Cikipédia 17/24 - 1982.04.30. Budai Ifjúsági Park 11/2 Piramis

Som kifelé kőkemény, macsó férfinek mutatta magát. Őt nem lehetett minden következmény nélkül átverni a palánkon. Belül persze folyamatos szorongás, érzékenység, szóval ember volt és férfi. Amikor nem jöttek össze az énekes lehetőségek, akkor sem adta fel, de egy idő után beleunt, azt is vereségként könyvelte el, hogy senkivel nem tud megállapodni. Egy Piramisban énekelni, nagyobb kihívás, mint Tunyónak Vikidál után. Felmerült még Takáts Tomi neve is, de akkor a főnök ezt nem engedte. Az asztalra csapott és azt mondta: - Elég! Peti énekel, ügy lezárva. És ezzel még magasabbra emelte a tétet. Túl magasra.

1982.04.30. Budai Ifjúsági Park - Piramis

Heringek nem szűkölködnek egy dobozban, mint mi az Ifiparkban. Szemünk előtt lebeg öt év mindent maga alá parancsoló Piramis-életérzés. Jöhet bárki azzal, hogy ő jobb volt, megszorította, vagy több slágere van, az pont annyira igaz, mint az LGT "legendája". A rajongók nem felejtenek és 1982-ben, már csak a nosztalgia miatt is, abban reménykednek, hogy ugyanaz az érzés tör fel majd a mélyből. A közönségen nem múlt, annál inkább a Som csapaton.

A koncert eleje álomszerű még Révész nélkül is. Ezt az érzést kellett volna meglovagolni, de a zenekar bízva önmegvalósító sikerében, elkezdi erőltetni az új és ismeretlen dalokat, amelyek már egy teljesen új közönségnek szólnak.

Míg a "szép időkben" minden a meg nem értett tinédzserekről szólt, a szerelemről, az iskoláról, a barátságról, a szülőkről, a munkáról, addig az új szövegvilág inkább túlképzett egyetemistákat vette célba. Mintha az 1975-ös szak-, és betanítottmunkás rajongótábor minden tagja 1982-re lediplomázott volna. De miért is gondolom így? A következő nóta az egyik legjobb példa.

Woland II. bálja

A szoba távol, a falai sem látszanak már, szüntelen változnak a színek
A zene szól, vagy ötven csillár szórja a fényt, buja növényzet a meleget
Az urak frakkban, és mellettük az asszonyaik nagy lila rózsa a bőrükön
A háziasszonyt, csöpp kezében gőzölgő pohár körül táncolja a tükör.

Woland már az ajtóban áll, csillog a mellén az aranyóralánc
A vendégsereg az adott jelre vár és azután máris kezdődhet a tánc.

Egy csoport áll a zsilettpengés ember körül, mikor egy pár trükköt bemutat
Landru egy szép szemű cselédlánnyal értekezik, aki ismerte a porokat
Jön Sid, a punk, és vele van a menyasszonya szép vörös masnival a nyakán
S a doktor úr, aki sikeresen most jutott túl egy új kísérlet alanyán.

Woland már az ajtóban áll, csillog a mellén az aranyóralánc
A vendégsereg az adott jelre vár és azután máris kezdődhet a tánc.

A bárpult mellett egy vörös lány, nem jut eszembe, milyen virág is
A söröspohárban szétfolyó képek, lehet, hogy mégis ? Lehet, hogy máris?
A bárpult mellett egy vörös lány, nem jut eszembe, milyen virág is
A söröspohárban szétfolyó képek. Lehet, hogy mégis? Lehet, hogy máris?

Roberto Mori, aki most már nem öregszik örökre húszéves marad
Egy kicsit késve dobta el a szerkezetet, így lett belőle is áldozat
Egy öregúr épp körülnéz, hogy hol lehet gyerek, kezében tart egy rongybabát
Az inkvizítor egy pálma alatt értetlenül nézi, hogy szürkül el a világ

A medencében narancssárgán fortyogó víz, lebegő, diszkrét illatok
Színezüst tálcán metszett kristály poharakban különös színű italok
És jönnek, és jönnek csak jönnek megint előkelően és hidegen
Apró kis kártyák a megterített asztalokon az egyiken a nevem.

Melyiken a nevem?
Az egyiken a nevem. Melyiken a nevem?
Az egyiken a nevem. Melyiken a nevem?
Az egyiken a nevem. Melyiken a nevem?

Mi van????? Oscar díjat Gallai Péternek! Ezt a szöveget megtanulni és elhadarni... Húúú, Kössz, nagy meló, de nem kell. Ez nem rólunk szól, nem a mi életünk és azt sem tudom mit akar mondani a költő. A szöveg egyáltalán nem rossz, sőt! De ezt brummogja el Hobó egy zártkörű szavalóesten a Képzőművészeti Egyetem egy félreeső szobájában hétfő hajnal háromkor. Magában.

