Cikipédia 17/22 - 1982.07.20. Budai Ifjúsági Park 10/3 Color

1982-ben a Color zenekar olyan volt, mint az LGT. A szakma szerette, a közönség szerette, de fizetős koncertjeire nem járt. A különbség annyi volt, hogy a Bokor fivérek nem rendelkeztek olyan komoly háttérrel, mint Presserék. Nekik nem adatott meg a Tabán, mint ahogy az állandó média szereplés sem. A Colornak komolyan meg kellett dolgoznia a sikerért. És mit hozott a sors? Éppen akkor – 1984-ben – készült el a harmadik nagylemez és akkor lett teltház, amikor Gyula és Tibor is úgy döntött, hogy Attila után ők is lepattan az országból. A kinyomott albumokat az MHV azonnal le is daráltatta és a rádió hosszú évekig nem sugározta a zenekar dalait. Sajnálom, mert igazán minőségi nóták maradtak ismeretlenül. (Meggyógyulsz, tudom, Narancsszínű kép, Nem kértem kegyelmet, A legkisebb fiú)

Kurt Kleine, a kölni Deutschlandfunk könnyűzenei osztályvezetője valahol véletlenül belehallgatott a Color együttes első nagy lemezébe. Néhány hét múlva már interjút kért a zenekartól a külföld popzenéjét bemutató műsorban. A húszperces Color-blokkban leforgatták néhány régi és új felvételüket, miközben Bokor Gyula, az együttes szóvivője bemutatta a tisztes polgári foglalkozással is rendelkező zenészeket. Beszélt az általa impresszionista, intellektuális rocknak nevezett stílusokról, terveikről. a közeljövő elképzeléseiről. Walther Krause műsorvezető a Yes, a Pink Floyd és a Genesis zenéjéhez hasonlította a Color hangzásvilágát, és megemlítette, hogy szívesen megismerkedne NSZK-beli koncerteken is az együttes muzsikájával. Szó esett még a műsorban a magyarországi nosztalgiahullámról, amelyet a Casino twist című Hungária-produkcióval illusztráltak. Több hónapos késéssel egyébként végre a boltokba került a Color második albuma, az Új színek. Tíz felvétele — szokatlan módon — már a lemez megjelenése előtt állandó szereplője volt a slágerlistáknak és a rádió, televízió könnyűzenei műsorainak. A nagylemezanyagból szerkesztett koncertprogramokon új gazdája van a dobfelszerelésnek. Az Universalból átigazolt Király Tamás püföli a dobokat, énekhangja szerencsésen egészíti ki a Color sajátos vokálját is. Az együttes részt vállalt a nyári szexuális ismeret- terjesztésben: elkísérik dr. Veres Pált építőtábori fórumaira, amelyeken eljátsszák a Magyar Ifjúság népszerű rovatának megzenésített változatát, Az orvos válaszol címmel... (Ifjúsági Magazin)

1982.07.20. Budai Ifjúsági Park – Color

A Féltelek egyedülállóként mintegy fél évig bitorolta a slágerlisták élét és bár 44 év telt el azóta, a mai napig a legjobbak közé sorolják. A dal számos feldolgozáson esett át, énekelték sztárok és megpróbálták előadni ismeretlenek, a Féltelek általuk is fennmaradt az utókor részére. Én megértem miért.

Végre erőteljesebb tapsorkánt produkál az a párszáz néző, akik minden valószínűség szerint ezért az egyetlen dalért tették magukat szabaddá erre az estére.

Bokor Gyuszi: Köszönjük szépen. Köszi. Hát ez az… Ami mindenkinek jól esik. És akkor szeretnénk eljátszani… Ha már a szerelemnél tartunk egy olyan nótát, ami arról szól, hogy egyszer azért, egyszer mindenki odakerül. Alkalmi halál. Így van. A sír… Ne sírj! A dal címe: Elvesz tőlem egyszer a föld.

