Cikipédia 4/41 - Alternatív szemlélet

Az ember képes elgondolkodni, vajon hogyan formálódik az ízlés, és ki formálja valójában? A történelmet a győztesek hamisítják, de vajon az ízlésünket kik? Miért kellett a profi tudású magyar rockzenekaroknak, és a feltörekvő, valódi tehetségeknek idő előtt átadni a helyüket a mindenféle szedett-vedett külföldi alkalmi, vagy honi, önmagukat súlyos pénzekért bevásárolt előadóknak? Vajon kinek az érdeke az igénytelen rap, az ultragagyi Megafaktor, vagy a háromakkordos alter széleskörű terjesztése?

Aki neveket akar olvasni, azt sajnos ki kell ábrándítanom, mert ha elmondanám, akkor mindenféle peres eljárásnak kellene eleget tenni, és azt én nagyon nem szeretném. A kérdéseken rágódva csak állunk, és tanácstalanul tárjuk szét a karunkat. Mi nem ezt érdemeljük! Fura egy dolog, hogy amíg az önmagukat földalatti mozgalomnak tartó alternatív zenekarok sportcsarnokokban, nagyobb koncerttermekben, vagy fesztiválokon lépnek fel tömegek előtt, addig a jobb sorsra érdemes rockereknek (és ez itt most tág fogalom) jut a klub mozgalom. Joggal vetődik fel a kérdés, vajon hogyan lettünk a rockzene országából "Alternatívia"?

A rock halott, lépj tovább végre, és kövesd a mindenkori divatot! Legyél trendi, és bármit megkapsz, amit kérsz! Az alternatív zene helyetted is gondolkodik! Ilyen, és ehhez hasonló üzenetekkel találkoztam a közelmúltban a rádiót hallgatva, és néhány szórakozóhelyen. Azt gondolom, aki ilyet mond, az nem érti a zene lényegét, és sosem értette a rockot. Az elmúlt években sokszor beszéltünk már a média hatalmáról, de mindig találunk újabb gondolatokat, és amíg akadnak olyanok, akik a hírek ellenére önmaguk maradnak, addig nincs veszve semmi. Csak annyit üzenek nekik, hogy létezik még a MINI, a P.Mobil, a Lord, a Road, a Dinamit, a Skorpió a Korál, és a Karthágó együttes is, akik továbbra is őserővel nyomják a maguk muzsikáját! Nem kell mindent elhinni, ami a médiából érkezik!

Hatalmas pénz van abban, ha olyat fedezünk fel, akinek fingja sincs az üzletről, aki már öt ember előtt is boldog, mert tudja, e felett minden fő csak ajándék. Belőlük kell sztárt faragni, őket még lehet dróton rángatni. Ha már nem, hát jöhet a süllyesztő! Erre jelenleg az alternatív zenekarok a megfelelőek. Ezt az utat természetesen megpróbálta meglépni a "nagyon magas színvonalú" nyugat is, de úgy tűnik, hogy ott van ellenállás, mert elég hamar letettek a nép bolondításáról. Úgy látszik, lehet a helyükön kezelni a dolgokat, még az elhatalmasodott "másként gondolkodó" szemlélet ellenére is. Mielőtt neki esnénk az alternatív muzsikának, azért hadd mondjam el, hogy számos ebbe a körbe tartozó zenekar nagy kedvencem, és sokukkal elbeszélgetve, ők is csak röhögnek a markukba - jobban mondva örülnek annak -, hogy néhány éve ők a favoritok. Így nagyon megerőltetni sem kell magukat, egy évben összedobnak hat- nyolc teltházas koncertet maximum, és már dolgozniuk sem kell. Az ujjaik sem állnak be, hiszen egyik csapat sem a próbák élharcosa, és ha már ezt zabáltatja a média és a hozzátartozó kiszolgáló szervek (fesztiválok, koncertszervezők), akkor mégis minek erőltesse meg magát?

