Cikipédia 17/15 – 1984.08.04. Pusztavacs Békefesztivál 8/3 Prognózis

Pusztavacs Békefesztivál 1984-ben is a békéről szól, csak nem úgy, ahogyan azt az ember elképzelné. Egyesek szerint az összecsapás előre megtervezett, hatalom fitogtatás volt, mások a P. Mobil időhúzását róják fel főben járó bűnnek, és sokan vannak, akik szerint csak egy spontán kialakult esemény szem-, és vértanúi voltak. Mondhatnánk azt is, hogy mindez ma már lényegtelen, hiszen pofonokat mindig is kaptunk, és mégsem jártunk pszichológushoz. Csak erősebbé váltunk.

Az előző részekben – P. Mobil 4, Prognózis 2 - Pusztavaccsal kapcsolatban már alaposan kiveséztünk majdnem mindent, de azért egy-két érdekesség még mindig akad. Érdemes továbbra is figyelemmel kísérni a történetet, megosztani is ér, és továbbra is várom a véleményeket, élményeket, emlékeket, mert csak veletek együtt válik kerekebbé 1984 augusztus 4., Pusztavacs…

Először úgy tűnt, hogy a Prognózis a P. Mobilnál egy fokkal könnyebb helyzetben van, mivel a közönség éjszakára kellően elfáradt, így a zenekart nem fenyegette az a veszély, hogy többen randalírozzanak a színpadon, vagy unaloműző tevékenységként üres sörösüvegeket dobáljanak egymás felé. Nem, a dobogón a feszültséget ezúttal nem a közönség okozta, hanem az a civilruhás nyomozó, aki a zenekart fenyegette meg. Mivel a Prognózis sikerei csúcsára igyekezett, egyetlen hiba is végzetes lehetett volna...

1984. 08.04. Pusztavacsi Békefesztivál – Prognózis

Az emelvény előtt hullámzó hatalmas tábor a frontember felszólítására és a zenekar muzsikájára kiadja magából a felesleges feszültséget. A figyelem egyetlen percre sem lankadhat.

Vörös Pisti: Add ki magadból a feszültséget… Most pedig Cirmos Kormos, aki áprilisban töltötte be 50. életévét, fog nektek mutatni egy laza dallamot. Mutasd be, Cirmos Kormos, a dallamot... Segítsetek neki, öreg rocker a fiú.

Egy Prognózis koncert végén a Hanglemezgyár legnagyobb ura, dr. Erdős Péter maga köré ültette a Prognózis legénységét és azt mondta: "Srácok, minden rendben van, csak egy a baj. Van egy tökéletes birkanyáj, ami tele van birkával, turisták járnak és fotózzák őket, de ezek között van egy birka, amelyiknek öt lába van, és amikor azt a birkát kihozzák az akolból, az összes turista már csak azt akarja fotózni. Belőletek ez az ötödik láb hiányzik." A beszélgetés után azonnal összeült a kupaktanács, és folyamatosan azon járt az eszük, hogy megjelenésben, szövegben miben lehetnek másmilyenek, mint a többi banda. Ezt az ötletelést "szenvedte meg" Kormos Gábor, aki egyébként 1951-es születésű, '84-ben éppen 33 éves volt, de a bulikon rendszeresen 50 évesnek mutatták be.

Cirmos Kormos-magánszám következik. A basszus-játék lenyűgözi a fiatalokat, majd, amikor befejezi, Béla már indítja is az addigi legsikeresebb szerzeményt. A többiek becsatlakoznak, többezer kéz a magasban. Hajsza közben! A LEGNAGYOBB!

Hajsza közben

Megjártam már a hadak útját, ismersz is talán.

Bárki bármit mondhat rólam, te számíthatsz reám.

Vigyázz jól, mert a hajsza közben minden a mélybe húz.

Át kell jutni az álca-hídon, nincs már visszaút.

Én az időt nem sajnálom, csak élni szeretnék! (Hagyjatok élni!)

Mert minden, ami volt az éjbe hullik szét.

Mutasd a tenyered, én mondom a választ!

Én hallom az idők szavát.

Ne kérdezz, csak állj ide mellém!

Hisz mindig többre vágysz.

Én az időt nem sajnálom, csak élni szeretnék! (Hagyjatok élni!)

Mert minden, ami volt az éjbe hullik szét.

A dal után már teljesen megnyugszanak a kedélyek. Nyoma sincs a délutáni balhénak. Vörös azonban kicsit kapkodva mutatja be társait. A dalok közti szünetek nem lehetnek hosszúak, nehogy egy bekiabálás, egy mutogatás, vagy bármi tönkretegye a jövőt...

