Cseke László Magyarországon – Hajnal Gábor interjú 2.

1996 különleges esztendő volt Ekecs Géza, vagy ahogyan az egész ország ismerte és szerette, Cseke László életében. Közel négy évtizeddel azután, hogy a vasfüggönyön túlról milliók számára jelentette a nyugati könnyűzene hangját a Szabad Európa Rádió Teenager Party című műsorában, végre személyesen is találkozhatott magyar közönségével.

A könyvbemutató országos körút megszervezésében és lebonyolításában Hajnal Gábor volt a társa. Hétről hétre együtt járták az országot, ahol Cseke Lászlót minden állomáson őszinte szeretet és kivételes tisztelet fogadta. Helyi rádiókban mesélt legendás pályafutásáról. Az emberek hosszú sorokban vártak dedikálására, de olyan is volt, hogy ismét lemezlovasként állt a közönség elé. Az egykori híres rádióhang ekkor már arcot is kapott: azok találkozhattak vele személyesen, akiknek fiatal éveit - és akár a későbbi időszakot is - végigkísérte a Teenager Party.

Gábor és Géza kapcsolata a turné befejezése után sem szakadt meg. Hajnal Gábor ötlete alapján és hathatós közreműködésével jelent meg később a Teenager Party című válogatásalbum is, amely újra elérhetővé tette a legendás műsor zenei világát. Barátságuk évek múltán is megmaradt: Cseke László életének utolsó időszakában Münchenben még egy személyes beszélgetésre is sor került közöttük, amely különös értéket kapott azzal, hogy az egyik utolsó átfogó interjú lett a legendás rádióssal.

Hogyan történt az első személyes találkozásotok Cseke Lászlóval?

1993-ban a Szabad Európa Rádió megszűnt, Cseke a Danubius és a Sláger rádióban folytatta tovább. Itt már nem zavarta senki, a műsoridő is hosszabb volt. 1996-ban felhívott Koltay Gábor, aki akkor a Városmajori Szabadtéri Színpad igazgatója volt, hogy kiadja a "A mikrofonnál és a lemezjátszónál" című könyvet Cseke László életéről és bevállalnám-e a promóciót? Persze, de csak akkor, ha megismerkedhetek vele. Géza kéthetente jött Münchenből vonattal és előre felvett két adást. Akkorrra lett megszervezve a találkozó, amikor jött. A Városmajori étteremben találkoztunk.

Képzeld el, hogy indultam el a találkozóra… ez az ember az én korosztályomnak nem félisten, ha nem egész Isten volt. Nálam valamivel alacsonyabb, igazi kispolgári úriember. Álltam egyik lábamról a másikra, amikor odalépett hozzám: - Hajnal Gábor? Szervusz. Kezet foghattam Cseke Lászlóval... Előadtam a koncepciómat. Abban tudtam gondolkozni, hogy találkozzunk a közönséggel, mert őt edig még sosem látták az emberek. Ha most látják, akkor megőrülnek. Úgy kell reklámot csinálni, hogy lássák! Ezt én a beszélgetésen előadtam és neki is tetszett az elképzelés. Akkor én voltam akkor 50, ő meg 69. Éppen 30 évvel ezelőtt.

Mit jelentett az embereknek, hogy évtizedek után végre személyesen is találkozhattak a titokzatos rádiósztárral?

Addigi szervezéseim kapcsán ismertem egy csomó vidéki rádióst. Elkezdtem felhívogatni őket, hogy akarják-e, hogy Cseke László egy rövid időre beüljön közéjük. Azt felelte mind, hogy - Hülye vagy? Viccelsz? Cseke László a mi kis vidéki rádiónkban? Hogy kerül ide? - A szakmának Cseke a rádiósok csúcsa. - Tényleg eljönne ide hozzánk? Mondom: igen, és kezdjétek el hirdetni.

Akkora volt az érdeklődés, hogy naponta két helyszínre voltunk hivatalosak. Koltay szerzett egy autót sofőrrel, aki telerakta a csomagtartót könyvvel. Rögtön el is adtuk az összeset. Akárhová mentünk, mindenki el volt ájulva. A rádiók hallgatottsága toronymagasan megugrott fölfelé. Minden beszélgetés végén bemondta a műsorvezető, hogy a könyv megvásárolható a rádió aulájában, a helyi könyvesboltban, vagy ahol volt elég hely.

Olyan média-turnét hoztunk össze, ami elképesztő volt. Ilyen rajongást talán Piramis koncerten láttam utoljára. Itt áll előttünk Cseke László, a hang, akit évekig hallgattunk, de arcot nem tudtunk párosítani hozzá. Sztár volt, az emberek sírtak, szétszedték, ezért egy idő után már biztonsági őrök vigyáztak rá.

Tovább feszítettem a húrt és megkérdeztem Gézát, hogy lenne-e kedve diszkózni? Rávágta, hogy igen. Óriási arc volt. És akkor ezt is elkezdtem szervezni, ha lemegyünk egy helyre, akkor ott behirdettünk egy egyórás Teenager Party-t a rádióriport után.

Az egyik helyszínen, egy szálloda éttermében, a másikon a művelődési Központban, de mindenképpen valami elegáns helyen. Megszerveztem a hangosítást, a mikrofont, a magnót. Odaraktuk a cuccot az öreg elé. Ne tudd meg, hogy mi volt ott. Megszólal a szignál, majd Cseke László és bőgnek az emberek.

Gondolom, van olyan emléked is, ami mélyen megmaradt benned.

