Cikipédia 16/26 – Régi idők koncertjei 1/4 Lord
1984 augusztus 4-én a Pusztavacsi rockfesztiválra a Prognózis és a P. Mobil elé a Lord zenekart is meghívták, de a szombathelyi zenekar az utolsó pillanatban kényszer helyzetben lemondta fellépését. Amikor a fesztiválon bejelentették a hírt, az amúgy is feszült tömegnél elszakadt a cérna, mert a nap addig sem volt egy leányálom a 30 fokban heringként összepréselt tízezreknek. Már kora délután is voltak balhék, jó pár magáról megfeledkezett srác többször is felugrált az emelvényre, a zenészek előtt táncolt ezzel gátolva a koncerteket. Az egyetlen idős munkásőr pedig tehetetlen volt. A Lord koncert elmaradása pedig még fusztráltabbá tette a jelenlévőket, miközben azt se tudták, hogy ki az a Lord együttes. Egyre haragosabbak és hangosabbak lettek az elégedetlenkedők, ami akkor tetőzött, amikor Arató DJ-t felzavarták unaloműzőnek, ugyanis a később fellépő zenekarok nem mutattak hajlandóságot korábban, világosban fellépni…
Szóval ott volt ez a dög meleg, az unalom, az alkohol, az összepréselt tömeg, a hangfalakból üvöltött a We Are The Word és egyéb rockerektől távol álló szörnyűségek, a sör meleg volt és drága... Ekkor hatalmasat csattanva robbant szét egy színpadra dobott sörösüveg, majd még egy. Erre válaszul a rendőrparancsnok kiküldte a mikrofonhoz az egyik helyettesét, aki lenyugtatás helyett megfenyegette a tömeget, ha nem hagyják abba a rendbontást, akkor hivatalosan is leállítják a – mellesleg BÉKE - fesztivált. Több se kellett a népnek, mintha leszakadt volna az ég, csak nem vízcseppek, hanem üvegek záporoztak százával a színpadra és a körülötte felállított sátorponyvákra. Még a zenekarok öltözősátrának egy része is beomlott, mintha sárgadinnye nagyságú jégeső szakadt volna az emelvényre.
Mintha pont erre vártak volna, azonnal érkezett balról a kutyásrendőr különítmény, jobbról pedig a lovasrendőr roham. A csata vad volt és durva. A fiatalok ezúttal nem hagyták magukat, kihegyezett karókkal, üvegszilánkokkal harcoltak, mégis a közel 150.000 ember egy óra alatt kapitulált a mintegy 50-60 főnyi fegyveres rendvédelmis előtt. Néhány hangadó kiemelése után letakarították a színpadot, majd - mintha mi sem történt volna - folytatódott a buli. Tulajdonképpen a Lord koncert helyett zajlott le a "rövid közösségi torna". Aki bővebben is kíváncsi a pusztavacsi eseményekre, az oldalon visszalépve talál bőven történeteket…
De egy hónappal még Pusztavacs előtt a Budai Ifjúsági Parkban még túlságosan nagy béke honolt a színpad körül. Egy Lord önéletrajzi dal következett, amit ma már érthető okokból nem játszik a zenekar. A nóta arról szól, hogy évek óta dolgoznak, de hiába, mert mindenhol falakba ütköznek. Lord önéletrajz
Túl sok zűr van most nálunk, túl nagy a zaj, ha így megy fejre állunk, s lesz zűrzavar.
Sok hang szól és nincs még dallam, fáradt az agy. Nem múlik semmi rajtam, csak a mérgem nagy.
Miért késel álmunk, mindegy mi lesz, várjunk a lényeg csak ez.
Próbálunk évek óta, őszül a fej, nem tehet senki róla, hogy így megy el.
Azt súgják hinni kell még, hinni muszáj én bezzeg túl sem élném, hogy a szám zárva jár.
Miért késel álmunk, mindegy mi lesz, várjunk a lényeg csak ez.
Azt gondolom, ez a dal mindent elmond a zenekar akkori válságos időszakáról, tehetetlenségéről. Remélem, a fiúk egyszer leporolják és megmutatják az azóta született rajongóknak is, hogy ők is megtudják, a Lord sem a felsőpolcra született, oda fel kellett mászni... A következő nóta már ismertebb a mai Lord körökben és - mint nagyon sok másik - ez is megáll a mai napig. Pohl Misi: - Köszönjük szépen… Jön az Álarc című szám.
Miért félsz, mondd csak, miért félsz? Mindenki álarcot hord,
Megtanultad, megtanítottak, hogy Te is álarcot hordj!
Kétség, csupa kétség minden gondolatod, nem mersz hinni, félsz szeretni, vádak súlya nyom.
Félelemtől menekülhetsz, de sokáig nem bírhatod.
