Cikipédia 16/18 - Lányok szívében 2. rész

A zeneiparhoz szorosan kapcsolódó bevállalós lányok szerepe és története a külvilág számára felfoghatatlan.  Őszintén beszélni egy olyan múltról, amit a legtöbb ember gondolkodás nélkül - vagy csak irigykedés okán - elítél, az most is bevállalásnak számít. Kellemes olvasást mindenkinek! (Fiery)

Milyen gyorsan változik a világ. A pénteken megjelent csevegés és annak mai folytatása egy tíz évvel ezelőtti történet, mely még a passio.hu-n jelent meg. Akkor interjúalanyom a '70-es - '80-as évek időszakáról mesélt. Bár az előző részben utaltunk is erre, mégis számos fiatalabb zenész jelezte, hogy ő ebből a korszakból kimaradt. Hát ezért. Sokan "öreg, ma is aktív muzsikus" rettegve olvasta, hogy előkerül-e a saját neve, aztán megnyugodva látták, hogy a bulvár szintjére továbbra sem megyünk le. (Lájkolni azonban nem merte egyik sem). De nézzük csak, miről beszélgettünk még 10 éve. Tényleg sokat változott azóta a világ?

Azt mondod, hogy ma már a szex is interneten keresztül indul?

Nem csak, de ez a legbiztosabb módja, és a lebukás veszélye is jóval kisebb. Ma már facebook nélkül nem zenész a zenész, és a rajongókkal pedig foglalkozni kell még hétköznap is!

Mire gondolsz, amikor azt mondod, hogy közösségi oldal megjelenés nélkül nem zenész a zenész?

A média – hiába létezik már annyiféle – kihalász magának néhány zenészt, és azokat mutogatja éjjel- nappal, de a nagy többségről senki nem tud semmit. Ezért kell az egyéni hírverés, és mi számít a legolcsóbbnak és a legsikeresebbnek? Ha indítasz egy rajongói oldalt. Többen nyomorognak egy ilyen oldalon, mint a koncerten. Úgy látom, ha egy zenekarnak van, mondjuk ötezer követője a neten, az max száz-százötven koncertlátogatót jelent. És akkor itt jön be, hogy már dumálni is kell a rajongókkal. És nagyon meg kell fontolnod, hogy kinek mit írsz. Csak egyszer bántsd meg az egyik lányt, az abban a pillanatban az ellenségeddé válik. A nők pedig tudnak bosszulni, nekem elhiheted.

Mire gondolsz?

Kirakja az addigi levelezést a saját nyitott, vagy akár a zenész oldalára és ezzel tönkre teszi, és ez még nem minden! Magam láttam, ahogy egy feltörekvő zenekar basszusgitárosát egy ismerősöm hogyan húzta be a csőbe. Azóta a zenész másik városba költözött és a zenekar is megszűnt, pedig akkor napról-napra egyre többen jártak a bulijukra.

Mi történt konkrétan?

A csajok elég fifikásak. A lány nem mai csirke, de szeret zenészkörökben forogni, felvette a kapcsolatot a tapasztalatlan ifjú basszusgitárossal, aki örömmel ugrott. A lány finoman célozgatott arra, hogy milyen szexi az, ahogy mozog a színpadon, stb... ez a hülye - egyébként nős volt akkor, kisgyerek - meg volt olyan hiú, hogy simán besétált a csapdába. Így ment ez napokig egyre érdekesebb mondatváltásokkal. A csaj megkapta, amit akart, nem kellett neki több, de a srác már nem bírt leállni. A lány ezt megelégelte és néhány beszélgetés részletet kiposztolt a világhálóra, a rajongói oldalra.  Úgy jött le, hogy megakarta erőszakolni a csajt. Nagyon durva. A lány becsalogatja a "málnásba", elejt pár kedves megjegyzést a fiú beindul, kicsit bátorít, az egyre vadabbak az üzenetek és jön a baj...

Régen milyen bosszú lehetőségek álltak egy lány rendelkezésére?

Sok ilyen volt, mert a zenészek között is rengeteg a tuskó és csak tárgyként kezelik a nőket. Akkor a lány vagy a zenész legjobb haverjával feküdt le, vagy elkezdte híresztelni, hogy milyen kicsi, vagy puha a fütyije. Azért az ilyen hírek - még ha nem is voltak igazak -, elég gyorsan eljutottak jó néhány helyre. 