Szekszárd, szálloda étterme. Mellettem ül a polgármester és elindul a buli, a tömeg táncol, őrjöng. Az étteremnek hatalmas üvegajtaja volt, egyszer csak látom, hogy egy szakadt kinézetű fickó azt ordítja végig a termen, hogy - Itt van Cseke László! Életem legnagyobb napja, mindenki vendégem egy viszkire…

300 viszki… nem semmi. Kérdezem a polgármestert, hogy ki ez a figura? Azt mondja, hogy ő egy fuvarozási vállalkozó, tele van pénzzel. Kikerültek az asztalokra a viszkisüvegek. Odajön hozzám az ember és megkérdezi tőlem, hogy - Te hoztad a Csekét? Én. Gyere, akarok veled beszélni. - Volt egy elfüggönyözött rész, oda behúzódtunk. Benyúl a zsebébe és előkap egy halom pénzt. - Nekem ez fantasztikusan nagy dolog. Itt van 1500 Márka, ebből 500 a tiéd. - A buli után nyomom Géza markába a pénzt, ő meg nem értette, hogy mi ez? - Ne törődj vele, gázsi kiegészítés, tedd el. - Érdekes volt, mert élő beszélgetésben egy kicsit dadogott, de amikor a mikrofon elé került, ez rögtön megszűnt.

Volt minden, rádióriportok, tévériportok, diszkózás, dedikálás és Cseke ezt rettenetesen élvezte. Találkozott a közönséggel, marha nagy sikere volt.

Egyik éjszaka jöttünk haza Debrecen – Balmazújvárosból (ez volt aznap a két helyszín) és megálltunk tankolni. Akkor én már nagyon fáradt voltam az egésznapos programtól és kérdezem Gézát, hogy te nem vagy fáradt? - Én? Kezdeném elölről. - 10 évvel később Csabai Matyi szervezett egy Lemezbörzét és erre az alkalomra meghívta Csekét, meg Komjátit. Ott ültünk hármasban. Poénkodni akartam és mondom Csekének: - nem jössz velem haknizni? - Veled? Hát te nem bírod. Emlékezett arra az estére. Ki voltam készülve.

Visszatérve a turnéra, Vácon óriási élményben részesülhettem, amikor a helyi rádiósok arra az időpontra szervezték az érkezésünket, amikor Komjáti is ott volt. Ő egy héten egyszer készített ott műsort. A stúdióba beül a két öreg, én meg kint álltam az üvegfal mögött. Ekkor Komjáti kiszól, hogy gyere ülj be te is voltál diszkós. Beültem a két ember mellé. Úgy történt a bejelentkezés, hogy a szignál után mindenki bemondta a saját nevét. A mikrofonnál Komjáti György, Cseke László, Hajnal Gábor. Ilyen nincs bazdmeg… Itt ülök a két leghíresebb magyar diszkós között… Én akkor már 20 éve nem voltam diszkós.

Állati érdekes volt vele az együtt utazás. Cseke egy rém intelligens, okos, olvasott ember volt. Ő az, akivel baromi jó beszélgetni. És beszélgettünk mindenről. Kocsiban ültünk és eszembe jutott, hogy kéne csinálni egy lemezt. Megkérdeztem Gézát, hogy nem akarunk kiadni egy Teenager Party lemezt? Bevállalta. A Zebra Kiadónál Szigeti Ferit kerestem meg, mert ő amúgy is ezeréves haverom volt, meg ez az út mutatkozott a legegyszerűbbnek. A többi már nagyrészt külföldi kiadó volt. Felhívtam. Kérdeztem tőle, hogy akarsz kiadni egy Teenager Party lemezt? Csend. Aztán megkérdezi: - Hülyének nézel? - Nem nézlek hülyének. Beviszem hozzád Cseke Lászlót. - Nem akarta elhinni, hogy ez igaz. Bevittem hozzá Csekét, Szigeti olyan állapotba került, mint én az első találkozáskor. És ott nagyjából meg is állapodtunk. Cseke összeállította az anyagot azokból a dalokból, amiket nagyon szeretett és annyi volt a stúdióidő, hogy két-három-négy nótánként konferált. Ez körülbelül egy óráig tarthatott. És akkor ezzel a lemezzel turnéztunk.

Mikor találkoztál utoljára vele, és milyen emlék maradt meg erről a napról?

Később már csak telefonon beszélgettünk időnként, aztán 2007 környékén Bölcskey Misivel készítettünk 50 interjúból álló sorozatot magyar hírességekkel és kitaláltam, hogy hívjuk meg Csekét. Felhívtam telefonon, elmondtam, hogy szeretném, ha benne lenne és kimennénk hozzá Münchenbe. Azt mondja: - Hol csinálnátok az interjút? - Arra gondoltam, hogy a lakásodban. - Erre azt feleli: - Oda cipővel nem lehet bejönni. - Kimentünk hozzá négyen, operatőr, a technikus, Misi meg én. Egy motelben szálltunk meg. A kéglije semmi különös, egy háromszobás szép lakás. A dolgozószobája falán bekeretezve a magyar-osztrák határ vasfüggönyéből egy szögesdrót átkötve nemzeti szalaggal. Ez volt az utolsó találkozásunk. 2017-ben hunyt el Münchenben…

Ekecs Géza élete utolsó éveiben egészségi állapota fokozatosan romlott. Egyre kevesebbet mutatkozott nyilvánosan, és egy müncheni idősek otthonában élt. Családja és régi munkatársai rendszeresen látogatták. 2017. november 13-án, 90 éves korában hunyt el Münchenben, végelgyengülés következtében. Végső nyughelye a müncheni Waldfriedhof temető.

Készítette: Fiery