Cikipédia 17/08 – 1982.05.29. Popmajális 6/3 Edda Művek

2026.02.19

1982 Popmajális. Az egésznapos program jól bevált módszer volt, így általában délelőtt, legkésőbb koradélután indult a rock & roll ismeretlen feltörekvő együttesekkel. Késő délután kezdtek szállingózni a színpadra az egyre komolyabb "nevek", naplemente után pedig a nagyágyú érkezett. Az est utolsó fellépője a király, aki egy addigiaknál hangosabb és látványosabb koncerttel fejére tehette a koronát. Az Edda Művek megtehette volna, a sikeréhez minden adott volt...

Az agyon-beharangozott Edda Sportcsarnokbeli leszerepléséről a Popmajálist megelőző egy hónappal korábbi Budai Ifjúsági Park nyitó koncert jutott eszembe, amikor a nagy Piramis visszatért... Révész nélkül. Úgy nyomorogtunk a Parkban, mint heringek a konzervdobozban. A Piramis zenéjére kiéhezett rajongók sikítozva várták a zenekart. Az elvakultabbak abban reménykedtek, hogy Sanyika mégsem hagyta cserben a bandát, az egész csak kitaláció. Az újságokból "tájékozottabbak" a lehetséges énekesként felmerült Vikidált, vagy Nagy Ferót várták, de arra nem sokan számítottak, hogy Som szegény Gallai Petit tolja előre énekelni. Gallai zseniális muzsikus és a legjobb dalszerzők egyike volt, de fronténekesnek... És még csak nem is ezzel volt a legnagyobb probléma. A Piramis slágereket új hullámosították. Persze, az elvakultak ezt a bulit is szét csápolták, amikor ráismertek a Becsületre, vagy a Kóbor angyalra, de belül mindenki érezte, hogy ez volt az utolsó Piramis koncert. Én is így éreztem, pedig nekem perverz módon a Plusz lemez is tetszett, igényes, az átlagembernek szerintem érthetetlen irodalmi szöveg - Woland II. bálja, P.V.E.C.B. angyal, Vox Humanax. Hiába érkeztek trendi fúvósok, ez nem az a Piramis volt már. Hasonló történt az Edda esetében is, annyi különbséggel, hogy az Ifipark a búcsút jelző Il Silenzioig nem ürült ki.

1982.05.29. Budapest Sportcsarnok

Hihetetlen, hogy mire képesek a fiatalok, ha őszintén rajonganak. Egyetlen ismerős dal ami a szív kellős közepébe talál és minden megbocsájtva. Felcsillannak a szemek, a maradék tömeg - még mindig elég sokan - tombol, a távoli székeken pihegők visszarohannak a sűrűbe, néhányan a kapuból szaladnak vissza. Öröm végignézni a hullámzó sorokon, újra élet van, de azért már nem telik meg a nézőtér.

Kínoz egy ének

Süllyedő utakon elhagyott házak, a kidobott tükrök valakire várnak.

Hűvös éjjeleken, ha eltompulnak a fények, a házak fölött száll, kínoz egy ének.

Olcsó cigid, szívod és fújod, önmagad egyre, egyre nehezebben húzod.

Fejed lehajtanád, padra vagy földre, de lesnek rád fák mögé rejtőzve.

Veletek nőttem fel, házak, városok, fáradt villamosok, kőhidak.

Hűvös éjjeleken, ha eltompulnak a fények, vadítja lelkem, kínoz egy ének.

Mondd el, mit szeretnél, te kicsi, te nagy, csúnya és szép,

Vagy régen elveszett, amire vágysz, És kínoz egy ének, akárhol jársz.

Vasúti várótermek, pénznyelő automaták, zsúfolt vonatok, részeg katonák.

Hűvös éjjeleken, ha eltompulnak a fények, a házak fölött száll, kínoz egy ének.

Éjszaka van, a hold a földre ásít, a falak mögött az altató még kábít.

Autók rohannak, keletnek és délnek, minden utcán kísért egy ének.

Billentyűszóló, majd újra a gitárhúrok nyúlnak. Az alap tovább pörög, a banda egy kissé elnyújtja a dal végét, de ez már megszokott és belefér.

Kínoz, kínoz, kínoz egy ének, úgy kínoz, kínoz, kínoz egy ének, úgy kínoz, kínoz, kínoz egy ének…. Kínoz egy ének…

Végre megnyugszik a nép! Még, drogot még!!! Edda, Edda, Edda!!! Lelkes és örömmámorban úszik a csarnok rockereinek megmaradt része. A szívekbe visszatér a remény.

Pataky Attila: Jó meleg van... Írtunk dalokat. Néhány új nótát írtunk, mondtam. A bulikon és itt is a hangok utolérnek. Szeretem őket. Szeretem őket, de néha félek. Néha félek, érted? Én vagyok, üvölt a rock! Én vagyok! Üvölt a rock!