Gondolom, vannak "acélos" történeteid neked is…

Akadnak bőven emlékek.

Mesélj néhány "átlagos" történetet magadról!

Az én első "mélyebb" találkozásom egy gitárossal volt. Egész buli alatt szemeztünk egymással. Ő a színpadról sasolt engem, én meg pilláimat rebegtettem. Megéreztem, hogy ebből lesz valami, hát a koncert után nem siettem haza. Ahogy ott álltam a barátnőimmel, odalépett hozzám egy fickó - azt hiszem az egyik road -, hogy menjek az öltözőhöz, ott vár rám valaki. Fiatal voltam, persze, hogy repültem. Bementem, egész nagy társaság volt. Borozgattunk, ő átölelt, beszélgettünk, csókolgatta a nyakamat, az arcomat, én meg el voltam ájulva tőle, hogy tegnap még a lemezborítóját szorongattam, ma meg én vagyok neki a világ közepe. Aztán kimentünk az udvarra, sétáltunk, csók, és a többi jött magától.

Mi lett a történet vége?

Akkor még nem volt mobil, meg email cím, alig vártam a legközelebbi bulit, de nem vett rólam tudomást. A végén elindultam az öltözőhöz, de nem engedtek be. Vártam, hogy kinyíljon az ajtó, hogy meglássuk egymást, de nem sok örömöm lett belőle. Ott smárolt egy másik lánnyal. Gondold el, éjjeleket fantáziáltam, hogy szerelem, ott feszítek mellette a bulikon, a barátnőim sorra pukkadoznak, erre egy pillanat alatt minden összeomlott.

Megbosszultad?

Dehogy...

Ennek ellenére továbbra is jártál koncertekre?

Kihagytam legalább két hónapot, de aztán úgy gondoltam, nem is az esetem, vagy húsz évvel öregebb nálam, és újra elkezdtem a koncertre járást. Hamar "felfedeztek" a többiek is maguknak. Egy nagyon híres énekessel viszont több szerencsém volt, vele három hónapig jártam. Még bulin kívül is találkoztunk. Nagyon szerelmes voltam, pedig ő is vagy hússzal öregebb volt. Nagyon kedves volt, és odafigyelt rám az ágyban, elég sokáig bírta mellettem. Aztán megtudtam, hogy a vidéki bulikon is felszed lányokat, akkor kiakadtam. Elküldtem a picsába, és sírtam egy hétig. Ő meg megkönnyebbült, hogy nem neki kell kirúgnia.

Ezt sem bosszultad meg?

Nem, valahol legbelül mindig tudtam, hogy mindez az én hibám. Olyan helyeken keresgélem a boldogságot, ahol csak pár percre találom meg.

Mit tudtak ezekről a történetekről barátnőid?

Ha kicsit kifestve is, de annak idején elmeséltem nekik a történeteket, ők meg irigykedtek. Amikor a barátnőim is eljöttek velem legelőször, az nagyon ciki volt, mert tennem kellett magam. Oda startoltam a cigiző, beszélgető zenészekhez, és mint régi ismerős köszöntem, puszi, puszi, majd pár szót váltottunk a buliról. A barátnőim meg a sarokban bámultak, és irigykedtek, a zenészek meg csak pislogtak, hogy ki a fene vagyok. Megúsztam, de akkor rájöttem, ha ilyen egyszerűen megy az ismerkedés a sztárokkal, akkor ezt így kell csinálni. idővel már egyre bátrabban mentem oda hozzájuk, és egyre többen csapták nekem a szelet.

Mindenkibe belehabarodtál, akivel összejöttél?

Ó, hát szerelem nélkül nem megy! De azért azt leszögezem, hogy olyan sok zenész pasim azért nem volt. Persze elkezdtek hívogatni házibulikra is, ott aztán folyt a pia, volt, aki hányásig ivott, ragasztózott, vagy gyógyszerezett. Meglepődnél, ha megtudnád kik!

Akarsz róluk mesélni?

Teljesen kizárt, egyből magára ismerne, és mindenki rá.

Pikáns történeted is van, amit elmesélhetsz még?

