Cikipédia 17/21 - 1982.07.20. Budai Ifjúsági Park 10/2 Color

A Color zenekar a kezdeti szakmai elismerések, sikerek után megtorpant. Köszönhető mindez az egyetemi vizsgáknak, a külföldi fellépéseknek, a vidékiségnek, de nagy hátrányt jelentett később Bokor Attila disszidálása is. A szocialista kultúr-rendszer szemében a zenekar politikailag megbízhatatlanná vált.

A zene a szakmának amúgy is huszadrangúnak számított. A hatalom ezek után, amibe csak lehetett, belekötött. Már az is furcsa, hogy a zenekar igényessége is probléma volt, főleg, hogy az elképzeléseket azzal az elvvel vetették össze, hogy "nem erre ölel a magyar paraszt". Egyszer a társaság kifestve lépett a színpadra, amit az illetékes elvtársak gondolkodás nélkül kultúrbotránynak minősítettek. Az arcfestésről négy évvel később már fesztiválnyertes-divatként írtak az újságok.

Nagy port kavart egy 1982-es Color interjú, melyben Gyuszi a következőket nyilatkozta: "Amikor a Metronóm fesztiválon és a Ki mit tud?-on kétszer egymás után mellettünk voksolt a nemzetközi zsűri, azt hittük, támogatják elképzeléseinket. Valójában azonban mindig is a küszöb alatt kellett bemennünk minden tárgyalásra, mert túl akartunk lépni a tonika-szubdomináns-domináns-tonika sémán. Rá kellett jöjjünk, hogy azt tartják jónak, ami fogy. Ez eleve rá nyomja a bélyegét már a komponálásra. Szórakoztató jellegű, vidám, táncos rocklemezt vártak tőlünk."

A Color változását sem a szakma, sem a közönség nem tudta hova tenni. Rengeteg meló állt a zenekar előtt, de a legfontosabb lépés a nehézségeken való túllépés volt.

Új színekben "pompázik" a Color, az a zenekar, amely évekkel ezelőtt elsőként törte át a vidékről érkezett társulatok előtt magasodó és makacskodó korlátokat. A három Bokor fivér által alapított csapat Debrecenből indult neki a "lehetetlennek", meghódítani a túlságosan lokálpatrióta budapesti közönséget. Légies, nagyívű melódiáik —, amelyek talán a Yes, a Genesis, a Pink Floyd hagyományokra emlékeztettek —, Bokor Tibor mély tónusú, négeres orgánuma meggyőző erejűnek bizonyultak: kinyíltak a fővárosi kapuk, a zenekar hamarosan és tempósan kapaszkodott az élvonalba. Első nagylemezük méltó reprezentánsa egy komolyabb értékrendnek, ahol nemcsak a pusztán kemény rocktempó, hanem a merészebb harmóniavezetések, a szokatlan dallamok dominálnak. Azután némi megtorpanás következett pályájukban.

Dobosuk távozása és kínos jogi tortúrák vetették vissza a csapat munkát. A zenekar fölállása átrendeződött, új gitáros (Felkai Miklós) és dobos (Király Tamás) szerződött hozzájuk. Lassan, kissé bizonytalanul érlelődött az új stílus, amely kevésbé törekedett a "magányos cédrus" impozáns látványára, inkább a köznyelvűséget, a popularitást tűzte ki céljául.

