogy egy olyan zenekar, mint most a P. Box, ami kisebb helyeken és nagy színpadokon is fellép, megengedheti-e magának praktikus és nem érzelmi szempontok alapján, hogy ugyanezt rakja fel a színpadra.

Amikor Pityi vezetésével újraindult Debrecenben a zenekar, akkor állandóan vittek mindent. A jelenlegi kiadónk, Hartmann Kristófék szervezték az első Székelyföldi Rockmaratont. Ő mesélte, hogy amikor megjelent ott a Pandora's Box zenekar, egy nagy mikrobusszal, utánfutóval, Hammond orgonával, Leslievel, két Marshall ládával, giga-basszus cuccal, mindenkinek leesett az álla. Ma ez már elképzelhetetlen, sajnos racionalizálni kell. El kell felejteni, mert manapság ennyi pénzt nem termel ki egy zenekar, hogy ilyen körülmények között utazzunk, és ilyen színpadon játsszunk, ahol a felszerelés elfér. Így aztán idővel mindenki csökkentett a terheken. Az utolsó koncerteken már Pityi sem használta a nagy cuccot, ekkor már Ő is digitális Hammonddal nyomta, természetesen Leslie nélkül. A nagyobb bulikra nyilván vitte az analógot, mint például 2003-ban a Deep Purple előtti fellépésre, de akkor is úgy oldották meg a színpadra szállítást, hogy ki kellett bontani a stúdió ajtaját. Mvel neki is a Purple volt a mindene, ez nem jelenthetett akadályt.

Gondolom szidták a roadok rendesen!

Szabó Krisztián: Ahogy hallottam később a történetet, igen. Na de a beállásnál Don Airey is odament és megcsodálta a hangszert, pedig azért a Purple, a Rainbow vagy Ozzy után már Ő sem egy csodálkozós fajta, de ezt a cuccot azért megnézte. Már ezért is megérte oda cipelni. Szóval egy ilyen bulin rendben van. De például, én nagy csalódást éreztem, amikor a Uriah Heep előtt játszottunk és láttam, hogy olyan cuccal játszanak, ami kívülről hiába látszik annak, a dobozban egy digitális Nord volt beépítve Leslie nélkül. Mi, mint előzenekar legalább feltettük Pityi Leslie-jét a színpadra. Egyébként 2005-ben, amikor a csapatba kerültem, akkor kifejezetten az volt az elvárás, hogy azt a vonalat vigyük tovább, hogy a nagyobb bulikra elvisszük a Leslie-t. Ne tudd meg a helyi technikusok, hogy szoktak örülni, hogy a rider-rel ellentétben nincs még Leslie se. Mondjuk, mostanság egyre inkább egy gitár fej-láda alapban gondolkodom, szóval lehet megint nő a cucc. Figyelgettem a többi zenekart, az Edda - ami azért más szint -, mindig visz analóg Hammondot, de sajnos az egyik nagy kedvencem, Gidófalvy Attila sem igazán használ analóg Hammondot. A Lord billentyűsével, Beke Márkkal beszélgettünk erről, Ő sem vitt eddig, kivéve az Aréna-bulira. A P. Mobilban viszont ez kötelező, pedig ott sem mindig volt. Talán Zeffer András még az, aki a Mobilmánia koncerteken mindig felrakja.

Pedig milyen jól néz ki és milyen jól szól egy rock koncerten egy ilyen cucc!

Szabó Krisztián: Sokszor elgondolkoztam azon, hogy elvinném, de a zenekar olyan szinten szavazott le, hogy inkább nem erőltetem. Meg hát itt jön elő az, hogy amikor nem fél napod van felpakolni a cuccot és beállni, hanem 15 perc, akkor racionalizálni kell. Hozzáteszem, hogy igazán azt sem tudom megérteni, amikor valaki egy 1 x 1 méteres színpadra egy az egyben felrak egy akkora cuccot, amekkorát Jon Lord használt egy világ körüli turnén. Mások a realitások. Picit olyan ez nekem, amikor Ferrarival mész a boltba kifliért, hogy mindenki lássa, hogy van, de igazából nem erre van kitalálva. Na és ahhoz, hogy úgy szóljon egy Hammond két Leslivel és egy gitár fej-ládával, mint mondjuk a Purple minden bulin, ahhoz kell egy olyan hangmérnök, aki mindig a zenekarral van és tudja mikor- minek kell szólnia. Én már annak is tudok örülni, ha néha kifelé hallatszik, amit játszok! Név nélkül, de volt, hogy olyan helyen játszottunk egy művelődési házban, ahol a helyi technikusok még azt a kábelt sem találták, amit két perccel azelőtt dugtak össze. Ha nincs ott "Cézi", a basszusgitárosunk, aki egyben stúdiózik is, még ma sem szólal meg a zenekar. Na hát ezért egyszerűsítettünk. Nem mindenhol olyan profi a stáb, mint mondjuk a Barba Negrában, vagy az A38 hajón.

