Cikipédia 17/26 - 1982.04.30. Budai Ifjúsági Park 11/4 Piramis

1982. Nagy tervek, új album, és mégis a Piramis utolsó éve. Nem, nem az Ifiparki koncert miatt, attól még – ha nem is úgy, mint Révésszel, de - ment volna tovább a szekér. A zenekar egyre válságosabb helyzetbe terelte magát. Egy évvel korábban tört ki a botrány egy mozgássérült fiatalok megsegítésére rendezett koncert után...

Az eredeti, nemes terv szerint a bevételt teljes egészében a mozgássérültek támogatásra biztosították volna, de utaláskor, az összeg csupán pár százaléka jutott el az érintettekhez. A többin a zenekarok bandánként 180%-os gázsiként" osztoztak. A buliban benne voltak más nagy zenekarok is, de a hírek szinte kizárólag a Piramisról szóltak. Visszafizetéssel megúszták.

1982 nyarán viszont pár zenész a bandából és a technikus aranycsempészési ügybe keveredett. Ezért már börtön járt. A Piramis ezután már csak nosztalgia koncertekre állt össze, újra Révész Sanyival és a Plusz lemezről soha többet nem hangzott el egyetlen dal sem. 1992-ben volt az első, egyből öt teltházas sportcsarnokos buli. De térjünk vissza 1982-höz.

A PIRAMIS együttes ma Finnországba utazik, ahol részt vesz a Seinäjoki fesztiválon több jeles együttes és közreműködő, többi között Frank Zappa társaságában. A fesztivál alkalmából egyetemi klubokban is játszanak majd. (Esti Hirlap)

1982.04.30. Budai Ifjúsági Park - Piramis

A koncert vége felé megállapítható, hogy a hangulat szélsőségesen hullámzó. Sem a régi, sem az új generáció nem vevő az új stílusra, de a tiszteletet mindenki a maga neveltetése szerint megadja.

Lassan már fel sem tűnik, hogy az új nóták előadása, a nulla kommunikáció eredménye a közönség és a zenekar között egy gigantikus szakadék. Néhányan csalódottan megindulnak a kijárat felé és nem értik, hogy tényleg ez volt az a zenekar, amelyikért tűzbe mentek volna. Ezért alakultak az iskolákban Piramis őrsök, Révész rajok? A munkahelyeken ezért születtek Som brigádok? A piramis önmagát teszi kicsivé azzal, hogy könyörtelenül a nyakunkba sóz valamit, ami nem kell. Ez van, ezt szeresd! Lajos, ez nem így működik! A rockzene évekkkel a Piramis berobbanása előtt létezett, csak addig nem volt olyan zenekar, amelyik ekkora tömeget volt képes megmozgatni. (Minden más állítás öncélú legenda építés). 1975 és 1980 közötti időszakról Piramis jelenségről beszélünk. Nem Hobó, nem Korál, nem Beatrice. Piramis! Az összes zenekar, amelyik megalakulásától függetlenül 1979-ben vált naggyá, a mai napig szép sikereket könyvelhetnek el, de ők szépen megosztoztak a Piramis örökségén.

A ház

A folyosón zajnyelő szőnyeg. a lépteit nem is hallanám.
Talán a lift furcsa surrogását, ahogy a szintemen lefékez.

Szobámban tökéletes rend.
Szobámban körbejár a nap.
Szobámban virágok nyílnak.
Szobámban nyugalom és csend.

Valaki itt felejtett az egészben.
Valaki nagyon nincs itt, és nem értem.

Kicsivel többet iszom néha, miközben bámulom a tévét.
Olyan vagyok, mint a süketnéma, de felfogom, mi a helyzetem.

Tudom jól azt is, mi történik.
Tudom jól azt is, mi történt.
Tudom jól, rengeteg időm van.
Tudom jól, még sincs segítség.

Valaki nagyon nincs itt, és nem értem.
Valaki nagyon nincs itt, és nem értem.

Az alagsorban, a műszerfalakon apró lámpák, kódok, grafikon.
Automatizált az egész ház. Egy fehér köpeny énrám is vigyáz.
A legfontosabb, hogy boldog legyek.
Az ablakomra tavaszt vetítenek.

Sehol egy zár, csak a fotocellák. Sehol egy porszem, hogy zavarjon.

Sehol egy csengő, hogy megnyomhatnák, nehogy a csöndembe sikítson.

Tudom jól azt is, mi történik.

Tudom jól azt is, mi történt.
Tudom jól, rengeteg időm van.
Tudom jól, még sincs segítség.

