Cikipédia 4/42 - Tabán, Tabán, te mindenem…
Ha május 1., akkor Tabán! Ezt a délutánt hol töltené el a rocker, ha nem egy olyan helyen, amit már évtizedek óta megszokott és megkedvelt. A fellépők nevei alapján nagyjából képben voltam, és azt is sejtettem kitől mit várhatok. Nagy meglepetést nem okozott senki, amiért mégis érdemes írni a monstre buliról, az az ellentmondásosság a jó és a rossz fellépők között...
Patriots Rock Band
Sajnos az első zenekar koncertjére - Patriots Rock Band - még nem értem ki egyéb irányú elfoglaltságaim miatt, de a tavalyi fellépésükre és egy klubkoncertjükre emlékezvén nagyon megoszlanak a vélemények. Általában erőtől duzzadó rock and rollt nyomnak a fiúk, hatásos alapokkal, kevés díszítő elemmel. Ezzel nem is lenne semmi baj, hiszen az ő muzsikájuk nem igényli azokat a Genesis-i magasságokat, amikre azt mondhatnánk, hogy húúú. Saját tömegbázissal rendelkeznek, és nem vallanak szégyent egy ilyen megmérettetésen. Többet tényleg nem mondhatok róluk, hiszen most nem láttam őket.
Maxi Sun
A zenekar röviddel 15 óra után kezdett, és őket már láttam, hallottam. Minden előzetes információt igyekeztem háttérbe szorítani, és nem elfogultan figyelni színpadi ténykedésüket. Az első perc végéig sikerült is. A banda remekül példázza a Petőfi rádió rossz úton járó hagyományteremtő ízlésvilágát. Próbáltam függetleníteni magam az alapot adó előre felvett billentyű és dobgéptől, de ez sem sikerült. Az meglátszik egyik- másik fiún, hogy nem lennének rossz zenészek, de az a totális amatőrség, ami elénk tárult ezen a délutánon, elég hamar elfelejttette mindezt. A hangerő eleve bivalyerős volt, néha már fájt a fülnek. Az ének minden értelembe véve hamis. A soron következő dalok helyett a gép mindig egy előzőt, vagy másik szerzeményt akartak elindítani. A jelenlévők sokasága csak fogta a fejét, és nem értette mit keres itt ezen a "szent" helyen egy ilyen banda. Egy jól értesült már mesélte is, hogy a pénz nagy úr! Én nem is tudom, mire gondolt. Néhány újságíró barátom is megtalált, és szinte mindegyiknek az volt az első mondata, hogy ezt meg kell írnom Cikipédiába!
A nagy probléma mégsem az, hogy egy ilyen zenekar fellépett a Tabán deszkáin - persze ez is -, hanem az, hogy ez a csapat sorozatosan megmutathatja magát az országosan sugározó Petőfi rádióban, és ennek minden további előnyét kiélvezhetik. További meghívások, sportcsarnok, satöbbi. De térjünk vissza a Petőfi rádióra! Bemutatkozott a nagy rocker nyilvánosság előtt egy médiaállamilag támogatott nem is tudom hova soroljam banda. Végre bebizonyosodott, amit persze eddig is tudtunk, hogy a mi pénzünkből fenntartott mesterséges zenei csatorna mennyire messze repít minket a valóságtól, és mennyire tévútra tereli a fiatalok ízlését, de lelkük rajta. Én egészen biztosan nem élveztem a Maxi Sun koncertjét, fájdalmas volt hallani minden hamis hangot, látni minden erőtlen próbálkozást. Egyszerűen nem ide való ez a csapat, itt értő fülek hallják a fellépőket, itt még az Petőfi 'atyaúristen" rádió sem segíthetett...
Takáts Tamás Blues Band
Tulajdonképpen bárki felléphetett volna a maxi Sun után, a közönség hatalmas ovációval üdvözölte volna. De Takáts Tamás és csapata következett. Tamás jó szokása szerint nagyszerű hangulatot teremtett, és a zene sem volt megvetendő. Elgondolkodtató volt a fúvós szekciót látni, hogy látszólag három hétköznapi ember, hétköznapi ruhában - mintha csak a színpad elől rángatták volna őket fel - mégis az elvárt színvonalnak megfelelően voltak képesek muzsikálni. Az első dalnál még volt egy kis káosz, de ez szerencsére hamar letisztult. Nem olyan régen láttam és hallottam Tamás fiát énekelni a Futótűz nevű zenekarban - amely a hírek szerint legőszintébb sajnálatomra meg is szűnt már -, és azt kell, hogy mondjam, tehetséges a srác, jó úton jár, jó tanítvány. De visszatérve apukára, Gál Gáborral remekül összerakta a csapatot, élvezet volt a nótákat hallgatni, és a show műsort figyelni. A Takáts Tamás Blues Band többet érdemelne jelenlegi helyénél, de őket valamiért nem támogatja a média, talán több alternatív témát kellene beleírni a nótákba, esetleg női ruhában szakállat növesztve...
