Cikipédia 16/27 – Régi idők koncertjei 1/1 KFT

A legutóbbi időutazásom 1984-be irányított egy Lord koncertre. A dátum marad, a stílus azonban változik. A következő néhány fejezetben a KFT együttes '84 áprilisi produkciójára emlékezünk és ebben jó néhány történettel leszünk gazdagabbak, amit főleg maguk az érintettek mesélnek el. Izgalmas buli lesz, garantálom…

1984 a rockzene számára nehéz idő volt. Kevesebb lehetőség, lanyhuló érdeklődés. A sztárok szép lassan kikoptak. A rockzene leáldozóban volt, helyét a hatalom minden támogatásával átvette az új hullám. Voltak túlélők, akik az új igények szerint gyorsan modernizálták addigi produkciójukat, de hosszútávon nem jártak sikerrel.

Az új hullám két legnagyobbnak tartott ágyújának a KFT és a GM49 számított, de a közönség szívét egyáltalán nem volt nehéz elnyerni. Jó példa erre a KFT zenekar, amelyik 1981-es megalakulása után Bódy Magdival készítettek 12 rádiófelvételt, még ezen a nyáron a Locomotiv GT előzenekaraként turnéztak az országban, majd augusztusban a televíziós Táncdalfesztiválon keltettek óriási feltűnést. Mindezen lehetőségektől függetlenül az igazi közönségsiker elmaradt.

1984.04.07. Lágymányosi Közösségi Ház

A korábban XI. kerületi MSZMP székházként üzemelő épület koncert adó része nem volt nagy klub, talán, ha ötven-nyolcvan ember fért el benne. Itt tartott havonta klubesteket a Józsefvárosi Pinceklubból költözött KFT zenekar is. A beengedés után a közönség elfoglalta a helyét és várta a zenekar színpadra lépését, akik besétáltak, majd egy három és félperces introval kezdtek. Laár András szólalt meg először, de csak a következő dalt jelentette be: Reggae

A nagymamának a feje fáj, és az egész család ideges,

És az alsó lakó felkopog, mer' a felesége beteges.

Nem kell félned, a magyarázat nem vitás: itt a frontátvonulás.

A dal után hatalmas taps támadt, amire azt gondolhatnánk, hogy meghozta a zenekar jókedvét is. Nem így történt.

Lengyelfi Miklós: Nem tudom, látszik-e rajtam, hogy milyen szomorú vagyok. Az azért van, mert eltörték a bőgőmet, azt a vékonyat.

Bornai: Ketté…

Lengyelfi: Ketté törték, két darabra. Egy úr, ott szokott ülni, ahol most a Csaba ül. De nem ő volt, egy másik, ugyanilyen. Ledobták és összetört, utána azt mondták nekem, hogy szerencsém, hogy a biztosító kifizeti, mert ő ugyan ki nem fizetné. Úgyhogy most nincsen bőgőm. Majd lesz.

Bornai: Állítólag meg lehet csinálni, de hát ciki, ami ciki. És ha már a szomorú történeteknél tartunk, van egy nagyon szomorú fellépésünk története még régről. Egyszer meghívtak minket Nyírmadára. Az egy marha jó hely (A teremben nevetés). Almaszedőtábor van ott, ahol a fiatalok almát szednek. Nyár volt, meg minden és mi üldögéltünk és vártuk, hogy majd jön értünk az az ember, aki megígérte, hogy elvisz minket Nyírmadára és nem jött értünk. Nyolckor lett volna a buli. Ez valahol Nyíregyházától még északkeletre 60 kilométerre…

Néző: Van az száz is. (A Google szerint 234 kilométer)

Bornai: Száz? Mit tudom én. És valamikor hat óra körül kiderült itt pesten, hogy az a teherautó, vagy micsoda, az a Barkasz, az nincsen, tehát az kész, az nem tud menni egy centit sem. Gyorsan kellett keríteni valakit, sikerült is, az a neve, hogy Kaminszky. Ezt a nevet muszály megjegyezni, mert óriási nyeremény. Kaminszky levitt minket óránként 50 kilométeres sebességgel Nyírmadára egy olyan autóval, ahol valami gáz volt a benzintankkal, és ezért nem onnan ment a motorba a benzin, hanem ott volt a jobb keze mellett, a volán mellett a marmonkanna és abból. És időnként, amikor az kifogyott, olyan 50-60 kilométerenként, akkor meg kellett állni. A pasas megszívta a benzin tankjából a benzint, bele a marmonkannába és akkor mentünk tovább. Idáig olajos kézzel és közben volt neki egy üveg lekvár és azt ette két kézzel. Marcipánnak meg ráesett a fejére az ajtó, mert az valahogy kijárt.

