Cikipédia 16/2 - Éjjeliszekrény

2010. április 2-án a passzio.hu oldalán indult útjára a Cikipédia sorozat, amit sosem a rossz indulat vezérelt, szlogenje akkor is és most is, az érted haragszom, nem ellened. Sose elégedjünk meg azzal, ami van, ha jobb is lehetne és ne dőljünk be a félrevezetéseknek! Legyen véleményünk és ne hagyjuk, hogy az önálló gondolatainkat mások alakítsák. Ezúttal közre adom a legelső írást, ami az EDDA Éjjel érkezem című kamu-romantikus slágerének kielemzése. Akkor nagyon sokan egyet értettek velem, néhányan pedig nem is olvasták el, az Edda rajongók pedig természetesen az életemet követelték, mert nem akarták kinyitni a szemüket. De hát ilyenek a rajongók. Idővel persze mindenki lenyugodott és következtek az újabb elemzések, de a folytatásnak különleges oka volt...
Fél évvel a cikk megjelenése után a szerkesztőségbe érkezett egy hosszú levél, ami így kezdődött: "Honnan tudtad, hogy így történt?" Nos, nem gondoltam volna hogy az Éjjel érkezemnek bármi köze is lehet a valósághoz, a szerző gondolatvilágának hittem. Tévedtem. Hát kússzunk végre Csalfa Rómeó és Júlia rejtett történetébe, a színfalak mögé és fejtsük meg, hogy a dal miért nem az, aminek hallani akarjuk... "Láss, ne csak nézz!"
EDDA – Éjjel érkezem
Mielőtt elkezdeném, határozottan leszögezem hogy a zenekarral semmi bajom nincs, sőt mélyen tisztelem azt az eredményt, amit az elmúlt hosszú-hosszú évtizedekben elért. A sikert nem a ganajtúró bogár hordta össze, ahhoz kemény, kitartó munka kellett. Összességében az alább kielemzett dal sem rossz, sőt szép gondolatokat (is) tartalmaz, de veszélyesen félreérthető. Itt szögezném le, hogy e sorok írója még sohasem hallotta a zenészek szájából, hogy az Éjjel érkezem romantikus dal, ez sokkal inkább a média hibája, a tehetségtelen műsorvezetőké, akik így adják le a dalt a mai napig. Tanuljunk meg gondolkodni, mielőtt elhisszük, hogy zöld az ég és kék a fű!
Mint tudjuk, Pataky Attila imádja a hűtlenséget piedesztálra emelni. Egyik legsikeresebb dalában volt egy "nehézfejű" fickó, aki maga mögött hagyva addigi életét lógó orral, megbántottan araszolgatott az úton, pedig semmi rosszat nem tett, csak hűtlen volt. Hát kérem, már ez is bűn? Abból a dalból az jön le, hogy a bűnös az áldozat és azt sajnálni kell. De mi van a valódi áldozatokkal? Azok állnak a kör közepén? És ezt is vakon megeszi a nép, hiszen csak egy szép dallam kell alá. Nos, ezúttal sincs ez másképp...
Ígérem, hogy lesz itt minden, mint a búcsúban, egyedül csak a romantika fog hiányozni ebből a török sorozatokat megszégyenítően csöpögő dalból. Lesz kedveskedő ébresztő: "Feküdj nyugodtan, csak én mozdulok", hagyományőrző vágyakozás: "Őstől örökölt a tűz, amivel átölellek", követelőzés: "Őstől örökölt a szenvedély, amivel követellek", hamis önsajnáltatás: "Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda", féltékenység: "Látom a nappalt, ahogy létezel, idegen szemek kívánnak, érintenek", direkt megbántás: "Próbáltam mást keresni, csak bosszúból", vádaskodás: "Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha". Hölgyeim és uraim, ez a dal évtizedek óta az egyik legromantikusabb szerzemény, vagy mégsem?
