Cikipédia 16/6 - Kis zenész határozó 4 Az énekes

2025.01.29

Elérkeztünk kis abszurd határozónkkal a zenekarok legnépszerűbb tagjához, az énekeshez. Ő a banda arca, a logója és a lemezborítóra se nagyon fér rajta kívül senki. Megteheti, mert ő lakik a lányok szívében, róla álmodoznak a tinik és az elvált és az özvegyasszonyok. Az énekes a koncerten is fontos szerephez jut, hiszen az elöl ugrálás mellett neki kell eltakarnia a dobost, mármint azt a részét, ami még kilátszik a szerkó mögül. A többiek kárára azt mond be, amit akar, ha csak előtte van mikrofon. Aki rengeteg koncerten járt már és sok "próbálkozó" zenekart látott, annak mindegyik következő típus ismerős lesz. Ki tudja? Érezze mindenki a törődést! Megsértődni továbbra sem szabad és komolyan venni sem. Ugye akinek nem inge, az ne vegye gatyára. Szeretnénk bebizonyítani, hogy az élő zene varázsa annak is élvezetes lehet, aki úgy válogat az események között, mint Királylány a forintos boltban.

Akármennyire is hihetetlen, egy zenekar nem istenségekből áll, de egyéniségekből, különleges figurákból verbuválódik össze. Az egység, amit alkotnak a közönség örömére, minimum megsüvegelendő. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy már attól boldogok lehetünk, ha ez a néhány bottal járó öreg, vagy még bilin ülő ifjú titán hangszerek után nyúl, és nem DJ-ként a laptopján nyomkodja az entert...

Az énekes

Az operaénekes: Mindegy milyen a dal, neki az összes hangszert túl kell áriáznia. Ha úgy érzi, hogy az átlagnéző nem vett még tudomást káprázatos baritonjáról, alaposan beleszarva a csapatmunka közepébe még hangosabban rikácsol. Kötelességének érzi a Hej kislány gyere dugni című sláger dallamára a Szíven szúrt hercegnő búcsúja az élettől ária-részletét előadni. Ő az, aki úgy tudja, hogy a Welhello együttes az Othelloból alakult.

A menedzser: Énekesi rangban a színpadon áll ugyan, de a kutyámnak teleholdkor jobb hangja van, szerintem még a hörcsögömnek is. Azt hiszi, ha trash-ben nyomja, akkor nem fedezik fel tudásának minimalista határait, de abban sem megy neki. Nem hamis, egyszerűen alkalmatlan. Az egyetlen értelmes magyarázat, ami létezik: övé a busz, vagy a próbahely, jobb esetben ő szervezi a bulikat, vagy fizeti a zenekart.

A hamis: Kiteheti a szívét a színpad közepére, a lelkét ajánlhatja az ég felé, nem lehet eléggé hálás, hogy megkapta a frontemberi pozíciót, mert amikor bele virnyákol a mikrofonba, elfolyik a magzatvíz és sorra hullanak le az üvegek a polcról. Ez olyankor történhek meg, ha a banda többi tagja is botfülű, vagy haver, mert az ilyet értelmes zenész nem vesz be a zenekarba. Az első kergetések és komolyabb pofonok után az okosabbak feladják, a rafináltabbak pedig profin feltekerik a hangerőt, semmit se lehessen érteni...

Az ütemtelen: Egyetlen jó tulajdonsága, hogy nagyon lelkes, egyébként megrögzötten korábban száll be a nótákba és úgy hadar, hogy a zenekar nem éri utol. Amikor ez az apró malőr végre feltűnik neki a sor végét addig lebegteti, amíg meg nem érkeznek a többiek. Talpraesett amatőr zenekar ezt a státuszt avantgárdnak, vagy undergroundnak nyilvánítja. Mellesleg a profi úgy oldja meg, hogy folyamatosan cseréli a csapatot. Aki nem képes őt lekísérni, az nem zenész...

A feledékeny: Hatalmas A4-es lapokkal érkezik a színpadra, amiket amatőr módon a lába elé ragaszt, így mindig rátapad a talpára, ha arra jár. Mivel rövidlátó, látványosan hajolgat, hogy el tudja olvasni a szöveget, ilyenkor ütközik újabb problémába, ugyanis a halványkék filcírás, nem látszik a gyér megvilágításban. Akkor mérges igazán, amikor végre jók a fényviszonyok és olvasható minden szó, de a road ráereszti a színpadra a füstöt. Miután felszáll a füst és minden akadály elhárul, összekeveri a sorokat. Zenekar legyen a talpán, amelyik nem esik szét. Ugyanez a típus modernben a mobilját használná, de hiúságból a színpadra nem viszi fel a szemüvegét...

A visítozó: Folyton sipákol, ha kell, ha nem. Akkor is visít, ha semmi oka nincs rá, hangja kifejezetten korbács a fülnek, törés a lámpának. Mazochista rajongók előnyben. Társai eleinte ész-érvekkel, később gitártokkal, kalapáccsal igyekeznek lebeszélni a visongásról, de ez lehetetlen vállalkozás még Tom Cruise-nak is. Hősünk meg van győződve arról, hogy ő így tökéletes, mintha ő szerelte volna össze először szappanból és gumicsizmából a villanyvonatot.

A dadogó-raccsoló: Ez a kedvencem - én sem hiszem el, de ez is megtörtént -, a szöveget akkor sem érted, ha meggebedsz. A rosszindulatúak az első perctől kezdve vinnyogva verdesik a térdüket, a jó szándékúak elfogadóbbak - bár ők sem értenek a szövegből semmit - megmagyarázhatatlan oknál fogva belül vadul rázkódnak, könnyes a szemük és fogaikkal beharapott arccal úgy vigyorognak fülig érő szájjal, mint aki életében először lát hatmellű nőt kacsával szexelni. Ugye nem kell megmagyarázni, hogy egy fellépés után miért marad el a többi? Mondjuk, ha humorista lenne...

A csajozó: Éhes farkas szemeivel folyamatosan pásztázza a terepet és ha meglát egy csajt úgy villuxol, mint a sorozatra állított vaku. A teste megfeszül, beáll nagyterpeszbe és pózolva mutogatja nadrágja titkát rejtő slicc mögötti zoknigombócot. Ezt hivatalos helyeken kangörcsnek nevezik. Akkor van baj, ha a lány megrészegül a kamu ajánlattól, mert frontemberünk a dal közben önálló útra tér. Őt visszahozni ilyenkor már olyan reménytelen vállalkozás, mint lajhár csapatnak futópadon edzést tartani.

A részeges: Minél többet iszik, annál bátrabban énekel és ezzel nem is lenne baj, csakhogy valamilyen ismeretlen ázsiai nyelven Kelet-afrikai akcentussal. Néha éneklés közben elkalandoznak a gondolatai, vagy iszik egy kortyot és kiesik néhány másodperc, de zseniális memóriával onnan folytatja, ahol abbahagyta, bár a banda addigra már messze jár...

A medve: Kifejezetten nyáron elterjedt típus, ujjatlan, nyaknál bőven kivágott pólóban, trikóban, vagy köldökig kigombolt ingben lép fel. Kár. Az ember nincs negyven kiló, így rozsdás mellbimbóját a bordacsontja is eltakarja, rózsaszín bőrén megszámlálhatatlan mennyiségű anyajegy és pattanás mutatkozik, valamint - és erre a legbüszkébb - egy árva göndör szőrszál. Mivel kinézete alaposan leköti a figyelmet, a kutyát sem érdekli, hogy milyen a zenekar...

Írta: Fiery