Cikipédia 16/17 - Lányok szívében 1. rész

A téma közismert, és egy kicsit kényelmetlen. Az elmúlt években rengetegen kerestek meg azzal az ötlettel, hogy találjam már ki, hogy mit is gondolnak azok a lányok, akik odaajándékozzák a testüket, vagy a szájukat egy ismert, vagy akár kevésbé ismert zenész néhány percnyi boldogságának. Miért érdekes ez nekünk? A "jelenség" a zenészvilágban már a '60-as évek közepe óta létezik. A groupie-k, - mert róluk van szó -, ugyanúgy a könnyűzeneipar hozzátartozói, mint egyéb más ezzel kapcsolatos háttértevékenység. Ezúttal azonban nem én filozofálgatok, nem  zenészeket kérdezek meg, inkább elbeszélgetek egy igazi "szakértővel". Interjúalanyom őszintén mesél mindenről és mindenkiről. Kellemes olvasást mindenkinek! (Fiery)

Lelazulni, és lelazítani

Másfél évvel ezelőtt leegyeztettem egy ismerőssel, hogy bevezet engem – rajtam keresztül az olvasót - a groupie-k (olyan kiváltságos rajongó, akit az együttes közel enged magához) világába. Az ígéret szép szó, de a téma kényessége miatt ez a találkozó végül elmaradt. Ami nem működik, azt nem kell erőltetni, de ha becsukódik egy ajtó, egy másik kinyílik. A közmondásokra pedig nyugodtan támaszkodhatunk! Keresgéltem tovább, lettek újabb be nem váltott ígéretek. Nem volt egyszerű, de ha már belekezdtem, nem adtam fel, de erősen szűkült a kör. Legnagyobb meglepetésemre egy koncerten lépett hozzám egy nő, bemutatkozott és azonnal belevágott: Azt mondta, hogy hallotta, hogy keresek valakit, aki több "nevezetes" percet is megélt, mivel ő ezen az "illusztris" szakaszon már túl van, nagyon szívesen mesél arról, hogy miért és hogyan tett meg bizonyos dolgokat. Mesél ő mindenről és mindenkiről! Megköszöntem kedvességét és egy kis időt kértem. Gyorsan utána jártam, és kiderült, hogy hiteles forrás. Most végre betekintést nyerhetünk a legbelső titkokba. A kitartó munkának, és nyitott gondolkodású interjúalanyomnak köszönhetően végre megoszthatom az érdeklődővel, hogy mi zajlik a színfalak mögött, ahol nem tabu a másfél perces szerelem.

Beszélgetőtársam – bár őszintén osztja meg gondolatait – kifejezett kívánsága volt, hogy a cikkben ne legyen sem ő, sem az általa említettek felismerhetőek. Ez csak természetes, nem leplet akarunk rántani, csak megérteni bizonyos dolgokat. Amennyiben mégis magára, vagy "ismerősére" ismer valaki, az kizárólag a véletlen műve lehet! Akkor kezdjük!

Mitől lesz valaki groupie?

Azt nem tudom, én csak a saját történetemet ismerem. Tizenhárom- tizennégy éves voltam, amikor elkezdtem koncertekre járni, és először megláttam élőben azokat a sztárokat, akiket eddig csak a tévéből, rádióból, vagy a lemezborítóról ismertem. Óriási élmény volt, hogy ezeket az "isteneket" emberközelből láthattam. Akkor még persze csak az első sorban álltam, mert nem egy nap alatt jutott el akkor az ember az öltözőig. Másnap a suliban, amikor elmeséltem, hogy én ott voltam a koncerten, a barátnőim szemében már én voltam a sztár, mert akkor őket még nem engedték el a szüleik koncertre. Később rájöttem, hogyan juthatok a kedvenceim közelébe, hidd el nem volt nehéz, szerencsére jó csajnak számítottam. Nagyon jó érzés volt nagylánynak látszani a barátnőim előtt, de erre idővel még rá is pakoltam egy lapáttal, mert mindent úgy meséltem el nekik, mintha ezek a zenészek évszázados barátaim lennének. Hogy ne legyek egy idő után unalmas, egyre jobban színeztem a sztorikat. Pillanatok alatt megnyílt előttem a világ, az iskolában én voltam a legmenőbb. Legalábbis ezt hittem magamról. És ekkor még tényleg csak a színpad előtt álltam.