Hosszas vajúdás után végre elkészültek a fölvételek és nemrég az üzletekben került az Új színek. Beindultak a promóciós koncertek, amelyekből kiderült, hogy mennyivel keményebb, mindazonáltal egyszerűbb, megalkuvóbb hangvétel és színpadi megjelenés váltotta föl a Color egykori eleganciáját. Ez persze nem vált népszerűségük rovására, de a magasabb igényű publikum, a rock egyeduralmára ráuntak sajnálják, hogy a Color nemesfényű színei harsányabbra, hétköznapibbra váltottak. Hogy miért távolodnak attól a vonaltól, amelyet éppen ők honosítottak meg idehaza, kissé érthetetlen. A mostani sound ugyanis görcsös erőfeszítésnek tűnik a valamikori könnyedséggel szemben. Ez elsősorban az élő koncertekre vonatkozik, még akkor is, ha Felkai belépésével a szólógitár keményebb hangsúlyt kaphatott. A lemez szerencsére, de csak hellyel-közzel mégis megőrzött valamit abból az expresszionista lebegésből, ami kiemelte a Colort a hetvenes évek közepén elhatalmasodó nehézkes, sulykoló egyhangúságból. A Féltelek és a Nyár éppen ezért a korong legnívósabb tételei. Bizarr ellent mondás, de a jóval egyszerűbb formanyelvű, újsütetű dalokban éppen a polyfonikus hangzásvilág kiválóságai, a Budapesten is megcsodált Saga manírjai fedezhetők föl. A Meséltél, a Segíts és a Bűvös kocka is jócskán fölhasználja a több szólamú synthesizer lesarkítva kizengetett, kétnegyedenként visszatérő pontozott ritmusait, a pizzicatokkal "sorozó" gitár hátteret — a Saga jellegzetes modorában. A dalszövegek témaválasztása is "földhözragadtabb" a korábbiaknál, ebben is az "életközelségre" törekszenek — több kevesebb sikerrel. A Bűvös kocka például, minden logikai csavar ellenére, végül is a szerelemnél köt ki. Ötletesnek leginkább Az orvos válaszol kettős utalása mondható — részben a népszerű, szerelem témájú sajtófaggatósdi fölött ironizál szolidan, de "hazabeszél" is, a "másodállásban" doktorkodó Bokor fivérekre utalva. A szándékoltnál jobban kiérződik a mindenáron slágeresély felé kacsintás, a többnyire túlon-túl leegyszerűsített dallamok mégsem igazán dalolhatók. Kivételt a lemez záróakkordja képez: a Jöhet egy új felvonás valóban joggal emelkedett máris a közkedvelt melódiák sorába. Igaz ugyan, hogy a váratlan fordulatok miatt ismét vendégdobossal színre lépő Color e lemezanyaggal olyan rétegek figyelmét is magára vonta, amelyeknek nem igazán kenyere a zenei elmélyülés, mégis sajnálatos volna, ha ez a kitűnő képességű társaság búcsút mondana a míves muzsikának. (Pesti Műsor 1982)

1982.07.20. Budai Ifjúsági Park – Color

A zenekar, mintha csodát várna a gitárostól. Nem mindennapi egy látványos gitárszóló, egy különleges gitárral, ami ráadásul szikrát szór és tüzet okád.

Gitárszóló

Felkás előrelép különleges speciálisan kialakított gitárjával, most egy rocksztár áll előttünk. A hangfalak bömbölnek, a húrok sivítanak, a közönség csodálattal nézi, de továbbra is csak bámul ki a fejéből.

A gitár 1958-as megjelenéskor kudarcra ítéltetett, mégis a rock and roll korszak egyik legjobban sikerült és leginkább felismerhető gitárjává vált, mivel később a brit zenekarok amerikai inváziójának egyik ikonikus hangszerévé vált. A ritka és exkluzív Flying V után hirtelen megnőtt a kereslet. A '70-es években hard-rock és metal gitárosok kezdték használni agresszív megjelenése miatt. Michael Schenker, az UFO gitárosa egy 1975-ös Gibson Flying V-n játszott, amit később látványos fekete-fehér negatív tükör motívummal tett egyedivé. Az Egyesült Királyságból ebben az időszakban Mark Bolan (T. Rex), Mick Box (Uriah Heep), Andy Powell (Wishbone Ash), Mick Ralphs és Chris Spedding(Bad Company) voltak talán a legismertebb Flying V-n játszó gitárosok.

Felkás a szólóját megfejeli egy beépített tűzokádóval. A gitár felsír, miközben szikrákat szór. Ebben az időben ez kuriózumnak számít. A produkciót továbbra is gyenge taps hálálja meg.

Bokor Gyuszi: Felkai Miklós!

A taps továbbra is bátortalan, ezúttal nem jött be a húzás. Tényleg nem rockközönség ül a Parkban, ők inkább a rádióbarát hallgatóság, akik azt az egy dalt várják, amire otthon magányosan sírnak a konyhában. Amíg az a dal nincs, a nép nem oszt dícséretet. Ezt már Gyula sem hagyja figyelmen kívül.

