Cikipédia 16/27 – 1984.04.07. Lágymányosi Közösségi Ház 2/1 KFT

Legutóbbi időutazásom 1984-be repített egy Lord koncertre. A dátum marad, a stílus azonban változik. A következő néhány fejezetben az új hullámos zenekarnak kikiáltott KFT együttes '84 áprilisi produkcióját elevenítjük fel. Érdemes összevetni a két zenekar lehetőségeit, támogatási és háttérrendszerét, a különbség látványos lesz.  Az alábbi koncert visszajátszásával jó néhány történettel leszünk gazdagabbak, amit főleg maguk a főhősök mesélnek el. Érdekes sztorik jönnek, garantálom…

1984 a rockzene számára nehéz idő volt, a vég utolsó éve. Az írott és elektronikus sajtó folyamatosan súlykolta a fiatalok fejébe, hogy a rockzene halott és - az LGT-n kívűl - minden alkalommal az új hullámos muzsikát reklámozta. Kevesebb lett a lehetőség, lanyhult az érdeklődés. Az újabb generáció valami mást keresett, mondjuk például olyan zenekarokat, mint amilyenek a határon belopott Bravo magazin címlapján szerepelnek. Jött az Első Emelet és az R-GO, a rocksztárok pedig téli álomra hajtották a fejüket, hogy majd a '90-es években ikonikus példaképént térjenek vissza. A rockzene helyét a hatalom minden támogatásával átvette az új hullám. 

Hivatalosan az új hullám két legnagyobb ágyúja a KFT és a GM49 volt, de közönség sokáig nem járt a hírnévhez. Aki olvasta a Lord együttes '84-es helyzetét, ismerkedjen meg a KFT első évével. Beszédes különbség! Hivatalosan 1981 első felében alakult a négyfős csapat. A megalakulás után felkeresték Bódy Magdit - akinek akkor kiemelkedően jó kapcsolatai voltak - egy zenekarként koncerteztek, miközben elkészítettek 12 rádiófelvételt. A nyár az Locomotiv GT társaságában telt el  országos turné keretén belül. Augusztusban a Magyar Televízió Táncdalfesztiválján több dallal is elindulhattak. 

1984.04.07. Lágymányosi Közösségi Ház

A korábban XI. kerületi MSZMP székházként üzemelő épület koncert adó helyisége nem volt valami nagy, olyan ötven-hatvan ember fért el. Családi körülmények között zajlottak a koncertek és ez tapasztalható lesz hamarosan. Itt tartott havonta klubesteket a Józsefvárosi Pinceklubból költözött KFT zenekar is. A beengedés után a közönség csendben elfoglalta a helyét és nyugodtan várta a zenekar színpadra lépését, akik besétáltak, majd egy három és félperces introval kezdtek. A bevezetőzene után Laár András szólalt meg először, de csak ennyit mondott: Reggae

A nagymamának a feje fáj, és az egész család ideges,

És az alsó lakó felkopog, mer' a felesége beteges.

Nem kell félned, a magyarázat nem vitás: itt a frontátvonulás.

Az utolsó akkord után hatalmas tapsvihar támadt, azt gondolhatnánk, hogy ez aztán meghozza a zenekar jókedvét is. Nem így történt.

Lengyelfi Miklós: Nem tudom, látszik-e rajtam, hogy milyen szomorú vagyok? Az azért van, mert eltörték a bőgőmet, azt a vékonyat.

Bornai Tibor: Ketté…

Lengyelfi Miklós: Ketté törték, két darabra. Egy úr, ott szokott ülni, ahol most a Csaba ül. De nem ő volt, egy másik, ugyanilyen. Ledobták és összetört, utána azt mondták nekem, hogy szerencsém, hogy a biztosító kifizeti, mert ő ugyan ki nem fizetné. Úgyhogy most nincsen bőgőm. Majd lesz.

Bornai Tibor: Állítólag meg lehet csinálni, de hát ciki, ami ciki. És ha már a szomorú történeteknél tartunk, van egy nagyon szomorú fellépésünk története még régről. Egyszer meghívtak minket Nyírmadára. Az egy marha jó hely (A teremben nevetés). Almaszedőtábor van ott, ahol a fiatalok almát szednek. Nyár volt, meg minden és mi üldögéltünk és vártuk, hogy majd jön értünk az az ember, aki megígérte, hogy elvisz minket Nyírmadára és nem jött értünk. Nyolckor lett volna a buli. Ez valahol Nyíregyházától még északkeletre 60 kilométerre…

Egy néző: Van az száz is. (A Google szerint 234 kilométer)

Bornai Tibor: Száz? Mit tudom én. És valamikor hat óra körül kiderült itt pesten, hogy az a teherautó, vagy micsoda, az a Barkasz, az nincsen, tehát az kész, az nem tud menni egy centit sem. Gyorsan kellett keríteni valakit, sikerült is, az a neve, hogy Kaminszky. Ezt a nevet muszály megjegyezni, mert óriási nyeremény. Kaminszky levitt minket óránként 50 kilométeres sebességgel Nyírmadára egy olyan autóval, ahol valami gáz volt a benzintankkal, és ezért nem onnan ment a motorba a benzin, hanem ott volt a jobb keze mellett, a volán mellett a marmonkanna és abból. És időnként, amikor az kifogyott, olyan 50-60 kilométerenként, akkor meg kellett állni. A pasas megszívta a benzin tankjából a benzint, bele a marmonkannába és akkor mentünk tovább. Idáig olajos kézzel és közben volt neki egy üveg lekvár és azt ette két kézzel. Marcipánnak meg ráesett a fejére az ajtó, mert az valahogy kijárt.

