Cikipédia 4/11 - Csütörtöki slágerkoktél I.

Aki szereti a statisztikákat böngészgetni, vagy egyszerűen nosztalgiára vágyik, annak kifejezetten különös élmény lehet majd az alábbi időutazás. Visszarepülünk néhány évtizedet és 1977-től elindulunk lassan 2013 felé, miközben szembesülünk az aktuális divatirányzatokkal, a rockzene apró változásaival, a stílusok keveredésével és különválásával. Olyan ez, mint a hold és a föld útja a nap körül. A végén minden a helyére kerül. Érdemes megfigyelni, hogy a rock dalok a mai napig egy grammot sem veszítettek varázsukból, az akkor született alkotások a mai napig jelen vannak mindennapi életünkben, azt bizonyítva, hogy a mindenkori hatalom, és a média teljes elnyomásával szemben ezeknek a zenekaroknak, az általuk közvetített daloknak a mai napig létjogosultságuk van. (Fiery)

"Hajnali ébredés keserű szájíze, álmaim nyomasztó képe megvisel.A tegnapi munkától a karom még fáradt, éjszaka holtfáradtan esem az ágynak"

A téma apropóját természetesen egy kocsmai beszélgetés adta. Barátommal ültünk kettesben, vártuk a többieket miközben akaratlanul is fültanúi lehettünk a szomszéd asztalnál történt parázs vitának. A rockzene és a divatzene volt terítéken, hogy mégis melyik miért értékesebb. Az ötleten elgondolkodva igyekeztünk még mélyebbre ásni, de menet közben rájöttünk, hogy mennyire nem egyszerű ez az egész. A rockzene hosszú évek óta a mindennapokról szól, szürke hétköznapok, nehézségek, problémák és természetesen a szerelem, szóval gondolkodásra, előre lépésre serkent. Az aktuális divatzenék viszont ezeket a mindennapokat hivatottak elhomályosítani, színesíteni szépen ki talált álmokkal. A kérdés felmerülhet, hogy mégis melyikre, miért, és mikor van szükség, de ez jelen esetben nem is olyan fontos.

Az aktuális sztár nem akar szembeállítani minket a valósággal, vagyis nem akar ő semmit, legfeljebb eladni önmagát. A mi dolgunk pedig annyi, hogy ne gondolkodjunk, kapcsoljuk ki magunkat és élvezzük azt a parányi jót, ami a rengeteg probléma mögött meghúzódik. A divatzene jelenléte elvonja a közönség figyelmét egy csomó értékes dologról, ami "valaki másnak" az érdeke, de ő pont ezért kapja a "maga zsoldját", hogy bevigye az erdőbe a hallgatóságot. Persze az egynyári sláger ellentétben a rockkal nem az élet nehézségeit ecseteli, és nem is akarja megváltani a világot. A mindenkori divatzene épp arról igyekszik meggyőzni minket, hogy a szerelem gonosz, vagy szép, egyébként meg minden jó úgy ahogy van, vagy ha most nem, hát az lesz.

Lecsupaszítva a történetet, azt gondolom, hogy a lázadó rockzene egy keserves küzdelem a tömeges elbutulás ellen és hiába erősödik fel pár évente, folyamatosan vesztésre áll, mert az emberek nem akarnak harcolni. Legyen kevés meló, nagy fizu és izgalmas sorozat a tévében... Nézzük miért is gondolom ezt;

"Szárny suhan, rettegést, fájdalmat hordozó,
Minden gyenge állat fél, karmaitól bújik el"

1977 még az a korszak volt, amikor az úgynevezett giccset is igényes muzsikusok hozták össze. Az év  Delhusa Gjonról (Ez az utolsó tánc), az Apostol zenekarról (Búcsúzik a nyár), a Neotonról (A diszkó királynő), vagy éppen a Vámosi - Záray duóról (Homokóra) szólt. Ezek a slágerek - bár jóval könnyedebbek voltak az itthon ekkor erősödő keményebb műfajt képviselő társaiknál - még tele voltak professzionális zenei és szövegi megoldásokkal. Ezeket a számokat valódi szövegírók, és valódi zeneszerzők készítették nagy gonddal, hogy valódi előadók adhassák elő. Ezért is volt olyan magas a fal a hard rock előtt, de hiába volt magas, nem volt ledönthetetlen. A '77-es év szerencsére már a gitárról is szólt; az LGT (Mindenki másképp csinálja), a Piramis (Ha volna két életem), vagy a Generál (Könnyű álmot hozzon az éj) egyre erősödő jelenléte a médiában, elsősorban a teltházas koncerteknek volt köszönhető. - Ekkor még a mindig kivételezett Loksin kívűl a többiek csak "szép" dalokkal érhettek el valami eredményt. A rockbandák pedig egyre jobban meglovagolták a lehetőséget és okosan írtak pár dalt a rádiónak, a koncerten pedig nyomták, amit szerettek. - A lemezgyár látszólag meghajolt a tömegek előtt, de még mindig képes volt irányítani. Ebben az évben olyan zenekarokat nyomtak el, mint a P. Mobil, vagy a Beatrice. Nekik elvből nem kínált megoldást a nagyhatalmú hanglemezgyár.

