Cikipédia 17/05 – 1981.09.26. Dallos Ida Művelődési Ház 5/4 Kugli

A nosztalgia különös találmány. Mikor felrémlik egy fiatalkori történeted, csak azon merengsz és eszedbe sem jut, hogy azok, akik veled együtt szintén tinédzserek voltak, ma már a nyugdíjkorhatár környékén járnak. Azok a dús, hosszú gesztenyebarna, éjfekete, világosszőke, vagy tűzvörös hajak, ma őszek, ritkásak, vagy kihullottak régen. Az arcélek eltompultak, az izmokat felváltotta a zsír, a puhaság, a ráncok. Egyedül a szemek maradtak ugyanolyanok, de már nem a jövőbe néznek, csak a múltba látnak. Azok, akik Bélást lejmoltak, színpadra másztak, ugráltak, csápoltak és jókat bunyóztak, ma már nem csak családapák, de talán nagypapák is. 

Az asszonnyá érett lányok ma nem dobálják a gitáros felé a bugyijukat, nem esnek szerelembe egy rocksztár fényképe láttán, nem visítozzák végig a bulit, és nem állnak sorfalat a zenekari öltöző előtt. Ők komoly, tapasztalt nagymamák lettek. A külsőnk megváltozott, jobban mint illene, de belül még ugyanazok a tinédzserek vagyunk. Belül még ugyanúgy lelkesedünk, örülünk és bánkódunk. Kicsit nehezebben ver a szívünk, lassabban jár a lábunk és a szemünk is megköveteli a szemüveget. Bár mi már nem futjuk le 6.5 alatt a százat, de ha koncert van, nekiduráljuk magunkat, felhúzzuk az akkori kornak megfelelő kinézetű - nagyobb méretű - cuccainkat és elmegyünk. Most a nők állnak az első sorokban és nem ugrál senki. Ennek a bulinak más a hangulata, akkor történeteket, emlékeket gyűjtöttünk, ma azokból élünk. Közben jjobbra-balra dülöngélve énekelünk az énekessel, hátrébb néhányan táncolnak és a zene - már az sem olyan tempóban megy, mégis - visszavarázsol oda, ahol a legjobban éreztük magunkat, ahol a szabadok voltunk. Még egy pofon sem rontotta el a kedvünket.

1981-ben a kugli koncert sajátossága volt a külváros kiváló hangulata. A publikum főleg fiatal melóssrácokból, és tanulókból állt, akik alaposan megadták a módját, mert ők igazi álmodozók voltak. Ez a zene a miénk volt, pedig...

Kisgyermekkorunkban a tévé és a rádió jóvoltából Szécsi Pálon (Gedeon bácsi), Zoránon (Apám hitte), Koncz Zsuzsán (Ne vágj ki minden fát!), meg Darvas Ivánon (Várj reám) szocializálódtunk - csak egyszer ne beszéljek végre a mindenidőben kötelező és ettől legendássá váló LGT-ről - , miközben a beat korszakból teljesen kimaradtunk. A mi zenei ízlésünket általános alsóban az Abba, vagy a Boney M., felsőben pedig az Omega vagy már a Piramis formálta. Hiába lettünk rockzenét imádó "csövesek", ismertünk minden zenét Deseő Csabától, Cseh Tamáson át a Tolcsvay Trióig. Bár a mai generáció is ilyen tájékozott lenne, talán lennének még jó zenék.

Bár azt képzeltük, mégsem voltunk a magunk urai. Mindig volt egy főnök, egy fölöttes szerv, egy munkásőr, gondnok vagy partizán szomszéd, aki jóindulatúan helyre rakott, ha valamit nem a szocialista értékrendszernek megfelelően csináltunk. Ezt akkor rossz néven vettünk, pedig tényleg csak ránk vigyáztak, meg óvták tőlünk azt a világot, amit előttünk felépítettek. Ma már valamennyire én is értem őket.

1981.09.26. Dallos Ida Művelődési Ház

Az egymásutánban ledarált dalok után a rajongók erőt vesznek magukon, utolsó energiájukat is kikiabálják. Még élvezik a bulit és végre senki nem szól rájuk. A bajszos közeg is felszívódott. 

Közönség: Kúúúúgliii!!!

Gönczy Gabó: Végre valami… Mit is akartam mondani? Na, meg van. Tudjátok, hogy minden ember fölött leng egy nagy golyó? Ez a golyó téged eltalál és a mélybe dönt. De mindig van valaki, aki téged újra talpra állít. Ez a valaki azért teszi, hogy újra eltaláljon. És te ezt hagyod, tehát te sem vagy más, csak egy bábu vagy! Kuglidal.

Kugli dal

Felettem leng a nagy golyó, mikor talál el, nem tudom még.