Török Ádám és a Mini
Érdekes koncepció, hogy májusban az "új" Mini, augusztusban az ős Mini lép fel itt. Török Ádám nagyszerű emberi jellemét mutatja, hogy mindenkinek lehetőséget ad, aki valamilyen módon hozzá tartozik. Ez már azért is dicsérendő, mert nagyon jó muzsikusokkal veszi körül magát, akármelyik csapatára gondolok. A billentyűk, a gitár, a basszus, csak pozitív értelmet nyerhetnek a Mini együttes nem hétköznapi zenéjében. Ezen a májusi ünnepen is olyan ízekkel ismerkedhettünk meg, amitől zaftosabban szól a rock, a blues, de még a jazz is. Természetesen nem hiányozhattak az ősi nagy Mini szerzemények sem, és Török Ádám szeretet teljes, magával ragadó egyénisége. Nagyon szépen beleillett a gitár a Vissza a városba című, vagy bármelyik nagy örök nótába. Úgy érzem, a Tabán és a Mini neve annyira összeforrt az évtizedek alatt, hogy ha egyszer elmaradna - volt már rá példa -, Ádám akkor is kimenne az nap, és ha mást nem, magában elfuvolázgatna csupán nosztalgiából a domboldalon, az oly sok emléket megőrző nagy fa alatt.
Beatrice
Feróékkal kapcsolatban durva kettősséget érzek. Először is mindenképpen az ország egyik legjobb buli zenekara, ez tény. Adnak a látványra, a megjelenésre, és adnak a show-ra, és Feró sajátságos humorára. Egyetlen dolog, ami elég erősen háttérbe szorult, hogy nem adnak a zenére. Elhozták magukkal az összes maximum háromakkordos, unalomig játszott szerzeményt. Hihetetlen, hogy a közönség még mindig zabálja a Nyolc óra munkát, bosszantó, hogy már együtt énekelik Feróval a Balfék fiú balladáját, vagy a dugjuk meg a rossz csajokat. Ez utóbbi két dal egyébként szintén ékes bizonyítéka a média hatalmának. A Beatrice koncertek lassan nem maradhatnak el ezek nélkül a gagyi számok nélkül, így a közönség Feróra való tekintettel már megszokta, és azt gondolja, hogy ha a Feró ezt énekli, akkor ezek jó dalok, de ez tévedés, úgy rosszak, ahogy vannak. Én nem érzem, hogy a nyolcvanas évek Bikini slágereit még jobban lecsupaszítva elő kell adni. Mulatós zenét kell csinálni a Fagyiból, vagy a Mielőtt végleg elmegyek-ből. Hatásvadásznak éreztem - és nem csak én - a Republic-os Repül a bálna dalt is. Nem megbántva Cipőt, de Feró, ha nem akarja, és nem is gondolkodik rajta, fél kómában is ezerszer jobb szöveget ír. A közönség szimpátiáját persze azonnal megszerezte a csapat, és nagyszerűen vitte a hangulatot végig. Van egy fajta zenei igénytelenség, amit kihoz magából a zenekar, miközben valljuk be őszintén, ennél azért jóval többet tudnak, és ebben rejlik a kettősség, amire az elején utaltam, mert mindezek ellenére megértem Nagy Ferót. Megértem, hogy komoly mondanivalójú dallal ma már maximum kicsiny klubokban lehet fellépni, és ha a dalok nem bonyolultabbak három akkordnál, azt már nem értik a tömegek. De nagyon jó ellenpélda a hang kisegítő gépek nélkül is remekül szereplő Tátrai Band.
Skorpió
Alapjába véve nagyon jó zenekar a Skorpió, a Ricse után pedig kész felüdülés volt a társaságot hallgatni. Újra voltak szólamok, harmóniák, kezdett minden a helyére állni. Attól tekintsünk el, hogy Frenreisz Karesznek soha nem volt hangja, feladatát így is simán megoldotta. Pálvölgyi Géza, és Papp Gyula nagyon képzett, vérprofi billentyűsök, bár ezen a koncerten nem éreztem a két billentyű jelentőségét. Az meglátszott - szerencsére azért nem nagyon -, hogy nem sok közös próba lehetett a fellépés előtt, de kirívó hibákkal így sem találkozhattunk. Nagyszerű szólók, és igazi nosztalgia volt a Skorpió együttes legjobb dalait meghallgatni. Nekem ugyan hiányzott Tátrai Tibusz játéka, és az azt a korszakot képviselő nóták nagy többsége, de a buli így is élvezhető volt. A tény kedvéért azért azt is el kell mondanom, hogy a Skorpió együttes már azzal nyert, hogy felment a színpadra. Olyan ikonokat láthatott a közönség, amilyenekkel nem minden nap találkozhat. Németh Gábor tanár úr precizitása, és technikája tanítani való (ahogy ezt teszi is), Papp Gyula, és Pálvölgyi Géza egyszerűen gyönyörűen játszik, és olyan megbízhatóan, hogy még az apróbb hibákat sem lehet igazán észrevenni. Szűcs Totya pedig gitárjátékával nyűgözi le immár évtizedek óta a rajongókat.