Stúdiófelvételeknél használjátok?

Szabó Krisztián: Azért nem használjuk, mert fél hanggal le vagyunk hangolva és még nagyobb kínlódás lenne azzal dolgozni. Egyébként a következő anyagnál, lehet, hogy azért rászánom magam. Beke Márk felajánlotta, hogy akár az övén is felnyomhatom! Majd kialakul még. Nyilván egy felvételen hallatszik a különbség, de élőben, amilyen átlagkörülmények vannak egy magyar klubban hangosítás szempontjából, nehezen észrevehető. Mondjuk egy Purple sportcsarnokos turnén nyilván más lenne. De ahogy mondtam, ez még a Uriah Heep-nél sincs. Ott már a beállásnál hallottam, hogy atom jól szól, de van valami tartomány, ami hiányzik. Odamentem, és néztem, hogy milyen Hammond ez, akkor láttam, hogy egy Nord van berakva.

A közönség mennyire követeli meg az eredetit?

Szabó Krisztián: Inkább szakmai visszajelzés van. Az biztos, hogy egy újságíró, vagy egy zenész hiányolja. Mi inkább arra törekszünk, hogy mindenhol ugyanúgy szólaljon meg a zenekar. Ez már többé-kevésbé sikerül is, most már csak az kellene, hogy jól is szóljon! Persze csak vicceltem.

Térjünk át a koncertekre!

Szabó Krisztián: Az első P. Box bulim 2005-ben volt Erdélyben, Zeteváralján. Tunyóék játszottak előttünk, nem hoztak alapokat sem. Nagyon furcsa volt, hogy nem én rakom össze a cuccomat, hanem a technikusok. Persze izgultam is, de olyan nagy hiba talán nem volt. Kivéve, hogy a Veled múljon el előtt nem figyeltem a gitárcserére, Günternek kapkodnia kellett, hogy le ne késsen. De nem volt dráma, elnevettük. Mondjuk, amíg nem nevetett, addig megállt bennem az ütő. Jött a Sziget, aztán Debrecen főtér, ott úgy volt, hogy Pityi játszik, de ez 4 nappal a halála előtt volt, már sajnos nem volt olyan állapotban. Akkor éreztem, hogy azért a hazai pálya mennyire más. Nagyon jó közönség volt, pedig ömlött az eső. Valahol van amatőr felvételem is erről a buliról. A későbbiekben nagy élmény volt, amikor a Gotthard meg a Tony Martin előtt játszottunk az A38-on. A Gotthardban még Steve Lee énekelt, a mai napig sajnálom, hogy nem csináltunk közös fotót. Megdöbbentő volt az a profizmus, ami ott volt.

Hogyan kerültetek az A38 hajóra?

Szabó Krisztián: A kiadó és Bogdan Gomilko segített. Nekik nagyon hálásak vagyunk ezekért a lehetőségekért! Egyébként a Gotthardtól leesett az álla mindenkinek. Nekik másnap indult német nyelvterületen egy sportcsarnok turné, ez volt az utolsó ilyen klub koncertjük. Olyan hangmérnökük volt, fény cucc, meg minden... Nem vettük észre a beállást, annyira halk volt. Kifelé meg levitte a fejed! Még javában kábeleztünk amikor szóltak, hogy beállás van. Normális, közvetlen emberek voltak. Akkor még élt Steve Lee, hiba nem volt sem a megszólalásban, sem a műsorban. CD minőségben szólaltak meg, látszódott, hogy vér profik. Tony Martin viszont magához képest csalódás volt. Később az Over the Rainbow-ra nagyon készültem, de ha szabad ilyet mondanom, nagyon nem voltak egyben. Egyedül a billentyűs, Paul Morris volt közlékeny, Ő jó fej volt. Neki tetszett a Leslie! A Uriah Heep előtt megtisztelő volt fellépni, gyerekként a Salisburyt nagyon sokat hallgattam.

Az akusztikus P. Box bulikra is jó szívvel gondolok, különösen a teltházas debreceni Szabadtéri Színpadosra, ahová először eljött velem az akkor 8 hónapos kisfiam is. Felvittem a színpadra, hogy apa ezt csinálja, amikor nem otthon van, de szegény megijedt a sok embertől. Van fénykép, ami egy tizedmásodperccel a sírás előtt még el tudott készülni! A 2010-es Debrecen főtéri, illetve a Cserháti 60 turnén a Mobillal közös ajkai koncert is szuper volt.

A koncerteken ti szoktatok kábelezni is?