1978. A hetvenes években még nem váltogatta a média hetente, vagy havonta a slágerzenészeket, mint az manapság oly divatos, inkább csak oda- visszacserélgette őket, hogy ne legyenek annyira unalmasak. - Ma ugyanez zajlik a médiában, amikor a bulvár cserélgeti Kiszel Tünde kitalált marhaságait Tóth Vera, vagy Berki Krisztián rettenetesen érdektelen történeteivel. 

1978-ban például az Express (A harmonikás), Cserháti Zsuzsa (Édes kisfiam), az M7-es (Valaki áttáncolt az életemen), és Szűcs Judit (Gyere a diszkó klub elé) voltak a menők. A rock piacon viszont a Piramis (Ajándék) még mindig tarolt, de ott volt az Illésből átalakult, és sokat "finomodott" Fonográf zenekar (Hunyd le a szemed) is, miközben a többi rockzenészt továbbra is igyekezett eldugni a nagyérdemű elől az ország akkori hatalmassága, legfeljebb egy kislemezzel engesztelte ki őket. Félő volt, hogy a rock- dalokban ott rejlik a rendszer igazságtalansága, és talán annak ellenszere. A fiatalok pedig ráéreztek az üzenetre, és vakon követték bárhova kitiltott kedvenceiket. Ez volt az az időszak, amikor magunkra nézve kötelezőnek éreztük, hogy ott legyünk "az állam ellen munkálkodó bandák" fellépésein. A mindjobban vérző rendszerről végre valakik kimondták az ítéletet.

1979. Érdekesség, hogy visszakerült a listákra (most próbálná meg) Delhussa Gjon (Nika Se perimeno), melynek sikerén felbuzdulva - kicsit koppintásnak tűnhet - még ez évben sláger lett Szűcs Judit dala is (Járd el Zorba dalát). Csak érdekességként jegyzem meg Szűcs Judit másik akkori slágerét (Mikor emlékül írtál egy dalt nekem), melyet bátyja, Szűcs Antal Gábor jegyez, hogy 2010 óta kicsit átdolgozva, Kálmán Gyuri szövegével az új Dinamit (Hűvösek az éjszakák) is hatalmas sikerrel játssza. Újra beindult a Neoton őrület (Santa Maria), és Máté Péter (Egy darabot a szívemből). Az utolsó dalra hívnám fel az olvasó figyelmét, hogy mennyire erős, mennyire magas szintű is volt a mindenkinek szóló - úgy nevezett lágyabb - kategória. Máté Péter még életében ikonikus személyiség volt. sajnos saját számokat írni és előadni nem tudó énekesek élnek meg nagyszerűen azóta is az ő halhatatlanságából. 

Ebben az évben a Hanglemezgyár folytatta előző évi áldásos tevékenységét, vagyis továbbra sem engedte a rockot terjedni, vagy ha mégis, akkor annak kizárólag finomított változatát. Így történhetett meg, hogy cselesen bekúszott Kati és a Kerek Perec (Titanic, Villamos szerelem) és ott lehetett a listák élének közelében. Itt megjegyzendő, hogy 1979-ben full házas bulikat csinált a HBB, az EDDA, a Karthago, az akkor még kőkemény Korál, a Dinamit, a V Moto Rock, a HIT és a vidéki bástyák is erősödtek.

"Dobszót hoz a szél, jön már a vezér.
Balhüvelykem bizsereg, gonosz lélek közeleg.
Szép a rút és rút a szép, sicc, mocsokba, ködbe szét" 

1980. már itthon is a változások éve volt. Amíg nyugaton javában tombolt a punk és az új hullám őrület, itt most engedték el először a rockzene gyeplőjét. Ez az év minden viszonylatban áttörésnek mondható, hiszen a divat kategóriát jó szokás szerint a Neoton Familia (Don Quijote), és a jó öreg Apostol (Eladó, kiadó most a szívem) képviselte, de nem mehetünk el szó nélkül az újjá alakult és akkor valóban hatalmasat robbantó Hungária (Csókkirály), valamint a ki tudja miért, szintén óriási sikert elérő Hernádi Judit (Soha se mondd) sikere mellett sem, mégis átmenetileg túlsúlyba került a rockzene. V. Moto Rock (Várj, míg felkel majd a nap, El kell, hogy engedj) zenekar sikerét Demjén Rózsi megalapozott hírnevének, valamint ismeretségének köszönhette. A Dinamit (Tinédzser dal, ami eredetileg ugye Aluljárók fia címet kapta, de az íróasztalok gigászai ezt nem engedhették), Hobó Blues Band (Hosszú lábú asszony), Bródy János (Filléres emlékeim, Földvár felé félúton). A Piramis bár még kiadott egy angolnyelvű gyűjteményt, de csendben kimúlt és ennek köszönhetően a piacot egymás között felosztva berobbant a rockzene, miközben a vasfüggönyön túl, már felkészültek a kakastaréjosok és az első metálosok. Egyébként a metál muzsika Lőrincz Tibi nevével fémjelzett Stress együttesen keresztül itthon is bekerült a vérkeringésbe.