Vörös Pisti: Kormos Gábor! Bártfai György! Klemm Ervin! Jankai "Billentyűs" Béla! Vörös István! Sziasztok. Örültünk, hogy találkoztunk. 26-án a Budai Parkban. Sziasztok! Sziasztok!

A társaság elvonul a színpad mögé, de a holt fáradt közönségnek érthetően ennyi még nem elég. Többet akarnak, üvöltenek, skandálnak: "Vissza, vissza, vissza!" A srácok végre tökéletes nyugalmat sugározva elégedetten pattannak vissza a dobogóra. Vörös Pisti markolja meg a mikrofont

Vörös István: Országos Prognózis ünnepséget fogunk tartani, aminek a tartalmáról nem beszélek inkább… Most mindenki, aki tud énekelni: Nózis, nózis, Prognózis! Nyomás, mindenki, kezeket fel!

Közönség: Nózis, nózis, Prognózis!

Kőkemény zenei alap indul, a közönség továbbra is egyemberként ordítja: Nózis, Prognózis! Nózis, Prognózis! Pattognak a húrok, gyorsul a tempó, és gyorsul és gyorsul, a tömeg utolsó energiáit felhasználva csápol. Azt hiszem, már senkiben nincs feszültség. 

Monti csárdás

A Csárdás (Czardas) egy rapszodikus koncertdarab Vittorio Monti olasz zeneszerzőtől . Az 1904- ben írt népzenei darab egy magyar csárdáson alapul. Eredetileg hegedűre, mandolinra vagy zongorára íródott, de a Prognózis igazi rockot faragott belőle. 

Az együttes befejezi a muzsikálást, mindenki csapzottan lekapja magáról a hangszereket, boldog mosollyal az arcukon mélyen meghajolnak. Ez egy sikeres koncert volt, pedig végig vibrált a feszültség. De elég volt egyszer…

Vörös Pisti: Sziasztok! Örülünk, hogy találkoztunk. További jó szórakozást. Sziasztok. Szevasztok.

A zenekar összepakol és fáradtan, de elégedett mosollyal vonul le a színpadról, hogy átadja helyét a V' Moto-Rock zenekarnak.

A Prognózis csapata a következő nagy koncertjét már az Ifjúsági Parkban tartja augusztus 26-án. Bónuszként emlékezzünk erre a fellépésre is, de most már a Magyar Ifjúság segítségével:

Az eső végigkíséri a koncertet, de sokan kitartanak. A szülők is.  Régi hangulatokban ringatózik az Ifjúsági Park. Augusztusi este, Prognózis koncert. Semmi nem emlékeztet a közelgő végre. Mármint a Park bezárására. A szép számmal gyülekező közönség vegyesebb már nem is lehetne. Jól szituáltak és lepusztultak, mélázó szakállasok, már zene nélkül is csápoló félmeztelenek, egymásba karoló, riadtan divatozó fruskák, széttett lábbal strázsáló bőrösök. A Prognózis állandó elő-attrakciója, Torma kezd. Akárhogy is nézzük, a debilre vett figura legalábbis egyik hőse korunknak. A társulat egyszemélyes, a zenekar szintetizátorokból áll. Ami eleve rokonszenves: Torma nem akar többnek látszani, mint ami. Újmódi "táncdalénekes", aki a dolgok állásának megfelelően most éppen gügyére veszi a figurát. A Prognózis más. A közönség kemény magján látszik, hogy törzsvendégek az együttes föllépésein, begyakorolt szavalókórusok kántálják: Nózis, nózis, Prognózis... Két izgága, cigarettát markolászó kislány fölkiált az orgonistának: Béla, Béla, szeretünk. Akár a legendássá tupírozott hőskorban. Az embernek elég behunynia a szemét, hogy ne lássa az összedőlőben levő Ifiparkot. Vörös István énekes, gitáros, zenekarvezető: — Megpróbálunk megtervezni minden tervezhetőt, kidolgozni mindent az apró részletekig. És igyekszünk mindenütt jelen lenni, ahol csak lehetőség van rá. Ha hívnak, elmegyünk a legkisebb művelődési házba is. Csak az tudná fölmérni, hogy hol tart ma a Prognózis és, hogy mennyire népszerű, aki velünk tartana több koncertre is. - Az, hogy mindenhova elmentek, vitathatatlan erény. Mert hiszen a korosabb zenekarok sok intézmény számára megfizethetetlenek. Például nemrég a Kisalföld hasábjain panaszkodott egy népművelő, hogy népszerű szupergroupunk egyetlen föllépésért mindenestől kilencvenezer forintot kért volna... Ráadásul az érdeklődés sem ígérkezett nagynak. Persze, az is igaz, hogy egy huszonévesekből álló zenekar jobban bírja a rendszeres koncertezés strapáját, mint egy negyvenesekből álló, így kevesebbért is elszegődik. Apropó: kor. — Melyik korosztályt, illetve melyik réteget próbálja célba venni a Prognózis? Ebben a divatérzékeny szakmában mindig is érdemes volt kiválasztani egy csoportot és velük látszólag azonosulva, őket befolyásolva "üzengetni" a dalokkal. Kormos Gábor basszusgitár (a "koncepció" szerint ő a zenekar ötvenéves tagja; még szerencse, hogy a rajongók nem követelnek pecsétes születési bizonyítványt): — Nem szűkítettük így le a dolgot, csupán csak jól akarunk zenélni. Vörös István: — Kialakult körülöttünk egy új közönség, de nem mondhatjuk, hogy a csövesek, a gimnazisták vagy mit tudom én, kiknek a zenekara vagyunk. Annál sokszínűbb ez a társaság. Ami föltűnő, hogy sok az egészen fiata1 közöttünk, a tizenhárom tizennégy évesek, akik most fedezik föl maguknak a rockot. Nekik az idősebb sztárok már túlságosan korosak és elérhetetlenek. Velük semmiképp sem tudnának közvetlen kapcsolatot teremteni. Hozzánk viszont oda lehet jönni, mi egészen biztos hogy szóba állunk velük és ráadásul minden levélre válaszolunk. Nagyon hiányzott már a gyerekeknek ez a fajta közvetlenség. Nagyon igénylik, hogy egy saját zenekaruk legyen. (Magyar Ifjúság 1984)