A lényeg az, hogy leértünk éjjel fél kettőre Nyírmadára. Kihalt tábor, csend és akkor mondták, hogy egyig vártak minket. Egyig ott ült a közönség. Borzalmas. Ja és valamelyik keresztbeagyunak eszébe jutott, hogy felébressze őket. Legrosszabb. Érted? Ki vannak fáradva, szedtek elég almát és akkor már elaludtak és keljetek fel, mert itt a KFT. És volt ennél egy még rosszabb.

Azt mondták, hogy sajnos szállásunk az nincsen, és ahol volt hely, oda bevezettek egy vaksötét szobába. Amikor megszokta a szemem a sötétet akkor láttam, hogy van ott négy vagy öt emeletes ágy és ott alszanak. Egy emeletes ágyon nem aludtak és mondták, hogy én oda menjek föl. Valahogy a sötétben levetkőztem, be a takaró alá és akkor hat órakor megszólalt a sziréna, meg a harsona, hogy keljenek föl almát szedni.

És akkor ilyen hangokat hallottam, hogy hű, de kibaszott velünk a KFT. Húztam a fejemre a takarót. Meg se mertem mukkanni. Meg olyanokat is hallottam, hogy ki alszik ott fönt? Megúsztuk verés nélkül. De borzasztó volt. Miért is meséltem én ezt el? Ja, hogy vidámak legyünk. Most vidámak vagyunk.

Laár András: Most eljátsszuk azt a dalt, amivel világhírűek lettünk Magyarországon.

Bornai Tibor: Milyen hangnemben van?

Laár András: Giszbe kezdődik, aztán H és É-be kezdődik… Bábu vagy

Bábu vagy, nem te lépsz, valaki irányít.

Jól vigyázz, mi lesz majd, ha megun és leállít?

Elszakad, elszakad a zsinór, és leülsz.

Jól teszed, ha talpra állsz, és mielőbb menekülsz.

Azt hiszem, nem hiszed, nincs erőd, hogy észrevedd. Nyisd ki a szemed!

A klubkoncert tipikus, jó hangulatú buli volt. Talán éppen az volt a varázsa, hogy itt nem tűntek elérhetetlennek a zenészek, nem volt látványos nagyterpesz, sikítás. Kiderült, hogy ezek a fiatal muzsikusok is Közülünk valók a maguk bajaival, örömeivel. A másik nagy varázslat a dalok szokatlan szövegvilága volt, de erről majd később.

Laár András: Most pedig elérkeztünk oda, hogy voltak mindenféle különös kísérleteink, például Krőzus opera.

Egy néző: Az jó volt.

Laár András: Ugye? Nem is mutatták be. Akkor Primőr Tánc és Illemzenekar, ez egész új és ebből az utóbbiból, a Primőrből szeretnénk egy világslágert eljátszani. Az egész úgy kezdődött, hogy tánczenét fogunk játszani…

Bornai Tibor: Anblokk, szóval…

Laár András: Permanens. És így megírtunk egy gyönyörű szép érzelmes romantikus dalt. A Primőr Tánc és Illemzenekar elő is vette Szilveszterkor. A címe: Fiú és lány.

Lány és fiú, fiú és lány, szemükben égett örök magány,

És jött a fiú, és jött a lány, és elment a fiú, és elment a lány.

Lány és fiú, fiú és lány! Kettejük sorsa kínzó talány.

Fiú és lány ott álltak csendben, és nem voltak többen, csak ketten, csak ketten...

A KFT együttes zenészei 1984 elején nehéz helyzetbe kerültek, ugyanis Dr Erdős Péter, a hanglemezgyár nagyhatalmú ura kijelentette, hogy hiába van a lemezgyárnak öt KFT lemez kiadására szerződése, ha nem lesz sláger, az album sem jelenik meg. Erre - szinte egy éjszaka alatt - olyan dalok születtek meg, mint az Afrika, Bál az operában, vagy a Szomorú szerelmek hercege. Tehát a KFT kiváló zenészekből állt, akik addig saját örömükre játszották elvont, de ötletes dalaikat, a kényszer viszont megtanította nekik, hogy közönségsikert csak is közönségnek íródott slágerdalokkal lehet aratni. De, mint mondtam, esetünkben még 1984 nagyon elején vagyunk...

Folytatjuk (2025.11.17.)

Írta: Fiery