Tátrai Band
E sorok írója nagyon régen volt már Tátrai Koncerten, egyszer, amikor még Vertig Józsi énekelt, és egyszer nem rég, amikor már majdnem ez a felállás volt. A profizmus tükröződött akkor is a társaságból. Charlie-n kívül szinte mindenki tudta mikor mit kell csinálnia, egyszerűen remek volt minden. Ez a muzsika megköveteli a kristálytiszta hangot, és ezen az estén ez meg is adatott. Érdekes volt a közönségen végig nézni, mennyi fiatal énekelte önfeledten a dalokat. Itt megint vissza lehet térni örökös média témánkra, mert igen is, ennyit ér, ha valakit állandóan nyomnak. Itt a másik bizonyíték, hogy a közönség nem hülye, szereti az igényes muzsikát is, és ha teheti, el is megy rá. A Tátrai Band egy üzenet Nagy Ferónak, nem kell lemenni bohócba, hogy az emberek figyelmét és szeretetét fenntartsuk, lehet azt tiszta zenével is. A kulcsszó pedig a média. Tátrai megint olyan hangokat talált meg a gitárján, amelyeket nagyon kevesen az egész világon, és szólóival örök élményt szerzett a tömegben állóknak. Charlie néha elég látványosan olvasott - gondolom, csak a biztonság kedvéért -, de ez volt talán az egyetlen negatívum. Jamie Winchester pedig hozta szokásos profi formáját, annyit gitározott, amennyit kellett, úgy vokálozott, ahogy kellett, és, mint a Boom Boom-ban, szépen háttérbe vonult, amikor eljött az ideje (Tátrai, vagy Pálvölgyi szóló, Charlie ének). Nekem ez a Tátrai koncert a maga tisztaságával egy kerek egészet alkotott. Büszke voltam, mint magyar ember, mert őszintén reméltem, hogy nagyon sok külföldi vetődött ki este a Tabánba, és egészen biztos vagyok abban, hogy aki eljutott ide, az ámulva bámulta, hogy minden híresztelés ellenére milyen jók a magyar muzsikusok. Szép befejezése volt ennek az estének.
Vélemény az egészről
Stílusukban különböző bandák léptek fel egymás után, és ezzel még semmi bajom nincs. A Tabán egy olyan hely, amit nem megvásárolni, hanem kiérdemelni kell. Nem lenne rossz, ha legközelebb már olyan fiatal bandákkal nyitna a produkció, akik valóban tehetségesek, és egy ilyen rock koncertre illenek. Ez a délután, ez így eléggé alul értékelt volt. Az rendben van, hogy végre mindenki - aki nem hallgat Petőfi rádiót - megtapasztalhatta, hogy milyen zenéket, "zenészeket" támogat egy állami, országos lefedettségű csatorna az adófizetők pénzéből, de ettől igazán nem lettünk boldogabbak.
Mindenki igyekszik valahogy életben tartani önmagát, és ezzel sincsen semmi bajom. Van, aki heti három- négy koncertet köt le szinte fillérekért, csak hogy mindenki tudjon róla, hogy még létezik, ha már a média nem vesz tudomást róla. Akad olyan, aki próbálkozott a médiában megjelenni, de az visszafele sült el, és most talán már többen nem szeretik, de ez inkább a celebitásnak köszönhető, mint a zenének. Fellépett egy ember, aki annak idején maga volt a lázadók istene, és minden egyes mondata aranyköpés volt, de mint utólag kiderült, csak az volt a baja, hogy nem vették be a buliba. Ma már olyan lett, mint aki ellen évtizedekig küzdött. Találhatunk a fellépők között olyan zenészeket is, akik évente egyszer megmutatják magukat, és nem szállnak bele semmiféle harcba, csak egyszerűen teszik a dolgukat. Ők már csak a Nevüket erősítik a rock történelem könyvébe. Végül pedig van egy olyan zenekar, amelyik élvezi lassan harminc éve a média támogatását, és ettől függetlenül még magas színvonalú muzsikát is játszik.
Igazságot nem lehet és nem is kell tennünk, de felhívni a rosszra a figyelmet ugyanúgy kötelességünk, mint a jóra, ez a dolgunk! A Tabán annak idején óriási ötletnek bizonyult, és ahhoz, hogy valaki odamerészeljen menni, hogy megmutatná magát ország- világ előtt, tehetség és tudás kell! A Tabán nem Kismonyóki falunap, és nem Újpest tékozló CD sztárok felvonultatása, hanem maga az ESEMÉNY! Őszintén remélem, hogy még hosszú- hosszú évekig kijárhatunk évente kétszer a Tabán ezerszer összetaposott gyepére, és átélhetünk még olyan koncerteket, amikre azt mondhatjuk majd, hogy ezért megérte, ez zene volt...
Fiery