Elvesz a föld
A csillagok közt jár az idő, előhívom álmaim, vágyaim.
Egy újabb napnak vége már, egy félbemaradt, elnyíló pillanat,
Mit elvesz tőlem majd egyszer a föld.A boldogságomat mosolygom, a csalódásokat fájlalom.
A sok-sok harc mi reám vár, mind egybeolvadnak, mint egy hosszú pillanat,
Mit elvesz tőlem majd egyszer a föld.Elvesz a föld,
egyszer elvesz a föld, óh
egyszer elvesz a föld, óh
Mit elvesz tőlem majd ez a föld…

A Féltelek beindítja a közönséget. Sokkal bátrabban tapsolnak, néhányan füttyentenek is egy halványat. A Color legénysége minden tekintetben megérdemli a tapsot, hiszen remek muzsika, kiváló zenészek és – mint írtam már – hihetetlenül tisztán szól az összes hangszer. Pár évvel később talán az Első Emeletnél hallani ennyire letisztult hangot, de ugye, akkor már a technika is jóval fejlettebb a digitális dobbal, szintetizátorral, az ujjcsapós basszussal.

Bokor Gyuszi: Köszönjük szépen. Köszönjük szépen… És akkor hát mit is játszunk… Szeretnénk eljátszani ezt a nótát… Az az igazság, hála istennek… Rubik Ernőnek. Mindenki ismeri. S nekünk is… Megismerték ezt a dalt, mindenki. Otthon hagytuk a bűvös kockát, hát remélem van nálatok bűvös kígyó. Mindenki képzelje el, hogy ott van a zsebében, zsebre is teheti a kezét. És akkor elkezdjük, Bűvös kocka!

A Bűvös kocka volt az a dal, amit az Új színek albumról először hallottam a rádióban, és - a bugyuta szövegtől eltekintve – nagyon kerek a dallamvilág, a "saga-i" magasságokba repítő ritmus elviszi az egészet. És ne feledjük, hogy akkoriban nagy dolognak számított a bűvös kocka, amit magyar találmányként ismert meg a nagyvilág és mi nagyon büszkék voltunk.

Bűvös kocka
Nekem is van bűvös kockám, úgy kiraknám én, ha tudnám.
Megpróbáltam százezerszer, sikerül is talán egyszer.
Elszédültek már a színek, nem találják a helyüket
Össze-vissza keverednek, hogy csináljak közöttük rendet?Jobbra, balra elfordítom, alulról felülre rakom,
Megtanulom, megfogadom, összerakni most még nem tudom.Még tovább bűvölöm a kockát, még tovább bűvölnélek, ha hagynád.
Azt ígérd meg most nekem, nem kockázol mással,
Mással csak velem.Nem nézem már régen a tévét, nem várom már a világ végét.
Nem gondolok semmi rosszra, mikor itt van nekem a kocka.
Nevetek vagy sírok közben, úgy meresztem már a szemem.
Ha nem vigyázok, nagy baj érhet, elkockázom az életemet.Jobbra, balra elfordítom, alulról felülre rakom,
Megtanulom, megfogadom, összerakni most még nem tudom.Még tovább bűvölöm a kockát, még tovább bűvölnélek, ha hagynád.
Azt ígérd meg most nekem, nem kockázol mással,
Mással csak velem.Még tovább bűvölöm a kockát, még tovább bűvölnélek, ha hagynád.
Azt ígérd meg most nekem, nem kockázol mással,
Mással csak velem.

Hiába a Bűvös kocka, a jelenlévők visszazuhantak zombihangulatba, pedig ez a dal is rendesen megy a rádióban. Lassan vége a bulinak és már biztos vagyok benne, hogy ezúttal nem lesznek villázó ujjak a magasban.

Bokor Gyuszi: Hát ez a Bűvös kocka. Köszönjük Rubik Ernő nevében. És hát azoknak is, akik eljöttek, bár mindenki azt írja, az újság is, meg azt írja, meg mindenki, hogy a magyar rockzene ott van a béka fenekén… Hát ilyet írni… Hát nem ért hozzá. Na mindegy. Valószínűleg nem lehet hallani a zenét, amit játszunk, azért nem tapsoltok, úgyhogy… De azoknak, akik tapsolnak egy dalt szeretnénk elküldeni. Szellők szárnyán a címe: Segíts, segíts nekünk.

