Cikipédia 17/01 – 1981.07.26. Budai Ifjúsági Park 4/3 Karthago
Először is Boldog új évet kívánok a fogyatkozó tábornak, az önálló gondolkodásra még képes olvasónak! Aki nem dobja le a láncot két sor elolvasása után, hanem tovább olajozza a recsegő forgókerekeket. Tervben volt, hogy a hetedik éve működő Színfalak mögött podcast verzióra emelkedik - vagy zuhan -, de maradjon csak kurriózum. Nem mondtam le még arról, hogy egyszer a tudás vágya visszatér az írott termékekhez.
Szóval új év, új ígéretek, még több emlék. Örömmel jelentem be, hogy a Cikipédia sorozat 2026-ban, a tizenhetedik évébe kanyarodott, s ha így haladunk, jövőre nagykorúvá válik, de ahhoz még sok "valamiért" emlékezetes történetről kell beszélnünk. Ígérem, hogy továbbra sem adom el magam az ördögnek, ugyanúgy beszélek a jó és rossz dolgokról. A régi ismerősök már fejből tudják, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a Cikipédia nem pletykalap és nem kicseszés másokkal szemben. A Cikipédia a jó és rossz különbségét nem a konkurencia különbségével, hanem az előadó, a zenekar önmagához, tudásához, lehetőségeihez mért produkciója alapján állapítja megt. Hogy legközelebb jobb legyen. A jelszó sosem változik és minden évben egyre igazabb, még ha nem is én találtam ki: Érted haragszom, nem ellened! (Széchenyi István)
1981-ben a még nem létező statisztikák és a zenei újságírók elmondása alapján nagyot csappant a koncertre járó közönség létszáma. Szerintük a rockzene haldoklása miatt., amihez nagy mértékben hozzá járult az is, hogy egy évvel korábban leszakadt a Budai Ifjúsági Park támfala, így tíz-tizenkétezer ember helyett már csak négy-ötezer rajongót engedtek be. Kedd-vasárnappal számolgatva májustól-szeptemberig valóban hatalmas különbség.
A generációváltás a kapuban volt. Az új zenére éhező fiatal - főleg a diploma felé menetelő - szívesebben járt kis belvárosi klubokba. Nekik az akkoriban indult új gondolatokat ébresztő alternarív "zene" kellett. Ez egy újfajta lázadásnak számított, hiszen nagyon kevés alter-banda ütötte meg az elvárt szint alatti szintet. Kiemelkedett közűlük az Európa Kiadó. A munkásosztály ugyan maradt a hagyományos rockzene mellett, de köztük is egyre többen fedezték fel a titkos presszókat, kocsmákat, ahol kezdő punk bandák ordították bele a világba átkaikat-, fájdalmaikat és hogy egy ilyen buli még érdekesebb legyen, a koncertek után újdonságnak számító horrorfilm vetítések is voltak. Jött is rendre a rendőrség, hol a zene, hol a levetített film miatt.
A nagy bandák azonban még taroltak szerte az országban, az Ifipark erősen csökkentett nézőterét is csak ők voltak képesek megtölteni és továbbra is ők adták el a legtöbb albumot. Mondjuk, nem voltak nehéz helyzetben, mert sem az avantgard, sem a punk nem tartozott a rádióbarát zenék táborába.
