Cikipédia 16/28 – Régi idők koncertjei 1/2 KFT

1984 elején a KFT már három éve országosan ismert és elismert zenekar volt, de a nagy áttörő siker, a közönség továbbra is elmaradt. Fesztiválokon, komolyabb tömegrendezvényeken a nézők kifütyülték, kidobálták őket, mert senki nem akarta elfogadni, hogy önálló választás helyett a hatalom a nyakukba akasszon egy kiválasztott sztárt. Okosan kitervelt, vagy buta amatőr hibák miatt a fellépőket sokszor rosszul választották össze. Mintha a kvartett kivégzőosztag elé került volna, amikor komoly rajongótáborral rendelkező rockzenekarokkal együtt kellett fellépni.  

A lehetőség adott volt, a támogatás folyamatos, talán a helyzetekkel volt inkább probléma, ezért a KFT nem volt képes önálló klubnál nagyobb rajongóbázist teremteni. Az Első Emelet lett az új generáció elsőszámú kedvence, alaposan maga mögött hagyva a konkurenciát. Az idő azonban mégis a KFT-nek dolgozott, hiszen ahogy megjöttek a populárisabb slágerek, a rockzene is háttérbe húzódott és az Első Emelet is unalmassá vált, pillanatok alatt telt házig jutott a banda. A legnagyobb koncertsiker: Az utolsó bál címet viselte, melyet a Petőfi Csarnokban tartottak. A nagytermet csurig töltő tömeg végig csápolta a bulit. 

De a sikerhez 1984 április 7-én még nagyon távol állt a zenekar. Esély sem látszott arra, hogy a négy fiú felvegye a harcot a már befutott sztárokkal, pedig a slágeríráson kívül minden mással próbálkoztak. A zenekar új taggal bővült, Laár versekkel színesítették az előadásokat, érdekes történeteket meséltek, de ezek a próbálkozások csak az antirock-klubhangulatot erősítették, előrelépést nem jelentettek. A közönség még mindig ugyanabból a néhány megszólításra, humorra és új hangra éhes főiskolásból, egyetemistából, vagy középiskolásból állt, mint induláskor, 1981-ben…

1984.04.07. Lágymányosi Közösségi Ház

Laár András: Hát igen… Ugye? Ki is adjuk lemezen… Szerintem jó. Na, van itt egy faszi, úgy hívják, hogy Haszi. Ezt a rímet mi találtuk ki a Hauszmanra, aki az ötödik tagunk…

Bornai Tibor: De most már ez kész, szóval készen van.

Laár András: Ennyit nevettünk rajta, többet nem…

Bornai Tibor: Nem, nem a nevetés kész, hanem az, hogy ő az ötödik tagunk.

Laár András: Mert bevettük.

Bornai Tibor: Bevettük, tessék itt van. Magunkra gondoltunk…

Laár András: Akkor viszont elérkeztünk időrendben... Istenem, hogy száll az idő… Az új lemezünkhöz, pontosabban a régihez, ami még mindig új…

Bornai Tibor: Komplikált ez…

Laár András: Komplikált, majd kiderül… Üzenet a liftből

Szigorúan a kezelési utasítás szerint jártam el. Beszálltam szépen, rendesen.

Megnyomtam a legmagasabb gombot, amit elértem, és elindult. De aztán megállt hirtelen.

Ez egy üzenet a liftből. Üzenet a liftből.

Az Üzenet a liftből bár nevezhetjük KFT slágernek, de mint tényleges sláger önállóan nem állta meg a helyét. Hiába tolta a rádió éjjel-nappal, csak annak a szűk rétegnek tetszett, akiknek amúgy is közel állt a szívéhez ez a zenei világ. A Lágymányosiban ezért a dalért vastag tapsvihar járt, míg egy fesztiválon pedig paradicsom és strandpapucs dobálás. Egy kis érdekesség, hogy az újpesti Kugli rockzenekarnak is született egy hasonló száma úgy '79 körül, melynek a címe a Lift nem működik. A téma nagyjából ugyanaz, de a megközelítés...

Laár András: Köszönjük, most pedig egy nagyon valós hangú dal...

Bornai Tibor: Mondj egy verset.

Laár András: Mondjak egy verset?

A közönség hangos igenlős bekiabálásokkal támasztották alá Dráni (Bornai) kérését.

Laár András: Jó, ha a Dráni is mondja…

"Hátamon a púpom, megbékélnék vele, ha tudnám biztosan, hogy én vagyok a teve."