Ettől még nem lesz gruppi senkiből...

Persze, hogy nem lesz, csak, ahogy az idővel sodródsz mind közelebb ezekhez a személyekhez, annál beljebb kerülsz a történetbe, ahonnan már nincs visszaút. A barátnőim is megirigyelték a helyzetem, és kikönyörögték otthon, hogy ők is velem jöhessenek, de ezzel sem volt probléma, úgy köszöngettem a srácoknak puszival, mintha tényleg régi haverok lennénk. A barátnőim meg csak lestek. Mivel mind fiatal csajok voltunk, és együtt mozogtunk, nyilván hamarabb befogadtak bennünket a zenészek. A koncertek után nagy bulik voltak az öltözőben, ahol a bevállalósak hamar összejöhettek az általuk kiszemelt hírességgel. Még a banda közvetlen környezete is kapott magának valót. De jobbat mondok neked! Újságírók, roadok, haverok is tartoztak ezekhez a körökhöz, akik szintén arathattak ilyenkor. A lányoknak mindegy volt, csak ebből a körből kerüljön ki az aktuális pasi. ismertem olyan lányt, aki egy roaddal jött össze egy éjszakára, de mindenkinek azt mesélte, hogy az énekessel töltötte a kellemes perceket. Ezt azért fontos elmondani, mert akkoriban tényleg megközelíthetetlenek voltak a zenészek. Ezért van az, hogy nem számított a törpe méretű szemüveges billentyűs, vagy a büdös szájú gitáros, de még az sem, ha bunkó volt veled a basszusgitáros. A másnapi történet volt a fontos, hogy melyikünk mond érdekesebbet. Az egész suli irigykedett ránk, mert tudod, akkor ezek az emberek elérhetetlen UFO-k voltak.

De mi volt ezzel a cél?

Eleinte mindig a hosszútávú kapcsolat a cél, hogy elmondhassuk az egész világnak – de leginkább haveri körnek -, hogy én ennek vagy annak a sztárnak vagyok a barátnője. Aztán, ahogy kezdtünk rájönni, hogy mi csak egyetlen, jobb esetben néhány alkalomra kellünk, egyre lejjebb adtuk. A zenészek szerintem képtelenek a monogám életre. Ráadásul annak idején elég sok volt az országjáró turné, így minden faluban más csajokat kaptak meg. A bandához pedig itt Pesten is folyamatosan érkeztek új csajok rajtunk kívül is, akik egyre kevésbé voltak gátlásosak. Ekkor már nekünk is többet kellett mutatnunk, ha az öltözőbe akartunk jutni, de volt, hogy a buli után a zenész lakása elé mentünk, és ott vártuk a lépcsőházban négyen-öten. Aztán jött a sztár és kiválasztott egy "szerencsést" aznap estére. Másnap meg ezen vihogtunk egész nap. Mi tényleg azt hittük, hogy ez menő. Valaki attól volt boldog, hogy a rádió leadta a sztár egyik dalát, mi meg attól, hogy nagyon személyes közelségből ismertük. Nagy különbség. De sok olyan volt, hogy hiába álltunk órákon át, amikor megérkezett, balján az aktuális barátnőjével, lógó orral mehettünk haza. Kialakult egy verseny a régiek, és az újak között. Ilyenkor sajnálom azokat a "vetélytársakat", akikből később feleség lett. 

Ismersz olyan lányt, akinek sikerült férjhez mennie egy zenészhez?

Óh, persze, nem is egyet. Volt, aki okult a dologból, lepattant és az óta talált magának komoly kapcsolatot, három gyerek, autó, családiház, és többet nem jött színpad közelébe. De akad olyan is, aki a mai napig képtelen megszabadulni a bálványoktól, és még mindig a zenészek között keresi a nagy őt! Az okosabbak - mert ilyen is van - pedig ügyesen irányítani kezdték muzsikus férjüket, és vagy engedik a félrelépéseket, vagy ott állnak folyamatosan mellettük minden bulin. De ők vannak kevesebben. 