Eddig nem volt elég pikáns? Egyszer nagy szerelmi bánatomban voltam, a régi barátommal (nem zenész) szakítottam. Csúnyán beittam, és a koncert kellős közepén, amikor a banda éppen szólózott, az énekessel a színpad mellett lenyomtunk egy "három perces randevút". Képzeld el, ahogy a zenekar előtt ott áll többszáz ember, a színpadon a csapat dolgozik, te meg kb egy méterre mögöttük töltöd fel energiával a frontembert. Ilyen egyszer fordult velem elő, és másnap annyira szégyelltem magam, hogy többet nem is mentem a koncertjük közelébe sem, de az a három perc nagyon izgalmas volt.

Ezek szerint még sem voltál annyira szerelmes, ha egyből képes voltál erre. Elengedhetetlen kérdés; volt gruppen szex is?

Persze, hogy volt. Mindenki mindenkivel Itt egy popsi, ott egy térd, amott egy cici… De azokban nem vettem részt, csak jó pár később megismert barátnőm. Hallottam olyat, hogy a teljes öttagú zenekar két lánnyal, de hallottam olyanról is, hogy egy vidéki szállodában meztelenül vonatoztak a folyosón. Elől ment a gitáros lógó kukival, mögötte meg a kiscsajok és énekelték, hogy "Megy a gőzös…" Volt, hogy a lány volt több. Én inkább leléptem. Ebben nem vagyok partner. 

Múzsa is voltál?

Mára inkább mázsa. Az ihlethez a dalok megírásakor lett volna rám szükség, nem koncert után. Egyébként mindig szerettem volna, ha készül rólam egy dal, de ilyen tudomásom szerint nem történt. Azért, ha valamelyik fiúm zenélt a színpadon, mindig azt gondoltam, hogy most csak nekem játszik, rólam énekelnek. Kikapcsoltam a közönséget és a többi zenészt, csak mi ketten léteztünk és ugyanolyan sztárnak éreztem magam, mint aki a színpadon állt. Ez egy kis büszkeséggel töltött el, még akkor is, ha csak én akartam hinni.

Mi a tanulság számodra ezekből a történetekből?

Minden történetből tanultam valamit, bár mindig nagyon erős volt bennem az érzés, hogy hírességek közelébe kerüljek. Valahogy olyankor érzem igazán jól magam. Fiatalon jó bulinak tűnt, aztán amikor elkezdtem dolgozni, és megismerkedtem egy nagyon kedves, humoros, odaadó sráccal – akinek semmi köze a zenéhez, tehát nem egoista -, új utakat találtam és nagyon komoly kapcsolatot. Ma már tudom, hogy amit én hajszoltam, az a felszín volt, hogy menő legyek mások előtt, de hát fiatalon nem felnőttesen gondolkodik az ember. Azóta is megtalálható vagyok a koncerteken, de már csak, mint néző, vagy egy régi barát.

Mi történik, amikor találkozol egy régi kapcsolattal?

Általában haverok vagyunk mindenkivel. Cinkos mosoly, de nem piszkáljuk a múltat. Én nem vagyok büszke arra, amit akkoriban műveltem, ők meg már nem büszkék rám, hiszen öregedtem rendesen. Egyébként a srácok nagyon sokan olyanok maradtak, és még mindig rohangálnak a szoknyák után, csak már kevesebb sikerrel.

Ezt hogy éled meg?

Más idők járnak, egyáltalán nem fáj, sőt, van, amikor én segítek alibit gyártani. Most, a barátnőből a barátné kategóriába léptem, és szeretem ezt az állapotot, mert ott vagyok közöttük, nem adok nekik semmit a barátságomon kívül, és szerintem jobban megbecsülnek, mint amikor mindenem odaadtam nekik.

Biztosan folytatjuk még…

A beszélgetés tíz éve készült. Akkor rengetegen írták meg a véleményüket és még több kérdést feszegettek, de interjúalanyom már többet nem akart mondani. Mindenesetre köszönöm neki, hogy beavatott az ő titkába.

Azt nem gondolom, hogy minden lány ugyanezt az érzést élte át, ugyanezzel a gondolatkörrel, de legalább egyet megismerhettünk. A tíz év alatt is rengeteg változás történt a világban, egyszer talán lesz újra valaki, aki szívesen megosztja velem ez irányú tapasztalatait. Akkor majd újra jelentkezem a témával…

Fiery