A rocker tömeg időközben félelmetes nagyságúra nőtt a Park előtti domboldalon, mégsem a nagysága volt félelmetes. Igazán nem is volt félelmetes, csak a munka után fáradtan hazafelé igyekvő felnőtteknek megremegett a lábuk. Ehhez nem lehet hozzá szokni. Dörmögte maga elé egy idős néni, miközben félelmében erősen magához szorította féltett necc szatyrát, ami egy hálós szatyor volt, mint ma egy krumplis zsák, csak erős fogantyúkkal. Érdekes, amikor ugyanezek a fiatalok piros nyakkendőben, fehér ingben, Előre feliratú derékszíjjal, síppal felszerelkezve jelentek meg, akkor az biztonságot és jövőbe vetett hitet jelentett. Mondja azt valaki, hogy nem a ruha teszi az embert. Közben a zenekar a szentélyben a párszáz érdeklődő előtt újabb dalba kezdett, egy olyanba, amit később a lemezre áthangszereltek, de még mindig sokszor játszák. Pohl Misi: - Kösz szépen, ezek után jöjjön egy kellemes dallam, egy kisfiúról, egy aprócska kisfiúról…Kisfiú
Kisfiú, tiszta arcodon félelem miért van, nem tudom.
Miért várod még újra a régi mesét?
Azt a szép százszor száz csodát, Amiben csak békét találsz,
A mi mesénk rég nem igazi már.
A következő dal személy szerint ekkoriban az egyik kedvencem volt, de ezt is csak kellő óvatossággal nézhettem, mert az a tetű ifjúgárdista a sziklafaltól úgy három-négy méterre telepedett le, hogy elszívjon egy szál Sopianae-t. Pohl Misi: - Kösz szépen. Most pedig énekelek nektek egy apróka jó tanácsról… Attila: - Milyen jó indulatú a barátom. figyelitek? Apróka jó tanács… Egy fiatal hang üvölt a színpad felé: - Széllel szemben nem lehet! Attila: - Tessék itt van. Próbáltad már? Fiatal: - Nem. Attila: - Ne is próbáld! Széllel szemben
Olyan szép az ébredés, mikor reggel rád köszönt a tisztafényű ég.
Álmod úgyis véget ér, csodák után újabb csodát mondd, hogy miért remélsz?
De ne siesd el percre szabott életed, és ne feledd el, hogy széllel szemben nem lehet.
Ha felébredtél, minden elszáll már, megmarad a nem várt valóság: földközelben jársz.
Nyújtózzál, de addig ám, míg takaród ér, s véletlenül nagyon rá ne fázz!
A következő dal - mára himnusz - egy külön cikket is megérdemelne. De majd utána mesélek. Pohl Misi: - Kösz szépen. Lord koncert még nem múlt el a Vándor nélkül… És elindul lassú billentyűvel a Vándor...
Elmondom nektek az ő történetét, arról mesélek, hogyan élt: Megszületett, kapott nevet, csak egyet nem, szeretetet!
Szülei eldobták, nem törődtek vele, Nem maradt semmije, csak az élete!
Magas falak, rácsok mögött, zsiványok, tolvajok között telt a gyermekkora, ott volt az otthona.
És mégis vidáman élt, szívébe zárta a nagy reményt, Hogy egyszer majd innen elmehet, várják erdők, völgyek, hegyek,
Szabad lesz, mint a madár, északtól délig, kelettől nyugatig Mindet földet bejár...
Mintha eredetileg nem "zsivány" lenne a szövegben, de gyorsan lépjünk is túl ezen. Inkább elmesélek egy rövid történetet: Abban az időben nekünk fiataloknak a "TÉR" volt a második otthonunk. Minden nap ott találkoztunk a haverokkal, születtek szerelmek, életre szóló barátságok, balhék, bunyók, komoly beszélgetések, emlékezetes történetek. A térre indulás előtt azonban volt egy komoly berögződésünk. Barátaimmal nálam gyülekeztünk és amíg nem ért oda mindenki, addig zenéket hallgattunk és beszélgettünk. Az indulás előtti utolsó dal mindig a HIT-Rock, Vén csavargó halála volt és akár századjára is nagy átéléssel hallgattuk az erősen hullámos, rossz minőségű, zörgő kis bakeliten. De volt egy este, amikor egyik koncertfelvételemről megmutattam a Vándort. Végig hallgattuk és mindenkinek nagyon tetszett, de egy barátomat, aki először hallotta teljesen megbabonázta. Meghallgattuk még egyszer, majd újra és újra, legalább tizenötször! Talán ez volt az a végtelenségbe nyúló pillanat, amikor eldöntötték, hogy a következő Lord koncerten ők is ott lesznek velem. Egyébként jó lenne, ha valaki tudná a választ, hogy melyik dal volt előbb, a Vén csavargó, vagy a Vándor? Mert ezeknek az alapja a Koldúskirály a Minitől és tuti az az első. Pohl Misi: - Hittetek a rég kimondott szóban? Hittél a rég kimondott szóban
Kitaposott útról oly sokszor letértél, pénzért tettél mindent, hogy többet elérjél.