A jelenlegi állapothoz a média impotens guruinak hathatós segítségére volt szükség. Változtatni kellett, hiszen az embereknek elegük lett a kéthetes csillagokból, az extra gagyi erőltetett slágereikből, lenyúlt és bénán átdolgozott Máté Péter szerzeményekből, valami mást akartak. Eleinte még igyekezett az "élmenedzsment" menteni a menthetőt, egyre újabb senkikkel, de az egész faktorizálás egyre büdösebb lett a szemlélődő számára is. Ekkor a Való Világ után szabadon bedobtak néhány zaftos információt ezekről a névtelen csillagokról, de a közönségtalálkozók - ha azért fizetni kellett - elég szegényesre sikeredtek. Az idő múlásával már a varázsdoboz markában zombivá lényegült átlagemberek is kezdték észrevenni, hogy a nagy DAL versenybe csak az nem jut be, aki nem sógor, koma, vagy jó barát, esetleg pénzeszsák. Lépni kellett hát valamit. Az ugye szóba se jöhetett, hogy visszanyúljanak a gyökereinkhez, újra leporolják azokat a zenekarokat, előadókat, akiktől még híres volt valamikor az ország, mert a belőlük származó bevétel a töredékét sem érné el a jelenlegi gigantikus haszonnak. Talán ezért sem hoztak létre egy egészséges bemutatkozási lehetőséget a valódi tehetségek részére, mert akkor már megint a "nagy öregek" járnának jól. Vannak ugyan ilyen tévútra vezető vágányok, mint ahol apróságok énekelnek, és talán már az is tervben van, hogy hamarosan kiskutyák, cicák, és makimajmok is produkálják magukat, de ez csak a tévé bevételének növekedésére elegendő, ebből nem lesz lemez, sem turné, sem konkurencia.

Az új ötlet tehát az alternatív zene kiemelése lett. Az előadók többsége még a gitárt sem tudja megfogni rendesen, tehát nekik minden reklám boldogság. Amennyiben ez a mesterségesen generált siker még pénzzel is párosul, akkor nincs miről beszélni. Egyik jazz zenész barátom szokta mondani, hogy ők nem zenészek, csak hangszertulajdonosok, és milyen igaza van. Szóval, itt van ez az alternatív muzsika, amin egyébként a jelenkor vezetői rétege (harmincas - negyvenesek) szocializálódott, így a nosztalgia nevében elkezdték futtatni ezeket a bandákat, és a belőlük kikelt még ifjabb társaságokat. Elég belehallgatni a Petőfi rádióba legalább egy félórán át, és elmegy a kedvünk az élettől, az azonban az mégis csak érdekes, hogy a külföldi előadóktól képesek jók dalokat leadni. A nagy közönség pedig azt hiszi, hogy manapság már csak ilyen "zene" létezik. Egyik barátom mesélte, hogy éppen Lordot hallgatott, amikor egy ismerőse is náluk volt, aki megrökönyödve kérdezte tőle, hogy van még Lord? De én is kaptam már olyan levelet, amiben azt tudakolták tőlem, hogy valóban létezik még a Dinamit, a P.Mobil, vagy a P.Box?

Aki nincs a médiában, az nem is létezik. Hajnal Gábor elindít május 21-től egy kifejezetten magyar rock műsort, melynek a címe Backstage, de sajnos ez a kevesek által látogatott Hatos csatornán lesz. Remélem, hamarosan kinövi magát és mérföldkő lehet a valamikori Pulzus, vagy az Egymillió fontos hangjegy után szabadon. Mindenesetre én sok sikert, és nézőt kívánok a produkciónak!

Emlékszem, a nyolcvanas években, még kicsiny klubokban léptek fel az úgynevezett alternatív csapatok. Volt köztük jó, és volt köztük rengeteg rossz, de éppen ettől alternatív, hogy rétegek figyelnek oda rájuk, hiszen itt nem is annyira a zene a fontos, hanem sokszor a mondanivaló, persze manapság már az sem.