Nem. Az Éjjel érkezem pontosan ugyanarról szól, amiről Bornai Tibor Terülj, terülj asszonykám című dala:
Mikor hazamegy a Géza a munkából, és jól belakott a hurkából
És kiolvasta a Népsportot, és egy cigarettát is elszívott
Csak annyit mond: Terülj terülj asszonykám
A szexológusok hiányolják, a nemi életből a kultúrát
De a Géza tudja, hogy nem lesz gond, ha ma este is csak annyit mond:
Terülj terülj asszonykám
Mindegy is, hogy miről szól egy dal, ha egy mindenki által tisztelt "arc", egy rettenetesen őszintének hangzó "szeretlek benneteket" mondat és a szív húrjain megpendülő lágy muzsika mindent helyettesít. Azt kell mondanom, igazuk van. A közönség zabálja, a rádiókból évtizedek óta nap, mint nap csap le ránk jégcsákányként.
Éjjel érkezem, száraz, kiégett aggyal, de a testem gyönyörű,
fáradt lázban ég.
Hozzád bújok tiszta égő, forró testtel, kérlek,
feküdj nyugodtan, csak én mozdulok,
Csak én mozdulok, csak én mozdulok.
Csendesen, lágyan kúszik be a billentyű, majd kis idő múlva felsír a gitár és ennyi már elég ahhoz, hogy azt higgyük, hogy egy érzelmes szerzeményt fogunk hallani. Ekkor üres fejjel, izzadtan, büdösen egy rossz szex után után hazaér a főszereplő. (Ezt később tudjuk meg). Gyorsan pizsamába bújik, majd kangörcstől feszülve oda dörgölődzik alvó asszonyához, felzavarja legszebb álmából. Először még kedvesen: "Aludj csak édes, én csendben matatgatok". Eddig ez még romantikus is lehetne, de a nő érezhetően nem vevő a közeledésre, aminek ugye több oka is lehet. Mi higgyük azt, hogy csak fáradt, mert például reggel korán kell kelnie.
Őstől örökölt a tűz, amivel átölellek, őstől örökölt a szenvedély,
amivel követellek.
Vágyom, hogy érezd a szerelmemet, vágyom, hogy
érezd, hogy szeretlek, hogy érezd.
Hősünk az esti buli utáni merevedésén továbbra sem képes uralkodni (biztos megzavarták az öltözőben), ezért nem nyugszik a vére. Rómeó az első versszakban még nyugodt pihenést javasol, de mint látjuk, kezdi türelmét veszíteni és már ráncigálja a párját olyan tűzzel, ami szerinte családi hagyomány, egyébként csak taplóság. Mit mondjak, sokáig nem tartott a paplan alatti magányos matatás. Hát persze, az éjszaka közepén jogait követelve beállít a császár és a nő aléljon el tőle. Ne már! A próbálkozás azonban folytatódik, hősünk nem lenne igazi férfi, ha már a kapuban feladná...
Nekem nem kell más, csak téged akarlak. Ha volt is más, feledem,
csak téged akarlak.
Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha,
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda
Ahol én voltam a szívedben, a lelkedben.
A szex veszélybe került, pacsirtánk Sauron nyelveként újabb alakításba kezd önzés és vádaskodás formájában. Az egész szövegben talán ez a legdurvább pillanat, hiszen ekkor értjük meg, hogy dugóbajnokunk miért nem kell az asszonynak. Először a kangörcs mondatja vele: "Csak téged akarlak!", aztán oda csap, ahol a legjobban fáj: "Ha volt is más…" Viszont milyen nagylelkű a csávó: "Feledem, csak téged akarlak". Erre normális ember nem mond semmit, de mi nem vagyunk azok, ezért folytassuk. Szóval a refrénben minden benne van. A főhős - mint megtudtuk csak azért kefél fűvel–fával, hogy végre az asszony is féltékeny legyen, szóval csak büntiből dug jobbra-balra. Gondolom, a csaj már bele fáradt ezekbe a magyarázkodásokba. Most akkor lesz dugás vagy nem? A romantikának halvány jelenlétét sem érezzük, az valószínűleg benne maradt a kilövetlen golyókban.
