Cikipédia 16/8 - Kis zenész határozó 6 A ritmusgitáros

A háta mögött baleknak tartják, mert hiába lóg a nyakában egy gitár, akkordozás közben esélye sincs különféle pózokban ámulatba ejteni a rajongókat, ezért nem is érdekes figura. Döntsük le a falat, mert ez nem igaz.  Természetesen léteznek olyan gitárosok, akiknek nem a rajongás számít mégis fontos szerepük van, de mi - ahogy már megszoktuk - ezúttal is a kirívó eseteket ismertetjük meg. Egy zenekarban mindenkit komolyan kell venni, mindenki egyformán számít. Vele is kell foglalkozni - még ha egészen abszurd szinten is -, érezze ő is a törődést! Megsértődni továbbra sem szabad és komolyan venni sem. Jöhet a kukacoskodás!

Akármennyire is hihetetlen, egy zenekar nem istenségekből áll, de egyéniségekből, különleges figurákból verbuválódik össze. Az egység, amit alkotnak a közönség örömére, minimum megsüvegelendő. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy már attól boldogok lehetünk, ha ez a néhány bottal járó öreg, vagy még bilin ülő ifjú titán hangszerek után nyúl, és nem DJ-ként a laptopján nyomkodja az entert...

A ritmusgitáros

Az okos: Tisztában van saját képességeivel, ezért is elégszik meg a bandában elfoglalt "éppen hogy tag" megjelöléssel. Neki még az sem fontos, ha a szakma lenézi a háta mögött, nem akar ő a gitárosok Rambója lenni. Hálás társainak, hogy befogadták, cserébe a csapatért ő is bármit megtenne. Számára az egyetlen fontos dolog, hogy ott állhasson ő is a színpadon, mert az öltözőben a lányokkal már ugyanolyan jól tud bánni, mint a többiek…

A papa kedvence: Apuci gyerekkori álma volt egy beatzenekarban énekelni, természetesen a kis Lajoskát is erre neveli. Lajosnak semmi ritmusérzéke és egyetlen hangot sem képes normálisan lefogni. Apu azonban felfedezi benne a tehetséget, amikor életében először 24 évesen az egybegyűlt család előtt majdnem hibátlanul lepötyögi a Börtön ablakában című rettenetesen bonyolult ősi slágert. A könnyes szemű apa fiára aggasztja a színpadképes jelzőt és addig nem nyugszik, míg nem talál neki egy zenekart. Mindenki nyugodjon meg, talál!

A botcsinálta énekes: Zenekari megjelölése fontember és valóban jó hangja van, de minden egyéb színpadon eltöltött tevékenysége tökéletes alkalmatlanságra utal, ugyanis nem tud mit kezdeni a kezeivel, amik a legérdekesebb szövegek alatt is bénán lógnak a bokája mellett. Amikor társai rászólnak a haját dobálja, néha lányos zavarában szóló közben az orrában matat. Nagyon okos zenésztársai azonban nem akarják őt elveszíteni, mert az ábrázata vonzza a közönséget, a hangja pedig egyedi, ezért gitárt akasztottak a nyakába – még ha nem is hallunk belőle semmit -, azt babrálhatja, így végre le van foglalva mindkét keze.

Az első számú közellenség: Szeret a bandában játszani, azonban két koncert után az utcán találja magát pár jól megérdemelt pofon után. Ritmusgitárosként többre vágyik – és többre lenne képes -, haragszik társaira, mert az a kétbalkezes csak azért szólógitáros, mert az apja finanszírozza a zenekart és szerzi a bulikat. Önös érdekei vezérlik, ezért folyamatosan szembe megy a csapat érdekeivel és külön célnak tekinti a jelenlegi rendszer megdöntését, valamint visszafoglalni a szólógitáros pozíciót.

A mágus: Mindent megtesz, hogy ne tekintsék súlytalannak. Olyan látványosan grimaszolva, pózolva kíséri a szólót, hogy a közönségnek halvány fingja sincs arról, hogy éppen ki játssza a tutit. A buli az ő irányítása alatt megy, a konferálást is ő végzi, persze előre betanult szöveggel. Neki van a bandában a leghosszabb haja, a legnagyobb tetkója, a legnagyobb csöcsű barátnője, a legszínesebb gitárja és a legérdekesebb ruhája. Ez esetben azt gondolom, hogy ebben a bandában igazából csak ő tartja magát súlytalannak.

A balek: Amikor a zenekar alakult, még nem volt kitalálva, hogy ki milyen pozíciót tölt majd be. Csak a banda volt a biztos. Aztán az egyik hülye kitalálta, hogy egy kalapból mindenki kihúzza jövendőbeli hangszerét. A balek húzta a ritmusgitárt, pedig ő csak dobolni szeretett volna...

Az alibikirály: Nagyon jól tudja, hogy a zenéhez, amit játszanak semmi szükség ritmusgitárra és ezzel a többiek is tisztában vannak, de nem szólnak neki. A színpad szélén nyugisan kamuzik valamit, a hangerőtől úgysem hallani belőle semmit, ennyi erővel akár papír zsebkendővel letakart fésűt is fújhatna. A próbákon és a koncert alatt el van nyugiban, nézegeti a csajokat, ingyen pia várja a pultnál és simán posztolhat és pózolhat a facebook-on a legközelebbi fellépéséről.

Írta: Fiery