A szövegben nem kell értelmet keresni, a későbbi Edda daloknál is többször megesik. Cipő, a Republicnak írt még hasonló "abrakadabra" kamu klip-szövegeket. Nem szól semmiről, de jól hangzik. A zenekar nagy bátran belevág hát megint egy ismeretlen nótába. A szöveget nem figyelve a dallamokat talán meg is lehetne szokni, de nem most kéne ezzel előjönni. Egy ekkora fesztiválon nem lehet ennyi ismeretlen dal és ennyi elnyújtott gitárszóló. Egyszerűen ez nem az az alkalom! Néhányan várnak pár akkordot, majd a maradék reményt is feladva kihátrálnak a sorok közül. Az egyik előttem álló srác letépi magáról az Ifjúsági Magazinból kivágott Pataky Attilás jelvényét és bevágja a tömegbe. – Miért teszitek ezt velünk Attila? - Szerintem ideges.

Én vagyok, üvölt a Rock

Őröl a malom, őröl, üvöltik a hangok: Itt vannak, egész közel

Csak jönnek, jönnek egyre csak többen, én vagyok, üvölt a rock

Itt vagyunk, üvöltik a hangok, jaj, akárhová lépek, jaj csak ezt hallom

én vagyok, üvölt a rock

Csak jönnek, csak jönnek egyre, beljebb jönnek, hangok üvöltik: én vagyok a rock

Rohanunk át utcákon együtt, rohanunk át, rockzene szól egymás után zuhanunk el

málna vörös vér az utcákon

Csak jönnek, csak jönnek egyre, beljebb jönnek, hangok üvöltik: én vagyok a rock

Jönnek egyre, beljebb jönnek hangok üvöltik: Én vagyok a Rock!

Bár ezúttal elmarad a végletekig tartó gitárszóló - azért ez sem rövid - mégis valóságos népvándorlás indul meg a kijárat felé. A rajongók nem ezt várták. A zene jó. Mit jó, szuper és szinte lemezminőségben szól, végig pörög, kőkemény rockzene, a banda is bírja szusszal, de ez nem az az Edda, amelyik meghódította az Ifiparkot.

Csak jönnek, csak jönnek egyre, fel többen

hangok üvöltik: én vagyok a rock

A valamikori vidéki "melós srácok" 1982-re nagyipari magamutogatók, közönség nélküli sztárok. A dal vége is... Könyörgöm... Rockosított popzene - ahogy azt a következő Edda tette a túlélés érdekében. Az tempó – ha pörgős is – folyamatos és szinte végig ugyanaz. Mintha az Iron Maiden poposított Santana-t játszana. Gitárszóló - gitárszóló hátán, ami valóban professzionális, de UNALMAS! Tényleg csak a legelvetemültebb rajongók maradnak. Meg én. De már én sem bírom sokáig. Becsületbúl, meg ugye maradt még egy hangyafasznyi bizakodás... A Rolls-osok, Karthago-sok rég elhúztak. Nem maradt más, csak néhány rajongó és a remény, mert az hal meg utoljára. Patakyék valószínűleg semmit nem látnak a szemükbe irányított fényszórók miatt, mert a dal legvégére is jut egy közel ötperces gitármánia… És nyúzza, és nyúzza és nyúzza… Mintha évek óta minden órában rántotthúst ennél... Jó, de már nagyon unod. A hosszú óráknak tűnő percek után a gitár végre elhallgat. Csak a billentyű csilingel a távolban és halkan.

Pataky Attila: Szép virágok vagytok, gyönyörű szép virágok vagytok...

Mint por a szélben, úgy lebegnek a hangjegyek, néha a dobverő pattint egyet. Peter Gabriel mintára készült drogmarketing muzsika.

Pataky Attila: Kék mezőn jártam, sok szép virágot láttam… és rengeteg füvet és rengeteg füvet és rengeteg füvet… Jár a füstben a halál… Jár a füstben a halál… Gyönyörű szép virágok vagytok. Őrület, őrület… Jár a füstben a halál, jár a füstben a halál, a halál, a halál…

Földöntúli billentyű és gitárhangok váltják egymást. A hosszas bevezető után végre elindul a nóta... és a maradék nézősereg is. Utóbbiak gyorsabbak, mint a muzsika.

Jár a füstben a halál

Melletted szalad a mérföldkő, feletted nagyfeszültség. Vigyázz! Mögötted a halál kaszál.

Adj hát inni, s valamit játssz!

Az arcodon pofon csattan, valakire lakat kattan. Farkasra éhes kölyke vár, nem akar többé futni már.

Adj hát inni, s valamit játssz!

Előtted utak futnak, városok fénye vár. Füvet szívnak erős gangek. Jár a füstben a halál.

Előtted utak futnak, városok fénye vár.

Füvet szívnak erős gangek. Jár a füstben a halál.

Adj hát inni, s valamit játssz!

A hamis arany is fénylik, aki ma hős, holnap levitézlik. Erősen fog törvény és élet, azért még királyként élhetsz.

Azért még királyként élhetsz.

A hamis arany is fénylik, aki ma hős, holnap levitézlik. Erősen fog törvény és élet, azért még királyként élhetsz.

Azért még királyként élhetsz.