Mint az tapasztalható, ekkoriban még nem volt nagy előkészülete egy versmondásnak. Viszont adott volt egy rettenetesen tehetséges előadóművész, aki spontán elmondott egy poénos egysorost. Ugyanakkora sikere volt, mint amikor később egy egész produkciót építettek a vers köré. A vers után hangosan összeverődő tenyerek iszonyatos csapkodása és örömujjongás, a taps lanyhulásakor a zenekar gyorsan belevág a következő dalba, Valami mocorog a sötétben.

Valami mocorog a sötétben. Valami mocorog a sötétben.

Valaki rólad beszél. Mért nem gyullad fel a lámpa?

Itt kevés a fény, kevés a fény.

Most számíthatsz rám. Most számítok még.

Majd elszámolunk. De számíthatsz rám.

1984-re a zenekarok nagy része kisebb klubokban vészelte át az őszinte kőkemény rockzene és a fokozatosan modernizálódó új hullám között kialakuló átmeneti időszakot. Ebben az évben már semmit nem neveztek új hullámnak, hiszen csak itthon legalább ötévesnek számított. Úgy voltak vele, hogy ha nincs címe, talán könnyebben elfogadják a fiatalok és hamarabb rárepül a legújabb koncertre járó, lemezvásárló generáció.

A dal után rövid gitárhangolás következett egyetlen szó nélkül, majd a hangolás átalakul A Lány, aki nincs című nótára. Ez a dal már annak az útnak a kezdete, amelyik a szerelemszagú sikerdalokhoz vezetett. A szöveg azonban még mindig túlon-túl KFT-s volt és valljuk be őszintén, nem mindegyik kőműves, vagy betonkeverő szakmunkás értette, mert ha már ők is mosolyognak rajta, akkor mindenki...

A lány, aki nincs sose szomorú, nem mos fogat, mégis jószagú.

Nincs pattanás a homlokán, örökké szép egy ház falán.

Ó, mindig őt keresed, amíg élsz.

A lány, aki nincs mindig mosolyog, egy plakátról néz, szeme rád ragyog.

Kicsit már gyűrött, de csodaszép, álmaidban csak a tiéd.

Ó, mindig őt keresed, amíg élsz.

Laár András: Hát igen… Ki is adjuk lemezen. '81 februárjában alakultunk. '81 februárjában elkezdtünk a Józsefvárosi Pince klubban játszani. És dalokat írtunk. És most ettől az időtől számítva próbálunk egy pár nótát eljátszani, hátha tetszeni fog. És mivel nagyon illik ehhez a hangulathoz, egy dal, ezt szeretnénk legelső sorban… Egy két há, négy…

Következett egy nem nagyon játszott, mégis igazán vicces szerzemény, a Kocsmadal. A nóta nekem a Budapesti anzixra hajaz - ez is korai időszak -, amikor még a négyesfogat rockdallamokba akarta beépíteni a saját szövegvilágát. A dal címe Kocsmadal volt, de mintha a rockkoncertek látogatóira is ráhúzható. Mondjuk, ha összefutott egy Piramis rajongó egy Mobilossal, vagy egy Rolls koncert után, amikor a csövesek a falakon kívül várták a punkokat, amiből óriási bunyó bontakozott ki. Még rendőrök és mentősök is sérültek...

Miért jó neked, ha kevesebb darab fogad van, mint szemed

Vigyázz haver, mert padlót fogsz, vigyázz kishaver…

Miért jó neked, ha összetörőm mind a két kezed

És törött kézzel törölgeted vérző orrodat…

A rockzenészek nem csak az őszintének tűnő szövegeik miatt voltak sikeresek, de a látványos hangszerszólók is hozzáadtak a produkcióhoz. A bandák – sokszor még a kisebbek is – elérhetetlen isteneknek számítottak. Fontos volt írni a fiatalok útkereséséről, a társadalomba illeszkedés nehézségeiről, vagy a nagy szerelemről komoly akkordkísérettel.

Ezzel szemben az új hullám nem centizte a zenét, nem is volt olyan fontos, hiszen a sokszor esetlen dallamok csak kísérték az újfajta szövegvilágot. Dalok születtek a szobanövényről, két szelet zsíroskenyérről, a masinisztáról, a spenótról, a gyilkos peronoszpóráról, vagy éppen egy Béla nevű fickóról. A zenekarnevek is megváltoztak, már nem volt jelentősége a magasztos neveknek, mint Piramis, Karthago, Korál, P. Mobil, Omega. A korlátok ledőltek, a nevek is viccesebbek, titokzatosabbak és egyre értelmetlenebbek lettek.

Folytatjuk (2025.11.24.)

Írta: Fiery