Látom a nappalt, ahogy létezel, idegen szemek kívánnak, érintenek.
Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam, fájdalmam
üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem.
Nocsak, Rómeó rájött, hogy ebből már nem nagyon lesz lepedőakrobatika és ha ő nem képes aludni, a másik se tudjon. A féltékenységi jelenet, miszerint az egész világ férfi népessége az ő tulajdonát - akarom mondani nőjét - akarja magáévá tenni, inkább önvédelem, mert ugye megy a hűtlen nehéz fejjel... Főhősünk felhúzott orral kikászálódik a közös ágyból, papucsba bújik és magányosan elbaktat a hűtőig, betol egy előre elkészített májkrémes szendvicset - legalább legyen valami élvezet -, de tovább szenved. Sápadtan rá telepszik a hokedlire és azon küszködik, hogy a városban minden férfi ő rajta röhög. Most akkor lesz szex, vagy nem?
Ha akartam valaki lenni, csak érted volt, próbáltam mást keresni,
csak bosszúból.
Mit akarsz tőlem? Csak nézlek, csak nézlek. Vagy
mondd meg, hogy tűnjek el, tűnjek el végleg!
A hűtlen a refrénnel csak tovább ront amúgy sem rózsás helyzetén és ekkor jön a következő támadás, a lelkiismeret-furdalás kierőszakolása. De mi derül ki a fenti mondatokból? "Ha akartam valaki lenni, csak érted volt". Tehát a sztár sosem vágyott a színpadra, ő boldogan élne csavarkészítő szakmunkásként is, csak hát a telhetetlen nőnek egy híres ember kell társnak, az alatt szóba sem állna egy hobóval. Ne fárassz már! A következő mondatot már én sem értem, hogy jön ez ide: "Próbáltam mást keresni, csak bosszúból". Hősünk szerénysége és az asszony nagyzási hóbortja miatt próbálkozott más nőkkel? Mi ez a hülyeség? Ráadásul ez az egész nem többszörös félre kefélés, csupán egy aprócska gyermeki csíny előadónk szempontjából. Az asszony ismeri már ezt a szokásos közjátékot, érzi, hogy apa kezd elfáradni, eltelítette a szendvics. A nő már újra alszik. Egy utolsó próbálkozás, a tehetetlenség görcse: "Mit akarsz tőlem?" Mintha nem ő zaklatná éjjeli hazaérése óta azt a szerencsétlen nőt. Végül kifakad, de nem ott, ahol eredetileg szeretett volna: "Tűnjek el végre?"
Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér
előbb oda.
Az asszony csendesen szuszog, szerintem már beleszarik az egészbe miközben elfuserált Rómeónk mormog, mammog, kuffog magában és nem érti, hogy ez a nő miért nem engedi magához. Aztán azis befele fordul, magára húzza a takarót, mert már fáznak a lábujjai, fingik egyet és végre teljesen lelankad. Most tényleg ez a dal lenne az ország egyik legszebb szerelmes dala? Mit mondjak, ha nő lennék, messziről kerülném az ilyen zsarnokoskodó, önimádó csávót, mert ez az a tipikus emberforma, aki csak magára gondol. Akinél ez a történet romantikának számít, annak rettenetesen sanyarú lehet a sorsa...
A dalok elemzése egy éven keresztül folytatódott, az ötletet később rengetegen átvették - lenyúlták - youtuberek, bloggerek, vloggerek, meg a tököm tudja még kik készítettek a Cikipédia mintájára hasonló tematikájú műsort. A pillanatnyi sikert ki lehetett sajátítani, de a Cikipédia még ma is működik!
Zárszóként még egyszer megjegyzem, az EDDA egy nagyon jó zenekar és nagyon sok kiváló szerzeményük gazdagítja a hazai popzenei kultúrát. Őszintén remélem, hogy akik szeretik ezt a nótát, ezek után is ugyanúgy fogják kedvelni, de mostantól talán egy kicsit másképpen látják, hogy miről is szól valójában...
Írta: Fiery
Foto: Hammerworld