Költői kérdeés: A helyszínen ugrálók közül hányan olvastak Bulgakovot, hányszor olvastuk el a Mester és Margarita regényt? Utána néztem: Woland második bálja a történet azon részére utal amikor Woland professzor nagyszabású bált rendez. A közönség összezavarodik. A nagy hadarásban azt sem érti, mit hadar énekhangon Gallai, nemhogy a történetet. A dal végén mégis ugyanaz a hihetetlen ováció tör ki a tömegből. Talán abban reménykedik mindenki, hogy most egy újabb visszanyúlás következik akármelyik korábbi dalhoz.

Som Lajos: Ezt köszönjük. Köszi. És következzen egy olyan dal, amely a Pulzusban már bemutatásra került, címe a Kobraember.

Bár örömükben sokan felüvöltenek, de ez a Kim Wilde-os kezdés nekik is túl modern, anti-Piramis.

A kobraember

Jellegzetes városi állat. Felemás természeti lény.
Emberarc, kígyóvér. 

Tetszetős a kobraember. A bőre változó színű. A bonyolult, így egyszerű.

Sziszeg és tekereg, hol ide, hol oda.
Frisco és Angyalföld, Hamburg és Óbuda.
Szelíden közelít, keserű olajág.
Nem fordul ellened, hátulról támad rád.

Tégy vele jót, ha rászorul, a hála nem is marad el.
Csak éld is túl. Csak éld is túl. 

Ne vadássz. Nem kapod el. Hajlékony, síkos ez a bőr. 

Hajlékony, siklékony.

Sziszeg és tekereg. mindenhol körülnéz.
Ha úgy kell mézes-máz, ha úgy jön mázas-méz.
Szerényen mosolyog, páncélon lyukat rág.
Nem fordul ellened, hátulról támad rád.

Sziszeg és tekereg. hol ide, hol oda.
Frisco és Angyalföld, Hamburg és Óbuda.
Szelíden közelít, keserű olajág.
Nem fordul ellened hátulról támad rád.

Sziszeg és tekereg. Mindenhol körülnéz.
Ha úgy kell mézes-máz, ha úgy jön mázas-méz.
Szerényen mosolyog, páncélon lyukat rág.
Nem fordul ellened. hátulról támad rád

Én a mai napig szeretem ezt a nótát, értem és szeretem ezt a dalt, de hát én sosem rajongó szemekkel figyeltem a produkciókat, A dal elhangzása után érezhető egy kis megreccsenés a tömegben. Ami viszont érdekes, egy-két fiatal tudja és énekli a szöveget. Ezt akár jó jelnek is vehetnénk. A szólórészek javát továbbra is a fúvósok adják, de az alapból Som és Závodi továbbra sem enged. Talán, ha ezeket az új szerzeményeket egy másik banda adja elő, megszülethetett volna egy új sztárzenekar. Szolid taps. "Jöhetne már egy Kóbor angyal, vagy akár az Ellenfény, de ez egy kicsit már sok".

Som Lajos: Hej! Köszönjük. Egy nóta erejéig visszanyúltunk egy olyan stílushoz, ami ugyan nem a miénk, de... Az egész rockzene valahol ebből is táplálkozik, ez egy blues. Blues Piramis módra! Húsevő virág.

Húsevő virág

Szemem előtt fokról fokra bontod ki színeid.
Ahogy hallgatom, üzenetté kapcsolódnak a hangjaid.
Lidércdal. Csak fantomkép, de túl azon, amit tagadhatnék.

Önmagam ellen egy ismeretlen parancsra mozdulok.
Csapda a lámpa fénykörében: vezet az illatod.
A félelem oldódik már. Nincs titok rég. Tudom, mi vár. 

A tested húsevő virág.
A tested húsevő virág.
Szép vagy, húsevő virág.
És én vágyom rád.

Csukódj rám, ahogy megérintlek, és többé ne engedj el.
Bénítsd meg az agyam, a szívem érintéseddel.
Csukódj rám, mert nagyon fáj, hogy több vagyok romló anyagoknál.

Csukódj rám, érezz, ölelj át.
Csukódj rám, érezz, ölelj át.
Álomszép húsevő virág.
Éhes vagyok rád.

Életemben először hallok magyar zenekartól igazi, vérprofi blues zenét, még akkor is, ha a Húsevő virág nem kifejezetten blues-os téma. Én szeretem a szaxofon hangját (Madness, Men At Work, Spandau Balet), és illik is az új repertoárba, de a hajdani nagy "Piramis füstöt" elfújja.

A közönség dülöngél, egyre többen elégedetlenkednek, de a bódító ritmus azért elhallgattatja még az elégedetleneket is. Amikor Janó előre sétál és lenyom egy világszintű gitárszólót, úgy érzem, minden rendben van. Van taps, meg van éljen, de ez nem ugyanaz, mint az elején.

Som Lajos: Charlie. Eij, köszönjük.

A főnök a szpíker, de eléggé csapnivaló. A kommunikáció megtorpan egy, maximum két félmondat után. Párbeszédre pedig kimondottan nagy szükség lenne. A telt ház adott, a zenekar jó, vajon merre billen a mérleg nyelve 1982 áprilisában?

Folytatjuk: (2026.06.18. csütörtök)

Írta: Fiery