
Cikipédia 16/11 A Petőfi Csarnok majdnem teljes története – 3. rész

A Petőfi Csarnok építése a kedvező hírekkel ellentétben nem olyan ütemben haladt, mint az elvárható lett volna. Tulajdonképpen megismétlődik az Ifipark története, amikor az alapanyagot már megérkezésekor szétlopták. Vidáman épültek a velencei, balatoni, vagy pilisvörösvári nyaralók, miközben a PeCsa csak ott állt és várt. Ez pedig nem tetszett azoknak, akik mellesleg elhordták a téglákat, ezért az építőkre küldték a Párt nagyhatalmú médiáját.
1984 októberében már a nagy hatalmú Népszabadság is elővette a Petőfi Csarnok építési ügyét. Ez csak egyet jelenthetett: a dolgok nem a megfelelő határidők szerint haladnak. Persze mindezt jó szocialista módszerrel kellett levezetni, nehogy megsértődjenek az érintettek, akik egyben a kérdőre vonók is voltak…
Budán bezárt az ifjúsági park, a Városligetben épül a pesti. A volt Petőfi-csarnok alakulgat azzá. Az egykori BNV-pavilon sorsáról többször határoztak már a Városházán. Valamikor lebontásra ítélték, majd 1974-ben kegyelmet kapott az 5500 négyzetméteres csarnok, mivel alapos szakértői vizsgálat hasznosíthatónak találta. Ismerve a környék iskoláinak szűkös tornatermi viszonyait, a végrehajtó bizottság elhatározta, hogy benne négy-hat tornatermet alakíttat ki. és közölte a birtokba vétel határidejét is: 1978. Telt-múlt az idő, lassan felcseperedtek azok a gyerekek, akiknek a tornatermet szánták. 1981-ben aztán újabb döntés született, amelynek értelmében a sokáig bútorraktárnak használt létesítményben ifjúsági szabadidő-központot alakítanak ki, emeletén repülési múzeummal. Az akkori prognózisok alapján 1983-ban nyílt volna meg. Tavaly pedig azt írta az Esti Hírlap, hogy egy év múlva kész. Lehel László megbízott igazgató körül vezet a késztől még igen messze tartó építkezésen. Kinn a terepen, bár jó ideje nem esik, csak gumicsizmával lehet közlekedni. — Ez van — tárja szét a kezét — mióta az építők hozzáláttak a vas- szerkezeti munkákhoz, csak gyűlik a késedelem. Ha decemberben nem lesz műszaki átadás, aligha tudjuk megnyitni a létesítményt április 4-én. Csak semmi csüggedés, legyünk derűlátóak. Adjon erőt hozzá, hogy a főváros párt- és állami vezetői konok eltökéltséggel az ügy mellé álltak. Enélkül valószínű, hogy a teljes pusztulás várt volna a Petőfi-csarnokra, ugyan nem olcsón, mert a lebontása belekerült volna vagy húszmillió forintba. Átépítése ennél kilencven millióval többe, viszont általa a Városliget egy impozáns, sok-sok embert szolgáló létesítménnyel gazdagodik. — Nem túlzás, nincs párja a leendő intézménynek — mondja Lengyel Sándor, a KISZ budapesti bizottságának titkára. — Művelődési ház sok van, más, hasonló feladatú létesítmény is, de olyan, amelyik kifejezetten a fiatalokat várná, nincs. Mi azt szeretnénk, ha a házigazdáknak sikerülne kialakítaniuk vonzó, helyes szokásokra ösztönző, korszerű formákat. Ehhez az ügybuzgalom és a szakértelem mellett tárgyi feltételekre is szükség lesz. És bizony innen is, onnan is hallani sokféle várható fél megoldásról, hiányosságról. Egyetlen apróság közülük: a fáma szerint a házban nem lesz egyetlen tévékészülék sem. Venczel István, a fővárosi tanács művelődési főosztályának vezetőhelyettese egy tévhitet igyekszik eloszlatni: — Voltak ellenzői annak, hogy a Városligetbe települjön az ifjúsági szabadidő-központ. Csakhogy anyagi szempontból is ez volt a helyes választás. A budai ifjúsági park ugyan is olyan rossz állapotban van, hogy helyrehozásához a fővárosnak nincs pénze. Ez az olcsóbb megoldás. Ráadásul Budán mindössze egyfajta szórakozási lehetőséget kínált az intézmény, míg a városligeti utód alkalmas lesz sportolásra, művelődésre is, méghozzá minden évszakban. Úgy számolunk, hogy nem lesz drágább, mint az ifjúsági park, de a bevételek még így is fedezhetik az üzemeltetési költségek egyharmadát.
1984-ben a Népszabadság volt a legkeményebb Pártlap, tehát az újságírónak is tükröznie kellett a sajtótermék stílusát. Mint olvashattuk a cikk kissé arrogáns, de ez érthető, hiszen semmi nem a tervek szerint haladt.
Írta: Fiery
Folytatjuk (2025.02.17. hétfő)
Írta: Fiery
Fotó: Fortepan Urbán Tamás