1981-re a Hungária együttes szinte egyeduralkodóvá vált a divatzenében. Rock and rollnak álcázott stílusa a retro érzéseket kiválóan megmarkolva épp úgy magába foglalta az új hullámot, a ska zenét, mint a rokit. Ez persze nem érdekelte a hatalmasokat, az a lényeg, hogy az őszinte kőkemény rockzene ne legyen túlerőben. Érdekes, hogy számos rocker csak abban az esetben kapott lemezkiadási lehetőséget, amennyiben elfelejtik a lázadó kemény muzsikát és meglovagolják az új hullámot. 

"Kirúgott a pokolbár, az a bár a lemezgyár, feleletül azt mondták, 

Ha új hullámot játszanátok, lenne lemez meglátnátok, hát mi a fenére vártok?"

Soltész Rezsővel (Szóljon hangosan az ének) indult el az igénytelenség egynyári dömpingje, a zenei közélet legnagyobb szájtátása mellett. Rezső a Corvina zenekar egyik alapító tagja volt, ahol rendre gyártották Szigeti Ferivel (később Karthago) a rock slágereket, és akkor hirtelen jött a lalala, meg a dauer. A rockerek pedig egyre határozottabban foglalták el helyüket a csúcson, de milyen áron? A Korál (Homok a szélben) szinte egy pillantás alatt maga mögött hagyta a taurus zenekar örökségét és belendült sláger vonalon. A V. Moto Rock (Gyertyák) is igyekezett megtartani az önmaga által felállított szintet, de a Korálhoz hasonlóan Rózsiék is átcsaptak a zúzós motor rockról a fütyülős vonalra. A Color (Féltelek) száma viszont örök slágerré vált, melyet azóta is folyamatosan feldolgoz az önáló dalírásra képtelen utókor. Az Edda (Torony, Hűtlen) szinte az összes dalával visszavonhatatlanul és örökre egy ország kedvencévé vált, ami elsősorban Som Lajos hathatós segítségének, és Pataki Attila hihetetlen akaraterejének volt köszönhető.

"Minden nap, minden napnak hajnalán, eltűnik a fantom, te azt hiszed már nem él,
De ha eljön az éj, és zúgni kezd a szél, akkor fogod tudni, a keselyű még él" 

1982-ben egyre nagyobb lett a szakadék a divat és a rockzene között. Soltész elkezdte és innentől nem volt megállás. Lassan sporttá vált a közönség hülyének nézése. Szűcs Judit (Dididididididergek), és a Neoton Familia (Tini dal) számainak a címei is elég sokat - jelen esetben inkább keveset - mondanak. A V. Moto Rock (Angyallány) Demjén tiszteletének és kapcsolatrendszerének köszönhetően ez évben is felkerült a listára, függetlenül attól, hogy mind a négyen kiváló muzsikusok, a közönség lassan elmaradt. Máté Péter (Zene nélkül mit érek én, Egyszer véget ér) toövábbra is ledönthetetlen legenda volt. 1982 legnagyobb slágere minden kétséget kizáróan egy koncerten történt haláleset miatt született meg, a Karthago  csak egyetlen alkalommal akart megemlékezni a halott fiúról (Requiem), de ezt sem a média, sem a rajongók nem hagyták és lassan 40 éve minden bulin kötelező szám. 

A kisebb klubokat kezdték kinőni az underground bandák, a hatalmasságok eleinte ezt a műfajt sem szerették, mert ekkor még ők is kiménekelték a valós problémákat, viszont a rockzene a külkerületekbe szorult. Újpesten a Kugli volt az úr, Csepelen a HIT, Kőbányán a Pandora's Box, Soroksáron a Prognózis. Ugyan voltak néha teltházas bulik, de a közönség hónapról- hónapra fogyott. Az új igazságokat a KFT-től, az Európa Kiadótól, az ETA-tól, a Balatontól, vagy a Kontroll Csoporttól vártuk. 

Nagyszerű példája az évnek 1982. május 29-e, ahol Popmajális címen úgy tartott az ország rock ünnepet, hogy egy "nagyszerű" ötlet alapján összedobálták a menőnek ítélt új hullámosokat az év rockbandáival. Ezért történhetett meg, hogy a kölyök rock and roll zenekar Niníve (Nagyfi Lacival), a paradicsommal, klumpával és egyéb finomsággal megdobált GM 49, vagy az első lemezét ünnepelni készülő KFT - akiket szintén megdobáltak -, egy színpadon játszhatott az akkor már már komoly tömegbázissal rendelkező punkos ROLLS Frakcióval és a hagyományos rockot képviselő P. Box zenekarral (Istenem, milyen szólót lenyomott ott bencsik Samu). Az este így is a rockzenészek csatáját hozta. A Karthago a jól bevált ismert zenéivel mutatkozott be a vegyes drukkerek előtt, addig az EDDA javarészt ismeretlen számokat vetett be (katonasággal együtt). Hiába a pazar látvány, az EDDA akkor és ott megbukott.

Folyt köv...

Fiery