Cikipédia 16/22 – Egy este dinoszauruszok között

Érzem, hogy valami nagyon jó dolog van készülőben. Október 11-én, a Barba Negra színpadán három magyar legendás zenekar foglalja össze a magyar rocktörténelem legsikeresebb időszakának slágereit. Nem, nem tribute este lesz. A fellépők a hazai rockzene dinoszauruszai, hogy a fiatalok is megértsék: "original product". Az "öreg rockerek" már tudják és biztosan készülnek is rá, de a sötétben tapogatódzóknak azért leírom, hogy az Ős P. Box, a Dinamit, valamint a P. Mobil legénysége méretteti meg magát az ezerfejű cézár előtt. Együtt!

A bandák korban, stílusban, életérzésben tökéletesen össze illenek. Külön öröm számomra, hogy nem az ORI állítja össze a programot. Pedig milyen "szép" is volt egy Honti Hanna - Illés, vagy egy Apostol - P. Mobil párosítású koncert. Márpedig ilyen is volt, de ez az este nem csak az összhang miatt lesz fontos. Az ősi riválisok megmaradt zenészei végre kibékültek egymással, tehát hivatalosan és országosan is általános boldogság van! Teljes nosztalgiára azért nem szabad számítani, mert ezúttal több mint valószínű, hogy nem lesz kifütyülve, le árulózva senki, de talán nem lesz kábel vagdosás sem és remélhetőleg mindhárom zenekar ugyanakkora hangerővel nyomja majd a jó öreg rock & rollt. 

Elsőként az az Ős P. Box (a névvitába nem megyek bele, akit érdekel, az talál bőven információt a neten) lép színpadra, amelyik banda talán utolsóként csatlakozott az "örök hírnevet" szerző rockzenekarok társaságához. A csapat az óta jelentősen megváltozott – de ez mindhárom brigádra egyformán vonatkozik. Jelen esetben az ősiséget, vagyis az alapító tagokat a basszusgitáros-zseni Sáfár Öcsi és vendégként a még mindig kiváló hanggal rendelkező Varga Miklós képviseli. A Pandora's Box soha nem volt konkurenciája a Mobilnak. Lóri azért haragudott, mert Pityiék elhagyták a Mobilt és "új zenekaruk" nevében ott volt az addig egyedinek számító nagy P.-betű, pedig ez csak egyfajta tiszteletadás volt az anyazenekar felé. E sorok írója azon kevesek közé tartozik, aki őszintén kedvelte az első soft-rock album dallam és ritmusvilágát. Nagy Box bulikat láthattunk az Ifiparkban, a Vasas sportcsarnokban és számomra emlékezetes marad a '82-es Popmajális fesztivál az arénában (leégése előtt még Budapest Sportcsarnok volt a becsületes neve). A Levél, a Bolond, Hölgyválasz, Éjféli szekér, mind felejthetetlen dal maradt, vérbeli magyar Jorney. Akkoriban - az új hullám kezdetekor - azonban nem úgy jött a siker, ahogy a muzsikusok szerették volna. Varga Miki ment, Vikidál Gyula érkezett, aki azonnal felfigyelt egy beállásnál gyakorolt dallamra. Kiderült, hogy ez egy kész nóta, csak Samu nem akarja. Sáfár Öcsi zenéjéhez a szöveget Csiga Sanyi írta meg először Kék farmer címmel. Ezt a dalt mentette meg akkor Gyula azzal, hogy a szöveget átírták Radics Béla és az általa játszott Zöld csillag emlékére, Gyula megírta az énekdallamot, és a dal a mai napig az egyik legsikeresebb rocksláger. Mi sem bizonyítja jobban, hogy ez a rock himnusz több – mint kellene - banda repertoárjában is szerepel, de Bill kapitány is és a P. Mobil is sokszor előveszi koncertjein. Ezen a dalon kívül a P. Box az igazán kirobbanó sikert az István a Király rockoperának is köszönheti. A zenészek egy idő után már unták, de a közönség megőrült a "Király blokkért". Én megértem a zenészeket, hiszen közben olyan dalok születtek a műhelyben, mint a Soha nem elég, a Fantom lány, vagy a Vágtass velem. A dalcímeket még nyugodtan sorolhatnám, de inkább hallgassuk meg őket élőben október 11-én. Ez nem playback lesz.

A következő fellépő a Dinamit együttes, itt Németh Gábor dob-specialista és Szűcs Antal Gábor "Totya" maradt meg az első felállásból. Induláskor nagy jövő előtt állt a supergroup. A társaság a Miniből és a Skorpióból gyűlt össze, ráadásul sokak bánatára, mások örömére Vikidál Gyula lett a frontember. Alakulás előtt sokáig rezgett a léc, mert Papp Gyusziék erősen tanakodtak azon, hogy Révész Sanyi, vagy Vikidál énekeljen, de a Piramis akkor magasan szárnyalt mindenki felett, ezért Erdős még az ötletet sem díjazta. Biztos favoritot (lemezeladás!!!) tönkre tenni egy bizonytalanért... KI gondolta volna akkor, hogy Sanyika egyébként sem marad sokáig? A Dinamit nevéhez híven hatalmasat robbantott már az első két kislemezzel: Tinédzser dal, Neked adnám a világot, Mi ez az érzés?, és természetesen az Igazság. Nem csoda, hogy az első fellépésükön húszezer ember tolongott a Skála mögötti parkolóban. Aztán volt még egy jó év de a Dinamit 1982-ben egyéb okok miatt beállt a földbe, hogy aztán 2009-ben főnix poraiból megrázza magát és legendás zenekarként újra  elinduljon és ezen az estén is megörvendeztesse dalaival a közönséget.

