Cikipédia 4/18 - Csütörtöki slágerkoktél VIII.

Egyik régi ismerősöm hívott fel a minap, hogy olvassa ezt a Slágerkoktél sorozatot és nem érti, mit kesergek ezen ennyit. Ő mindegyik dalt meghallgatta, ami az adott év aktuális slágerévé vált, és azt mondja, hogy a kilencvenes évek közepétől atomjaira röhögi magát ezeken az értéktelen szerzeményeken, hosszas rábeszélés után azt javasolta, hogy én is nevessek ezeken és ne vegyem komolyan. Mindannyian másképpen dolgozzuk fel a problémát. Ő nevet rajta, én pedig bánatos vagyok, mert - és nem kevesen gondoljuk így - tudatos elbutításnak érezzük az elmúlt évtizedek tendenciáját. Lehet így, lehet úgy, de az eredmény minden tekintetben lehangoló.

"Mindenki elhagyott, senki nem keres már
Szomorú, de kifogyott utolsó cigarettám
De kezem a húrokon s bátran énekelek
S a képzelet madarát szállni felrepítem" 

A jelenkor tragédiája: a buta, önámító sorozatok, az ömlesztett tehetségtelen kutatók, a bárgyú amerikai filmek, és mindezeken keresztül a lényeg, a reklámok azt sugallják, hogy jó létben élünk és folyamatosan vásárolnunk kell. Az élet ma arról is szól, hogy betegek vagyunk, ezért állandóan gyógyszeren, vagy valamilyen gyógyhatású készítmény segítségével létezünk. Mindennek meg van az ára. Mi azt hisszük, hogy ingyen bámuljuk a tévét, hallgatjuk a rádiót, pedig dehogy. Öledben chips-szel, esetleg pattogatott kukival, asztalodon az agyonreklámozott sör, vagy üdítő nem ezt láttatja. Amikor a legújabb fogkrémmel mosod a fogad, a legillatosabb öblítővel, mosóporral mosol, eszedbe sem jut, hogy hosszú évek óta etetnek. A gyomrodra olyan szert ajánlanak, ami rövidtávon megoldás, de alapban savat termel, és hiába mondják, hogy beszéld meg orvosoddal, gyógyszerészeddel, mert mindegyik csak annyit mond: NE SZEDD!!! Ez az eszmefuttatás tekinthető persze összeesküvés elméletnek is, de nézzük tovább!

Az előbb felsorolt dolgok a médiából mind káros jelenség, mi foglalkozzunk csak azzal, amihez - azt hisszük, hogy - értünk! Már a hatvanas évek végén észrevették politikusaink, nagy embereink, hogy a zene mekkora fegyver. Eleinte profi módon irányították, később a hetvenes években, amikor egyre több minden jött be hozzánk nyugatról, elbizonytalanodtak. Az első, amiért engedték a magyar beat/rock zenét, az azért volt, hogy magyar ember magyar zenét hallgasson, de így kiengedték a szellemet a palackból. Megtörtént, hogy a zene üzenete elérte célját. A hetvenes években már tombolt a rendszer hülyeségével szembeni ellenállás és ezt annyira tudták kordában tartani, hogy egyeseket tiltottak, némelyeket pedig tűrtek, de nem engedtek és szinte mindenkit igyekeztek vagy ellehetetleníteni, vagy a maguk oldalára állítani. Az engedélyezett sztárok pedig vagy énekeltek a nagy semmiről, vagy a csodálatos magyar nyelvnek köszönhetően kétértelmű kódokban elégedetlenkedtek. A nyolcvanas évek elejére  belendült a világ. Jöttek a tömeges letiltások, egyeseknek börtönévek. Még ekkor is próbálkozott a hatalom megtért bárányokból összehozott szuper produkciókkal, de mind hiába. 1983-ban már az sem jelentett semmit, hogy a sok regulázás eredményeként Nagy Feró is "jó elvtárs" lett. 

A nyolcvanas évek közepén onnan érkezett a segítség, ahonnan nem várták, nyugatról. A rockzene és annak üzenete atomjaira hullott. Elterjedt a videodiszkó és beálltak a slágergyártásba a régi példaképek is, mint a Rolling Stones, a Queen, vagy éppen a ZZ Top, míg itthon az Omega és az EDDA is stratégiát váltott. 1989-ben, amikor valóban előjele sem volt, beköszöntött a demokrácia. Innentől számítva önkét szabadítottuk fel a gondolkodás alól agyunkat, pihentettük megfáradt gondolatainkat. Önként húztuk át a fejünket a kötélen. 