Bokor Gyuszi: Miért vagyok úgy megilletődve? Máskor meg mindenki itt ugrál. Még azt hiszik, hogy nem tudunk semmit. De egyet tudunk, szeretni! Úgy kell, hogy szeress még...

A zenekar továbbra is szuper hangminőségben játszik, és már utazunk is tovább a dagadó ritmusú dallam-tanyán.

Úgy kell

Úgy kell a melegség, úgy kell már nekem egy igazi érzés.
Úgy kell a segítség, úgy kell most nekem, hogy itt maradj még.
Úgy kell a bolond szó, úgy kell, hogy halljam, mennyire jó.
Úgy kell, hogy szeress még, úgy kell most nekem, hogy velem legyél

Igen, így adhatsz, látod a legtöbbet nekem, hogyha itt maradsz velem,
Kérlek maradj velem!
Igen, így adhatsz, látod a legtöbbet nekem, hogyha itt maradsz velem. 

Kérlek maradj velem, még velem

Úgy kell a melegség, úgy kell már nekem egy igazi érzés.
Úgy kell a segítség, úgy kell most nekem, hogy itt maradj még.

Igen, így adhatsz, látod a legtöbbet nekem, hogyha itt maradsz velem,
Kérlek maradj velem!
Igen, így adhatsz, látod a legtöbbet nekem, hogyha itt maradsz velem,
Kérlek maradj velem, még velem...

A nézők továbbra is, mintha csak színházi előadáson lennének, a bátrabbja szolidan tapsol. Nincs csápolás, nincs őrjöngés. Pedig négy nappal korábban, a Csajkovszij Parkban valódi rock-hangulat vette körül a zenekart. Közös éneklés, csápolás, noha akkor sem voltunk többen, de a hangulatra nem lehetett panasz. Azon a bulin kaptam Gyulától egy óriás Color plakátot, ami hosszú ideig kint lógott a szobám falán.

Bokor Gyuszi: Úgy kell, hogy szeress még…

A taps marad színházi szinten. Mintha valami Ki Mit Tud? zsűri lennénk. Még én is többet vártam a megjelentektől, az Ifiparktól, őszintén ilyen hozzáállást eddig még nem igazán tapasztaltam. Amikor a Karthago Érden lépett fel hét ember (a jegyszedőnénivel együtt) – előtt, abban is több volt az élet. Pedig a zenekar jó. 

Bokor Gyuszi: Én is szoktam járni az Ifjúsági Parkban és nagyon örülök azoknak, akik most itt vannak, mert biztosan őszintén szeretnek bennünket, remélem... És hát a fiúkat is, de most a lányokat különös szeretettel. Egy nótát írtunk. A népesedéspolitikát biztos megemeljük. Akinek még nincs, kistestvére biztos lesz. Egy lírai dal következik a szerelemről. A dal címe: Féltelek.

Féltelek
Rég, hiába hívlak, elrejtőztél még, nem láttalak,
Nem voltál velem, még velem, még nekem.
Úgy akartalak, úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak, magamnak, vártalak.

Itt vagy velem, tudom és érzem,
Nem kell semmi több már nekem.
Szeress, ölelj mindig úgy engem,
Ahogy most ölelsz, ahogy most ölellek én.
Olyan jó, oly jó veled!

Még, ha elringat az álom,
Lelkem lelkedhez hozzásimul,
A szívverésedet sokáig hallgatom.
Úgy akartalak, úgy akartam azt,
Hogy végre már megtaláljalak, magamnak, vártalak.

Nem akarom, hogy úgy érezzem,
A napok elsodornak tőlem.
Szorítsd a kezem még erősebben,
Nehogy elszakítson ez a nagy világ.
Tudom, már, hogy mit jelent,
hogy féltelek, úgy féltelek.
Féltelek, úgy féltelek.

A világ leggyönyörűbb ingatlanközvetítő nótája (fél-telek) végre betalált. Dörgedelmes tapsvihar, örömkönnyek. Vajon végre megenyhül az ezerfejű cézár, vagy az óhajtott nóta elhangzása után mindenki hazamegy? Jövőhéten kiderül.

Folytatjuk: (2026.05.27. csütörtök)

Írta: Fiery