Előtted utak futnak, városok fénye vár.

Füvet szívnak erős gangek. Jár a füstben a halál.

Előtted utak futnak, városok fénye vár.

Füvet szívnak erős gangek. Jár a füstben a halál.

A hamis arany is fénylik, aki ma hős, holnap levitézlik. Erősen fog törvény és élet, azért még királyként élhetsz.

A fél sportcsarnoknyi emelvény előtt már csak néhány extra-fanatikus marad. Még ennyien is vidáman megtöltenének három kocsmát, de sajnos rossz végignézni a "maradékon". Még a kifütyült GM49 fellépésekor is többen voltak a színpad előtt. Én is egyre többet ásítozom és ráveszem magam, hogy a boldog távozók után én is elhúzzam a csíkot. Hosszú volt a nap és sok remek produkciót láthattunk. Lehet, ha ez egy önálló buli, klubbuli, akkor jobban bírja a nép, de nem az. Hiába a beharangozás áradat, hiába a bődületes és minden bizonnyal nagyon drága látvány, hiába a professzionális fellépés, a tökéletes hangzás, a lenyűgöző virtuózitás. Ez a tömeg Edda koncertre jött és ez valami más. Pedig az Edda minden idők legtámogatottabb vidéki zenekara. Lemezek, filmek, TV, rádió, cikkek, főszerepek a színpadon. A zenekar persze meghálálta, de erejéből eddig futotta. Ki gondolta akkor, hogy pár év és Pataky összeszedi magát és új tagokkal a kör közepében folyamatosan átalakuló trendi muzsikával látványosan visszatér és közel 40 éven keresztül a csúcson is marad.

Életemben nem jártam még ennyire unalmas koncerten. Kifelé menet figyelem a körülöttem menekülő fiatalok reakcióit, nincs egyetlen pozitív hang. Senki sem ezt várta. Dalválasztások terén és gitárszólók túlzásbavitelével ezen az estén nagyon mellé nyúltak a srácok. Őszintén sajnálom.

Kimondhatjuk, hogy 1982 május 29-én a koronát a nem annyira reklámozott Karthago tehette fel. Kevesebb beharangozó, kevesebb látvány, mindenki által ismert slágerek, humor, jó zene, a közönség tisztelete. Szigeti tisztában volt azzal, hogy egy rockfesztiválon nem csak Karthago rajongók lesznek, de akik ott lesznek, azok túlnyomó része rocker.

Nevezhetjük akár karmának is. 1979-ben, Som Lajos minden segítsége ellenére az Edda nem tűnt befutónak. Akkor úgy nézett ki a helyzet, hogy Pataky Slamóval átigazol az énekest kereső Karthago együttesbe. De volt még egy lekötött buli a Parkban a nagyhírű P. Mobil előtt. Szigeti és Gidó szerződéssel a kezükben nézték végig a koncertet, ahol elmondások alapján az előzenekar lemosta a nagyot. Az Edda Művek akkor és ott befutott, a Karthago pedig kicsivel később megtalálta Takáts Tomit.

Patakyék ezúttal azt akarták bizonyítani, hogy az Edda tovább robog az új, elvont dalokkal is, a kipróbálatlan stílust pedig botor módon a közönségre erőltették, miközben a slágereket fiókban hagyták. Pusztán érdekesség, hogy ezek után ezeket a dalokat a Hanglemezgyár is visszadobta a Fekete élmény kivételével.

Az Edda Művek elindult a lejtőn. Utoljára a bandával 1983-ban, a Fővárosi Művelődési Házban találkoztam, ahol a hatszázfős teremben alig voltunk harmincan - mindenki ült). A koncert alatt Pataky többször kiült elénk egy harmadik, vagy negyedik sorban árválkodó székre és onnan konferált, vagy énekelt. Az út tele volt tehénszarral… (Hosszú az út). (Ez a koncert is archiválva)

Mint azt már megjegyeztem, a sportcsarnokban bemutatott új dalokat a Fekete élmény kivételével a Hanglemezgyár visszadobta. Bár 1, 2, 3.... Start rocklemezen a Micsoda komédia és a Vörös tigris megjelenhetett az oldalon a P. Box zenekarral kellett osztozni, mert önálló oldalt a Karthago kapott. Egy későbbi beszélgetésen Slamo elpanaszolta, hogy a lemezről kivágták a szólójának nagyrészét. Slamo.... 1982-ben valami nagyon eltört. Talán a fentről érkező nyomás, a trendiségnek való megfelelés, belső ellentétek.... De ez maradjon a zenekar titka (ha még titok), persze az is lehet, hogy nem voltak képesek együtt túlélni azt a mélypontot, amit egyébként minden zenekar törvényszerűen túlél, vagy belebukik... Pár évvel később az Edda újjá született...

Következik a P. Mobil koncertje 1984. Pusztavacs: (2026.02.26. csütörtök)

Írta: Fiery

Ui: Az írás bármely felhasználása – különösen annak részbeni vagy teljes átvétele – kizárólag a jogosult előzetes engedélyével lehetséges.