Cikipédia 17/29 - 1982.04.30. Budai Ifjúsági Park 12/3 Rolls Frakció

A Rolls Frakció egy nagyon okosan felépített zenekar szervezői, szövegírói háttérrel együtt. Még rock, még őszintének hat, de a zenében már új ízek jelennek meg. Könnyen fogyasztható átmenet. Nem direkt, mint a Kontroll Csoport, az Európa Kiadó, vagy a Bizottság, akik klubjaikban keményen kimondott dalaikkal egyre nagyobb sikereket érnek el. A Rolls becsületesen kerüli az országos rockerek számára negatív kicsengésű alternatív cimkét, inkább Feróval meg Billel azonosítja magát. Pedig a zenekar körül és belül - és Feró körül is - az alternatív zenészvilág is jelen van.

A Rolls legénysége finoman durvul, tudatosan csak egy bizonyos pontig megy el. Bár koncertjeik után sokszor bunyóznak össze a punkok a csövesekkel, Trunkost eltiltják egy évre a színpadtól, mindez mégis csak külsőség. A látvány vonzza a fiatalokat. A Rolls Frakció a Beatrice hagyományaira építve főleg a szakmunkástanulók és betanított munkások kedvence, de ez is csak látszat, mert a szövegvilágot igazán csak az egyetemisták, értelmiségiek értik. Bródy után szabadon. Vagy még szabadabban. Az alternatív zenészek inkább Budai, vagy a belvárosi közönség világa, de őket valóban rendszeresen megruházza a rendőrség. Az altereknél nem a zene a legfontosabb, hanem a dal üzenete. De éppen attól alternatívok, hogy ezeket az üzeneteket kevés ember érti meg. A Rolls szövegei ebbe a világba tartozik, mégis a külsőségekkel, viselkedésükkel megtalálták az egyensúlyt a közönség és a hatalom között. Ja, október 23-ig...

1982.04.30. Budai Ifjúsági Park – Rolls Frakció

Végre túllépünk az erőltetett show-műsoron és ez bejött. Mindenkinek fülig ér a szája, még a Piramis-generáció is a sámliskisemberen vigyorog. Nem tudják, hogy tulajdonképpen ők a sámlis kisemberek, pedig még sámlijuk sincs. A banda hirtelen fordulatot tesz és a vicces kórlapot a komoly oldalára fordítja.

Mindenki alkalmas egy feladatra

Az ember alkalmas egy feladatra
Az egyik arra, hogy a leckét feladja
A másik arra, hogy azt bemagolja
A harmadik meg arra, hogy röhögjön rajta

Én milyen vagyok, én milyen vagyok, a fene tudja

Az ember alkalmas egy feladatra
Az egyik arra, hogy a munkát vállalja
Az másik arra, hogy a munkát kiossza
A harmadik meg arra, hogy elsumákolja

Én milyen vagyok, én milyen vagyok, a fene tudja

Az ember alkalmas egy feladatra
Az egyik arra, hogy ezt a dalt dalolja
A másik arra, hogy ezt a dalt hallgassa
A harmadik meg arra, hogy leperegjen róla

Én milyen vagyok, én milyen vagyok, a fene tudja

Mindenki alkalmas egy feladatra
Az egyik arra, hogy ezt a dalt dalolja
A másik arra, hogy ezt a dalt hallgassa
A harmadik meg arra, hogy leperegjen róla

Én milyen vagyok, én milyen vagyok, a fene tudja

A dal könnyed humor mögé bújtatott filozófiai gondolat. Arról mesél, hogy minden ember másféle szerepet tölt be, nem vagyunk egyformák, nem érdemes gyorsan ítélkezni, amikor önmagunkat a legnehezebb megismerni. A refrén ezért olyan erős. Nem azt mondja, hogy "én ilyen vagyok", hanem azt, hogy "a fene tudja". Egyszerre szerény, önironikus és mélyen emberi. A dal végső üzenete, hogy miközben egész életünkben próbáljuk megtalálni a saját feladatunkat, önmagunkat sosem lehet végleg és egyszer s mindenkorra besorolni. Ez a nyitottság adja a szöveg időtálló erejét.

Trunkos András: Tapsoljuk meg, méltán őszinte. Csaba, emlékszel még rá?

D.Nagy Lajos: Méltán őszinte?

Trunkos András: Gyerekek itt még nagyon sok méltán őszinte pofa van. Eljátszunk egy igazi kőkemény nótát, most aztán nincs mese. Gyerünk.

Tóth Csaba: A kisszékem!