A rock muzsika látványosan háttérbe szorult, a koncerteken minden zenekar a rajongóiból elveszített egy nullát, ami azt jelenti, hogy akikre a '80-as években elmentek kétezren, az ma örül a kétszáznak, ahol voltak háromszázan, ma harminc ember előtt játszik. A média megtette hatását és a tévé zenés műsorai, kitalált hősei fontosabbá váltak az élő zenénél, a tanult zenészeknél. De mi van akkor, ha én ezt az egészet nem látom jól? A sportcsarnokos bulik - ha évente egyszer is, de teltházzal várják a nagy öregeket, akik ennek ellenére csak akkor kerülnek a tévébe, ha valami bulvár történik velük. Összehangolni pedig lehetetlen, hiszen a média a saját "felfedezettjeiből" több hasznot húz, mint a már "ezer éve" befutottakból.

"Csak rajzolom,hogy miről álmodom.
Leírom,hogy mire gondolok.
Csak rajzolom,hogy miről álmodom.
Leírom,hogy mire gondolok"

Jöttek a támogatott előadók és zenekarok, miközben a "megmondók" vagy eltűntek a balfenéken, vagy maguk is "celebbé" váltak. A közönség pedig szép lassan otthon maradt és már csak parancsra mozdulnak ki a fűtött szobából. Ha valamelyik népszerű csatorna azt mondja, hogy menj az utcára valamelyik kereskedelmi rádiót támogatni, akkor a nép oda megy, ha Megafaktor koncertre, akkor oda mindezt "szabadakaratából", vagy mégsem?

Persze, azért ez sem volt egyszerű út. Az első időkben tényleg körbe röhögték az emberek a Győzike show-t, vagy a Big Brothert, aztán - mivel nem volt más alternatíva - lassan odatapadtak a képernyő elé és fogékonnyá váltak a hülyeség látványára. Fokozatosan töltötték meg a műsoridőt előbb mexikói, argentin, vagy brazil sorozatokkal, és amikor végre a képernyőre csimpaszkodott ez az áldott nép, jöhettek a már ötletesen minket birkának néző amerikai, német és hazai borzadványok. A BB, vagy a VV sikere is egyre látványosabb lett. A villából kikerülő, dolgozni nem akaró fiatalok pedig turnézni indultak, ezért lassan a vidéki művelődési házakból, falunapokról is kiszorult a kultúra, mert nem volt rá pénz, hiszen mindent elköltöttek a szemétre, hiszen a falu népe csak arra megy, amit a tévében lát, amiről az újságban olvas. Erre felbuzdulva megszületett az első tehetségkutató verseny is, ami nem arról szól, aminek nevezik. A tehetségeket amúgy is elsősorban a klubokban, kocsmákban, utcákon, vagy tereken lehet megtalálni. A sok önjelölt még nem egyenlő a tehetséggel. De nem ez volt a lényeg, a csatorna menedzsmentje nagy perspektívát látott bennük. Az ország pedig minden hétvégén ott ült, és nyomta az sms-t, nézte a reklámokat, és eszébe sem jutott színházba, múzeumba, vagy koncertre menni. A nagy sikert aztán a VV - BB-hez hasonlóan kivitték a "kultúrokba", falunapokra és dalaikat ezerrel nyomták a rádióban, aminek további csengő pénzáradat lett a haszna. Bátran beterelték a birkákat a sportcsarnokba, de az eleinte még bukta volt. Elölről kellett kezdeni az építkezést, kisebb koncerttermeket kellett keresni.

Az ötlet nem volt bonyolult. Mindenkit száműzni a rádiókból, orrba - szájba a menedzselteket nyomni ahol csak lehet (bulvár média, sláger rádiók, celeb hírek), és máris meglett az eredménye. Az idén (2013) már majdnem az összes "megafaktoros-voicos" (érdekes, hogy egyetlen magyar szó sincs bennük?) teltházas arénás bulit ígér. Nézzük akkor, hogy éppen mik azok a dalok, kik azok az előadók, melyek kiütötték a nem annyira gazdasági szemléletű ellenfeleiket. A jó érzés megköveteli, hogy azért oda írjam, ki, melyik alomból származik.

"Látom, fakul a név
a régi ház falán;
jön egy új ezerév,
mondd, mit hoz, mi talál?"

