Cikipédia 17/20 - 1982.07.20. Budai Ifjúsági Park 10/1 Color

1982-ben, már menetrendszerűen koncertre járó tinédzser voltam. Szimatszatyorban állandó társammal, a magnóval, egyetlen lehetőséget sem hagytam ki. A Budai Ifjúsági Park lett a második otthonom (20 forint volt a belépő), de ezen kívül sűrűn megfordultam a külvárosi rockklubokban is, mint Újpest, Angyalföld, Kőbánya, Zugló, Csepel, Soroksár, de a Budapest Sportcsarnok, vagy a Stadionkert sem maradhatott ki, miközben, ha tehettem még vidékre is eljutottam. Minden zenekarra, minden koncertre kíváncsi voltam. Volt, akin pozitívan meglepődtem, volt, akiben csalódtam, volt, aki az elvárást hozta, mindegy, hogy ez mit jelent. Léteztek valódi zenekarok és akadt jó pár kamubanda is. Csak úgy, mint ma.

A Color együttes nem volt kamu, minden ízében, mozdulatában jó zenekar volt, jó dalokkal, profi megszólalásban. Szerettem a művészibb első albumot is és szerettem a kanadai Saga együttes "támogatásával elkészült populáris lemezt is. A csapatot először TV-ben láttam, rádióban hallottam és szerencsére az újságokban is lehetett róluk olvasni. A Color dalai már nem a kiöregedőben lévő Piramis-nemzedéknek íródtak, inkább a könnyedebb, romantikusabb Balázs Fecós - akkor még Korál - vonalat erősítették újhullámos beütésekkel. Az új nemzedék azonban még keresgélt, s hogy rátaláljanak a Color zenéjére, még két évre volt szükség.

Az idő a zenekarnak dolgozott, 1984-re az együttes egy nagyon jó harmadik lemezanyagot - Narancsszínű kép-, Meggyógyulsz, tudom - mutatott be a Kertészeti Egyetem Klubjában végre hatalmas teltház előtt. A siker már a kilincset rázta, az ajtót kaparta, azonban a Bokor fivérek az utolsó pillanatban kisurrantak a hátső kijáraton. Amerikát választották...

De térjünk vissza 1982-be. A Bokor testvérek havi rendszerességgel léptek fel a többezres Ifiparkban, vagy a Csajkovszkij Parkban, mindössze párszáz érdeklődő előtt. Az alábbi koncert története a keserves munkáról szól, a rajongók megszerzése érdekében.

1982.07.20. Budai Ifjúsági Park – Color

Nyári szünet, gyönyörű időjárás, Ifipark, mi kell még? Kedd délután a legendás Parkba indulok. Ezúttal jóval korábban kell a Szarvas térre érnem, mert az előzenekar nem más, mint a Radics Bélával felálló Tűzkerék. Az est csúcspontja pedig az a Color együttes, amelyiknek éppen ebben a hónapban jelent meg az Új színek című lemeze, melyről ekkor már az év slágerének számított a Féltelek című szerzemény. Az életben általában semmi sem biztos, én mégis vakon hiszem, hogy ez egy jó kis bulinap lesz. A Tűzkerék fellépéséről az előző három írásban beszéltem, most elmesélem a Color koncertjét. 

Este 8 óra után néhány perccel színpadra sétálnak a zenészek. Az érkezésben semmi extra, kibattyognak, szolíd taps, néhány másodperc kapcsolgatás után kristálytiszta hangon beindul a basszus, majd könnyedén rágördül a többi hangszer is. Láthatóan Bokor Gyuszi élvezi a legjobban. Hátul a doboknál már nem Attila és nem is Király Tamás ül, hanem Varga Endre, aki ezen a bulin mutatkozik be.

Az orvos majd válaszol

Fiú vagy lány vagy, még a választ sem tudod.
Gólya hozza a gyereket, talán azt gondolod.
A könyvek, mire valók, hisz nem vagy már gyerek,
megkérdeni a szüleidet már régen nem mered.

Írd meg és mondd el, mi bánt,
írd meg és mondd el, mi bánt,
az orvos majd válaszol...

Tiltanak tőled valamit, de újra próbálod.
Elkezdted és úgy érzed, hogy nagyon kívánod.
Ha baj van, gyorsan tollat ragadsz, s olyasmit kérdezel,
úgy érzed a meséből Hófehérke szökött el.

Írd meg és mondd el, mi bánt,
írd meg és mondd el, mi bánt,
Az orvos majd válaszol…

Ha ez a koncert ma lenne, felmerülne bennem a gondolat, hogy playback az egész, mert ennyire tisztán, ilyen lemezminőségben megszólalni hazai bandát még addig nem hallottam. Eszembe jutott persze, hogy a Skorpió lépett fel úgy, hogy a dalok szalagról szóltak, de az a Népstadionban volt a Magyar-Szovjet meccs szünetében, ahol túlságosan költséges és kivitelezhetetlen lett volna élőben megszólalni. De itt és most a Color játszott és hol volt még a digitális segítség? Na jó, az új technika már létezett, és hamarosan a gazdagabb újhullámos bandák is (pl: Első Emelet) hozták az élményt.