Segíts

A vérem mindig egyre hajt, nem tudom miért, merre, meddig hová?
Úgy érzem mindig mást akar ez a nagy világ, ezért kérlek, segíts hát.
A felhők alatt állhatnál, ellenem soha nem szólnál,
Napot velem együtt imádnál, hamisan soha nem játszanál
Segíts!
A vérem mindig egyre hajt, nem tudom miért, merre, meddig hová?
Elfojtott, titkos indulat, sok-sok régi nap szorongatja a torkomat.
A felhők alatt állhatnál, ellenem soha nem szólnál,
Napot velem együtt imádnál, hamisan soha nem játszanál
Segíts!
Úgy érzem mindig mást akar ez a nagy világ, segíts hát.
Segíts!

A taps – ha gyér is - ezúttal sem maradhat el, a zenekar szinte azonnal belekezd az én egyik kedvenc dalomba.

Arról jöttem

Arról jöttem én, honnan te is jöhettél
a hideg szelek reggel a szemembe vágtak
az idő mondja meg, hogy az ember mennyit ér
a biztató szavak megáldanakArról jöttem én, ahol mindenkit ismerek
az emberek még velem örülnek
ahol talán mindig gyermeknek néznek
a nehéz percekben s velem éreznekSoha nem felejtem el,
Soha nem szégyellem,
Honnan indultam…Arról jöttem én, honnan te is jöhettél
a hideg szelek reggel a szemembe vágtak
az idő mondja meg, hogy az ember mennyit ér
a biztató szavak megáldanakArról jöttem én, hová már ritkán jutok
új utakat koptat a lábam
újabb remények amerre indulok
de haza is sokszor gondolokSoha nem felejtem el,
Soha nem szégyellem,
Honnan indultam…

A publikum felbátorodik, néhányan hangosabbak az eddig megszokottnál, de szerencsére nem szól rájuk senki. Nem temetésen vagyunk, itt lehet hangoskodni. Gyula azonnal észreveszi.

Bokor Gyuszi: Azért még látom van, aki bírja. Éppen ezért hálául, hálából, hálánk jeléül eljátsszuk mai esténk utolsó számát, ami ennek a kis keresztmetszetnek legyen a befejező koronája, nem más, mint a bizalom, a bizakodás. Jöhet egy új felvonás!
Felkás mindvégig látványosan játszik, gitárja sikít. Nem tőle függ, hogy nincsen az a kitörő rockhangulat.

Jöhet egy új felvonás

Mondanak, ahogy mindig szoktak, mindenfélét mondanak rám.
Nem érdekel, hisz én tudom jól, milyen vagyok igazán.
Egy ember vagyok veled együtt a világ színpadán.Na, gyerünk hát, jöhet egy új felvonás!
Csak azt tudnám, szomorú lesz vagy vidám?Gondoltam, megpróbálom, ezt így végig csinálom.
Addig játszom az életemmel, amíg csak bírom.
Egy ember vagyok veled együtt a világ színpadán.Na, gyerünk hát, jöhet egy új felvonás!
Csak azt tudnám, szomorú lesz vagy vidám?Mondanak, ahogy mindig szoktak, mindenfélét mondanak rád
Nem érdekel, hisz én tudom jól milyen is vagy igazán.
Egy ember vagy te is velem együtt a világ színpadánNa, gyerünk hát, jöhet egy új felvonás!
Csak azt tudnám, szomorú lesz vagy vidám?
Gyerünk, hát!

A zenekar befejezi. Mindannyian meghajolnak és taps kíséretében levonulnak a színpad mögé. A taps, ha gyér is, nem áll le, ezért mielőtt teljesen elhalkulna visszatérnek a fiúk és még egyszer eljátsszák a Féltelek című slágert. Mégis csak az volt a legsikeresebb…

Az utolsó Color formációt Varga Endre üli végig a doboknál, billentyűs kisegítőként megjelenik Stark Ferenc is. (A fénykép is valószínűleg 1984-es). A Color akár be is futhatott volna, de a fiúk olyan sokáig vártak a sikerre, hogy azt már nem voltak képesek kivárni. A harmadik album elkészülte és egy valóban tomboló sikerű KEK koncert után a két idősebb Bokor testvér egy éjszaka repülőre szálltak, maguk mögött hagyva egy halom rock-slágert. Felkai Miklós még egy ideig igyekezett tovább vinni a Color örökségét, végül feladta. Őszintén sajnálom, mert, ha valaki, a Color zenekar gárdája megérdemelte volna az igazi sikert…

Következik a Piramis koncertje 1982. április 30. Budai Ifjúsági Park (2026.06.04. csütörtök)

Írta: Fiery