Cikipédia 16/25 – Régi idők koncertjei 1/3 Lord
1984-ben már nem volt divat rockzenekart alapítani és a már meglévő együttesek sem álltak valami fényes jövő előtt. Az évtized közepére szinte az összes banda atomjaira hullott, volt, aki már ebben az évben, de olyan is volt, amelyik még három évig húzta. Ékes bizonyíték erre, hogy a valóban államilag támogatott LGT is lehúzta a redőnyt 1987-ben.
De azért voltak túlélők is, csak a régi stílust kellett ötvözni az új hangokkal. Nyugaton ez bevált módszer volt, hiszen a ZZ Top, a Rolling Stones, de még a Queen is így élte túl. Vajon mit szólt volna Freddy, ha a hetvenes évek közepén megmutatják neki a Radio Ga Gát? Itthon hasonló fazon és stílusváltáson ment keresztül a Bikini és az Edda is, de a legnagyobb túlélő mindig az Omega volt. Alaposan beleöntötték a divatos popzenét az addig játszott rockba és máris modernizálva, közönséget megtartva léphettek tovább.
A Lord elengedte a hazai lemezgyártóval vívott harcot és Ausztriában készítették el az első albumot. De nem csak ez volt a siker titka, hanem a '79-es nagy bandák, sőt a többre hivatott második hullám, mint a P. Box, vagy a Prognózis is feladta időközben a harcot. A Lord ázsiója viszont így emelkedett, mert a rockzenére akkor is szükség volt. Utolsó táncát járta a Karthago, a Korál romantikusra váltott, majd szintén elhamvadt, csak úgy, mint a V. Moto Rock. A Hobo Blues Band 1984-es zseniális Vadászat albuma a sportcsarnokos bemutatás után már nem volt a rockerek kedvence, a Dinamit már rég nem létezett, a P. Box erőlködött az István a királlyal, a Prognózis Piknik klubbá alakult és a Skorpió is hamar kényszerpihenőre ment.
De mi azért még maradjunk 1984-nél, amikor még mindig volt valami halvány ereje a hazai rockzenének akkor is, ha éppen az Első Emelet, a Dolly Roll, meg az R-GO volt a menő. Közéjük tartozhatott volna a Rolls Frakció is, de ugye, őket éppen a felemelkedésük napja taszította a feledés homályába. De akkor hová tűntek a rockerek?
A csövesek – vagy ekkor már rockerek – még képesek voltak ellepni a domboldalt, vagy mondjuk – egy hónappal később, augusztus első hétvégéjén mintegy százötvenezren Pusztavacsot és ezen az estén is tömeg várta a Karthago-t. A Lord pedig tovább ajánlgatta magát. A dal végén a már megszokott rövid konferálás következett Pohl Misitől: - Sötét mélységed mit rejteget… Bermuda
Nem jött semmi jelzés arról, hogy mi történt, miért nem érkezett üzenet?
Régóta nem tudjuk, vajon mi lett sorsuk, Miért? - Bűvös tenger, felelj!
Sötét mélységed mit rejteget, hová tetted az életeket?
Valóság vagy csoda, még a holnap titka ez, oh Bermuda! Mi lesz?
Óceán és ember harcol egymás ellen, Miért? - Bűvös tenger, felelj!
Sötét mélységed mit rejteget, hová tetted az életeket?
A zenekarban végig megmaradt az a szimpatikus, fiatalos lendület és a kinti domboldalnak szóló kőkemény zenei üzenet, de a kényelmes ifjúság nagy részét továbbra sem hozta lázba a számukra névtelen vidéki zenekar. Vidáék tisztában voltak azzal, hogy nem azokat kell meggyőzni, akik már bent vannak, hanem azokat, akik még nincsenek, mert sajnos akkor valóban azok voltak többen. A következő dal a Pofonok volt. A szerzemények nagy többsége a zenekar életéről és gondolatiságáról szólt, tehát elkészült egy nóta a hamis barátokról is. Vida Feri nem csak énekelni szeretett róluk, de nagyon szívesen mesélt is mindegyikről. Szóval a dal nem puszta kitaláció. Egyébként a nóta engem a Karthago Pénz című dalának üzenetére emlékeztet…
Pénzedért megszerettek, Éhesen körülvettek Hamisan rád nevettek,
Ők, akik nem szerettek soha Bárcsak békén hagytak volna
Az úton szembe jöttek, Akik nem ismertek Néha hozzád szóltak,
Te nem válaszoltál soha Bárcsak békén hagytak volna
Bánatot nem ismertél, Másokon segítettél Sok pofont elviseltél,
Vissza nem ütöttél soha Bárcsak ezt ne tetted volna...
Még a '80-as években is szokás volt egy kis lazítás a koncerten, amikor valamelyik zenész – esetünkben a gitáros – bemutatja tudását. Hosszú gitárszóló következett, majd menet közben Attila átváltott a szájgitárra. Divatos volt, de szerencsére nem mindennapos, Akkoriban Tátrai Tibusz és Felkai Miki is nagy előszeretettel használta. Közben Pohl Misi igyekezett bevonni a nézőket a show-ba és természetesen azokat a fiatalokat, akik ugyan testben még mindig kint voltak, de a fülük már bent kapaszkodott a hangfalakba. Pohl Misi: - Gyerekek, a barátomnak rendkívül rossz az ütemérzéke, segítsetek neki… Erre Attilának is reagálnia kellett! Attila: - Igen, a zeneiskolában is több ízben megbuktam. Majd a szájgitár segítségével különleges párbeszédbe kezdett a közönséggel. A szájgitár úgy működik, hogy a jele egy erősítő hangszóró kimenetén keresztül jutott a boxba, amiben egy hangszóró volt és ehhez egy szilikon cső csatlakozott, aminek a végét a szájba kellett venni, és ahogy artikulált az ember, a vége melletti mikrofon azt érzékelte. Attila robothangon: - Tapsoljatok, tapsoljatok… majd a Traubi reklám dallamára: Én is őt szeretem, csak is őt szeretem, Csak is őt szeretem, Lordot akarunk, Lordot akarunk… Az idő hiánya miatt a dal után azonnal következett a Tilalom az élet.
Tilalom az élet, ha hamis a játék, tilalom és vétség.
De nekem így jó, mert nekem így félelmetes érzés, de ezt kívánom én,
tilalom és vétség, de nekem így jó.
Mert nekem így játék az életem, könnyű és végtelen.
Mindent nem érthetek, de falak között nem élhetek.
Ekkor érkezett el a pillanat, amikor a kazetta A-oldala megtelt. Gyors fordítás, REC és mehet tovább a felvétel. Pont jókor, mert még mindig ott tekergett az ifjúgárdista és következett az egyik kedvenc dalom. Pohl Misi: - Őrültek lövöldöznek ebben a világban, ezért tenni kell valamit. mert kell az értelem, a hó-tiszta álom. mert sok az alkalom, hogy minden romokká váljon! Kell az értelem...
Kell az értelem, a hótiszta álom.
Sok az alkalom, hogy minden romokká váljon.
Fáj az értelem, de el mégse hagyjon!
Aki ostoba, az kézbe fegyvert ne kapjon, de észbe kapjon!
Ha már 1984 július. Többször is felhoztam példának az egy hónappal későbbi Pusztavacs fesztivált, ahol a mintegy 150.000-es feldühödött tömeget megtámadták a rendőrök. Mert bár ezen a bulin nem lépett fel a Lord, mégis igen komoly köze van az eseményekhez...
Írta: Fiery
Fotó: Lord zenekar