A Karthago együttes két éve játszott együtt, mégis modernebbnek ható, dallamos zenéjével már a legnagyobbak közé tartozott. Pedig nekik sem volt minden fenékig tejfel. 1979 elején Szigeti megalapította a zenekart, rádiófelvételt is készítettek, nyárra mégis kiszállt mindenki. Az akkori tagok közül csak Gidó maradt, akit a Beatrice rajongók "árulóztak" az első sorokból. Nehéz volt elölről kezdeni, megtalálni a megfelelő embereket. Az egyik komoly terv egy tehetséges frontember, Pataky Attila volt, aki többet akart akkori helyzeténél és ezért szívesen váltott volna, de csak, ha viheti magával Slamót is. Szigetiék beleegyeztek, fantáziát láttak a miskolci csodagyerekekben. Egyetlen koncert volt hátra a Parkban, ahol az Edda a P. Mobil előzenekara volt. Szigetiék kezükben az aláírásra váró szerződéssel nézték végig a koncertet. Tulajdonképpen ezen az estén tört be az élvonalba az Edda Művek, akik nagyobb sikert értek el, mint az utánuk következő félelmetes hírnévnek örvendő házigazda. Gidóék azonnal tudták, hogy új énekes után kell nézniük. A Karthago végül mégis csak összejött, ráadásul úgy, hogy - pár éves szünettel ugyan, de - azóta is együtt vannak és ez dícséretre méltó. Tulajdonképpen kiemelkedő az egész világon!
A sikert a zenekar sosem bízta a véletlenre. Alaposan kidolgozott műsorterv, látvány, bohóckodás, és fémes muzsika, néha egy-két színpadon táncoló meztelen nő. Ha fesztiválon, több bandával együtt léptek fel, szigorúan vigyáztak arra, hogy csak a legismertebb nótákat adják elő. 1982. május 29-én, a Budapest Sportcsarnokban rendezett Popmajálison bebizonyosodott, hiszen a napot záró, akkor már az ország legsikeresebb zenekarának számító Edda Művek előtt léptek fel a bevált módszerrel. Az Edda minden látványelemet - gépfegyveres katonák, sortüz a homokzsákok mögül, őrtorony, fetrengéses gitárszólók - kihasznált, mégis a legnagyobbat bukta, hiszen szinte csak új, ismeretlen dalokat játszottak. Fél órával később alig maradt néző a színpad előtt.
1981.07.26. Budai Ifjúsági Park
Billentyű komótosan indul…
Takáts Tomi: Köszönjük szépen és most jöjjön egy komoly dal… egy komoly dal arról az útról, amelyik az elejéről nézve nagyon rövid és a végéről nézve nagyon hosszú. De most rosszul mondtam, mert zavarban vagyok. Itt az ifjúságiparkban mindig olyan zavarban vagyok. Pont fordítva akartam mondani. Mindegy, az a lényeg, hogy egy útról van szó, amit mi úgy hívunk, hogy Apáink útján!
A címet a közönség már együtt üvölti a frontemberrel.
Apáink útján
Kutatjuk honnan érkeztünk, vizsgáljuk furcsán két kezünk
Ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj
De még nem tudjuk, még nem értjük hová érkezünk.
Száz éves fák, történelem, feldúlunk erdőt, földeket
Keresünk régmúlt éveket, számoljuk az évgyűrűket
Ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj
De még nem tudjuk, még nem értjük hová érkezünk
Apáink útján járunk még, őseink táncát járjuk még
Új útnak hisszük a bűvös kört, És sokszor úgy élünk, mint ők…
Tomi a dal végén kiereszti a hangját, a gitár sír, most kivételesen még Gidó is elmélyült komolysággal játszik a jó öreg Hammondon. A dal vége azonban nem hoz csendet, a tempó picit felgyorsul ás kitart. A közönség már hulla fáradt, de még összeveri a kezét, integet, kiabál.
Takáts Tomi: És végül tessék, eljött ennek is a napja. Tempó lesz!
A közönség ütemet tartva tapsol.
Takáts Tomi: Hátul az idősebbek is!
Közben Tomi helyet cserél Gidóval és azonnal nyomkodni kezdi a billentyűket, Gidó a mikrofonhoz lép. Csak az alapzene megy, de már mindenki tudja, hogy ez a Lépd át a múltad című nóta jön, a gyakorlott Karthago hívők, azt is tudják, hogy a bemutatás következik.