Trunkos András: Mutasd meg, tessék. Mutasd meg, tessék

Elindul egy igazi kétakkordos torzítógitáros, kétdobolós rock alap.

Tóth Csaba: Jó. Nagyon jó.

Nem félünk, egész nap kefélünk

Jól élünk, nem félünk, egész nap kefélünk,

Jól élünk, nem félünk, egész nap kefélünk...

Nem bonyolult. Az énekdallam azonos a gitárdallammal. Ezt a maximum félperces Ricse koncertek hangulatát idéző dalt a banda csak különleges vagy megúszós helyeken  játssza el. Olyan ez, mintha az énekes félig lehúzná a sliccét... Nem hülyeség, hiszen ilyenkor egy hét múlva már arról szól a fáma, hogy lóbálta a farkát. Nos, ez a dal is ilyen. A baszásról énekel! Szerencsére a Stadionkertben nem játszották le, de mindegy, mert lenyomták a Fejezetek egy iskolásgyermek naplójából-t és az végleg elrendezte a zenekar további sorsát...

Trunkos András: Kösz. Nem tetszik? Kinek nem tetszik?

Tóth Csaba: De Andris, most olyan csúnyán néznek rám.

Trunkos András: Nem tetszik? Nem tetszik? Ez aztán már oh yeah volt.

Tóth Csaba: Olyan csúnya.

D. Nagy Lajos: Kinek nem tetszik?

Tóth Csaba: De nem azér, az is, de. Szal Andris. Szal nagyon csúnyán néznek rám, én láttam.

Trunkos András: Ez aztán már oh yeah volt.

D. Nagy Lajos: Jó az.

Tóth Csaba: Csunyán néznek. Ezt ne, hát látod.

D. Nagy Lajos: Jól van na.

Trunkos András: Mit játszunk, Lajos?

D. Nagy Lajos: Nem tudom. Szerintem, szerintem játszuk azt, hogy...sej, de művirágot sodor a szél a Vörösmarthy téren.

Tóth Csaba: Ez az!

D. Nagy Lajos: Túl sok Traubi szóda szorult bele a barackpálinkába ugyanis. Háhá.

Művirágot sodor a szél
Porcukrokkal beszélgetek naponta százszor
Nem értem, hogy miért kell nekem agymosás
Balzsamozott értékrendek menetelnek bátran
Kopott zászlót lenget a megszokásGyanúsan harsány ünnepeken
Mi vagyunk a szócső
Nagyon titkos gondolattól zeng a ház
Finom klubban hőzöngők villamosra várnak
Ha kérdez a hideg szótlan marad a nagykabátMűvirágot hord a szél a Vörösmarty téren
Gomblyukakban virágzik a megalkuvás
Gyógyszertári tisztaság, steril vélemények
Jól öltözött hangadók zsebében lakkbabákPorcukrokkal beszélgetek naponta százszor
Nem értem, hogy miért kell nekem agymosás
Balzsamozott értékrendek menetelnek bátran
Kopott zászlót lenget a megszokásGyanúsan harsány ünnepeken
Mi vagyunk a szócső
Nagyon titkos gondolattól zeng a ház
Finom klubban hőzöngők villamosra várnak
Ha kérdez a hideg szótlan marad a nagykabátMűvirágot hord a szél a Vörösmarty téren
Gomblyukakban virágzik a megalkuvás
Gyógyszertári tisztaság, steril vélemények
Jól öltözött hangadók zsebében lakkbabákMűvirágot hord a szél a Vörösmarty téren
Gomblyukakban virágzik a megalkuvás
Gyógyszertári tisztaság, steril vélemények
Jól öltözött hangadók zsebében lakkbabák

A dal nem nevezi meg a rendszert vagy az akkor egyetlen politikai oldalt. Ezért a szöveg több korszakra is érvényes. Ugyanúgy a késő szocializmus kritikája, mint általános figyelmeztetés minden olyan társadalomra, ahol az emberek inkább alkalmazkodnak, mint kérdeznek. A dal nem elsősorban politikai, inkább egzisztenciális. Egy olyan világban, ahol minden gondosan elrendezettnek, tisztának és ünnepinek látszik, mégis minden mesterséges. A művirág, a balzsamozott értékrend, a steril vélemény és a lakkbaba ugyanannak a felismerésnek különböző változatai: az életet felváltotta annak gondosan karbantartott utánzata. Ez adja a szöveg nyugtalanító erejét. Nem azt állítja, hogy nincs igazság vagy érték, hanem azt kérdezi: felismerjük-e még a valódit, amikor ennyi ügyesen elkészített másolat vesz körül bennünket? Ki gondolta volna, de a dal ma ezerszer aktuálisabb, mint amikor megíródott.