Nem volt a lányok között féltékenykedés?

Jajj, dehogynem, néha olyan csajbunyó alakult ki, hogy még a zenészek is megijedtek. Egyszer egy civilbe öltözött rendőr szedte le egyik barátnőmet egy másik lányról, ők az egész éjjelt a rendőrségen töltötték és reggel a barátnőmet egy rendőr kísérte be a suliba. Na, az akkor elég ciki volt, pár héttel később már nevettünk rajta. Voltak nagy kalandok, hajtépések, csípések, rúgások, egyébként azért ez nem volt jellemző, csak néha, de akkor durván.

A lányok szeretnek megjelenni hírességek mellett, ez nem újdonság, és szerinted ez csak szexszel oldható meg?

Ha komolyan be akarsz kerülni a körforgásba, akkor igen, de az idő múlásával kialakulhatnak barátságok is. Nézd meg a legtöbb valaha szebb napokat látott lepukkant rockzenész körül szinte mindig ugyanazok az arcok tűnnek fel. Ők még oda adnák magukat, de a zenészek is megöregedtek, és rájöttek arra, hogy ha nem akarják, hogy az asszony kirúgja őket, akkor jobb, ha már nem kezdenek újabb kalandokba. Így megmarad a barátság. Az idő elrepült felettünk. Persze vannak fiatalabb zenészek, de azok meg már a maguk korosztályából, vagy egy kicsit lejjebb választanak maguknak prédát.

Még mindig nem értem, mi késztet egy nőt egy két perces szerelemre...

A legfontosabb az, hogy a hírekkel ellentétben a lányok is szeretik a szexet nem csak a fiúk. Sok lánynak az önbecsülése miatt fontos, hogy egy olyan emberrel bújjon ágyba, akit mondjuk egy egész ország ismer. Nagyobb önbizalmat ad, mint egy cipővásárlás.

Nem az ágyra gondolok. Két perc a WC-ben...

Jó, értem, van, akinek ez is belefér. Vannak lányok, akik kifejezetten szeretik kényeztetni a pasikat, nekik ez is szexuális élmény. Izgalmas, ha az öltözőben, a WC-ben, vagy a büfé raktárban, esetleg a függöny mögött történik meg az expressz akció. Sok embert képes lázba hozni maga a szituáció, és talán ez a válasz a "két perces" szerelemre is, mert két dal, vagy két pohár között nincs több idő. Aztán meg a lányok elmesélik egy szűk körben, egy kicsit felturbózva a történetet és a többiek csodálják. Ez persze csak fiatal korban működik így. Mi naivok, és bolondok voltunk, mert azt hittük, hogy azzal, amit teszünk, kiemelkedünk a sok szürke, unalmas átlagember közül. Később sokan leállnak, és találnak maguknak való hapsit a hétköznapi életből, és élik tovább az életüket, mint bárki más, csak extra emlékekkel.

A két perces szerelem extra emléknek számít?

Nem maga az esemény, mert utólag az mindig vicces, hanem az, hogy te ott érhetsz el egy eleve elérhetetlen embert, ahol mások még ábrándozni sem mernek. És neked ez nem álom, hanem a valóság. Ilyenkor nem a minőség számít, csak az, hogy te vagy az adott pillanatban az egyetlen, aki eléri a Holdat.

Értem. Szerinted ma is vannak még magukat könnyen adó lányok?

Persze, hogy léteznek, de ezek a lányok már a mai divatot követve nem annyira rock koncerten, hanem valami menő bulin csemegéznek. Kérdezz meg egy menő DJ-t, mennyi csaja volt csak az elmúlt egy hónapban? Ledöbbennél. A világ és a határok változnak.

A mai lányok viselkedéséről honnan tudsz ilyen biztosakat?

A mai napig rengeteg klubba vagyok bejáratos, még mindig szeretek koncertekre, bulikba járni, de ma már eszembe sem jut a fiatalkori viselkedésem. De igyekszem haladni a korral, és sokszor a lányomat is elkísérem, ő szerencsére nem olyan laza, mint amilyen én voltam. Az ő barátnői között azonban van néhány, akik ne tudd meg mire képesek, ha azt mondom, hogy ez már nekem is sok. A téma engem is érdekel, ezért rengeteget beszélgetek velük ezekről az élményekről.