Helyemről kilépni nem lehet, a szabályok, korlátok, tettek elé.

Megtörtént sokszor, hogy eltaláltak, s ledőltem a mélybe, mint annyi más.

Valaki mindig talpra állít, most ő fogja a golyót és céloz rám.

Azt hiszem, tovább már nem tudok várni, az ilyen élet nem való nekem.

Nem leszek olyan, mint egy bábú, megszököm innen amint lehet.

Nyolcan maradtak, így nem jó a játék, élve vagy halva, fogjátok el.

Az erdőbe ment, vidd a kutyákat, nem juthatott nagyon messzire el.

Láncra verve hozzátok vissza, egy sötét pincébe tegyétek őt.

Holnap reggel, ha üt az óra, egy magas falhoz állítjuk őt.

Azt hiszem, tovább már nem tudok várni, az ilyen élet nem való nekem.

Nem leszek olyan, mint egy bábú, megszököm innen amint lehet.

A háttérből hirtelen előkerül egy hatalmas baba, de mindenki egy igazi nőt lát. A bombanőt, aki meló után hazavár, mindig mosolyog, a kedvenc foteledbe ültet és hozza a hűtőből a jéghideg sört, az ízletes vacsorát. És bármikor készen áll csak veled egy finom szexre. A közönség elhiszi, hogy minden igaz... Pedig csak egy rongybaba...

Bíró Gyuri: Masszív asszony! Sötét a csarnok, és oly büdös, a művezetőm is rém dühös. A műszak még tart, de nincs meló, hazamenni volna jó…

Masszív asszony

Sötét a csarnok, és oly büdös, a művezetőm is rém dühös

A műszak még tart, de nincs meló, hazamenni volna jó

Váci út, és Babér út sarok sötét mikor hazabaktatok

Fülemben a délután zaja, fémcsikorgás! A morgó gép szava

Sötét a csarnok, és oly büdös, a művezetőm is rém dühös

A műszak még tart, de nincs meló, hazamenni volna jó

Masszív asszony vár reám, ki széppé teszi éjszakám

Perzsel a bőre, mint izzó vas, vágyam aludni már nem hagy

Forró a vére, úgy felkavar, körmöm húsába belemar

Felsír a gyerek, de nem zavar, a takaró mindent, mindent eltakar.

A következő dal egyik személyes kedvencem a generációszintű kérdésről. A férfiak (apa és fiú) sosem beszélnek egymásnak az érzelmeikről, az nem férfias, ez a nóta mégis bemutatja az egymás iránti tiszteletet, elfogadást. És ma már tudjuk, hogy hiába mások a generációs álmok, a magunk hibáival együtt ugyanazt az utat járjuk be mi is, mint őseink. Mondhatjuk, hogy ez a szerzemény az Apáink útján Kugli-féle feldolgozása külvárosi verzióban...

Más álmok

Kérges tenyered lesújtva bámulod, érzed, hogy karodból erőd már elfogyott,

Tudtad, hogy egyszer eljön majd a nap mikor életed tőlem elszakad

Kemény éveket küzdöttél, tudom, a lövészárkokban kint a frontokon,

A szabadságot elhoztad nekem, s megváltozott tőle életem.

Apám az én álmaim, nem a te álmaid

Apám az én vágyaim, nem a te vágyaid

A jövőmet hidd lesz nekem, egyedül csak én építhetem

Gönczy Laci: Francia vagyok Párizs városából, mely lábam alatt a piszkos mélybe vész, s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról, és nyakamon érzem, hogy seggem mily nehéz.

Az Alsó tízezer volt talán a legnépszerűbb dal. Szó szerint újpestről és arról az életérzésről szól, amiben éltünk minden nap, amiről az elejétől fogva beszélek én is. Mit jelent az észak-pesti fiataloknak egy Kugli koncert? Gyuri és Laci felváltva énekelnek.

Alsó tízezer

Egy újpesti gyárban dolgozom, keletre néz az ablakom, igen

A pénzemből telik, hát elmegyek, megnézek egy jó koncertet, igen

A légkör szinte forr a föld is megremeg, ha együtt énekel az alsó tízezer.

Torkon ragadt a szerencse, ingyenjegyet kaptam egy koncertre.

Bent már várnak a barátok, s velük együtt kiáltom, hogy... (Kúúúglíííí)

A légkör szinte forr a föld is megremeg, ha együtt énekel az alsó tízezer.

Egy jó zenekar a legnagyobb nótákat a végére hagyja, mert a közönség elfárad, de ezek hatására kipréseli még magából a megmaradt energiát. Egy olyan nagybácsiról szól a dal, aki nem létezik. Van egy felnőtt, aki érti a gondjainkat és nem szid le, nem von kérdőre, nem büntet, de mindent megad, amiről álmodozunk. Frédi bácsi pontosan olyan családtag volt a Kugli közönségének, mint a Masszív asszony...