Gidó: Igen, igen. Egy pár nagyon fontos mondanivaló fog következni. Az első az lenne, amit harmadszorra is és nem utolsó sorban mindig elfogok mondani, hogy nagyon, nagyon köszönjük, hogy eljöttetek ma. És itt szeretném felhívni másik két dátumra a figyelmeteket még egyszer. Augusztus 22-én az Óbudai Hajógyárszigeten. És hangsúlyoznom kell, hogy Magyarország élvonalbeli rockbandái közül úgy néz ki, hogy majdnem mindenki ott lesz. Mindenkit nagyon nagy szeretettel várunk. És még, a másik nagyon fontos dátum, szeptember elsején, ugyanitt a Budai Ifjúsági Parkban Mini és Karthago. És ígérjük, mai nap megfogadjuk, hogy bármi történik, kék libák, zöld fecskék potyognak az égből, mi akkor is itt leszünk. Mindenféleképpen. Nagyon köszönjük a részvételt és már csak annyi maradt, hogy bemutassuk egymást, kik is dolgoztak ma itt a színpadon. Kezdjük bűbájos főnökünkkel, Francival. Szólógitáron Szigeti Ferenc!
Szigeti: Oké, köszi, de ez még mind semmi, csak most jön a java…
Gidó: Nagyon boldog és őszintén köszöni. Következik fergeteges "spak und delkli". Gyönyörű szakállal, basszusgitáron Kiss Zoltán!
Zoli biccent a fejével, a közönség őrjöng.
Gidó: Ő is boldog és őszintén köszöni. Ott hátul az emelvényen fog következni az a bűbájos ember a fehér fazekakon. Egyébként pacsirtahangú, tulajdonképpen "spakl". Hátul a doboknál Gojko Mitić unokahúga: Kocsándi Miklós!!!
A tömeg tombol, nem felejtették el, hogy mennyire más az a világ a dob mögül.
Gidó: Ő is őszintén köszöni. Nagyon boldog és köszöni. Új billentyűst fogok bemutatni, kinek a helyén állok, aki elmondja nektek az állandó problémákat, teendőket, közügyeket. És remélem, hogy még nagyon, de nagyon sokáig elmondja még nektek. Az énekes. Egyszerűen csak ennyi, Takáts Tamás!
A lányok visítanak, a fiúk ordítanak, kezek a magasban. Nem bírják már, de végig csinálják.
Takáts Tomi: Köszönjük szépen és rám maradt a dicső feladat, hogy bemutassam azt az embert, aki a zenekarban a legjobb orgonista. Azon kívül, hogy Hammondon játszik, még békatalpakon is tud. Ezen kívül a kedvence az AC/DC… és a Karthago… ezen kívül a lányok kedvence, és állain őrületes combkeféket visel és úgy hívják, hogy Gidófalvy Attila! Tempó van, Tempó van! Az erkélyen ülők csörgethetik az ékszereiket! John Lennon után szabadon!
Gidó a színpad széléhez kikészített vödörhöz sétál. Akik voltak már ilyen bulin, azok amennyire csak tudnak, kifurják magukat a tömegből. Gidó megemeli a vödröt és nyakon önti magát vízzel, amiből az első sorok is bőven kapnak, de kit érdekel, nyár van és meleg. A hangulat a tetőfokára hág, a zene felerősödik, utolsó energiák is elszabadulnak, újra kezek százai a magasban.
Takáts Tomi: Tempó van hátul is…
Lépd át a múltat
Ha egyszer úgy ébredsz, egy fáradt reggelen, másképp kell élned az életed
Hidd el valamit megtehetsz, még más ember lehetsz
Mert az elmúlt napot talán átlépheted
Nincs a Földön annyi jó, annyi tiszta szó, mit elfeledni nem lehet, hogy elkezdtél egy új életet
Ha egyszer úgy érzed, már nincs mit megtenned
Állítsd át az egész életed
És ha átértékeled az eddigi életed, még megtalálhatod újra a helyed
Ha úgy érzed, hogy nem bírod és elviselni már nem tudod
Hát lépd át, lépd át, lépd át, az egész múltat…
A dal után valódi csend következik ezen az estén először. Csak a tömeg őrjöng. Azt képzelik, hogy bírnák még. A zenekar meghajol, a közönség üvöltve skandálja: Vissza!!! A banda kis szusszanás után a követelésre visszatér, a rajongók még hangosabbak.
