Cikipédia 16/23 – Régi idők koncertjei 1. - Lord

Szeptember 26-ára meghívást kaptam a Lord zenekar koncertjére, a Barba Negrába. A plakáton öles betűkkel: Pohl-Erős 70! Aki még nem tudná Pohl Misi a Lord együttes frontembere, Erős Attila pedig az örökké mosolygós gitáros. Hihetetlen, hogy ez az alkalom országos népünneppé vált, ezt még a banda előmenetelét erősen gátló Boros Lajos sem gondolta volna. De hogy kerül ide Lali király? Én nem erről a buliról írok. Új sorozatunkon keresztül felülünk a nosztalgiavonatra és vissza repülünk a múltba. Első utunk egy 41 évvel ezelőtti budapesti Lord koncert…

1984 július 8. Budai Ifjúsági Park

A Lord zenekart 1981-ben láttam először, majd többször is a Budai Ifjúsági Parkban. Általában a Mini és a Karthago előtt úgy délután hat óra tájban. A téren, ahova napi rendszerességgel jártam, még egyetlen barátom sem ismerte a zenekart, ezért is volt számomra külön öröm, hogy annyira tele dumáltam a fejüket, hogy ketten is elkísértek. Internet - hanglemez, rádió-, tévészereplés - híján az ország rocker közössége még nem tudta, hogy a Lord Nyugat-Magyarországon egyre komolyabb rajongótáborral rendelkezik,

1984 nyarán a rockzene állítólag már romokban hevert, egy-egy nagyobb megmozdulásra mégis összejött jó pár ezer ember, Pusztavacson például pontosan százötvenezer. HBB, Ős Bikini (akkor még nem volt ős), Mobil, Korál, Edda, Karthago bulikon még valahogy tartotta magát a tömeg, a többi katasztrófa volt. Amelyik kisebb banda ezek valamelyike előtt tudott fellépni, az már komoly előrelépést jelentett.

1982-től kezdve különleges figyelemmel kísértem a Lord együttes budapesti fellépéseit – kölyökként nem nagyon járhattam távolabb -, akár a Fővárosi Művelődési Házban, akár az Ifiparkban léptek fel a fiúk. Emlékszem, az FMH-ban a legjobbnak ítélt vidéki zenekarok léphettek fel, stílustól függetlenül. A tatabányai ONYX egy rádióban sugárzott koncertfelvétellel és a Madárijesztő című dallal maradt meg az utókornak, őket a Tamási illetőségű új hullámos vizeken evező Hangár követte. Nekik már két slágerük is volt: az egyik a Balaton, a másik a Haverom a kalauz. Az utóbbi dalra többen emlékezhetnek még. Utánuk jött a szombathelyi Lord, akik a Vándor című ikonikussá vált alkotással váltak híressé. Az este csúcspontja pedig a pillanatok alatt befutott Kiskőrösről induló Rolls Frakció volt D. Nagy Lajossal és Trunkos Andrással az élen. Az Adj helyet magad mellett semmiben nem hasonlított a Rolls megszokott zenei és szövegvilágához, mégis ez a dal maradt fent leginkább az utókornak. Pedig ugye ott volt a Villamos, a Feladat, a Kilencszáz 64, vagy a kígyó.

Az ONYX-nak nem sikerült, a Hangár nem volt képes újítani, a Rolls október 23-i "Állva pisilős" tévés botránya után ellehetetlenült, egyedül a Lord szenvedett tovább. Szó szerint szenvedett további három évig. Most, hogy látom a Pohl-Erős 70 plakátot és a fővárosi érdeklődők számát, azt gondolom, hogy megérte.

Ekkoriban kapta Boros Lajos (egyszemélyes Szatírok együttes és a Rolls egyik szövegírója, később Lali királyként ismert Sláger rádió sztár) azt a szerepet - a Hungaroton popzenei főszerkesztője -, hogy az ő irányításával támogassa a lemezgyár a fiatal zenekarokat. Boros fiatal volt, humoros volt, a Rolls szövegei rendszer kritikusnak tűntek, de ő elsősorban mégis csak a hatalomhoz volt hű. Vas megyéből rajongók százai kérték a "mindenható elvtársat", hogy ha már megteheti, segítse a Lord zenekart egy lemez elkészítéséhez. Boros azt felelte, hogy "a Lord zenéje egy lerágott csont, unalmas és idejét múlt. Persze, más lenne a helyzet, ha új hullámot játszanának…" Azt azért tudni kell, hogy akkoriban egy zenekar akkor lehetett országos hírű. ha volt lemeze és szerepelhetett a médiában.