Frédi-bácsi

Nem magas ó a nyugdíjja, de ha kell ő mindig segít. Hozzá bármikor felmegyek kapásból megterít

Tele töm sok finomsággal, a kedvence én vagyok, ilyenkor az asztalon egy falatot sem hagyok.

Frédi-bácsi a nagybátyám, Frédi-bácsi egy jófej

Frédi-bácsi a nagybátyám, Frédi-bácsi egy jófej...

Felmegyek hozzá délelőtt, kérek tőle egy huszast, nem kérdezi mire kell, suliban mért nem vagy?

Ha nála alszom nagy ritkán elenged moziba, nem kérdezi mit nézek meg, s mikor megyek haza

Házibulit szerveztünk, egy kégli volna jó, Frédi-bácsihoz felmentünk, mert nem találtunk sehol

Vette a lapot a nagybáttyó, és máris öltözött, két napi hideg élelemmel egy híd alá költözött.

A rohanás pedig nem lassul. Senki sem tudja, hogy mi van a háttérben, a szünet miatt kell felpörgetni a bulit, vagy a koncert utáni horrorfilm miatt. Mindenesetre nincs pihenés, a buli takra robog tovább egy nem is akármilyen gyors dallal.

Megfizettek egyszer…

Tettem életemben úgy éreztem sok jót, pofonokat kaptam csak cserébe

Kopogtattam sokszor, de rám csapták az ajtót, azt mondták, hogy menjek a fenébe

Mindenért, mindenért, megfizettek egyszer mindenért!

Mindenért, mindenért, megfizettek egyszer mindenért!

Felhúzom a csizmám és indulok tovább, kemény a pad, a járókelők néznek

Rám mosolygott egy lány, de rá szolt az apja durván: Mit képzelsz, kinek nevellek téged?!

Mindenért, mindenért, megfizettek egyszer mindenért!

Mindenért, mindenért, megfizettek egyszer mindenért!

A rajongók energiájuk végét is elvesztették, gyanítom, hogy a banda is. A koncertnek hirtelen vége szakad. A zenekar se szó, se beszéd, boldogan integetve levonul a színpadról, a teremben sötét uralkodik. A rockszínpadokon bejáratos szokásos színjáték. Utolsó erőfeszítés az agyon izzadt rajongóktól: hangos és ütemes "vissza-vissza" kántálás. Az est főhősei azért fújnak még párat, elégedetten várakoznak a dobogó mögött. Jó hír, hogy nem esett szét a színpad, nem kellett félbehagyni a bulit és a szünet miatt kiesett időből is sikerült lefaragni. A zenekar pályafutása 1981 őszén felfelé ívelő nyilat mutat.

Gönczy Laci: Kispiricsi faluvégén folyik el a kanális, enyém leszel kisangyalom, ha bánja a muter is. Cím-cím-cilárom, de beteg a virágom!

Kispiricsi falu végén

Kispiricsi falu végén folyik el a kanális,

Enyém leszel kisangyalom, ha bánja az anyád is.

Mind megitták a pálinkát nem tudtak hazamenni,

Kispiricsi falu végén kocsit kellet fogatni.

Gönczy Laci: Bekopognak az ablakon, ne zúgjatok olyan nagyon, azt üzeni az uraság, mert lefeküdt, s aludni vágy, Ördög bujjék az uradba, te pedig menj a pokolba! Húzd rá cigány csakazért is, ha mindjárt az zoknimért is. Most énekeljük el azt, hogy:

Megy a gőzös, megy a gőzös Kispiricsre

Kispiricsi, kispiricsi, faluvégre

Falu végén, kurta kocsma

Oda rug ki, oda rug ki, a Szamosra

Falu végén, kurta kocsma

Oda rúg ki, oda rúg ki, a Szamosra

Újra beindul a rock@roll

Kispiricsi falu végén folyik el a kanális,

Enyém leszel kisangyalom, ha bánja az anyád is.

Mind megitták a pálinkát nem tudtak hazamenni,

Kispiricsi falu végén kocsit kellet fogatni.

A közös meghajlás után mindenki rohan egy kis pót levegőért. A produkció végén a házigazdák (valószínűleg Gabó) komoly meglepetéssel készültek. TV magasan a sarokban, bekapcsolják és egy horror film veszi kezdetét. Nem mindennapi buli volt, az szent...

Következik az Edda Művek koncertje 1982. A bukás kezdete: (2026.02.05. csütörtök)

Írta: Fiery

Ui: Az írás bármely felhasználása – különösen annak részbeni vagy teljes átvétele – kizárólag a jogosult előzetes engedélyével lehetséges.