Cikipédia 4/50 - Darth Vader selyem ruciban

Mély benyomást keltett bennem a Vazul Vére rockopera. Nagyszerű szereplőgárdát találtak, kiváló torkokkal, megjelenéssel, igazi karakterekkel. Mai elmélkedésem alapja, hogy itt van kilenc nagyszerű művész, vajon miért pont a színes selyemruhába bújtatott Orseolo "Darth Vader" Péter lett mindenki kedvence, és miért nem a jóképű, szépen fésült, kellemes hangú főhős?

Nehéz dolguk van manapság a szép fiúknak. Darth Vader megszületése óta az átlagemberek jobban ragaszkodnak a rosszarcú karakterekhez, mint a szépen felöltözött kiscsávókhoz. Ugyanis ezek a gonosz figurák az igazi macsó férfiak, akik mindig tudják, hogy mit is akarnak az élettől, és rendszerint rövid időre el is érik céljaikat, a többivel meg már a kutya sem foglalkozik. Most őszintén, ennyi év távlatából már kit érdekel, hogy azt felnégyelték, ezt lelőtték, amazt meg agyonütötték? Na, jó, Koppánynak ez sem sikerült, és az sem nagyon, hiszen sosem lett népünk nagy vezére, és még négybe is vágták, de Orseolo Péternek, az "idegenszívűnek" már volt számottevő sikere.

Annak idején még talán Chaplinnel, majd komolyabban John Wayne-nel indult el minden. Akkor még az volt a trendi, hogy a született rosszember megtért - általában egy asszonyi sugallatra -, és jó fiú lett. Ez abban az időben nagyon bejött a csajoknál. De elérkezett a mocskos rock and roll időszaka, és eleinte még konzervatív öltözködés mellett, de már gitárnyúzással, és ez aratott. A srácok pedig megőrizték hőseik villanásait a mozikból, koncerttermekből a táncesteken, diszkókban, erősen beleképzelték magukat valamelyik szerepbe, és így váltak menő figurákká. Így lett ez később a Seagal, Bruce Lee, vagy Van Damme rajongókkal is. A filmek megnézése után senkiben nem az marad meg, hogy a főszereplő igazán jó ember, inkább csak a pusztítás, gyilkolászás, és a látványos bunyós jelenetek. Később a rockerek vették át a főszerepeket, gondoljunk a Hair-ben mindenbe beleszaró Bergerre, de legyen példa inkább Jimmy Page, vagy Jon Lord frizurája, esetleg Hendrix mester kábítószer élvezete.

Azután '77 táján beköszönt a vászonról romantikusnak egyáltalán nem mondható fekete rohamsisakjában, tüdőembóliát színlelve mindenki Darth Vadere. Ő alapban nem volt jó ember, mégis a rendező és az írók vigyáztak arra, hogy ha eljár a keze, vagy valaki a negatív energia mezőjének központjába kerül, akkor is csak a rosszakat ölje meg. Külön érdekesség, hogy az egész fickóból nem láttunk semmit, csak a sisakot, meg egy rohadt hosszú kabátot. Ha jól emlékszem, egy Köztársasági katonát még megfojtott a legelső percek egyikében, és Kenobival is alaposan kibabrált, de ennyi volt összesen, ami a számlájára írható. Ekkor jött el az idő, amikor kezdett megváltozni minden körülöttünk. A szőke szép hősnőkből alaptalan viccek tárházául szolgáló buta plázacicák váltak, és a fekete, a vörös, meg a barna vitte a prímet, mint például a Charlie angyalai mozi verziójában is. Kezdtük megszeretni a Kramer kontra Kramer Meryl Streepjét, Dany De Vito és Douglas sem éppen az a jó fiúnak látszott a Smaragd románcában.

Elérkezett az idő, amikor a főhős rohadékká vált, és hiába volt a főszereplő egy szarrá fésült, nyálas genygombóc, egy valóságos Ken Barbi, mi mindig azt a vad sörényes, vagy éppen hót tar fickóért voltunk már oda. Érdekes, hogy már a lányok is a rosszfiúk társaságában érzik jól magukat, a bársonyarcúak unalmasak mind. Ha meghallgatjuk a dalok többségében is Claydermann, vagy a Modern Talking erősen hányingert keltő kinézete már azt sugallta, hogy ezek, ha zenélnek, a hangszereik alá azért a biztonság kedvéért pakoljunk egy lavórt is a nyálnak. Pár tíz évvel később aztán buta, naiv módon aztán elkészítették a Star Wars előzményeit. Istenem, mennyit szenvedtünk a nyávogós, hisztizős Anakin gyereken - én a mai napig, ha nézem otthon a filmet, mindig eltekerem a gely részeket -, hát persze, hogy nem vitte sokra, pedig ő szerepe szerint Jawákat, meg kis Jedi kölyköket is ölt, ami azt is jelentheti, hogy jó fiúból rossz fiú már nem ugyanaz.