2013 slágerei: Tóth Gabi - X Faktor (Sors), Rácz Gergő - X Faktor (Állj mellém), Pál Dénes - Voice (A széltől is óvsz), Király Viktor - Megasztár (Fire), Oláh Gergő - X Faktor (Érted élek), Kállay Saunders - Megasztár (My Baby), Király Linda (Runaway), Nagyváradi Nelli (Noa) - X Faktor (Égő óceán), HS7 feat. Lovasi András - A konyhámban, Magna Cum Laude - Köszönet , Barbee - Holdfény, ), Bocskor Bíborka - Megasztár (Árnyékok), Radics Gigi - X Faktor (Úgy fáj)

Caramel megpróbálkozik egy Arénás nagy koncerttel. Őt volt lehetőségem egy Pest megyei kisváros színpadán látni - mert hallani nem, hiszen play back volt - és nem nyerte el tetszésemet a látványos hibák ellenére sem, pedig a kötelező hajlítások ellenére állítólag jó hangja van. Janicsák Veca a csúfos sport arénás kudarc után, most megelégszik a RAM Colosseummal. Radics Gigi is a MOM Kulturális Központban lép fel. Király L Norbi, Tabáni István, Oláh Ibolya, Tóth Vera, apró klubokban, kerthelységekben lépnek fel, míg az összes többiről már egy sort sem írnak sehol. Nagy részük visszament oda, ahonnan jött, pincérnek, pizzafutárnak, varrónőnek.

Ki hitte volna az első végleges búcsú után, hogy még 2013-ban is lesz egy hármas teltházas buli a sportcsarnokban. Augusztusban még tarolt egyet az Arénában Alföldi mérhetetlenül rossz IK 3.0-ja. Így utólag persze már azt is tudjuk, hogy a teltház nem a műsornak, sokkal inkább az azt körülölelő politikának szólt. A Neoton Familia bulija a rossz nyelvek szerint érdeklődés hiánya miatt elmarad. Az Első Emelet ki tudja hányadszor köszön el véglegesen, mint előtte már megannyi számos zenekar. Fenyő Miklós is kihagyhatatlan, csak úgy, mint az évtizedek óta az arénából kijutni képtelen Demjén.

"Bennem él sok régi kép,
A nagyvilág, a nyári éj.
Emlék már, nincs tovább,
A szó nehéz, sötét a táj" 

Sokan kérdezték tőlem, miért pont 1977-től követjük az eseményeket. A válasz nagyon egyszerű: mert ettól az időponttól találtam hivatalos slágerek táblázatot és igazából innentől számítható minden változás elindulása. Aki megfigyelte, az rájöhetett, hogy tulajdonképpen egy szép kört rajzoltunk le az államilag kitalált, és támogatott előadóktól a menedzserek által kitalált, és támogatott előadókig. A rock muzsikának ugyan voltak fellángolásai, és néhányszor bele is szólhatott a történelembe, feladatát végül a médiában sohasem teljesítette be, hiszen a lázadásról szólt, mégis akkor történt a rendszerváltás, amikor a legmélyebben aludt.

Az egész cikksorozat azért indult, hogy alá tudjam támasztani Schuster Lóri mondását, miszerint a rock örök és elpusztíthatatlan, és ez az én olvasatomban sikerült is, hiszen az aktuális divat slágerek jöttek- mentek, nagyrészükre már senki nem emlékszik, míg a rockslágerek ma is zúgnak a koncerttermekben és tizen- huszonévesek éneklik, mintha csak nekik íródtak volna. 

Búcsúzóul megemlítenék néhány mai napig élő slágert, amik sosem, vagy csak rövid időre kerülhettek a rádió műsorára tűzve mégis örök tűzként égnek lelkünkben:

Kex - Zöld-sárga, Taurus - Zöld csillag, Korál - A kőfalak leomlanak, P. Mobil - Menj tovább, Piramis - Kóbor angyal, Pandora's Box - A zöld, a bíbor, és a fekete, EDDA - A fémszívű fiú, Skorpió - Vén koldus, Hobo Blues Band - Mesél az erdő, Beatrice - Meditáció, Rolls Frakció - Adj helyet magad mellett, Color - Féltelek, Karthago - Apáink útján, Lord - A vándor, HIT - A vén csavargó halála, Dinamit - Tinédzserdal, ROAD - Nem kell más, Ossián - Éjféli lány, Pokolgép - A jel, Prognózis - Hajsza közben, HARD - Égni kell, MHV - Szegény Magyarország...

Vége

Fiery