Az est fő produkciója a P. Mobil lesz, melyet a mai napig a főnök, Schuster Lóri irányít. Zenészek jönnek-mennek, de a zenekar neve és mondanivalója megmaradt. A P. Mobil az a zenekar, amelyiknek a dalait Lentitől Békéscsabán és Sopronon keresztül Nyíregyházáig minden zenekar játssza, vagy legalábbis megpróbálja lejátszani. Magyarországon szinte nincs olyan koncert, ahol ne hangozna fel a Kétforintos dal, az Utolsó cigaretta, vagy A Főnix éjszakája, meg még ezer másik. Csoszogi mester tudatosan építette és építi a mai napig a bandát. Olyan ez neki, mint egy munkahely. Ennyire kitartó és kemény munkát talán csak Som és Török Ádám végzett. A zenekarvezető minden reggel lesétált a telefonfülkéhez és hívogatta a kultúrház-vezetőket, amikor meg arra volt szükség, akkor autóba vágta magát és járta a kisebb-nagyobb településeket, este pedig koncert. Lóri volt az, aki már a '70-es évek közepén kitalálta, hogy minden nap legyen valahol egy "klubbuli". Hétfőn Tatabánya, kedden Ifipark, szerdán Csepel… Majdnem az év összes napjára beszervezett egy fellépést. Lóri a zenekar stílusát, szövegeit, sőt, a zenéjét is ugyanúgy meghatározta, tulajdonképpen a teljes egészét annak, amit valaha a P. Mobil jelentett. De ahhoz, hogy ez a zenekar legendás legyen, a dalok örökzöld slágerek maradjanak, kellett még Cserháti, Bencsik, Kékesi, Pálmai és igen, Vikidál Gyula is, majd később Tunyó, Zefi és Sárvári Vili.

A '70-es évek vége felé a színfalak mögött javában zajlott a cicaharc. Majdnem mindenki ellenségnek számított, így első sorban a megközelíthetetlen Piramis, majd a hatalom zenekarának kikiáltott Dinamit, de még a Pityiék által alapított nagy P.-betűs Pandora's Box is. Ezek megszűnése után az az új korszakban a Mobilmánia lett a következő. Mi tagadás, Lóri sokat változott és most már másképpen vívja a maga csatáját, már okosabban csinálja. Három évvel ezelőtt Örökmozgó zenekarával a Piramis nevű formációt gyűrte maga alá. Gondolom, egyfajta utólagos bizonyításként, hogy melyik a nagyobb. Nem volt nehéz dolga, hiszen a hajdani nagy "ellenség" Som Lajos már nem tehetett semmit, de az biztos, hogy vele ez a párosítás sosem jöhetett volna létre főleg úgy, hogy a Piramis az előzenekar. Lórinak nem volt különösebb munkája a nimbusz lerombolásában, ezt az új frontember már előtte megtette. Ezért is lehettek pusztán egy lerombolt tekintélyű "jó nevű" előzenekar. Bármikor hallgatom – sosem szívesen -, mindig az az érzésem, hogy egy furcsán mutáló tizenkét éves kislány hangja van bújtatva egy hatvanéves férfi torkába. A hajdani legnagyobb vetélytárs kipipálva, de október 11-én újabb három kerül a Mobil mögé. Már csak egyetlen feladat maradt... 

De mi mégse így fogjuk fel a dolgot, nézzük inkább úgy, hogy több mint 45 évet kellett várni erre a pillanatra, mire végre a felek megbékéltek egymással. Ők már nem harcolnak, nincs is miért, sőt tulajdonképpen már az útjuk is egy, a múltjuk is egy és a gyökereik is egy tőről fakad. Ez a hármas egészen biztosan megtölti a Barba Negrát.

Őszintén és boldogan kimondhatjuk, hogy nagyszerű döntés volt ez a nagy közös dzsembori. Lehet majd együtt üvölteni a Zöld, a bíbort, vagy azt, hogy Neked adnám a világot, vagy az Utolsó cigarettát. Én hiszem, hogy ezúttal csak a színpadon fognak vetélkedni a csapatok egymással, vadul bizonygatva, hogy ma melyikük a jobb. És ez a közönségnek lesz igazán jó!

Nem hagyhatom szó nélkül – biztosan másokban is felvetődött a kérdés -, hogy a három zenekart a nosztalgián kívül még valami – pontosabban valaki – köti össze, ő pedig Vikidál Gyula. Kihagyhatatlan! Mint látom ő még mindig tabunak számít pedig nem kéne, hogy az legyen. Azt gondolom, hogy akkor lenne tisztességes a verseny, ha Gyulát is keblére ölelné mindhárom társaság. Ennyi közös év és közös munka után ez számítana igazi megbékélésnek. 

Szóval ritka nagy buli elé nézünk, már én is várom a napot. Remélem, hogy ott találkozunk - csak hívni kell - és egy jó nagy adag nosztalgia bombával, valamint frissebb élményekkel megerősödve indulunk majd haza a dinoszauruszok koncertje után...

Írta: Fiery

Kép: P. Mobil