Egy esztendővel később, 1985-ben újra megrendezték a Pusztavacsi Békefesztivált és – mintha mi sem történt volna, az újságok erről az eseményről is beszámoltak. 1984-ben hivatalosan nem történt semmi különleges. A nagy lapok egymás után hozták le írásaikat a béke fesztivállal kapcsolatban, de amiért a fiatalok valóban megindultak az ország közepére, a koncertek miatt, arról szinte egy sort sem írtak. Az alábbi cikk nagyon jó példa erre:

Békefesztivál Pusztavacson. Ismét több tízezren zarándokoltak Pusztavacsra, hogy rész vegyenek a Képes Újság által rendezett békefesztiválon. A nagy érdeklődés is tanúsítja, hogy a szervezők ezúttal is színvonalas programot állítottak össze. A szabadtéri színpadon, reggeltől estig egymást követték ismert színművészeink, nóta- és táncdalénekeseink, népi együtteseink műsorai. Többek között fellépett Palcsó Sándor, Moldován Stefánia, Ötvös Csilla, valamint a Prognózis együttes. A filmbarátoknak premier előtti filmeket vetítettek, míg az alvatlanságban szenvedők éjszakai filmvetítésen vehettek részt. A kétnapos rendezvényen szabadtéri kiállításokra, MHSZ-bemutatókra is sor került. A gyerekek délelőttönként békedalokat tanulhattak, az idősebbeket pedig külpolitikai újságírók tájékoztatták. Természetesen a sport sem maradhatott ki a programból, férfi és női kispályás mérkőzésekre, csoportos ejtőernyős bemutatóra került.

Pusztavacs legendás helyszínné vált a maga nyersességével, egyediségével és különleges titkaival. Később, a '90-es évek közepére Som Lajos még szervezett ide egy óriási koncertet, mely szerint visszatér a Tűzkerék együttessel, Pókával és Billel kiegészülve. Már a közös fotók is elkészültek, amikor hirtelen csend lett. És többet nem esett szó sem Pusztavacsról, sem a feltámadásra váró Tűzkerékről…

A Prognózis 1986-ban kiadta a Tele van a város szerelemmel című albumát, felléptek Tina Turner és Alvin Lee előtt, de a világ megváltozott és a rockzenekarok közül utolsóként hagyták abba 1987-ben. 

A zenekar 1984-es repertoárjában az alábbi dalok szerepeltek:

Eltékozolt századok 

Légvonal

Előjelek

Türelem, csak türelem

Hajtom a dolgot, húzom a szekeret

A bűnös

Hajtóvadászat

Semmi se működik

Hol van az a hős?

Nyári éjszakák

Nem vagyok ideges

Hol van a határ?

Ajtók előtt

Háromszögek

Add ki magadból a feszültséget (próba)

Add ki magadból a feszültséget

Cirmos kormos

Mindenki bolond

Hajsza közben 

Monty csárdás

Következik a Tűzkerék koncertje 1982. július 20. Budai Ifjúsági Park   (2026.04.16. csütörtök)

Írta: Fiery

Fotó: Urbán Tamás (Fortepan) Illusztráció