Ez a tendencia volt megfigyelhető István a király rockopera esetében is. Énekelhetett meg vívódhatott magában országunk sorsáról első királyunk, az minket pont nem érdekelt, de ha megérkezett a kigyúrt, komoly tervekkel bíró, mindent tönkretenni akaró Koppány vezér, mindenkinek megemelkedett a nyaka, hogy még jobban láthassa, hallhassa őt, mert Koppány is egy vérbeli macsó volt. Úgy tűnik, hogy e téren egyenlőre nem várható változás, hiszen a Vazul vére megnézése után körkérdésemre - mely szerint ki volt a kedvenced a darabban - szinte egyöntetűen az volt a válasz (kivéve Beus, de ő megrögzött Kálmán Gyuri rajongó), hogy az Orseolo Pétert alakító Juhász "Kicsi" Attila (a selyembe bújtatott Dart Vader). Ennyi, egyből a fő gonosz lett a sztár. Ez persze most nem azt jelenti, hogy ő volt a legjobb, hiszen, mint már egy előző cikkemben írtam, hogy mindegyik szereplő egy igazi karakter nagyon jó hanggal, itt kizárólag a szerepen van a hangsúly! Ermi most adott egy pofont a kaksinak. Igyekezett az ezerév távlatában egy olyan időszakot kiragadni, amikor egyszer tényleg összefogott a magyar, és - ha kis időre is, de - nyert, ezzel szemben a terv a visszájára fordult. Most éppen egy olyan hírhedt egyénért rajong a nép, aki a Német-római Birodalom hűbérese volt. Magyarországon származása okán pedig gyakran nevezték "velenceinek", hiszen Péter az itáliai Velencében született, a huszonhetedik velencei dózse, Orseolo Ottó és Szent István király (talán Ilona nevű) testvérének 1009-ben kötött házasságából.

Ez az egész gondolati "kavarodmány" onnan jutott eszembe, hogy láttam és azóta is az autóban folyamatosan hallgatom a Vazul Vére rockoperának a betét dalait, és azt veszem észre magamon, hogy szinte mindig odakapcsolok, ahol "Kicsi" énekel. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy nem elég egy negatív figura, arra a posztra találni kell egy alkalmas embert is, aki már megjelenésével is felhívja magára a figyelmet, aki egy igazán karakteres arc, és aki el is képes játszani a szerepét. Erre épül még fel, hogy legyen azért hangja is, és maradt még egy fontos dolog! Olyan dalt kell a szájába adni, amitől a hallgatóság megremeg, megérzi, hogy itt valaki teljesen más énekel, és ez Erminek a rockopera megálmodójának tökéletesen sikerült is! Mindent egybevetve talán Orseolo a legmegtaláltabb figura, és csak annyit kellett tenni, hogy az ő dalai mást akarjanak üzenni, mint a többi.

Tóth Sándor (István) betétdalai nagyon líraiak, és rendkívül jól megkomponáltak, ő mégis csak egy olyan szerelő, aki már az elején meghal. Ezért nem is nagyon tudtak a hangjára megfelelő, igazán maradandó dallamokat varázsolni. Amíg a színpadon van, addig tökéletesen formázza a szerepét, annak idején Pelsőczi László sem volt jobb!

Molnár "Stula" Péter (Vazul) szintén egy hatalmas tehetség, de ő ugyanúgy "rosszul" járt szerepével, mint Jósa Tamás (Torda), Király Tibor (Zerind), Vörösmarty "Ermi" Imre (Solt), és Kálmán György (Vata). Gyurinál megjegyezném egyetlen szívfájdalmam, hogy a mű a Vata féle lázadásról szól, és mégis elég elenyésző mennyiségben szerepel. Mindegyik srác iszonyatosan jó abban, amit csinál, de erre a feladatra vannak öten az író Ermivel egyetemben. A két főhős pedig beleesik a fent említett csapdába. Kosik Anita (Hajnal) egy csodálatosan mosolygós, kedves színésznő, neki jutottak természetesen a leglágyabb jelenetek egy metál ízű rockoperába, viszont ő az egyetlen női szereplő is a táncosokon kívül. A legvégére hagytam Schrott Pétert (Levente), aki mindent megtett a hitelesség kedvéért, de figurája már annyira pozitív, hogy az automatikusan ellenszenvbe csap át, persze nem a szó legszorosabb értelmében, hiszen ő is qrva jó volt, és pont az a karakter, aminek lennie kell, de a csúcsszerep marad a gonoszoké, vagyis a főgonoszé. Ő egy modernkori István, aki tele van kétségekkel, szeretettel, és bánattal, de még a végén sem ő b@sz oda, hanem a folyamatosan nagyon mérgesen néző haverjai.

Mindent összevetve, aki szerette az István a Királyt, az imádni fogja a Vazul Vérét, hiszen valahol ez a darab a méltó folytatás. A dalok jól szólnak, és lesz ezekből sláger még!

Lehetséges, hogy a következő rockoperát, vagy monstre filmet úgy kellene kidolgozni, amikor mindenki más idegen, csak a legrosszabb arc, a cselszövő, és utálatos a magyar. Ebbe azért sokan beleférnek Árpád atyánktól, Attiláig, de még Mátyás is okozott rengeteg gondot az ellennek. És ha ez a mű kiszakadna határainkon túlra, hát egy világ rajongana Magyarországért.

Írta: Fiery