Szabó Krisztián: Olyan koncerten, ahol előzenekar vagyunk és kicsi a hely, nincs annyi idő, két technikusunk van, ott felmegyünk mi is. Nincs állandó technikus gárdánk, ez egy ilyen műfaj. A mostani csapatból Csíkos barátunknak nagyon sokat köszönhetünk, de még Ő sem tud mindig jönni. Nem szeretnék senkit sem kihagyni a felsorolásból, nagyon hálásak vagyunk mindenkinek, aki akár egyetlen koncerten is közreműködött! De nem egy technikust adtunk például a Tankcsapdának. Nálunk kitanulják, ott meg nagyban csinálhatják! Ha-ha! Persze ez így nem teljesen igaz.

Közös fénykép?

Szabó Krisztián: Én a Purple-el nagyon szeretnék, vagy szerettem volna, a többieknél nem tudom, valahogy úgy alakult, hogy nem csináltunk. Cézi készített mindenkivel, erre ő nagyon büszke.

Mit vesz észre a szakma?

Szabó Krisztián: A már említett Gotthard-Tony Martinos koncerttel kapcsolatban történt, hogy készült egy koncert beszámoló, hogy a P. Box jó volt. Kiemelte viszont a Pangeát, ami az író a nagy kedvence az új lemezről. Azt írta, hogy közel sem azt hallotta, amit Pityi játszott, és meghallgattam-e egyáltalán az eredetit. Rosszul esett, mert tényleg mindent meghallgattam és leszedtem és semmi változtatást nem csináltam. A Pangea dalaihoz egyébként se nagyon nyúltam, mert azok úgy vannak jól. A régieket viszont Pityi is máshogy játszotta élőben, mint a stúdióban. Na, ott döntsd el, hogy mit játszol! Én végül is azt nyomom, amire a többiek rábólintottak, de ezek mind Pityi valamelyik koncertfelvételéről vannak. A szólóknál viszont picit mindig változtatok. Ha mindig ugyanazt nyomod, az nem improvizáció. Az is jó, de nem tehetek róla, nekem Jon Lord a Mester. Ő aztán nem játszotta kétszer ugyanazt. Bárcsak negyed annyira tudnék jó dolgokat kitalálni, mint Ő.

Ragaszkodhatunk az eredetihez, de az idő változik

Szabó Krisztián: Sokszor már nem is lehet ugyanazt játszani, hiszen vannak olyan dolgok, amiket a mai füllel úgy hallasz, hogy már határeset, hogy tetszik-e. Ha valami úgy szól, mint 1982-ben, az nem igazán szólítja meg a mai fiatalokat. Persze egy énekhang, vagy egy jól eltalált szóló ugyanaz legyen, de a megszólalásnak muszáj modernebbnek lennie. Főleg, ha nem ugyanúgy szól a koncerten, mint a stúdióban. Szerintem az élő zenében pont az a jó, hogy picit mindig más, mint a lemez. Jon Lord például sosem játssza ugyanazt a szólót, és mégis mindig óriási. Amikor csináltuk a Purple tribute bandánkat, ott mindig az volt a bajom, hogy a leszedett 20 különféle szólóból melyiket játsszam el. A Mester mindennap játszott, de nekünk volt évi 8 bulink! Ha-ha.

A kritikákra mennyire figyelsz oda?

Szabó Krisztián: Hát, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdekel. Amikor érzed, hogy elfogult pro vagy kontra, akkor nyilván nem tudsz mit csinálni vele, de ha tudod, hogy valaki elfogulatlanul írja, akkor arra azért oda kell figyelni. Amikor elolvasok egy cikket, szeretem látni, hogy mi volt a gikszer. A Purple-nél is van a youtube-on néhány felvétel, hogy Ian Gillan elfelejti a szöveget és szétesik a zenekar. De ez az élőzene. Amivel nem tudsz mit kezdeni, az a "hibátlan, csúcs szuper" és a "minősíthetetlen, botrányos" kommentek, mert érzelmileg persze hogy más és más reakciót váltasz ki a hallgatókból, de ez attól még nem reális vélemény. Persze a pozitív kommentek feldobják az embert, hogy van értelme csinálni!

Milyen nagy terveitek vannak az utolsó fél évre?

Szeptember 2-án a Barba Negra Track színpadán Varga Miklóssal lép fel a zenekar, nagyon készülünk a bulira, óriási megtiszteltetés ez nekünk. Aztán a hónap végén, 23-án Debrecenben lesz a Kori-Günter 50. születésnapi koncert. Pesten sokszor a mai napi halljuk, hogy a "debreceni fiatalok". Hát a fiatalok 50 évesek lettek! Egy DVD is a tervben van a P. Box debreceni éveiről, kiadatlan felvételekkel, interjúkkal. Meglátjuk sikerül-e összehozni. Írjuk az új számokat is.

Készítette: Fiery