A dal végén legnagyobb meglepetésemre bátortalan taps fogadja a csapatot., látom, ez kicsit megfogja a színpadon állókat is.

Bokor Gyuszi: Szevasztok, jó estét mindenkinek. Csókolom… Jó estét. És akkor az orvos válaszol után jöjjön egy olyan dal, ami arról szól, hogy annak idején mi is elképzeltünk egy világot magunknak. A dal címe: Elképzelt világ.

Közben van idő megcsodálni Tibor Rickenbackerét. Somnak is hasonló van, de ez újabb széria és hihetetlenül tisztán szól. De aztán semmi cicó, a zenekar azonnal ráfordul a következő nótára. Hibátlan vokál, élesen szól a gitár, pontos a dob, dallamos és selymesen szól a basszus és ott van még a szintetizátorjáték. A frontember basszerral a nyakában Bokor Tibi.

Elképzelt világ
Az elképzelt világ csodákkal volt tele, mit körbe vett a nyár lehelete.

Az elröpült idő mindent megszépített. Megálmodtam az elvesztett hitet.

Világ, képzelt világ, részekre tépve nem teremt csodát.

Világ, képzelt világ, elképzelt arcodon nem látok át.

Mikor megérteném, már régen nincs jelen, ha mellettem áll, akkor sincs velem.
Az elképzelt világ, mit rég elvesztettem, magával vitte fele életem.

Világ, képzelt világ, részekre tépve nem teremt csodát.

Világ, képzelt világ, elképzelt arcodon nem látok át.

Világ, elképzeltelek, milyen is volt, s még milyen, ó milyen lehet.

Diszkrét taps. A közönség úgy viselkedik, mintha csak véletlen tért volna be egy kávéra, vagy még mindig várná a főzenekart.

Bokor Gula: Sziasztok. Azóta, mióta legutóbb itt játszottunk néhány fontos változás történt az életünkben. Az első és legfontosabb, hogy levágtam a bajszomat.

Megmutatja új arcát, néhányan mosolyognak, rövid taps.

Bokor Gula: Szép… Második, hogy otthon felejtettem a bűvös kockát. S a harmadik, ami nem utolsó, hogy a dobosunk helyett, aki most éppen valahol messze röpül egy nagyon tehetséges barátom ül a doboknál: Varga Endre.

A zenekar már tolja is tovább a dallam-szekeret, a közönség pedig visszafogottan hallgatja, ahogy Tibor átvéve Attila szövegrészeit, tisztán, érthetően énekel. A zene továbbra sem hagy kivetnivalót maga után.

Meséltél
Szép volt, meséltél a szerelemről
Szép volt, de másképp értetted, mint én
Ahogy meséltél nekem a nagy igazságokról
Inkább meséltél volna a valóságról
Másképp értetted, mint én
Nem mondtad akkor, hogy így gondolod,
Ellenségem leszel, kiben nincs irgalom. 

Biztos van olyan ember, aki nevem szólit valaha engem
Biztos van olyan ember, aki meséket mond igazán egyszer
Biztos van olyan ember, aki nem fordít hátat, ha megismer engem
Akit érdekel, mit akarok, akit érdekel, hova jutok,
Mit szeretnék, miről álmodok. 

Ahogy meséltél nekem a nagy igazságokról
Inkább beszéltél volna a valóságról
Meséltél, meséltél a hazugságról
Meséltél, de másképp értetted, mint én
Ahogy meséltél nekem a nagy igazságokról
Inkább beszéltél volna a valóságról…

Újabb szórványos taps, de semmi extra. Mind, akik kint vannak most a Parkban, nem azok a rockerek, akik P. Mobilra, Hobóra, vagy Rolls Frakció koncertre járnak. A nézők nagyrésze a Féltelek miatt jött el, a rádióból csak ezt a dalt ismeri. Igen, sokan csak azért jönnek koncertre, mert megtetszett nekik egy dal a rádióban. A Requiem után például szinte teljesen kicserélődött a Karthago törzsközönsége. A Color viszont más tészta volt. Új stílus, új közönség. Kemény meló...

Bokor Gyuszi: Köszönjük szépen. Meséltél… És most maradjunk annál, aki ezt írta. A Flying V gitárjával Felkai Miklós… Szólógitár!

Felkás érzi, hogy elérkezett az idő, most neki kellene felhúzni a hangulatot. Kemény dió, de ha már itt áll a legendás emelvényen, szikrát szóró különleges gitárjával, hát beleveti magát...

Folytatjuk: (2026.05.20. csütörtök)

Írta: Fiery