Háromperces dalaik kiforratlanok voltak, de legalább valamiről szóltak (vagy csak azt hittük). Ez bőven elég volt ahhoz, hogy azok, akik annak idején az egyetemről kiszabadulva ezekben a klubokban élték ki minden világmegváltó gondolatukat, és mára vezető tisztségviselők lettek, ma mindezt ránk erőltetik az éteren keresztül. Akkoriban nagy dolgokat hallottak ki ezekből a szerzeményekből, és valami érthetetlen okból az értelmiség zászlóvivőjének kiáltották ki őket. Egyszer Bornai Tibor mesélte, hogy az "Afrika" című dal után odalépett hozzájuk néhány értelmiségi fiatal, és nagyokat kacsintva csak ennyit mondtak: tudjuk ám, hogy miről szól...

Mert ezek a dalok többértelműek voltak, amibe bárki bármit belegondolhatott. Nem bonyolult. Most, ezek a "mindent tudunk ám" fiatalok jutottak olyan szerephez, hogy végre szabad teret adhatnak a nyílt gondolkodáshoz. Ez még nem is lenne baj, de ebbe a mai alternatív gondolkodásmódba már egyáltalán nem ékelhetők bele magvas gondolatok. Ezek a dalok pontosan arról szólnak, amire írták (piálás, buli, csajok), csak a zene maradt amatőr.

A menedzserek persze a világon mindenütt próbálkoznak. Nagyon jó példa Németország, vagy a Brit királyság, ahol sokkal nagyobb lendülettel igyekeztek megtörni a rock egyedi hatalmát, mint itthon, de ott még a közönség képes volt gondolkodni, és nem kajálta be feltétel nélkül a sz*rt. A Megafaktorok ezért már nem is próbáltak a rock piacra betörni, pusztán alternatívaként hozták be, mert azért ott is élnek zombik. A rock, és metál bandák pedig továbbra is sikeresek, és szinte elpusztíthatatlanok. Úgy tűnik, hogy csak nálunk sikerült a gazt elültetni, és totális sikerrel learatni, most ez került az asztalunkra, és ebből kellene táplálkoznunk. Köszönjük, de nem!

Természetesen továbbra is eljárok alternatív zenekarok koncertjeire is - ha van olyan, amelyikre érdemes -, de nekem senki ne magyarázza meg, hogy csak ezek léteznek. Még jó, hogy azért van még Magyar Sziget, Magyar Dal Napja, Tabán, Kőbányai Napok, és vannak még klubok, melyek befogadják a hazai médiamentes, igényesebb zenekarokat. Érdemes megnézni, hogy Gerendai nyilatkozatával ellentétben, ezekre a produkciókra igen is hatalmas igény mutatkozik.

Lassan elmélkedésünk végére érünk, ilyenkor illene valami bíztatót is mondanom, és úgy érzem, van is miben hinnünk, lehet valamibe kapaszkodnunk. A rockzene - még ha az magyar is - eddig túlélte a diszkót, a rappet, a house-t, a DJ-s laptop bajnokokat, a kitalált kéthónapos megafaktorosokat, az alkalmi sztárokat, hát túléli majd az alternatívot is. Mégis csak remélni tudom, hogy egyszer itthon is minden és mindenki a helyére kerül, mégis félek, hogy a médiában elhatalmasodott guruknak sosem elég ami van, és kitalálnak valami még borzalmasabb "zenei" megnyilvánulást. Ez ellen pedig csak mi tudunk tenni. Odafigyelünk az olyan kezdeményezésekre, mint a Hajnal Gabi féle Backstage műsor, sokkal több rockkoncertre megyünk el, és olyan fesztiválokra, ahol a médiamentes zenekaraink lépnek fel! Csak így támogathatjuk mindazt, ami mellett évek óta kardoskodunk.

Fiery