Úgy hittél a rég kimondott szóban, de elfordultál, ha téged hívtak és nem feleltél…
A közönség nagy része természetesen még mindig kint tartózkodott és onnan hallgatta, ahogy a budai hegyek visszaverik a Lord zenekar muzsikáját. Nem siettek, mert tudták, hogy a Lord után még a Mini lesz, az pedig már nem ennek a korosztálynak a zenéje, úgyhogy jobban élvezték, hogy az idősebbeket riogassák, csajoknak beszólnak, és Bélásokat lejmolhatnak néhány arra merészkedő nyúlpunktól. A Lord pedig továbbra is úgy nyomta, mintha a kintiek is bent lennének. Pohl Misi: - Fordul bizony a Föld, bár ezt soha nem érzed… Fordul a Föld
Fordul bizony a Föld, bár ezt soha nem érzed.
Minden másokhoz köt, jobb, ha magadba nézel!
A dal végére még jutott egy gitárszóló, ami után Pohl Misi búcsúzott: - Köszönjük, hogy együtt voltunk, búcsúzik tőletek a szombathelyi Lord… Majd a zenekar megismételte az utolsó verszsakot:
Ördögi, minden mi úgy ragyog, (de) hol késnek - mondjad - az angyalok?
Fordul bizony a Föld, bár ezt soha nem érzed.
Minden másokhoz köt, jobb, ha magadba nézel...
A bent álló, új zenét keresők, valamint a fejlettebb zenei érdeklődéssel rendelkező Minire érkezők vastapssal búcsúztatták a szombathelyi zenekart. Pohl Misi is elköszönt - Szevasztok, nagyon szépen köszönjük, hogy velünk voltatok, sziasztok, jó éjszakát!
Ám ezzel még nem volt vége, hiszen maradt még annyi idő, hogy visszatérjenek és boldogan eljátszassák még egyszer a Száz év című slágert. Pohl Misi: - Száz év múlva talán megjelenik egy nagylemezünk, arról egy nóta, az biztos arany lesz!
Ahogy véget ért a koncert, óvatosan leemeltem a falról a magnót, gyorsan beletekertem és a fülemhez emelve meggyőződtem arról, hogy sikerült a felvétel. Gyors kaztetta csere, hogy a Minit is rögzítsem, de két barátom unatkozni kezdett és egyre magasabbra emelkedtek, hogy minél többet lássanak a színpadból. Ekkor vett észre minket az ifjúgárdista és erős lecseszés mellett pár perc alatt kitessékelt minket a kapun. Tulajdonképpen egész olcsón megúsztuk. A barátaim hazamentek, én is, de ugye én kértem anyámtól pénzt és ha a Miniről le is maradtam, Karthagóra visszatértem. Majd egyszer arról a koncertről is mesélek talán.
A közönség a falakon túl akkor még nem érezte a Lord zenéjét, nem is foglalkozott vele. Elvoltak a maguk játékaival, meg a közelgő Karthago élmények lehetőségével. Mégis ezek a srácok azok, akik pozitív emlékekkel a szívükben 2025-ben eljöttek a Barba Negrába megünnepelni a 71 éves Erős Attilát és az ugyanannyi idős Pohl Misit. Azok a pesti srácok, akik lusták voltak bejönni, ma a legöregebb Lord rajongók, ami csak azt jelenti, hogy a vastag falakon keresztül is eljutott hozzájuk a Lord zenéje, csak kellett egy kis idő - főleg egy lemez - hogy eljusson hozzájuk az üzenet...
Én később egyéb okok miatt eltávolodtam a zenekartól, és jóval később kerültem újra képbe, 2012-ben, amikor megkeresett Vida Feri, hogy írjak egy könyvet az életéről, és élete szerelméről a Lordról. Ő adta az ötletet, hogy írjam meg zenészek történeteit, ami a színfalak mögött zajlik és szigorúan nem pletyka szinten... Azóta megszületett a Papp Gyuszi (Mini, Skorpió, Dinamit) könyv, a Jankai (Prognózis, Omega, Zámbó Jimmy, Triász, B52) könyv, Mr Basary (HIT-Rock, Kormorán, Telegram) könyv. És elkészült, de még mindig megjelenésre vár Vikidál Gyula, a Karthago valódi története, Szűcs Janó, aki az amerikai világsztár Jessie zenésze és zeneszerzője volt, valamint a KISS Forever könyvek. Szóval mindezt a Lordnak, főleg Vida Ferinek köszönhetem...
Írta: Fiery
Fotó: Szombathely Megyei Jogú Város Értéktára