Emlékezz rá, hogy ember vagy... - Imre Krisztián interjú

Imre Krisztián egyik főszereplője a reményeink szerint tavasszal bemutatásra kerülő játékfilmnek. A történet az 1848-49-es magyar szabadságharc leverésének utolsó időszakából elevenít fel egy megtörtént, de kevesek által ismert epizódot, amikor a Fejér megyei Csákberény két papját egy éjszaka letartóztatják és elhurcolják. Ártatlan ügyükben rövid idő leforgása alatt három tárgyalást is lefolytat a császári katonai bíróság, miközben védekezésre nincs lehetőség. A meghurcoltatástól nem törnek meg, mert az utolsó pillanatig élteti őket a remény, ami egy puskalövéssel válik semmivé. A történet bizonyság arra, hogy már ebben a korszakban is léteztek koncepciós perek, mint ahogy megtudjuk azt is, hogy már volt akkor is olyan ember, aki hatalmánál fogva élt a fekete humor adta lehetőséggel. Az alábbi részben folytatjuk Imre Krisztiánnal beszélgetésünket a filmről és a film körüli eseményekről. Kellemes olvasást mindenkinek! (Máthé József "Fiery")

"Hominem te esse memento... " 

Hogyan ismerkedtél meg a történettel?

A történettel úgy ismerkedtem meg, hogy negyedéves hallgató voltam a Színművészeti Egyetemen, és ugye ekkor szerepeltem a "Pál utcai fiúk" musicalben Székesfehérváron, amikor megkeresett Szikora János, a színházigazgató, hogy rátalált egy érdekes helyi történetre, azt színpadra vinné, és Gáspár Sándor mellett az egyik főszereplőnek engem gondolt. Nagyon örültem a felkérésnek. Azonnal felhívtam Novák Eszter osztályfőnökömet, hogy milyen megkeresést kaptam. Az ő tanácsára elvállaltam a szerepet, így akkor még darabszerződéssel kerültem a színházhoz, ami azt jelenti, hogy erre az egy darabra szerződtem, nem évadra.

A darabot bemutattuk a színházban és nagyon nagy siker lett, főleg azok körében, akik ismerték a történetet, vagy Sobor Antal és Román Károly, a város híres irodalmárjainak munkásságát. Ezt tetézve a csákberényi embereknek a színdarab még komolyabb élményt jelentett. Egyszer játszottuk a darabot vendégszerepléssel a Nemzeti Színházban, amikor találkoztunk Mansbarth Antal és Szikszay János (a történet két főszereplője- a szerk.) leszármazottaival, ami felejthetetlen élmény volt számunkra. Akkor vált igazán valósággá a történet. Kaptam tőlük egy rajzolt képet Mansbarthról, hogy hogyan is nézett ki... hát, egyáltalán nem úgy, mint én, de nagyon érdekes volt a dolgok mögé látni, hogy másoknak ez az egész mit jelent.

Miért ajánlanád a filmet?

Nehéz a kérdés. Azért ajánlom, mert ez egy történelmi téma és jó, ha az ember tisztában van azzal, hogy 171 évvel ezelőtt egészen más idők, borzalmasabb idők jártak. Ismerni a történelmünket nem olyan tragédia, de azért is megéri, mert így legalább egy órán keresztül nem a telefonját nyomkodja az ember, hanem megismer valami fontosat. Nekem akkor vált ez az egész igazán különlegessé, amikor találkoztam azokkal az emberekkel, akikre hatással volt a történet. Én, aki ezt a tragédiát nem ismertem, a faluhoz nem tartozom, Fehérváron is a "Pál utcai fiúk" miatt jártam csak, azt tapasztaltam, hogy megy a dialógus és egyszer csak kapok egy nyíltszíni tapsot. Nem tudtam, miért, mert nem voltam se jobb, se rosszabb, nem volt életem kiemelkedő pillanata, aztán rájöttem, hogy ezek az emberek megkapták a történetet, kicsit az övék is, és úgy érezték, hogy ez nagyon nagy dolog.

Ha dramaturgiai szempontból nézzük, akkor a történet tudna sokkal dúsabb lenni, hiszen az elejétől fogva tudjuk, hogy mi lesz a vége. De ez történelem, sokat nem illik rajta csavarni, ha így történt. Nyilván, ha a valóságban történne, ha az életben is megtapasztalnám, hogy elhurcolják a papjainkat az otthonaikból, és egy nappal később a tömeg előtt agyonlövik őket - azokat, akik a morál és a hit Szent Gráljai -, az biztosan erősen megrázna engem is.

Hogy érezted magad a forgatáson?

Iszonyatosan jól éreztem magam a forgatáson! Ez alap, hiszen ez volt az első filmszerepem, de azért is, mert főszerep volt, tehát volt mit kipróbálni. A novemberi forgatás és a nyár imitálása kellemetlenségeket okoz mindenki számára. Számomra is okozott némi kellemetlenséget, de szerencsére kaptam egy nagyon jó tippet, hogy ne legyek rest aláöltözetet venni. Én megfogadtam a tanácsot és nagyon hasznosnak bizonyult, hiszen amikor öt fokban kell három órát ácsorogni esetlegesen, és amikor tíz perc nyersanyag között a két óra ötven perces átállásokat kell folyamatos készenlétben állva várni, az nem olyan mulatságos.

Hogyan élted meg az online rendezést?

Kicsit visszacsatolnék oda, hogy a színházban kétszer akartuk bemutatni "Az ember tragédiája 2"-t, a második alkalommal a premier napjáig jutottunk, amikor kiderült, hogy János, aki a darab egyik rendezője, vírusos lett, ezért nem tudtuk bemutatni. Erre érkezett a hír, hogy kezdődik az "Ítélet és kegyelem" forgatása, ahol megint csak ő a rendező. Én lelki szemeim előtt már temettem az egészet; "ez csodálatos, forgatás sem lesz, vagy áttolódik, de szerintem akkor már végképp nem lesz". Erre jött egy nagyon furcsa döntés, hogy belevágunk és János online fog rendezni, otthonról. Szerencsére, hogy jött ez az ötlet. Ebből hihetetlen sok megoldandó helyzet keletkezett a helyszínen. Vagy az volt, hogy volt hang, de kamerakép nem, vagy volt minden, de az egyik csúszott, vagy az egyik hiányzott, vagy a másik. Ha végképp nem kapta a hangot, akkor telefonon kapcsolódott be. Nehezítette a helyzetet.

Azt nem tudom, hogy János történelmet írt-e ezzel a típusú rendezéssel, mivel a film nagy részét online rendezte. Mikor jobban lett, megérkeztek a negatív tesztek is és jött a forgatásra, érezhető volt, hogy értékes órákat spórolunk meg, ha ott van velünk személyesen a rendező, és nem valami technikai hiba miatt nem tud azonnal konzultálni a szakemberekkel. A meglepő az egészben az volt, hogy minden gondtól függetlenül az online rendezés működik, meg lehet így is csinálni.

Készítette: Máthé József "Fiery" - Korrektor: Szabó Dóra