Valaki nagyon nincs itt, és nem értem.
Valaki nagyon nincs itt, és nem értem.

A folyosón hangnyelő szőnyeg. 
A lépteit nem is hallanám.
Talán a lift furcsa surrogását,
Amikor indul, vagy épp megáll.

Szobámban tökéletes rend.
Szobámban mindig kék az ég.
Szobámban semmi nem zavarhat.
Szobámban soha nincs sötét.

Valaki nagyon nincs itt, és hiányzik.
Valaki nagyon nincs itt, és hiányzik.
Valaki nagyon nincs itt, és hiányzik.
Valaki nagyon nincs itt, és hiányzik.

Valaki nagyon nincs itt és hiányzik… Ízlelgessük… Vajon miről, vajon kiről szól a dal? Ekkoriban több médiumban is megjelent, hogy bizony Révész az, aki nagyon hiányzik, és ezt a Piramis zenészei is kimondatják a hallgatósággal.

Egyébként letisztult rockzene, benne bámulatosan elrejtve a new vawe. Az éneket hallgatva, nem Gallai a rossz, ő aztán mindent megtesz. Az énekdallam borzalmas, de a Piramis érdekében nevezzük inkább meghökkentőnek. A Ház egy jóval dallamosabb, érettebb, szintén filozofikus hangvételű kompozíció, amely már a nyolcvanas évek zenei változásait és a csapat útkeresését tükrözi. A szöveg egy metafora. A ház szimbolizálja az embert, az emberi kapcsolatokat és a belső értékeket. Arról szól, hogyan építjük fel a biztonságot jelentő otthonunkat (életünket), de a külső hatások, a magány vagy a változások miatt az könnyen üressé válhat.

Aki az egyszerű szavakból ért csak, az szórakozás, kikapcsolódás közben nem akar az élet fonákságain filozofálni. Értem én, hogy új hullám, aminek már nem az őszinte, kőkemény igazságról kell szólni - ezt előző részben megtárgyaltuk -, na de azért mégse legyen kötelező a diploma, ha Piramist akar az ember hallgatni. Nem véletlen az alábbi pár héttel később született cikk sem.

Egy ideje sajátos átrendeződés figyelhető meg a hazai rockzenében. Egyre (több "kemény" csapat vált, a tőlünk nyugatra már hosszú évek óta divatos új hullámos zenével kacérkodik. A KFT robbantott első ízben a nagy nyilvánosság előtt — számaik bejöttek, népszerűek. Aztán felitűntek a többiek, az East, a Fórum, a Bizottság és így tovább. Leginkább a Piramis képesztette el az egyszerű ritmusképillatú fémzenén nevelkedett ifjak ezreit. Révész Sándor kiválása után fordítottak, igényes, nehezebben "emészthető" stílust vettek fel. Az ár nem kicsi: két éve még óriási tömegek előtt koncerteztek, most csupán néhány százan kíváncsiak rájuk. (Vas Népe)

Som Lajos: Jeee, köszi. Maradt még egy nótánk erre az estére.

Kóbor angyal

Fáradt vagy, és úgy érzed, hogy széjjeltép a szél.
A városban nincs egy hely, ahová hazamehetnél.
A lány, akit elhívtál, és el is ment veled,
eltűnt, pedig ráköltötted az utolsó pénzedet.

Nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, ahová mehetnél.
Nincs egy lány, nincs egy lány, akit szerethetnél.
Nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, ahol megpihenhetnél.
Nincs egy lány, nincs egy lány, akit megölelhetnél.

A várótermek füstje marja a szemed,
Ahová elmennél, oda drágán adnak jegyet.
Megőrülsz egy nőért – a bőröd is viszket már.
A lelked is eladnád, ha egy ágyhoz juthatnál.

Nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, ahová mehetnél.
Nincs egy lány, nincs egy lány, akit szerethetnél.
Nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, ahol megpihenhetnél.
Nincs egy lány, nincs egy lány, akit megölelhetnél.

Hé, kóbor angyal, mindig alulmaradsz. Csak akkor nyerhetsz, ha magad ellen fogadsz.

Hé, kóbor angyal, mindig alulmaradsz. Csak akkor nyerhetsz, ha magad ellen fogadsz.

Nincs neved, nincs címed, senkit nem érint, hogy vagy.
Vajon, ki tudta eddig megjegyezni arcodat?
Angyal zuhant tépett szárnnyal a farkasok közé.
Gyilkos álruhában jársz, de az arcod az áldozaté.

Nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, ahová mehetnél.
Nincs egy lány, nincs egy lány, akit szerethetnél.
Ni-ni-ni-ni-ni-ni- nincs egy hely, ahol megpihenhetnél.
Nincs egy lány, nincs egy lány, akit megölelhetnél.

Nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, ahová mehetnél.
Nincs egy lány, nincs egy lány, akit szerethetnél.
Nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, ahová mehetnél.
Nincs egy lány, nincs egy lány, akit szerethetnél.

Mit mondjak, furán átalakított új hangok, Gallai vékony hangja megint nem smakkol, de a fene egye meg, mégiscsak ez a Kóbor angyal! A dal felénél elhalkul az alap, Som lép a mikrofonhoz:

Som Lajos: Ezzel a mai bulinak vége. Nagyon köszönjük mindenkinek, aki eljött. Reméljük, hogy jól éreztük egymást. A banda, aki a színpadon volt, a Piramis.

Óriási üdvrivalgás.

Som Lajos: Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben a Piramis élt, él és élni fog! És akkor a névsor: Köves Miklós dob. Billentyűs hangszerek, szólóének Gallai Péter. Két vendégzenészünk van. Két testvér. Mármint a mi testvérünk. Egy billentyűs hangszeren Gömöri Zsolt. Szaxofonok Kegye János. Szólógitárnál Závodi János. Maradtam egyedül hátra. Som Lajos. tehát a mai bulinak vége. Mindenkit szeretettel várunk minden következő koncerten. A Piramis.

A banda újra rápörög a Kóbor angyal modernizált változatára, a közönség még egyszer, utoljára kitombolja magát, ezzel búcsúzva a hazai rockzene leglegendásabb időszakától és zenekarától. Most végre mindenki boldog. Minden szív együtt dobog. Még senki nem tudja, hogy néhány hónap múlva megtépázzák, meghurcolják a zenekart. De ismerjük Som Lajost, minden pofon után feláll...

A dal véget ér és a zenészek tényleg lekapják nyakukból a hangszereket. A színpadon kényszeredett mosoly. 

Közönség: Vissza…

Erre nem lehet mit mondani, a hangorkán magáért beszél, de kizárólag a régi daloknak, a szép emlékeknek szól. Nem a jelennek. A zenekar meghajol, majd lesomfordál a színpadról. A tömeg őrjöng. Jó a vége, újra remek a hangulat, de ha már itt vannak, fokozzuk! A banda visszatér és szó nélkül belevág a Becsületbe, ami ezen a bulin a legelső nóta volt. Tisztes befejezés…

Becsület

Még ha nem is tetszett minden perc, ez akkor is emlékezetes buli lett. Sokan elkönyvelik magukban, hogy ez volt az utolsó. A rockzene hosszú időre elveszett. 1987-ig az összes rockcsapat beszünteti tevékenységét, még az államilag támogatott LGT is...

Az alábbi írás nagy részével egyetértek, a stílusával nem. Hogy jobban megértsük, elmondom, hogy a zenészek többsége képes volt komoly újságírókat befolyásolni - ez jelentsen bármit -, ők a jóindulatért, odafigyelésért cserébe pedig azt írtak, amit kért tőle a zenész. Nem véletlen, hogy az Esti Hirlap még a legnehezebb időben is dicsőítette a Piramist és az sem véletlen, hogy az Igaz Szó, a Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin stb, ha nem is mindig feltűnően, de ütötte.