A lényeg az, hogy leértünk éjjel fél kettőre Nyírmadára. Kihalt tábor, csend és akkor mondták, hogy egyig vártak minket. Egyig ott ült a közönség. Borzalmas. Ja és valamelyik keresztbeagyunak eszébe jutott, hogy felébressze őket. Legrosszabb. Érted? Ki vannak fáradva, szedtek elég almát és akkor már elaludtak és keljetek fel, mert itt a KFT. És volt ennél egy még rosszabb.

Azt mondták, hogy sajnos szállásunk az nincsen, és ahol volt hely, oda bevezettek egy vaksötét szobába. Amikor megszokta a szemem a sötétet akkor láttam, hogy van ott négy vagy öt emeletes ágy és ott alszanak. Egy emeletes ágyon nem aludtak és mondták, hogy én oda menjek föl. Valahogy a sötétben levetkőztem, be a takaró alá és akkor hat órakor megszólalt a sziréna, meg a harsona, hogy keljenek föl almát szedni.

És akkor ilyen hangokat hallottam, hogy hű, de kibaszott velünk a KFT. Húztam a fejemre a takarót. Meg se mertem mukkanni. Meg olyanokat is hallottam, hogy ki alszik ott fönt? Megúsztuk verés nélkül. De borzasztó volt. Miért is meséltem én ezt el? Ja, hogy vidámak legyünk. Most vidámak vagyunk.

Laár: Most eljátsszuk azt a dalt, amivel világhírűek lettünk Magyarországon.

Bornai: Milyen hangnemben van?

Laár: Giszbe kezdődik, aztán H és É-be kezdődik… Bábu vagy

Bábu vagy, nem te lépsz, valaki irányít.

Jól vigyázz, mi lesz majd, ha megun és leállít?

Elszakad, elszakad a zsinór, és leülsz.

Jól teszed, ha talpra állsz, és mielőbb menekülsz.

Azt hiszem, nem hiszed, nincs erőd, hogy észrevedd. Nyisd ki a szemed!

A klubkoncert tipikus, jó hangulatú buli volt. Talán éppen az volt a varázsa, hogy itt nem tűntek elérhetetlennek a zenészek, nem volt látványos nagyterpesz, sikítás. Kiderült, hogy ezek a fiatal muzsikusok is Közülünk valók a maguk bajaival, örömeivel. A másik nagy varázslat a dalok szokatlan szövegvilága volt, de erről majd később.

Laár: Most pedig elérkeztünk oda, hogy voltak mindenféle különös kísérleteink, például Krőzus opera.

Közönség: Az jó volt.

Laár: Ugye? Nem is mutatták be. Akkor Primőr Tánc és Illemzenekar, ez egész új és ebből az utóbbiból, a Primőrből szeretnénk egy világslágert eljátszani. Az egész úgy kezdődött, hogy tánczenét fogunk játszani…

Bornai: Anblokk, szóval…

Laár: Permanens. És így megírtunk egy gyönyörű szép érzelmes romantikus dalt. A Primőr Tánc és Illemzenekar elő is vette Szilveszterkor. A címe: Fiú és lány.

Lány és fiú, fiú és lány, szemükben égett örök magány,

És jött a fiú, és jött a lány, és elment a fiú, és elment a lány.

Lány és fiú, fiú és lány! Kettejük sorsa kínzó talány.

Fiú és lány ott álltak csendben, és nem voltak többen, csak ketten, csak ketten!

Folytatjuk (2025.11.17.)

Írta: Fiery