Trunkos András: Jól megmondtuk, mi? Na. Mi van?

D. Nagy Lajos: Mi van, jólét?

Közönség: Neeem!

Trunkos András: Há mi?

D. Nagy Lajos: Jólét van?

Közönség: Neeem! Igeeen!

A zenekar rákezd. Nem véletlenül a végére veszik elő a rockosabb elemeket, talán az idelátogató Piramis-generációt ezzel meg lehet fogni. Még kb. egy óra és színpadra lép a nagy Piramis. Mindegy, hogy siker lesz, vagy megbukik, ma generációk ízlése változhat meg. És ezért a Rolls Frakció bármire képes.

D. Nagy Lajos: Komolyan jólét van?! Hát akkor legyen jólét.

Jólét
Koncertek, kikészült zenészek magukra hagyva.
Filléres dalaikban te vagy a hős.
Ha otthonodban, sztereóban már hamis e dallam.
Nevetve adj rá még több hangerőt.

Jó tanuló hazudik az órán. Az apja se mafla
Bólogató tanári kar zoknira gyűjt.
Iskolánktól jelvényt kaptam emlékbe. Mást semmit.
Egyetértek, ember leszek. Élek.Ez a jólét. Ez a jólét.
Ez a jólét. Ez a jólét.
Ez a jólét. Ez a jólét.Szép lányok, elegáns nihilisták, a füledbe súgnak.
Nemzeti színű öntudatod a hajadba túr.
Nyakkendős hangfalak bömbölnek. Olcsó igazságot.
Az éjféli himnusszal egy napod is ökölbe szorult.
Bálványok bámulnak bambán, e nemzedékre szabva.
Fizetési cetlijük a szemedbe lóg,
Munkáslányok a Moulin Rouge-ban kán-kánt táncolnak,
Munkásfiúk autókon száguldoznak.Ez a jólét. Ez a jólét.
Ez a jólét. Ez a jólét.
Ez a jólét. Ez a jólét.Ez a jólét. Ez a jólét.
Ez a jólét. Ez a jólét.
Ez a jólét. Ez a jólét.

Ez egy erősen szatirikus társadalomkritika, amelynek központi motívuma az ironikusan ismételt refrén: "Ez a jólét." A dal valójában nem a jólétet ünnepli, hanem azt kérdezi: vajon tényleg jólétben élünk, ha közben a gondolkodás, az őszinteség és a szabadság kiüresedik?

A dal egymás mellé helyezi a hétköznapi élet különböző színtereit – a könnyűzenét, az iskolát, a médiát, a nemzeti jelképeket, a fogyasztói világot és a munka világát –, és mindenütt ugyanazt a jelenséget fedezi fel: a látszat győzelmét a valóság felett. A zenészek kifáradtak, a dalok filléreket érnek, mégis hősöket gyártanak; az iskolában a hazugság és a megfelelés természetessé válik; a hangzatos igazságok olcsó szlogenekké silányulnak, a bálványok nem példaképek, hanem jól fizetett termékek. A refrén különösen keserű. Minden versszak végén úgy hangzik el, mintha valaki elégedetten összegezné a látottakat, miközben pontosan érezhetjük, hogy az ellenkezőjéről van szó. A "jólét" itt nem az emberi kiteljesedést jelenti, hanem azt az állapotot, amikor az anyagi vagy külső siker elfedi a belső ürességet, a megalkuvást és a manipulációt. 

A dal nem a politikai rendszert támadja. Bár egyes képei felidézik a késő szocializmus világát, a fogyasztói társadalom, a média által teremtett bálványok és az identitás árucikké válása miatt ma is érvényesnek hat. Éppen ezért időtálló: nem egy korszakról, hanem egy visszatérő emberi jelenségről beszél.

A zenészek elemükben vannak, a sípok vadul fütyülnek, a tömegben lassan már nem lehet elférni. Azok, akik csak a Piramisra jöttek, már megérkeztek és most kíváncsian vizsgálgatják a kisszínpadon önmagát produkáló nagylétszámú együttest. Ekkor még nem divat egy kongással és két dobossal fellépni. De ez a muzsika ettől másabb a megszokottnál. A dobok szükségesek a vékony gitáralap megerősítésére és sokszor a billentyű is ezt a funkciót látja el. Mert az új divat szerint játsszon végre a basszus is...

Folytatjuk: (2026.07.30. csütörtök)

Írta: Fiery