A lányod hogy tekint rájuk?

Sejtheted... Buta kurvának tartja őket, de azt mondja, hogy az ő dolguk és ettől még barátnők.

Szerinted a te barátnőid, akik nem mentek veled koncertre nem ugyanezt gondolhatták rólad?

Gondolod? Nem hiszem, annyira irigykedtek és folyton kérdezősködtek. Menőnek tartottak... Nem tudom...

Ma is megmozgat néhány lányt a híres ember projekt. Szerinted ugyanúgy?

A mai lányoknál a szex már gondolkodás nélkül jön, a pasinak nem is kell híresnek lennie. Ismerek olyan gyerekeket, akik a diszkóban képesek kitérdelni két percet egy pohár koktélért. Ha belegondolok, alapvetően nem az ital kell nekik, csak szeretet hiányuk van. Nem fogják fel, hogy ettől csak még nagyobb lesz a megvetés irántuk. Őszintén megvallom neked, hogy nekünk is szeretet hiányunk volt és mi sem fogtuk fel. Csak a buli számított. A lányok ilyenkor úgy érzik, hogy abban a pár percben legalább valaki "szereti" őket. Már annyira nem játszik szerepet a híres ember téma, csak amikor felmerül a választás lehetősége. Olyankor. Manapság a srác nevét sem tudják, bebújnak néhány percre a kocsiba, aztán rohannak vissza a buliba, és jól érzik magukat. Találkoztam olyan kislánnyal is, akinek egy este több kanyarja is volt, aztán még tizenöt sincs. 

Rendben, régen egy hírességet "megszerezni" dicsőségnek számított, de mit jelent ma egy DJ?

A klubban, vagy a fesztiválon a DJ az arctalan tömeg egyetlen látható feje. Természetes, hogy őt kell megszerezni, de ne felejtsük el, hogy ezek a lányok, már bárkivel megosztják az ölüket egy kis szerelemért. Az a teória, hogy sztárral keféltem, már nem hoz senkit lázba, hiszen ezek pár hétig-hónapig ragyognak, aztán mindenki elfelejti a nevüket is. Ezek már semmilyen maradandót nem alkotnak. Aki annak idején – ha csak öt percre is – lefeküdt egy menő rock banda énekesével, az ma is büszke, mert az az énekes a mai napig híres, míg egy DJ-re holnap már senki nem emlékszik.

Mi a helyzet a rocker cicákkal?

Sokat változott a világ. A rockzenészek már nem annyira nagy nevek, mint harminc éve, és valljuk be őszintén, amelyik lány eljut addig, hogy a rockzenét szereti, az ma már gondolkodik, mielőtt bármi olyat tenne. Ma már előbb húzzák a lányok csőbe a gitárost, mint az őket. De persze ettől még mindig vannak groupie-k, csak jóval kevesebben. 

Ezek szerint már nem fontos a csajoknak a rockzenészek megszerzése?

Jajj, dehogynem. A mai napig vannak "jól sikerült bulik", de ezt már nem veri nagydobra senki, a titok megmarad az önbecsülés szintjén. Persze, hogy ma is van még térdelés, csak már nem annyi. Kisebb a közönség, és kevesebb a koncert is, ezért aztán megváltozott a lányok "munkássága" is. A nagy koncertekre pedig ismeretleneket be sem engednek a backstage-be, ha csak nem ez a kérés, de ebbe meg bele bukhat bárki.

Miben változott még a groupie életmód?

Például abban, hogy már több ideje van egy lánynak magát ajánlgatni amióta betört az internet, vagy a facebook az életünkbe. Általában a bejelölés után jönnek a lájkok, aztán pár kedves hozzászólás, poénok, majd privát beszélgetések, fényképcserék ciciről meg fütyiről. Így nem kell két perc alatt lerendezni a dolgot. Megbeszélnek egy randit amikor mindketten ráérnek, és megoldják valahol, a színpadoktól távol és az asszony sem tudja meg. Sok példát tudok, soroljam a neveket?

Folytatjuk…

Fiery