Talpig fehérben lépett a színpadra a megfogyatkozott Piramis együttes, körülbelül egy év kényszerszünet után, a Budai Ifjúsági Parkban. És persze a Becsület című számukkal indítottak, groteszk fintorként mindazoknak, akik még esetleg emlékeztek a legendássá növesztett eredeti Piramis utolsó "nagy" attrakciójára; a pécsi "jótékonyságé koncertre, ahol dupla gázsiért játszottak. Mondanám, hagyjuk a múltat, de a bemutatkozó koncert után úgy tűnik, inkább múltja van a Révész Sándor nélküli Piramisnak, mint az előző periódusához mérhető jövője. Még akkor is, ha a koncert vége felé a zenekarvezető, Som Lajos éppen két szám között az ellenkezőjét kiabálta a mikrofonba. De lássuk, mire alapozom a véleményemet. Látványban igen nagy csalódást okozott az együttes, hiszen a beharangozó nyilatkozatokban baohausi színpadképet ígértek. Az utolsó pillanatig reménykedtünk, hátha megtörténik a csoda, de nem, a Piramis bentragadt az "őszinte kőkemény korszak" díszleteiben, ahol egyedül Závodi János talált élettel teli szerepre. Ez azonban az elektronizált alapú, újhullámosított zenével került összeütközésbe, éppen úgy nem harmonizált, mint Som Lajos csinos öltönyével, a nyakában villogó nikkelezett zsilettpenge. Az "új" szólóénekes, Gallai Péter szimpatikus igyekezettel próbált megfelelni kényszerű szerepkörében, de ez sajnos meghaladja az ő adottságait. Legélesebben a régi dalokban jött elő mennyire erőtlen Révész gesztusai, kamaszos virgoncsága nélkül a zenekar. Pedig Gallai becsülettel megpróbált mindent, igyekezett új imágóját minél tökéletesebben megvalósítani arckifejezésében, mozgásában, ez azonban a szándék ellenére inkább egy groteszk előadásmód, mint egy szupersztár magával sodró lendülete. A beharangozó írások siettek tudatni velünk, hogy a Piramis megszabadul korábbi — véleményem szerint demagóg - szövegeitől, kiérleltebb mondanivaló hangzik majd el a színpadról. Hogy így történt-e, aligha tudhatták meg a nézők, erre tökéletesen alkalmatlan volt a hangosítás. Mindent egybevetve tehát egyelőre nem sikerült fölfedezni azt, amit az új lemezük címe, a Piramis Plusz igyekszik sugallni. (Igaz Szó)

Néhány éve éppen Hobo mesélte, hogy Schusterrel, meg Feróval mennyire igyekeztek lerombolni a Piramis nimbuszát, többek között hány újságírót befolyásoltak ennek érdekében. Persze, hogy Földes a mai napig azt híreszteli, hogy ők tették tönkre a Piramist. Ez szerintem elég gusztustalan, még akkor is, ha nem igaz. A Piramis önmagát tette tönkre és a Piramist meghaladó idő. Más zenekarok akármilyen legendát építenek maguk köré, és néhányukat akármennyire is kedvelem, a valóság az, hogy soha senki nem érte el azt a szintet, soha semelyik bandát nem neveztek jelenségnek. 

Egy visszatekintés következzen az első részhez. Sokan hitetlenkedtek, hogy Kudella Aladár, a salgótarjáni Fanyúl zenekar frontembere lehetett volna a Piramis megmentője. Akit érdekel a teljes történet, az ennek a sorozatnak az első részében megtalálja. Ezúttal pusztán alátámasztásként mellékelek egy cikkrészletet:

A múlthét végén három napon át Győr adott otthont az ország amatőr könnyűzenei élete legjelesebb képviselőinek. Három együttes bizonyult méltónak az aranydiplomára: a bajai Fórum együttes, a szombathelyi Masina Jazz Band, illetve a salgótarjáni Fanyúl együttes. Vita csak az ügyben volt, hogy végül is melyik csapat kapja a fesztivál fődíjának számító serleget. A zsűri szavazata "döntetlent" eredményezett, a mérleg nyelvét a zsűrielnök Victor Máté szavazata billenette el végül a Fanyúl együttesnek kedvezve. A Fanyúl — az avatottak szerint — a fődíjat nem utolsósorban jeles énekesének köszönheti, akire a hírek szerint máris szemet vetett Som Lajos, a Piramis együttes vezetője. (Kisalföld)

A végeredményt - aki az elejétől követ - tudja már mindenki.

A Piramis együttes, ha csak fellép a színpadra és egy egyveleget ad elő az első öt albumról – az angolnyelvű nem számít -, még Gallaival is tovább mehetett volna. A Piramis hozta el a nagy rockidőszakot, és a Piramis akart minket átvezetni az új hullám világába is. Nem sikerült. Hozzá teszem, hogy sikerülhetett volna, ha nem ennyire elvontak a szövegek, ha a zenekar továbbra is a közönségnek akar megfelelni és nem a hanglemezgyárnak.

Miért sikerült minden egyes divatot túl élnie az Omegának, a Rolling Stones-nak, a ZZ Top-nak, a Queen-nek? Mert ők úgy modernizáltak, hogy eredeti arcukat sosem vesztették el. Szerintem a Piramis Plusz egy zseniális anyag, de ez már akkor sem a Piramis…

A következő kép legyen ajándék: a legelső Piramis felállás:

Következik a Rolls Frakció koncertje 1982. április 30. Budai Ifjúsági Park (2026.07.09. csütörtök)

Írta: Fiery