Szigeti Ferenc: Hát, ha nagyon akarjátok, akkor még eljátsszuk nektek, hogy…
Kocsándy Miki (mély torokhangon, ahogy a lemezen is - a közönséggel együtt): A félelem úgy érzem nem hozzám való, a magány, a sötét nem nekem való, az Éjszaka Vándora lettem én...
Az éjszaka vándora
Járom az utam sok éjszakán, névtelen arcok bámulnak rám,
Néha úgy érzem már semmitől sem félek, ha elakarom mondani azt amit érzek!
A félelem úgy érzem nem hozzám való, a magány, a sötét nem nekem való,
Az Éjszaka Vándora lettem én, az Éjszaka Vándora lettem miattad én!
Kereslek az utca porában, üvöltve hívlak a város zajában,
Valaki mondta, hogy itt élsz közelemben, de nem látom arcod, és nem hallom a hangod!
A félelem úgy érzem nem hozzám való,
A magány, a sötét nem nekem való,
Az Éjszaka Vándora lettem én,
Az Éjszaka Vándora lettem ma éjjel én!
Amikor az utolsó hang is elhalkul…
Takáts Tomi: Szevasztok, szép álmokat!
A hangfalakból újra feldübörögnek az elefántok, a nép még bizakodva várakozik, cigi - akinek nem ázott el -, duma, öltözködés, nézelődés. Megszólal a Park mindenkori zárást jelző dala, a Szilencium (Il Silenzio) a külső fényeket felkapcsolják, a csupasz, de tök erős villanykörték a hatvanas évek lakásvilágítását hozza vissza. A tömeg lassan elindul a kijáraton…
Az ilyen élményekért volt érdemes rockkoncertekre járni, amikor együtt mozog, együtt érez többezer ember, amikor a tömeg egy emberként hullámzik a ritmusra, mint vad óceán vihar idején. 1981-ben a New Wave, az underground és a punk egy évig még rejtve maradt. A '79-es zenekarok (Karthago, EDDA, HBB, Új Skorpió, V' Moto Rock, Korál, Dinamit) a P. Mobillal együtt még csúcson voltak. Amikor Gidó beharangozza az Óbudai Hajógyári-sziget fesztivált, a "majdnem mindenkinél" nyilván a Beatricére célzott. Nagy Feró '80-ban minden támogatási lehetőséget megkapott, úgy mint egy Omega-LGT, Beatrice koncertturné, a buliról készült felvételek lemezen landoltak, Fekete bárányok fesztivál országosan szervezett ingyenes utaztatással, kedvezményekkel, kitelepülésekkel. Valamint egy ötéves lemezszerződés, amit Feró végül széttépett, mert azt hitte révbe ért. Az 1981-es Sziget fesztiválon Presser Gábor, a zenészek szakszervezete nevében nem kívánatos személynek minősítette és megkérte Ferót, hogy még csak közönségként se sétáljon be a kapun. A Beatrice volt ebben az időben az első áldozat, egy évvel később év elején a Dinamit és év végén az Edda Művek.
Az élmezőnyben a tülekedés még mindig túl nagy volt, bár a rajongók letették az erősek mellett a voksukat, de milyen sikereket értek el a külvárosi, kapcsolatokkal nem rendelkező zenekarok? Jövő héten beszélek róla...
Következik a Kugli koncertje 1981...
Írta: Fiery
Ui: Az írás mögötti képen nem a Karthago zenekar szerepel, azért lett háttérkép, hogy aki nem volt ott, az is eltudja képzelni, a színpad és a közönség helyzetét.