A Lord zenészei úgy érezték, hogy akármit csinálnak, falakba ütköznek. Erről egy dalt is írtak. A zenekar is és a rockzene is meg volt átkozva, közben Vida Feri, a banda akkori vezetője a Pulzus című magyar könnyűzenei műsorban egy másik komoly nehézségről, a hazai rock-maffiáról beszélt. Úgy tűnt, hogy ezzel már végleg elvágta magát a zenekar. De Vida végül minden pénzét beleölve elintézte, hogy a lemezanyagot mégiscsak felvegyék. Ausztriában…

1984 július 8. Budai Ifjúsági Park

Tinédzser koromban háromszor sikerült beszöknöm a Parkba, mind háromszor elkaptak, de csak azért, mert ugyan jól meg voltunk a derékig érő kőfal mögött, egy idő után valamelyikünk mégsem bírt magával. Fel kellett állni, ki kellett lesni, nem meglepő, hogy a közelben cirkáló önkéntesek hamar elkaptak. A Park körül volt véve szalagokkal és tíz méterenként egy-egy ifjúgárdista. Az akkor már hatalmas romokban álló várfal belső járatain, törmelékeken, üvegszilánkokon, hiányos lépcsőfokokon mégis sikerült beszöknünk. Nem volt könnyű, de mit ér egy tinédzsernek, ha nincs semmi izgalom. Talán a romok és az omladozó falak miatt ez volt az egyetlen pont, ahol nem voltak rendőrök, sem ifjúgárdisták, nem ellenőrizte senki. Amint kijutottunk egy törmelékekkel körbevett kijáraton, egy derékig érő széles kőfalhoz értünk. Nagyon távol volt, de a színpaddal szemben. 

Miért lógtunk be? Először is jó brahinak tűnt, de pénzünk sem volt, a szülőktől meg nem akartunk kérni. Az olyan ciki volt. És az sem mellékes, hogy 1984-ben emelték duplájára a belépőjegyek árát az addigi 20 forintról egyből 40 forintra. Ez akkor óriási áremelésnek számított. Persze a Lord után felfedeztek az őrök, kikísértek, én rohanhattam haza mégis csak pénzt kunyerálni anyámtól, tehát a Minit már nem láttam, viszont az elefánt dübörgésre visszaértem. De maradjunk a Lordnál!

Szép napsütéses délután – még nem voltak 40 fokok -, alig lézengtünk páran, talán, ha huszan voltunk. A Park bejárata előtti domboldalon azért már gyülekezett a tömeg, néhányan lejmoltak Bélásokat (2 forintos), mások egymásnak adogatták a Zöldszilvánit (olcsó 30 forintos fehérbor), néhányan az Éjszaka vándorát üvöltötték, mindenki az esti Karthago koncertre hangolt a maga módján és nem tudták, hogy bent már játszik egy zenekar Szombathelyről (ma már senki sem ott él) és hamarosan ők is elérik ugyanazt a sikert. De nézzük, hogy mi történt bent:

Elsőként a szombathelyi Lord lépett a színpadra. Szerintem a bent lézengő fiatalok nagy része Vasmegyéből érkezett, ami arra jó volt, hogy egy kis plusz hangulatot csempésszenek a koncertbe. A zenekar ezúttal nem a szokásos intróval kezdett, hanem a Száz év című slágerrel. 

Percnek tűnik csak, óh a száz, a két vagy négyszáz.

Akárhogy is van, rosszul áll a szénád. 

Az ezredforduló visszahoz majd hozzám. 

Addig várok majd, hogy néhanapján szólj rám!

Folytatjuk (2025.10.16.)

Írta: Fiery

Kép: Lord zenekar